A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 9. szám - Jogi államvizsgálataink reformja. 4. [r.]

66 A J O GK A francia egyes birák kisebb körben mozogván s ügyködésük tárgyai, feladatai egyszerűbbek levén, képesebbek mind az eljárás, mind az Ítélkezés szabályainak jobban megfelelni, mi az irántuk való bizalmat, Ítéleteikben való megnyugvást nem kevéssé emeli. Ennek kifolyása azután az, hogy Ítéleteik ellen a felebbezések kisebb mértékben használtatnak. Közelebbi években 05,000 békebirói ítéletből csak 5,000 apelláltatott; egy másik évben 68,000-bői: 5,418. Kifolyása továbbá az, hogy ítéleteik nagy része a törvényszékek által helybenhagyatik s kis része lesz megváltoztatva, nevezetesen az emiitett esetekben 5,000-ből több mint 2,000 rendszerint 63 százalék megerősittetett. Természetes, hogy ezen körülmények, melyek a francia egyes bírósági szervezetben rejlenek, a felebbviteli jogszolgáltatásnak mind gyorsaságára, mind alaposságára kedvező befolyással vannak. Maga a. törvény sem engedvén meg minden ügy felebbezését, ezt meghatározott összeg szerint korlátolván : a törvényszékek a felebbezések tömegével nincsenek elárasztva s így a tökéletesb jogszolgáltatás igényeinek kielégítésében nagy mértékben gátolva nincsenek. Mind a mellett ezen felebbezési intézmény Franciaországban nem mutatkozik sem a jogfejlődésvalódi kifolyásának, sem a jogéletben teljesen megszilárdult tényezőnek. A jogélet fejlődésének már azért sem tulajdonitható, mivel történelmi tény, miszerint a békebirói intézmény a 89 ki forradalom törvényhozása által egyenesen Angliából vétetett át, azon világosan kifejezett intentióban, hogy létezzék a conciliationak közege, mely a viszálkodó polgárok közt az állandó békét helyreállítsa. Ennélfogva ezen, főjellegében jelenleg is békéltető bíróságnak további illetőségi alakulásai sem lehetnek a francia jogfejlődés kifolyásai. Nem különösen a mostani felebbezési szabályzatnak sem. Annál kevésbé, mert ezen felebbviteli rendszer nem felel meg azon igazságügyi elveknek s követelményeknek, melyeket a legjelesb francia jogászok hirdetnek a felebbviteli fórum alakításáról. »Le systéme de l'égalité entre les juges du premier et du deuxiéme degré. établi par le décret des 16—24 aoűt 1790. en a fourni la triste expérience. S'il satisíaisait l'égalité republicain, il ne répondait guére au but de toute organisation judiciaire, qui est d'obtenir la confiance des justiciables.2 Bordeaux Raymond isazt monda: »Les moyens d'arriver á cetté précision désirable dans les operations de la justice .... c'est en placant dans les sieges supérieurs des conseillers longtemps exercés á juger dans le premier degré de juridiction qu'on arrivera á l'harmonie de jurisprudence entre les tribunaux d'appel et ceux qui y ressortissent.3 Ezen szaknyilatkozatok kétségtelenül kedvezőtlen kritikát foglalnak magokban azon rendszerről, melyben az első folyamodású békebiróságok felebbviteli fórumául szintén az első folyamodású törvényszékek szolgálnak. De már magában a törvényhozásban is találkozunk tényekkel, melyek ezen felebbezési elv elitélését fejezik ki; reform törekvéssel ezen felebbezési rendszer megváltoztatására. Ilyen az 1856-ki törvény. Eddig bizonyos correctionell bíróságoktól a felebbezés szintén első folyamodású bíróságokhoz intéztetett. A törvényhozók ennek viszásságát végre is belátták s meghozták az 1856. évi június 13-ki törvényt, melyben elrendeltetett, hogy ezen bíróságoktól a felebbezések a rendes feltörvényszékhez intéztessenek. Konstatáltatott az indokolásban,4 hogy azon kerületekben, hol a felebbezés csak a hasonfokú bírósághoz történhetett, a polgárok ily perorvoslatot nem is tekintettek igazi felebbezésnek, azon meggyőződésből indulván ki, hogy a felebbezéshez kötött garantiák csak akkor létezhetnek, ha az oly bírósághoz intéztethetik, mely bíróság felsebb, magasb rangú annál, mely a felebbezési Ítéletet meghozta. Mert csak ily bíróság nyerhet a népnél nagyobb bizalmat az által, hogy tagjai tapasztaltabbak s magasb képzettség által kitünóbbek; s nagyobb fizetésűk által függetlenebbek is. Sőt azon tapasztalatra is történt hivatkozás, miszerint ily felebbviteli, de különben első folyamodású bíróságok, a velők hasonrangú bíróságok felebbezett ítéletei irányában ellentétet csak azért is 1 C h a s s a n : Sur l'organisation judiciaire. Gazette des Tribunaux 1848. 3 Philosophie de la Procedure Civile, pag. 321. 4 Exposé des motifs. fejtettek ki, hogy velük szemben felsőbbségi hatalmukat bizonyítsák be. Ezen tapasztalatok hihetőleg az egész ebbeli pseudo felebbezési szervezet megváltoztatására fognak vezetni. Jogi államvizsgálataink reformja. Irta : Dr. HORVÁTH ÖDÖN, dékántanár az eperjesi jogakadémián. IV. Az az érv se kerülte ki figyelmemet, hogy az ilyen kötelezően előszabott vizsgálatok állítólag akadályozzák az ifjúságot abban, hogy a tanintézetek által hirdetett pályázatokban részt vegyen és pályaművek dolgozásával foglalkozzék. Azonban a pályaművek készítése tekintetében való szorgalmatoskodás egyáltalában nem olyan tulajdonság, a mely tanuló ifjúságunk közös jellemvonása volna, sőt ez — mondhatnám -- ritka kivételképen jön elő és pedig épen olyanoknál, a kik szorgalom, tehetség és tudomány-szeretet tekintetében kiválóak s a kik tehát egy kis jóakarattal, a pályázatokon való részvétel mellett, vizsgázási kötelezettségüknek is eleget tudnak tenni. Különben is az ilyen pályakérdések kitűzésének a célja nem az, hogy ez által a tudomány művelését és előrevitelét fokozzuk, hanem inkább az, hogy a tanulmányozás behatóbbá váljék s az önálló kutatás és dolgozás iránt kedvet ébreszszünk az által, hogy azokat az ifjakat, a kik mindezt pályaműveikkel beigazolni képesek, a kitűzött djak odaítélésével kitüntessük és jutalmazzuk. Ez a cél pedig — könnyű belátni — semmi esetre se tekinthető olyannak, a mely a tanintézetek előtt álló ama céllal, hogy az ifjúság az általa hallgatott, s a választandó életpályára szükséges képesítéshez megkívántatandó tantárgyakkal tényleg foglalkozzék, hogy ezeknek elsajátítását szorgalommal eszközölje és hogy mindezt sikeres vizsgálatnak a letétele által igazolja, ellenkeznék, vagy ellenkezhetnék, mert ha így volna a dolog, inkább még ma arra adnám szavazatomat, hogy a pályakérdések kitűzését, mit pedig magam is felette szükségesnek és üdvösnek tartok, szüntessük meg. A fő ok, mely miatt az értekezlet az erre vonatkozó indítványt magáévá nem tette — jóllehet hivatkozás tőrtént arra is, hogy a jogakadémiák a ministeriumhoz intézett felirairataikban ennek a szabálynak a megszüntetését évek óta sürgetik, valamint arra is, hogy ezt a szabályt ifjúságunk, vagy ennek józanabb része, magára nézve szintén kedvezőtlennek és hátrányosnak tekint — az volt, hogy különbséget kell tenni a tanulmányi és államvizsgálatok között, mely utóbbiak a tanulmányok végzésének kérdésével nem hozandók összefüggésbe, s ha a tanulmányok végzése tekintetében az ezzel járó sikernek fokozása végett valami kívánni valóra akadunk, ennek megszüntetésére más eszközök is állanak rendelkezésre, mint az államvizsgálatok. En azonban, bármennyire gondolkozzam is e felett a kérdés felett, nem tudom belátni azt, hogy egy vizsgálat, egyszerűen azért, mert azt államvizsgálatnak nevezzük s mert az bizonyos életpályára való lépésre képesít, miért volna kiszakitható, vagy épen okvetetlenül kiszakítandó a tanulmányi rendszer keretéből teljesen, s hogy ha a tanulmányokban való előmenetel fokozására egy vizsgálatnak az előszabása, vagy legalább is megengedése a harmadik tanév végén célszerűnek látszik : miért ne vennők ezt az ezközt alkalmazásba, dacára annak, hogy azt a vizsgálatot, a melynek ez egyik részletét képezné, államvizsgálatnak nevezzük ? Hiszen, ha más ok nem is volna, magában véve az a körülmény, hogy az által, ha a tervezett egységes államvizsgálat első részletének a harmadik tanév végén való letételét megengednök, s ennek megfelelően a tantárgyakat ugy osztanók be, hogy ez alatt a tanév alatt ennek a vizsgálatnak a tárgyai lennének hallgatandók : ifjúságunk feladatán könnyitenénk, már azt javasolta volna, hogy a vizsgálat első részletének letehetésére az idő csakugyan igy legyen megállapítva. Ha még felemlítem azt, hogy az értekezlet szükségesnek látta kimondani, hogy a szóbeli vizsgálatokon egyszerre csak egy jelölt tegyen vizsgálatot, hogy egy ilyen vizsgálat egy jelölttel 2 óráig (a javitó vizsgálat 1 óráig) tartson, hogy a bizottság tagjai az egész vizsgálat alatt tartozzanak együttesen jelen lenni, valamint, hogy az Írásbeli vizsgálat zárt helyen, ellenőrző felügyelet alatt, a vizsgáló bizottság által kitűzött három kérdés kidolgozásából álljon, melyhez a törvénykönyveken kivül más segédeszközök nem lesznek használhatók s 4 órai idő lesz engedve, hogy az államvizsgálatokról kiadandó oklevelekben a vizsgálatnak »kitünteléssel« történt elfogadása mindig ki legyen emelve ; hogy a vizsgálatok minden taninté-