A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 9. szám - Jogi államvizsgálataink reformja. 4. [r.]

66 A J O GK A francia egyes birák kisebb körben mozogván s ügy­ködésük tárgyai, feladatai egyszerűbbek levén, képesebbek mind az eljárás, mind az Ítélkezés szabályainak jobban meg­felelni, mi az irántuk való bizalmat, Ítéleteikben való meg­nyugvást nem kevéssé emeli. Ennek kifolyása azután az, hogy Ítéleteik ellen a felebbezések kisebb mértékben használtatnak. Közelebbi évek­ben 05,000 békebirói ítéletből csak 5,000 apellál­tatott; egy másik évben 68,000-bői: 5,418. Kifolyása továbbá az, hogy ítéleteik nagy része a tör­vényszékek által helybenhagyatik s kis része lesz megváltoz­tatva, nevezetesen az emiitett esetekben 5,000-ből több mint 2,000 rendszerint 63 százalék megerősittetett. Természetes, hogy ezen körülmények, melyek a francia egyes bírósági szervezetben rejlenek, a felebbviteli jogszolgál­tatásnak mind gyorsaságára, mind alaposságára kedvező be­folyással vannak. Maga a. törvény sem engedvén meg minden ügy felebbezését, ezt meghatározott összeg szerint korlátolván : a törvényszékek a felebbezések tömegével nincsenek elárasztva s így a tökéletesb jogszolgáltatás igényeinek kielégítésében nagy mértékben gátolva nincsenek. Mind a mellett ezen felebbezési intézmény Franciaországban nem mutatkozik sem a jog­fejlődésvalódi kifolyásának, sem a jogélet­ben teljesen megszilárdult tényezőnek. A jogélet fejlődésének már azért sem tulajdonitható, mivel történelmi tény, miszerint a békebirói intézmény a 89 ki forradalom törvényhozása által egyenesen Angliából vétetett át, azon világosan kifejezett intentióban, hogy létezzék a conciliationak közege, mely a viszálkodó polgárok közt az állandó békét helyreállítsa. Ennélfogva ezen, főjellegében jelenleg is békéltető bíróságnak további illetőségi alakulásai sem lehetnek a francia jogfejlődés kifolyásai. Nem különösen a mostani felebbezési szabályzatnak sem. Annál kevésbé, mert ezen felebbviteli rendszer nem felel meg azon igazságügyi elveknek s követelményeknek, melyeket a legjelesb francia jogászok hirdetnek a felebbviteli fórum alakításáról. »Le systéme de l'égalité entre les juges du premier et du deuxiéme degré. établi par le décret des 16—24 aoűt 1790. en a fourni la triste expérience. S'il satisíaisait l'égalité re­publicain, il ne répondait guére au but de toute organisation judiciaire, qui est d'obtenir la confiance des justiciables.2 Bordeaux Raymond isazt monda: »Les moyens d'arriver á cetté précision désirable dans les operations de la justice .... c'est en placant dans les sieges supérieurs des conseillers longtemps exercés á juger dans le premier degré de juridiction qu'on arrivera á l'harmonie de jurisprudence entre les tribunaux d'appel et ceux qui y ressortissent.3 Ezen szaknyilatkozatok kétségtelenül kedvezőtlen kritikát foglalnak magokban azon rendszerről, melyben az első folya­modású békebiróságok felebbviteli fórumául szintén az első folyamodású törvényszékek szolgálnak. De már magában a törvényhozásban is találkozunk tényekkel, melyek ezen felebbezési elv elitélését fejezik ki; reform törekvéssel ezen felebbezési rendszer megváltoz­tatására. Ilyen az 1856-ki törvény. Eddig bizonyos correctionell bíróságoktól a felebbezés szintén első folyamodású bíróságok­hoz intéztetett. A törvényhozók ennek viszásságát végre is belátták s meghozták az 1856. évi június 13-ki törvényt, melyben elrendeltetett, hogy ezen bíróságoktól a felebbezések a rendes feltörvényszékhez intéztessenek. Konstatáltatott az indokolásban,4 hogy azon kerületek­ben, hol a felebbezés csak a hasonfokú bírósághoz történ­hetett, a polgárok ily perorvoslatot nem is tekintettek igazi felebbezésnek, azon meggyőződésből indulván ki, hogy a felebbezéshez kötött garantiák csak akkor létezhetnek, ha az oly bírósághoz intéztethetik, mely bíróság felsebb, magasb rangú annál, mely a felebbezési Ítéletet meghozta. Mert csak ily bíróság nyerhet a népnél nagyobb bizalmat az által, hogy tagjai tapasztaltabbak s magasb képzettség által kitünóbbek; s nagyobb fizetésűk által függetlenebbek is. Sőt azon tapasz­talatra is történt hivatkozás, miszerint ily felebbviteli, de különben első folyamodású bíróságok, a velők hasonrangú bíróságok felebbezett ítéletei irányában ellentétet csak azért is 1 C h a s s a n : Sur l'organisation judiciaire. Gazette des Tribunaux 1848. 3 Philosophie de la Procedure Civile, pag. 321. 4 Exposé des motifs. fejtettek ki, hogy velük szemben felsőbbségi hatalmukat bizonyítsák be. Ezen tapasztalatok hihetőleg az egész ebbeli pseudo felebbezési szervezet megváltoztatására fognak vezetni. Jogi államvizsgálataink reformja. Irta : Dr. HORVÁTH ÖDÖN, dékántanár az eperjesi jogakadémián. IV. Az az érv se kerülte ki figyelmemet, hogy az ilyen kötelezően előszabott vizsgálatok állítólag akadályozzák az ifjúságot abban, hogy a tanintézetek által hirdetett pályáza­tokban részt vegyen és pályaművek dolgozásával foglalkozzék. Azonban a pályaművek készítése tekintetében való szorgal­matoskodás egyáltalában nem olyan tulajdonság, a mely tanuló ifjúságunk közös jellemvonása volna, sőt ez — mond­hatnám -- ritka kivételképen jön elő és pedig épen olyanok­nál, a kik szorgalom, tehetség és tudomány-szeretet tekinte­tében kiválóak s a kik tehát egy kis jóakarattal, a pályáza­tokon való részvétel mellett, vizsgázási kötelezettségüknek is eleget tudnak tenni. Különben is az ilyen pályakérdések ki­tűzésének a célja nem az, hogy ez által a tudomány műve­lését és előrevitelét fokozzuk, hanem inkább az, hogy a tanul­mányozás behatóbbá váljék s az önálló kutatás és dolgozás iránt kedvet ébreszszünk az által, hogy azokat az ifjakat, a kik mindezt pályaműveikkel beigazolni képesek, a kitűzött djak odaítélésével kitüntessük és jutalmazzuk. Ez a cél pedig — könnyű belátni — semmi esetre se tekinthető olyannak, a mely a tanintézetek előtt álló ama céllal, hogy az ifjúság az általa hallgatott, s a választandó életpályára szükséges ké­pesítéshez megkívántatandó tantárgyakkal tényleg foglalkoz­zék, hogy ezeknek elsajátítását szorgalommal eszközölje és hogy mindezt sikeres vizsgálatnak a letétele által igazolja, ellenkeznék, vagy ellenkezhetnék, mert ha így volna a dolog, inkább még ma arra adnám szavazatomat, hogy a pálya­kérdések kitűzését, mit pedig magam is felette szükségesnek és üdvösnek tartok, szüntessük meg. A fő ok, mely miatt az értekezlet az erre vonatkozó indítványt magáévá nem tette — jóllehet hivatkozás tőrtént arra is, hogy a jogakadémiák a ministeriumhoz intézett felira­irataikban ennek a szabálynak a megszüntetését évek óta sür­getik, valamint arra is, hogy ezt a szabályt ifjúságunk, vagy ennek józanabb része, magára nézve szintén kedvezőtlennek és hátrányosnak tekint — az volt, hogy különbséget kell tenni a tanulmányi és államvizsgálatok között, mely utóbbiak a tanulmányok végzésének kérdésével nem hozandók össze­függésbe, s ha a tanulmányok végzése tekintetében az ezzel járó sikernek fokozása végett valami kívánni valóra akadunk, ennek megszüntetésére más eszközök is állanak rendelkezésre, mint az államvizsgálatok. En azonban, bármennyire gondolkozzam is e felett a kérdés felett, nem tudom belátni azt, hogy egy vizsgálat, egyszerűen azért, mert azt államvizsgálatnak nevezzük s mert az bizonyos életpályára való lépésre képesít, miért volna ki­szakitható, vagy épen okvetetlenül kiszakítandó a tanulmányi rendszer keretéből teljesen, s hogy ha a tanulmányokban való előmenetel fokozására egy vizsgálatnak az előszabása, vagy legalább is megengedése a harmadik tanév végén cél­szerűnek látszik : miért ne vennők ezt az ezközt alkalmazásba, dacára annak, hogy azt a vizsgálatot, a melynek ez egyik részletét képezné, államvizsgálatnak nevezzük ? Hiszen, ha más ok nem is volna, magában véve az a körülmény, hogy az által, ha a tervezett egységes állam­vizsgálat első részletének a harmadik tanév végén való leté­telét megengednök, s ennek megfelelően a tantárgyakat ugy osztanók be, hogy ez alatt a tanév alatt ennek a vizsgálatnak a tárgyai lennének hallgatandók : ifjúságunk feladatán könnyi­tenénk, már azt javasolta volna, hogy a vizsgálat első rész­letének letehetésére az idő csakugyan igy legyen megállapítva. Ha még felemlítem azt, hogy az értekezlet szükségesnek látta kimondani, hogy a szóbeli vizsgálatokon egyszerre csak egy jelölt tegyen vizsgálatot, hogy egy ilyen vizsgálat egy jelölttel 2 óráig (a javitó vizsgálat 1 óráig) tartson, hogy a bizottság tagjai az egész vizsgálat alatt tartozzanak együttesen jelen lenni, valamint, hogy az Írásbeli vizsgálat zárt helyen, ellenőrző felügyelet alatt, a vizsgáló bizottság által kitűzött három kérdés kidolgozásából álljon, melyhez a törvénykönyve­ken kivül más segédeszközök nem lesznek használhatók s 4 órai idő lesz engedve, hogy az államvizsgálatokról kiadandó oklevelekben a vizsgálatnak »kitünteléssel« történt elfogadása mindig ki legyen emelve ; hogy a vizsgálatok minden taninté-

Next

/
Thumbnails
Contents