A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 9. szám - A törvényszékek mint felebbviteli forumok polgárjogi ügyekben. (Első közlemény.)

Tizenegyedik évfolyam. 9. szám. Budapest, 1892. február 28. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 8. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások l kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) A/ 16! [5 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed érre 1 frt 50 kr. fél » 3 . — » egész » fi » — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A törvényszékek, mint felebbviteli forumok polgárjogi ügyekben. Irta : (Sz.) — [ogi államvizsgálataink reíormja Irta: Dr. Horváth Ödön, dékántanár az eperjesi jogakadémián. — Ingatlanárverésnél ki tekintessék mindaddig tulajdonosnak, mig az árverési vevő a feltételeknek eleget nem tett? Irta: Dr. F u c h s Ignác, ügyvéd Galánthán. — Bűnügyi egyezség. Irta: Zeke Kálmán, kir. járásbiró Balassagyarmaton. — Belföld. (A magyar kereskedelmi csarnok. — Az orvosi titoktartásról. — Utánzandó példa. — Ferenc - József igazságügyi alapítvány. — A kolozsvári ügyvédi kamara — A temesvári ügyvédi kamara.' — Ausztria és külföld. (Törvény a hypnotizálás ellen Belgiumban. — Az ügyvédség reformja Oroszországban. — Olasz csödstatisztika.) — Xyilt kérdések és feleletek. (Adalék a birói érdekeltség kérdéséhez. Felelet. Irta: Ruttkai Aladár, alsó-kubini kir. albiró. — Mi a biró teendője, ha ügyvédjelölti képesítéssel nem biró segéd ügyvédjelölti minőségben tárgyal s a tárgyalás befejezése után ügyvédjelölti minőségét igazolni nem tudja ? Kérdés. Irta : Dr. B e r g e r Mór, budapesti ügyvéd.) — Sérelem. (A nagy-kátai kir. járásbíróság gyorspostája. Irta : Egy ügyvéd.) -- Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvénytára* tnult (I8QI.) évfolyamának t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik as ISQI. évi igazságügyre vonatkozó rendeletek 14. és íj. ivét (201—232. lap). As esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A törvényszékek mint felebbviteli forumok polgárjogi ügyekben. (Első közlemény.) [Sz.) Minden jogintézménynek, hogy céljának megfeleljen, a nép jogélete kifolyásának kell lennie. Ezen elv nem zárja ki azt, hogy idegen népektől bizonyos jogi reformokat ne kölcsönözzünk, hogy hasznosaknak bizonyult s nálunk eddig nélkülözött jogintézményeiket jogi talajunkba át ne ültessük, csakhogy meglegyenek a jogi szükségletek, melyek: kielégítésére szolgálhatnak s hogy meglegyen jogviszonyainkban a hézag, melynek betöltésére jogszabályaikalkalmasak legyenek. És hogy e célra az assimilatio művelete célszerűen s alaposan vitessék keresztül. Ily értelemben kell vennünk azon tant, melyet korunk egyik legjelesb jogásza s jogbölcsésze — Ihering — hirdet, többi közt a következő, mély igazságot rejtegető tételeiben:' »In dem gesammten Rechtsorganismus gewisse Kráfte thátig sind, die auf alle einzelnen Theile wirken. In diesen treibenden Kráften nun bewáhrt sich erst recht die Einheit und Individualitát des Organismus und wáren sie nicht vorhanden, so würde das Recht nur ein Aggregát von einzelnen Instituten sein, und man könnte auf die Idee kommen, ein Recht in der Weise zusammen zu setzen. dass man von jedem Volke das Rechtsinstitut entlehnte, das gerade bei ihm vorzugsweise ausgebildet und zur Reife gelangt wáre. Indem wir aber das Recht einen Organismus nennen, gehen wir schon von der Annahme solcher das ganze Recht beherrschenden Kráfte aus. Der Sitz dieser Kráfte ist die Individualitát des Volks, sie ist gewissermassen das Herz des Rechtsorganismus, von dem aus belebend das Blut durch alle Theile strömt, und 1 Geist des römiscbenRechts auf den verschiedenen Stufen seiner Entwickelung. I. Theil pag. 54. Lapunk mai száma dadurch auf dem Knochensystem des Rechts Fleisch und Haut ansetzt, und ihm den individuellen Charakter verkiht*. Ezen igazságok világításánál vizsgáljuk a codificatiónk terén most tervbe vett intézményt, mely az elsőfokú törvényszékeknek felebbviteli hatáskörében összpontosul. Vizsgáljuk, hogy ez valódi jogszükségleteink kifolyása-e; törvénykezési viszonyainknak megfelelhet-e; s így valóban jogéletünk alakulásainak, kifejlődési processusának szükségképpeni tényezőjéül vehető-e ? Vájjon nem tartozik-e pusztán a jogi aggregátumokközé, melyek az idegen talajon szedetnek össze a nélkül, hogy jogi organismusunk húsából, véréből keletkeznének. Az igaz, ezen felebbezési intézmény jogi jogrendszerünkben is feltalálható volt, a melyben a megyei törvényszékek nemcsak első bíróságot, hanem felebbviteli hatóságot is képeztek. De ezen jogrendszer alapjaival s összes elemeivel megszűnt, tehát ezen egyik intézménye annak kifolyása a természetszerű jogfejlődésben többé nem lehet. Nem is valószínű, hogy codificatoraink utánzás, vagy felelevenítés végett azon aviticus felebbviteli szervezetre gondoltak volna, melyben minden osztálynak külön felebbviteli fóruma volt a legsajátságosabb alakokban, egészen a feudalismus kinövései gyanánt. Azon szervezetet, melyben a kir. városoknak külön felebbviteli bíróságuk volt: a személynöki s tárnokmesteri Ítélőszék, mely jobbára ugyanazok küldöttjeiből alakult; és azon szervezetet, melyben oly városoktól is, mint Nagykőrös, Vác stb. az appellata részint a szolgabíróhoz, részint a földesúr közegéül szolgált uriszékhez volt intézendő. Természetes tehát, hogy a codificator előtt külföldi példák lebegtek; s idegen felebbviteli intézmény szándékoltatik behozatni. Annyi bizonyos s köztudomású tény, hogy ezen felebbezési szervezet az alsó törvényszékekben, külföldön nagyon elterjedett. Mig van európai állam, melynek ujabbkori tőrvényhozása bizonyos mértékig azokat felebbezési fórummá nem alakította volna — a francia codextől kezdve, a német birodalmi perrendig, — illetőleg az abban érvényre juttatott bírósági szervezetig. Csak az a kérdés, hogy jogéletünkben ugyanazon jogi körülmények s feltételek forognak-e fenn, mint a melyekből s a melyek közt ezen jogintézmény a külállamokban keletkezett ? Tehát az idővel alakult jogi szükségleteink kielégítésére, a jogszolgáltatás magasb céljai előmozdítására szolgálhatnak-e ugy, mint külföldön ? Sőt még az is kérdés, hogy magokban az utánzott államokban is, ezen intézmény a valódi jogfejlődés kifolyásául tekinthető-e és nem az opportunitás s más mellékes igazságügyi tekintetek következménye gyanánt jelenik-e meg? Franciaországban, hol a modern codificatio terén s a hűbériségen alapult bíróságok keretén kivül, az egyes birói intézmény a törvényszékek felebbviteli hatáskörével először rendszeresittetett, annak igazságügyi hatályára több kedvező körülmény működik közre. Ilyen az, hogy az egyes bíróságul szolgáló b é k ebirák hatásköre nemcsak igen egyszerű, hanem igen korlátolt is. Csak a személyes s ingósági keresetekre szorítkozik. Az ingatlanok abból kivétettek s egyebekben is csak egy pár száz frankig ítélhetnek s ebből csak bizonyos összegen túl engedtetik meg a felebbezés. Ezen korlátoltság mellett a békebirói ítélkezés, ugy a felebbviteli jogszolgáltatás kedvezőbben, az igazságügy érdekeit kielégítőbben alakulhat; dacára annak, hogy a francia békebirák jogi képesítésük nem kevéssé kifogásoltatik. IS oldalra terjed.