A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892 / 8. szám - A tagosítás költségei
30 a megtartott bírói szakértői szemle alkalmával a szakértők véleménye szerint a helyi körülményeket tekintve és figyelembe véve az erdő üzem rendszerint 20 évi fordában vágatandó, miután pedig alperesek ezen helyi szokást meg nem tartották, a szakértők véleménye szerint felperesnek 93 frt 86 kr. kárt okoztak, tehát annak megfizetésére kötelezendők is voltak. Alperesek azon védekezése, hogy a fák kivágását elhalt leányuk — ki után felperes a birtokot örökölte — megengedte, figyelembe vehető nem volt, mert az ingatlan jelenlegi tulajdonosa felperes, azt pedig alperesek nem állították, hogy ez engedte volna meg a fák kivágását. A fák életkora megállapításánál nem a tanuk vallomásai, hanem az erdész szakértők véleménye volt az irányadó. Felperes keresete egyéb részével el volt utasítandó, mert a megítélt összegnél nagyobb károsodást nem igazolt, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1891 : szeptember 9-én 6,321): Az eljáró kir. járásbíróság Ítéletét a megelőző eljárással együtt az 1881. LIX. t.-e. 39. §-ának b) pontjához képest hivatalból megsemmisíti és a keresetet a felperesnek visszaadatni rendeli, mert a kereset erdei kártétel megtérítésére irányul, az ily tartalmú keresetek pedig az 1879. XXXI. t.-c. 69., 117. és következő §-ai rendelkezéseit figyelembe véve, a polgári bíróság hatósága alá nem tartoznak. A in. kir. Curia (1891. dec. 3-án 9,131.): A másod bíróság végzése megváltoztatik, jelen kereset elintézésére a polgári bíróság hatáskörébe tartozandónak kimondatik, ehhez képest a másod bíróság érdemleges határozat hozatalára utasittatik, mert felperes keresetét arra alapítja, hogy alperesek haszonélvezeti jogukat a megengedettnél nagyobb mérvben használván, ezen használat által felperesnek kárt okoztak, a mely kárnak megtérítését követeli, ennélfogva a peres felek közt fenforgó kártérítés magánjogi viszonyból származván, nem tekinthető oly erdei kárnak, mely az 1879 : XXXI. t.-c. 69. §-a rendelkezése alá sorolható volna és a mely kár feletti intézkedés a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartoznék, miből folyólag a második biróság neheztelt végzésének megváltoztatásával kimondandó volt, hogy a jelen kereset elintézése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik s ekként a másod bíróság utasítandó volt, hogy ezen perben érdemleges határozatot hozzon stb. Osztót! birtoknál, midőn a'feliilépitmény telekkönyvezve nincs, a felülépitmény. mint ing'ó tárgy tekintetében eszközlendö mindén végrehajtási lépés nem a járásbíróság telekkvi, hanem polgári osztály hatáskörébe tartozik. (Illetőségi összeütközés.) A m. kir. Curia (1891. dec. 11-én 9,450.): Azon illetőségi összeütközésre vonatkozólag, a mely H. Simonnak és a liptószent-miklósi takarékpénztárnak M. Pál elleni végrehajtási ügyében a liptó-szent-miklósi kir. járásbíróság telekkönyvi és polgári osztálya között felmerült, a liptószentmiklósi kir. járásbíróság, mint polgári ügyekben eljáró bíróság által foglalás és részben árveréssel foganatosított végrehajtási eljárás folytatása, befejezése és esetleg megszüntetésére, szóval a végrehajtás körébe eső kérdések fölötti határozatra a liptószentmiklósi kir. járásbíróság polgári osztálya mondatik ki illetékesnek; mert felülépitmény osztott tulajdon esetében és az esetben is, ha a telekkönyvben kitüntetve nincs, azon ingatlan tartozékát képezi, a melyen fekszik és így az telekkönyvezett ingatlannak nem tekinthetvén : végrehajtás alá is csak telekkönyvi bejegyzés alapján és csakis az ellen vehető, ki a nyilvánkönyvben mint kizárólagos, vagy osztott tulajdon esetén az osztott rész tulajdonosa van bejegyezve* teljesen helytelen és a teltkkönyi rendtartás félreismerésén alapult tehát a telekkönyvi hatóság azon eljárása, mely szerint a kérdéses felülépitményeket nem telekkönyvezett ingatlannak tekintve, ezekre, mint ingatlanokra végrehajtást rendelt és telekkönyvvezetője által foganatosított is; továbbá, mert a telekkönyvi hatóság eljárása az előrebocsájtottak szerint teljesen szabálytalan és így hatályon kívül helyezendő lévén, a felülépitmények az ingatlanra vezetendő végrehajtást szabályozó törvények szerint ingatlanságképen foglalás alá vetteknek nem tekinthetők; végre mert az emiitett felülépitmények az eljáró biróság polgári osztálya által már 1891. szeptember 15-én, vagyis a telekkönyvi hatóság eljárása előtt, mint ingóságok lettek a polgári osztály által végrehajtás által lefoglalva és igy a korábban történt foglaláshoz képest is a polgári osztály van a jelen esetben hivatva arra, hogy a végrehajtást folytassa, valamint az van hivatva arra is, hogy az érdeklett földtulajdonos közbenjöttével rendszerint csakis fokozatos felebbvitel utján eldöntendő azon kérdésben is határozzon, vájjon a lefoglalt felülépitmények.ingóságot, vagy mint tartozék ingatlanságot képeznek-e és igy mint egyedül ingóságokra vezetendő végrehajtás foganatosítására illetékes biróság folytathatja-e a végrehajtás foganatosítását vagy a feleket a felülépitményekre nézve mint esetleg tartozék és igy ingatlanokra vezetendő végrehajtásra nézve magától elutasítsa és a lefoglalt tárgyakat a nála eszközölt foglalás és zár alól feloldja. A házassági szerződés, a mennyiben halálesetre szóló rendelkezést tartalmaz, annyiban örökösödési szerződést foglal magában és annak az a rendelkezése, moly szerint a nőnek férjél megelőzőlég és leszármazók hátrahagyása nélkül bekövetkező halálozása <•• a hozomány felére a legközelebbi rokonok öröklési jogát biztos szintén ily tekintet alá esik és különösen a férjjel szemben vehető az örökhagyó által tett oly egyoldalú igéiéinek, a i későbbi végrendelet által hatálytalanítható volna. A nőnek a háztartás berendezése végett a szülök által a ingóság jogilag nem tekinthető hozománynak, ezen jogcímen t vissza nem követelhető. (A m. kir. Curia 1892. január hó 7-én, 2 szám a.) Ha régrehajtató által lefoglalt ingók a bérlemény leltéről az eljárt végrehajtó által letétbe helyezés végett elvitet ezen ingók vételárára a bérbeadó, a foglalás idejét követő más* évnegyedre járó bérkövetelés erejéig, törvényes zálogjog cí elsőbbséget nem érvényesíthet. (A budapesti kir. ítélő tábla 1892. ja hó 19-én 28,960. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A törvény rendelkezéseiből következik, hogy az olyan pei ben, melyek által a csődtömeghez tartozó javak A agy jogok i érintetnek, a közadós maga állhat, önként értetvén, hogy a köz; személye ellen indított vagy fentartotl ily perben hozott ítéli csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében hatálylyal nem bir. A székelyudvarhelyi kir. törvényszék: (1891. márc. lí 953.) R. József felperesnek K. József alperes ellen 156 frt 86 s jár. iránti váltó perében következő végzést hozott: Ezen váltókifogás hivatalból visszautasittatik, mert a kés sitési vevény igazolja, hogy alperes K. József a 688 /891. sz. a kiadott sommás végzést 1891. március 7-én vette kezéhez, mi váltókifogás beküldésére használt borítékra vezetett postai fe bélyegzés szerint ezen kifogás csak 1891. március 12-én, teba kifogások beadhatására a váltó-eljárás 13. §-ában megszal 3 napi batáridő eltelte után adatott fel a besztercei posf s ezek folytán az elkésve beadott váltókifogás a további tárgy; i alapjául nem volt elfogadható stb. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: (1891. július 4 2,355.) a kir. törvényszéknek végzése az 1891. évi február 26 688. szám alatt kelt sommás végzés kézbesítése körüli eljárá; együtt megsemmisíttetik s ez ügyben a további peres eljá egyelőre felfüggesztetik ; mert a csődtörvény 10 §-a szerint csődnyitás esetén a 1 adós ellen indított oly ügyekben, melyekben az első biróság f döntő határozatot még nem hozott, a további peres eljárás eg lőre felfüggesztendő, a csődtörvény 3. §-a szerint pedig a köza a csődnyitás joghatályának kezdetével a csődtömeghez tart vagyon feletti rendelkezési és kezelési jogot elveszti s az a töm gondnokra megy át, minélfogva a kir. törvényszéknek az az járása, hogy K. Józsefnek, ki ellen a csőd 1891. március 1 megnyittatott, a 688. számú sommás végzést azon hó 7-én kés sittette s a kézbesítést joghatályosnak tekintette, habár a vev szerint is már figyelme fel lett híva arra, hogy nevezett e' f. évi március 1-én már a csőd megnyittatott, a tömeggondnok] az' ellen beadott kifogásait pedig visszautasítva, sommás végzi mintegy jogerőre emelte — tekintve, hogy különben is a somi végzések nem tekinthetők a csődtörvény 10. §-ában irt perdö határozatoknak, — az idézett törvényszakasz rendelkezésébe kőzik. Ez okból a kir. törvényszéknek 953. sz. végzése, jel eljárásával együtt megsemmisítendő s a további peres eljárás a csődtörvény idézett 10. §-ához képest — egyelőre felfüggi tendő volt stb. A m. kir. Curia: (1892. január 21-én 1,573.) A másodfi biróság végzésének megváltoztatásával az első fokú biróság v zése hagyatik helyben. Ezen biróság azonban utasittatik, hogy 1891. évi 688. számú sommás végzést' alperesnek a kir. Curiá jelen végzése kapcsában újból szabályszerűen kézbesittesse Indokok: Az 1881. évi XVII. t.-c. 3. §-a szerint köza a csődnyitás hatályának kezdetével csak a csődtömeghez tart vagyon feletti kezelési és rendelkezési jogot veszti el, miután a jogot a törvénynél fogva a tömeggondnok gyakorolja. Ugy azon törvény 8. §-a rendelkezésénél fogva közadós ellen csak olyan perek nem indíthatók meg, melyeknek tárgyát a cs tömeghez tartozó javak vagy jogok képezik. A törvény ezen i delkezéseiből következik, hogy az olyan perekben, melyek á a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok nem érintetnek, a lí j adós maga állhat, önként értetvén, hogy a közadós személye el indított vagy fentartott ily perben hozott Ítélet a csődtömeg I tartozó vagyon tekintetében hatálylyal nem bir. j Minthogy a fenforgó esetben, midőn felperes ugyanc felfolyamodásában határozottan kijelenti, hogy csupán azon vag tekintetében kivánja kereseti igényét érvényesíteni, mely alpi | csődtömegéhez nem tartozik, kétség nem lehet az iránt, h ezen per által az alperes csődtömegéhez tartozó javak vagy jo pem érintetnek; minthogy továbbá ily körülmények között nem volt hi annak,_ hogy alperes a közadós személye ellen kibocsátott é közadós által a csődnyitás hatályának kezdete után átvett somi végzés ellen tömeggondnok, mint ilyen, a csődtömeg képviseleté egyáltalában kifogásokkal éljen: