A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 9. szám - Jogi államvizsgálataink reformja. 4. [r.]

A. JOG. 67 /.étnél előre megállapított rendes terminusokon legyenek letehetök és hogy minden szóbeli vizsgálat díja 25 frt (a javitóé 15 Irt) legyen, mely az elnököt és a vizsgálaton részt vett tagokat, az írásbelié pedig 20 frt, mely a bírálókat és a vizsgálaton az ellenőrzést teljesítő egyént illesse, elmondtam azokat a tbntosabb megállapodásokat, a melyekre az értekezlet ezekre a vizsgálatokra nézve jutott. Ezek közül a megállapodások közül hosszasabb vita csakis a vizsgadíj kérdése körül jött elő, melyet többen, szemben a külföldi dijakkal, sőt némely hazai szaktanintézet díjaival is, csekélynek tartottak. Ezek ellenében voltak olyanok, a kik a dijakat egészen megszüntetni akarták, valamint olyanok, a kik azokat emelni nem óhajtották ugyan, de azt látták volna célszerűnek, hogy a kormány a bizottságoknak a vizsgálatokon részt vevő tagjait tiszteletdíjban részesítse. Mások emelni óhajtották ugyan a dijakat, de oly módon, hogy a szegényebb sorsú és jó előmeneteld' ifjak ennek a lefizetése alól felmentést nyerjenek. Az értekezlet az előbb jelzett álláspontra helyezkedett, vagyis e tekintetben magáévá tette a »Vázlat«-ban foglaltakat; kimondotta azonban azt, hogy — tekintettel arra, miszerint a vizsgadíj a vizsgálóbizottsági tagoknak jut, az 1883. évi vizsgálati szabályzat ama rendelkezése, hogy az államvizsgálatoknál e díj alól mentességnek helye ne legyen, (21. §.) az újonan szervezendő álllamvizsgálatokra nézve is el legyen fogadva. Megjegyeztem már az előbbiekben azt, hogy az 1874. évi ügyvédi rendtartásnak a megalkotása óta, annak következtében, hogy erre a pályára való lépés előfeltétele gyanánt a belföldi egyetemen leteendő jogtudorság lett megállapítva (5. §.), a jogakadémiák a hanyatlás és pusztulás lejtőjére jutottak, mert különösen fővárosi egyetemünk ezektől a tanintézetektől a tanuló ifjúságot csaknem egészen elvonta volt. Igazán érdekes, bár mindenesetre fájdalmas hatást gyakorol, végigpillantani azon a táblázaton, melyet jogakadémiai hallgatóságunk létszámának husz évi adatai tekintetében állithatunk össze, s mely meggyőz bennünket arról, hogy mig — az akkor nagy számmal előjövő magántanulókat nem is számítva — a jogakadémiákon : 1871 — 72-ben még 1,925, 1S73 —74-ben pedig 1,843 hallgató volt, miképen csökkent ezeknek a száma a közvetlenül erre következő tanévben, melyben az új ügyvédi rendtartás életbelépett, azonnal több, mint négyszázzal, a második tanévben pedig ismét több, mint kétszázzal, s évrcl- évre miképen száll alább és alább ez a szám, mig a mait — a 745-öt — éri el. S összehasonlítva ezeket a számokat, melyeket több, a jogi oktatásügyre vonatkozó müvemben ismertettem már, * megdöbbenéssel láthatjuk azt, hogy a jogakadémiai hallgatók jelenlegi száma az ügyvédi rendtartás életbeléptetése előtt volt számnál mintegy ezer százzal kevesebb, s igazán elszomorító hatást gyakorol annak látása, hogy mikép kerül fokozatos beszüntetés alá lassankint egyik jogakadémia a másik után, s mint vergődnek ezek 25 — 50 hallgatóval a létért való küzdelemben, az új életrekelésnek, a viszonyok kedvezőbbre fordulásának csaknem minden reménye nélkül ? A mult tanév 2,673 joghallgatója közül, mint már futólag felemiitettem, 1,703 — vagyis 63-71°/o — volt beírva a budapesti, 225 — vagyis 8-4P/o — volt beirva a kolozsvári egyetemen, mig a tizenegy jogakadémiára öszszevéve 745 hallgató — 27'88 °/o — jutott. A hallgatóságnak a számát egyenlően osztva meg e tanintézetek között: egy jogakadémiára tehát átlag 68 hallgató; vagyis az összes joghallgatók 2-54°/o-a. egy tanfolyamra pedig 17 hallgató, — vagyis az összes hallgatók 0"63°/o — esett. Tudom én azt nagyon jól, hogy ennek a jelenségnek az okai között ott szerepel a fővárosnak, mint nemzeti és társadalmi életünk legkiválóbb középpontjának, nemkülönben az itteni tudomány-egyetemnek, mint legkiválóbb és legtekintélyesebb tudományos központunknak jelentékeny vonzóereje, melyet az ifjúságra gyakorol s az a számos előny, melyben az ifjúság itten részesül, vagy részesülhet, s hogy ezeknek következteben a hallgatóság megoszlásának aránya mindig egyenlőtlen lesz itt lévő egyetemünk és vidéki tanintézeteink között, azonban kétségtelennek tartom azt, hogy az egyenlőtlen megosztásnak az a foka, a melyet e tekintetben évek sora óta észlelhetünk, általában nem mondható szerencsésnek és kívánatosnak. * L. dr. Horváti O. : »Az eperjesi ág. ev. collegiumi jogakadémia múltja és jelene.« Kassa. 1836. Ugyanattól: ^Megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez.* Sárospatak. 1888. Ugyanattól: »Ujabb megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez.« Sárospatak. 1840. Ugyanattól: .-.Dolgozatok a jogi oktatásügy köréböl.« Eperjes. 1891. Vannak olyanok, a kik ennek az aránytalan megoszlásnak az okát csakugyan nem is keresik másban, mint az előbb emiitett körülményben, de ezeknek a nézete ellen szól a statisztika, mely — mint előbb jeleztem — megmutatja azt a nagy csökkenést, a melyet a jogakadémiai hallgatók számában a kötelező doktorátusok behozatala okozott és okoz évről-évre, s e mellett beigazolja az a kis statisztikai táblázat, melyet ugyancsak a ministeri jelentésben a jogakadémiai hallgatóságnak tanfolyamok szerint való megoszlására nézve találhatunk s a mely meggyőz bennünket arról, hogy mig e tanintézeteinken a három első évi tanfolyam hallgatóságának a szama meglehetősen egyenletesen oszlik meg. addig a negyedik évi tanfolyamnak félannyi hallgatója sincs, mint az előbbieknek, jeléül annak, hogy erre az utolsó évre ifjúságunk az egyetemekre s különösen fővárosi egyetemünkre igyekszik, hogy a szigorlatokon szereplő tanárokkal megismerkedjék A jogakadémiai hallgatóság számának e nagyfokú alászállásával, s ennek megfelelőleg e tanintézetek szellemi és anyagi erejének gyengülésével egyenes arányban áll az a túlnépesség, a mely budapesti egyetemünk jogi és államtudományi karán keletkezett, valamint az a túlterhelés, a mely ennek a karnak tanáraira vonatkozólag ebből kifolyólag előállott. — Erre nézve a ministeri jelentésnek az adatai azt a felvilágosítást nyújtják, hogy itten egy tanfolyamra átlag 426 hallgató — vagyis az összes joghallgatóknak 15'94° o-a — esett, s hogy az egyes tantárgyakra beiratkozott hallgatók száma — az ötvennél kevesebb hallgatóval biró tantárgyakat, valamint a bölcsészeti kar előadásaiból hallgatott tantárgyakat nem vévén számításba — a következően csoportosult: az I. a II. félévben félévben 50—100 hallgató volt beirva: 7, 9 tantárgyra, í 00—150 » » » 10, 7 150—200 » » » 4, 9 » 200—250 » » » 1, 1 » 250—300 » » » 2, 7 300—350 » » » 5, 3 » 350—4' 10 » >> » 4, 1 » 400—450 » » » 2, 1 » 450—500 » » » 1, 2 500—550 » » » 1, — » A mi pedig a tanároknak — az értekezleten is ^nyíltan kiemelt és beismert — túlterheltségét illeti, arra nézve elég legyen felemlíteni azt, hogy fővárosi egyetemünkön az elmúlt tanév alatt 897 alap- és 215 pótvizsgálatot, 86 államvizsgála'ot és 12 pótvizsgálatot, l,0í>8 jogtudományi államtudományi és régi rendszerű szigorlatot s 270 pótszigorlatot tartottak. Az alap- és államvizsgálatokra fordított időt egy jelöltre egy órával, a szigorlatra fordítottat két órával a potvizsgálatokra fordítottat pedig egy félórával számítja: e felsoro.t vizsgálatok megtartására körülbelül 3,360 órát kellett fordítani, melyből tehát egy tanárra — az összes rendes és rendkívüli tanárokat számítva — átlag 134 óra esett. Ehhez járul az, hogy fővárosi egyetemünk 231 jogtudori és 45 államtudori oklevelet adott ki, a tanári karnak tehát 276 tudorfelavatási értekezést kellett megbírálnia. — Számítsuk hozzá mindehhez az előadások és a colloquiumok tartására s az ezekre való készülésre, nemkülönben a különféle gyűlésekre, a tudományos munkálatokra szükséges idő mennyiségét, s lehetetlen vissza nem borzadnunk az elfoglaltságnak oly túlságos fokától, mely e hozzávetőleges átlagos számítás szerint is elénk tűnik, s mely különösen az egyes tanárokra nézve, még sokkal jelentékenyebbnek mutatkoznék, ha figyelemmel lennének az illetők hallgatóinak számára s tantárgyaik milyenségére, valamint ha számításba vennénk azt, hogy a rendkívüli tanárok a szigorlatoknál csak kivételképen szoktak szerepelni. Mindezekből a röviden idézett adatokból világos lehet tehát az, hogy az a kérdés, vájjon hol legyenek az újonnan szervezendő államvizsgálatok letehet ők? egyike volt az értekezlet figyelmét foglalkoztató legfontosabb s oktatásügyünk szervezetét legközelebbről érdeklő kérdéseknek, mert ez nem csupán azt jelentette, hogy tartsuk-e fenn budapesti egyetemünk jog- és államtudom uvyi karán továbbra is a hallgatóság számában észlelhető ama túlnépességet, a mely az előadások látogatásában szükséges szorgalomnak s a tanulmányokban megkívántató előmenetelnek az ellenőrzését, nemkülönben a tanárok és a hallgatóság között azt a barátságos jó viszonyt, mely például a jogakadémiák működését annyira jellemzi és annyira eredményessé teszi, ép ugy lehetetleníti, a mint túlságos elfoglaltságot és teendőt