A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 8. szám - A tagosítás költségei

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a *Jog« 8. számához. Budapest, 1892. február 21-én. Köztörvényi ügyekben. A magyar királyi Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 54. szám. A szülök azt, hogy születendő gyermeküket netalán különválásuk eseteben melyik lesz jogosítva magánál tartani, szerződésileg megállapítván ; ka a különválás megtörtént s ez állapot huzamosabb ideig tart, a nélkül, hogy a válóper megiudittatnék és ha a felett, hogy szerződés létrejötte ultin született kiskorú gyermeket melyik szülő tartsa magánál, a gyámhatóság már határozott: a gyámhatóság határozatával meg nem elégedő fél követelheti-e a bíróság előtt a szerződés teljesítéséül annak kimondását, hogy a kiskorú gyermeket magánál tartani o vau jogosítva ? [8,663jSgi. p. számhoz.) Határozat: V */iiliik tartósan különválva elese esetében az iránt, hogy a házasságból született kiskora gyermeket melyik szülő van jogosítva magánál tartani, tekintet nélkül arra, liogj történt-e erre nézve a szülök között szerződésszerű megállapodás vagy nem ' mindig a gyámhatóság határoz s a gyámhatóság e határozatával meg nem elegédö fél annak kimondását, hogy a kiskörű gyermekei magánál tartani ii van jogosítva, a bíróság előtt szerződés teljesítése címen sem követelheti. Indokok: Az 1877 : XX. t.-c. 13. §-ának negyedik bekezdéséből bizonyos, hogy a szülök tartósan különválva élése esetében a felett, hogy a házasságból született kiskorú gyermeket melyik szülő van jogosítva ideiglenesen, addig t. i., mig a különválva élés megszűnik, esetleg a törvényes elválás bekövetkeztéig magánál tartani, a rendelkezési jog a gyámhatóságot illeti. A gyámhatóság e rendelkezési jogából, a dolog természeténél fogva, önként következik, hogy annak megbirálása is, hogy a szülök közt bármikor, tehát a gyermek születése előtt is létrejött szerződés megfelel-e a kiskorú gyermek érdekének s ebből folyólag van-e vagv nincs intézkedésre szükség? mint a kiskorú gyermek ideiglenes elhelyezése tárgyában teendő intézkedéssel elválaszthatatlan kapcsolatban álló kérdés, szintén a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. Ha tehát a szülők szerződésileg meg is állapították, hogy a házasságukból született kiskorú gyermeküket különválásuk esetében közülök melyik lesz jogosítva magánál tartani, a kiskorú gyermek ideiglenes elhelyezése kérdésében az emiitett szerződésből kifolyó jogok csakis a gyámhatóság előtt érvényesíthetők, mint a mely hatóság egyedül van hivatva az ideiglenes elhelyezés kérdésében intézkedni. Minthogy pedig az 18*59 : IV. t.-c. 1. §-a szerint a bíróságok a közigazgatási hatóságok hatáskörébe nem avatkozhatnak : a gyámhatóság, mint közigazgatási hatóság által, törvényes hatáskörében elintézett ügy felett a bíróság rendszerint nera határozhat. Ez általános szabály alól kivételt egyedül azok az esetek képeznek, melyekben a gyámhatóság határozatában meg nem nyugvó félnek a bírósági út • igénybevehetését a törvény világosan megengedi; a gyámhatóságnak az 1877 : XX. t.-c. 13. §-a alapján tett intézkedései azonban ez esetek közé nem tartozván, annak kimondása, hogy a tartósan különválva élő szülők közül, kiskorú gyermeküket melyik van jogosítva ideiglenesen magánál tartani, a bíróság előtt épen nem, tehát szerződés teljesítése címén sem követelhető. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1892. évi január hó 22-ik napján tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi február hó 12-ik napján tartott teljes ülésben. V Ikvi rendt. <>2. S-a értelmében bekebelezettnek vagy előjegyzettnek csak az tekinthető, a ini a telekkönyvben világosan bekebelezettnek vagy előjegyzettnek van bejegyezve; továbbá bekebelezések ég előjegyzések csakis az A. birtoklap tárgyaira, illetve i 15. ragy C. lapokra bekebelezett vagy előjegyzett nyilvánkönyvi jogokra eszközölhetők, nem pedig puszta feljegyzésekre, avagy a bejegyzés .feltételeinek kitüntetésére is. A budapesti kir. törvényszék, mint tkvi hatóság: (1891március 6-án 1,367.) A pestvidéki kir. törvényszék polgári osztályának 1891. január 29-én 540./891. szám alatt kelt végzése, melylyel ezen telekkönyvi hatóságot a végrehajtási zálogjognak Budapest főváros pesti részének 8,571. számú tkvi betétében 8,458. hr. sz. a. felvett ingatlan fele részére nézve H . . . Dezsőnét illető haszonélvezeti jogra 24,000 frt tőke után 1877. január 1-én lejárt 1,200 frtnyi kamatrészletnek 1,070 frt 50 kr. hátralék öszszege, ennek a lejárat napjától 1877. évi június hó 30-áig járó 10°/o, ezen naptól kezdve pedig 8% kamatai, továbbá 1877. évi július hó 1-én lejárt 1,200 frtnyi kamatrészlet és ennek a lejárat napjától járó 8% kamatai és 46 frt 60 kr. költségek erejéig H. . Rezső javára leendő bekebelezése végett megkeresi, elutasittatik s az elutasítás feljegyeztetik, mert azon körülmény, hogy a haszonélvezet az ingatlan fele részére nézve H. . . . Dezsőnét életfogytiglan illeti, csak mint a tulajdonjog megszorítása a tulajdoni lapra van feljegyezve, a haszonélvezeti jog azonban a teherlapon nevezettnek javira bekebelezve vagy előjegyezve nincs, (tkv. rdts 62. §.) stb. A budapesti kir. ítélő tábla: (1891. okt. 19-én 21,990.) az első bíróság végzésének megváltoztatásával a pestvidéki kir. törvényszéknek 1891. évi január hó 29-én kelt folytatólagos kielégítési végrehajtást rendelő végzése és az abban foglalt megkeresés alapján a Budapest főváros pesti részének 8,571. számú betétében 8,458. hr. szám alatt felvett ingatlan fele részére a H. . . . Dezsőné javára -bekebelezett haszonélvezeti jogra a végrehajtási zálogjogot 24,000 frt tőke után 1877. évi január hó 1-én lejárt 1,200 frtnyi kamatrészletnek 1,070 frt 50 kr. hátralék összege, ennek a lejárat napjától 1877. évi június hó 30-ig járó 10 százalékos, e naptól kezdve pedig 8 százalékos kamatai, továbbá az 1877. évi július hó 1-én lejárt 1,200 frtnyi kamatrészlet és ennek a lejárat napjától járó 8 százalékos kamatai stb. költségek erejéig H. . . . Rezső javára bekebeleztetni rendeli és az eljáró telekkönyvi hatóságot egyben utasítja, hogy a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vétele, valamint a további teendők iránt az 1881. évi LX. t.-c. 208. ij-ának rendelkezéséhez képest saját hatáskörében intézkedjék; mert ha a végrehajtás a végrehajtást szenvedőt illető másnak a tulajdonát képező ingatlanra bejegyzett haszonélvezeti jogára rendeltetik el, a vonatkozó megkeresés elintézésénél az 1881 : LX. t.-c. 208. §-ának rendelkezése értelmében ugyané törvény 136. §-a lévén alkalmazandó, az ily megkeresés is csak telekkönyvi akadály fenforgásakor tagadható meg, mert e szerint, miután a megkeresésben körülírt ingatlan felére végrehajtást szenvedő javára a 6,527/884. számú végzés szerint a haszonélvezeti jog fel nem jegyezve, hanem bekebelezve van s a megkeresés foganatosítását telekkönyvi akadály nem gátolja, az annál kevésbé tagadható meg, mivel az a körülmény, hogy a haszonélvezeti jog H. . . . Józsefné hagyatéki ingatlan jutalékának az örökösre történt átíratásakor ezzel egyidejűleg a teherlap helyett a tulajdoni lapon jegyeztetett és illetve kebeleztetett be, megtagadás indokáúl nem szolgálhat. A in. kir. Curia: (1892. január 21-én 244.) A kir. itélő táblának végzése a végrehajtási zálogjog telekkönyvi bekebelezését elrendelő részében megváltoztatik és az első bíróságnak a bejegyzést megtagadó végzése hagyatik helyben ; mert a tkvi rdts 62. §-a értelmében bekebelezettnek vagy előjegyzettnek csak az tekinthető, a mi a telekkönyvben világosan bekebelezettnek vagy előjegyzettnek van bejegyezve, mivel pedig további bekebelezések és előjegyzések csakis az A. birtoklap tárgyára, illetve a B. vagy C. lapokon bekebeleeett vagy előjegyzett nyilvánkönyvi jogokra eszközölhetők, nem pedig puszta feljegyzésekre, avagy a bejegyzés feltételeinek kitüntetésére is, H. . . . Dezsőné javára azonban a Budapest város pesti részebeli 8,571. számú tjkvben a haszonélvezeti jog bekebelezve vagy előjegyezve nincs; a pestvidéki kir. törvényszék 1891. január 29-én 540. sz. a. kelt végrehajtási végzésének tkvi foganatosítása az első bíróság által törvényszerűen tagadtatott meg stb. A kereset arra lévén alapítva, hogy alperesek haszonélvezeti jogukat a megengedettnél nagyobb mérvben használták és ezen használat által neki kárt okoztak, ezen a peres felek közt fenforgó kártérítés magánjogi viszonyból származván, nem tekinthető oly erdei kárnak, mely az 187!). évi XXXI. t.-c. <>!>. §-a rendelkezése alá^sórolható volna és a mely kár feletti intézkedés a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartoznék. A nagykörösi kir. járásbíróság (1891. január 7-én 43.) : Kis Ödön ügyvéd által képviselt M. Antal felperesnek Hoffer László ügyvéd által képviselt Zs. T. István és neje alperesek ellen 500 frt és jár. iránti perében alpereseket kötelezi arra, hogy felperesnek 93 frt 86 krt s járulékait megfizessen. Felperest keresetének egyéb részével elutasítja, a perköltséget pedig a felek közt kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Alperesek a per során azt, hogy a nagykőrösi 15,334. sz. a. szakértők véleménye szerint 18—20 éves akác- és tölgyfákat a mult év tavaszán levágták és saját céljaikra felhasználták, beismerték. Tekintettel arra, hogy azon ingatlan állaga, melyen ezen kivágott fák nőttek, felperes tulajdonát képezi és csakis haszonélvezeti joga illeti alpereseket, tekintettel arra, hogy