A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 8. szám - Jogi államvizsgálataink reformja. 3. [r.]

60 jelenlegi államtudományi államvizsgálat tárgyai közül a politika és a statisztika az új államvizsgálatnál mellőzve lett. Az államvizsgálat tárgyaira nézve az értekezleten a legkülönbözőbb javaslatok voltak hallhatók. Igen hosszadalmas lennék, ha ezeket részletesebben előadni akarnám, mert a jelenlegi tanulmányi rend szerint a négy évi tanfolyam alatt hallgatni szokott tárgyaknak csaknem mindegyike fel lett említve akkor, a mikor az új államvizsgálat tárgyainak megállapítása céljából az értekezlet tagjai különböző javaslatokkal állottak élő. Ezért csupán annak a kiemelésére szorítkozom, hogy a többség, a tételes nemzetközi jognak s különösen a nemzetközi magán- és büntetőjognak, mint a »Vázlat« által javasolt tárgynak a mellőzésével, a budapesti m. kir. tudományegyetem két kiváló tanárának e tekintetben előterjesztett indítványát összefoglalva fogadván el, a vizsgálatok tárgyait a következően látta célszerűen beosztandónak: I ső, vagy jogi rész : 1. A magyar magánjog: <?) osztrák joggal; és l>) egyházi házassági joggal. 2. Váltó- és kereskedelmi jog. 3. Magyar büntetőjog. Il-ik, vagy közigazgatási rész : 1. Eljárási jog: (7) polgári peres és perenkivüli eljárás ; b) bűnvádi eljárás. 2. Magyar közjog. (Alkotmányjog és közigazgatási szervezet.) 3. Magyar közigazgatási jog, (az anyagi jog főbb elvei) a pénzügyi joggal. (Szervezeti főbb elvek.) 4. Egyházjog. (Az alkotmányi rész.) Az Írásbeli vizsgálat tekintetében a vita főképen a körül a kérdés körül forgott, hogy ez mikor és mely tárgyból legyen letehető ? Eltekintve azoktól, a kik. mint már emiitettein, az írásbeli vizsgálatokat általában elhagyni kívánták, voltak olyanok, a kik azokat a szóbeli vizsgálatra való bocsáthatás előfeltételének kívánták volna megszabni; voltak ismét olyanok, a kik minden szóbeli vizsgálat elé Írásbeli vizsgálatot tenni óhajtottak, nemkülönben olyanok, a kik a szóbeli vizsgálatok sikeres kiállása utánra, e/.eknek mintegy betetőzéséül akarták megszabni az írásbelinek letételét. Az értekezlet tagjainak többsége ellenben a »Vázlat« álláspontját tette magáévá, kimondván, hogy az Írásbeli vizsgálat a szóbeli vizsgálat második részletét közvetlenül megelőzően, tehát a két szóbeli vizsgálat között lesz leteendő, főképen azért, hogy — mindenik szóbeli elé írásbelit helyezvén — a vizsgálatoknak számát szaporítani ne legyen szükséges, valamint, hogy a jelöltek a két szóbeli vizsgálat között leginkább lesznek abban a helyzetben, hogy tőlük oly kérdéseknek a sikeres megoldását is remélni és várni lehet, melyek mind a két szóbeli vizsgálatnak tárgyai köréből lettek merítve. A tárgyakra vonatkozólag voltak olyanok, a kik a szóbeli vizsgálatoknak a tárgyain kivül néhány tudománynak — mint p. o. a római jognak, a jogbölcseletnek, a politikának stb. — a fölvételével akarták növelni az írásbeli viszgálat tárgyainak a számát, míg ellenben mások csakis a magánjogból és a büntetőjogból gondolták az Írásbeli vizsgálatot megkövetelhetőnek. Ismét mások csak egyetlen tárgyra akarták ezt szorítani oly módon, hogy ebből is több kérdés lenne a jelöltnek feladva, azonban az eredmény tekintetében elégséges volna ezek egyikének sikeres megoldása is. Az értekezlet többsége az írásbeli vizsgálat 1 érdeseit a magánjog, büntetőjog, perjog, közjog és közigazgatási jog keretébe! tartotta kitüzendőnek. A vizsgálatnak ismétlésére, illetve javítására nézve az értekezlet azt mondotta ki, hogy minden vizsgálatot ismételni kétszer lehet, de a második ismétlés után a javítás még megengedhető. E tekintetben a »Vázlat« 10. pontja, mely az ismétlést »csak még egyszer« akarta megengedni, módosítva lett és pedig kétségtelenül helyesen, mert ott, a hol csupán egyszeri ismétlés van megengedve, a vizsgáló bizottság könnyen hajlandó lesz az elnézésre és a túlenyhe eljárásra, semhogy a jelöltet ugyanennek a vizsgálatnak a letételétől örökre elüsse, vagy talán épen pályaváltoztatásra kényszerítse. Nézetem szerint is ez a határozat nem enyhítette, hanem inkább szigorította a »Vázlat«-nak e tekintetben elfoglalt álláspontját és pótolta ezt annak a hozzáadásával, hogy a második ismétlő vizsgálat után további ismétlésnek csakis a vallás- és közoktatásiig}! m. kir. minister különös kegye | alapján lehet helye. Az írásbeli vizsgálatnál csak ismétlő és I nem egyszersmind javító vizsgálatra való utasítás fog előfordulhatni. Mig az írásbeli vizsgálatot sikerrel ki nem állotta : a jelölt a szóbeli vizsgálat második részletére nem lesz bocsátható. Az ismétlővizsgálat az első esetben 3, a második esetben (> hó után, a javitó vizsgálat pedig 6 hét után lesz leteendő. Az értekezletnek egy fontos határozata az, a mely a jelenlegi szolgálati szabályzat idevágó rendelkezésétől elüt, hogy a javitó vizsgálatok nem csupán egy tárgyból, hanem I a vizsgálati tárgyak felsorolásánál egy pont alá foglalt rokon' tárgyakból együttesen is megengedhetok lesznek; igy p. o. i a ki a magyar magánjogból, az osztrák magánjogból és az | egyházjogi házassági jogból nem nyer képesítést, az nem ismétlésre, hanem javításra lesz utasítva, ellenben ha a vizs! gálát két külön pont alá foglalt tárgyból, illetőleg tárgy! csoportból nem sikerül: ismétlő vizsgálatra való utasításnak j lesz helye. Ugyancsak ismétlésre lesz utasítandó a jelölt abban az esetben is, ha a javitó vizsgálat nem sikerül. A vizsgálat ideje tekintetében ki lett fejtve az a nézet, i hogy legcélszerűbb volna a harmadik tanév végére a vizsI gálát első részletének a letételét kötelezően előszabni, vagy addig, a mig a doktorátusok képesítő hatása az újonnan szervezendő államvizsgálatok mellett fenmarad, legalább lakultative megengedni azt, hogy azok, a kik ezt óhajtják, az államvizsgálat első részletét a harmadik évfolyamnak a végén letehessék. Erre a nézetre vonatkozólag hangsúlyozva lett az, hogy az 1883-ik évi vizsgálati szabályzat 20-ik §-ának ama rendelkezése óta, mely szerint az államvizsgálatok csak a tanulmányoknak elvégzése és a végbizonyítvány kiérdemlése után tehetők le, mily szomorú tapasztalatokat lehetett és lehet tenni a harmadik tanév hallgatóinak szorgalma és előmenetele tekintetében, ugy, hogy ez alatt a tanév alatt, a melynek végére vizsgálat előszabva nincsen, sőt az el sem fogadható : a legjobb ifjak, a legjobb tanfolyamok is egészen hanyagokká válnak és a tanár a legnagyobb buzgalommal és törekvéssel I is alig képes a legkisebb eredményt felmutatni. Ebben a kérdésben nekem is meggyőződésem az, a mit I már másutt kifejtettem, * hogy jogi tanulmányi rendszerünknek egyik legnagyobb hibáját képezi az a körülmény, miszerint a i harmadik év végén vizsgálatot tenni nem kell és nem is lehet, s hozzáteszem, hogy én ennek az intézkedésnek elfogadható okát nem ismerem. Mondották azt, hogy azért volt szükség erre, mivel előfordult volna annak az esete, hogy a harmadik tanév elvégzése és az államtudományi államviz.sgálatnak letétele után némelyek ! — a nélkül, hogy a negyedik évi tanfolyamot is elvégezték ' volna — a közigazgatási pályára léptek. Ennek a lehetősége azonban az 1883:1. t.-c. megalkotása óta a nélkül is ki van I zárva, melynek 3. §-a \d) pont] az államtudományi államj vizsgálatot a közigazgatási pályára való léphetésre magában véve elégségesnek nem tartja, hanem e mellett »legalább a j jogi négy évi tanfolyamnak a fennálló szabályok szerint I való bevégzését« mondja okvetlenül szükségesnek — nem is \ említve ; zt, hogy ezen a bajon, ha az tényleg fenforgott volna, igen célszerűen ugy is lehetett volna segiteni, ha a harmadik tanévre a jogtudományi tárgyak hallgatását szabták volna kötelezően elő, ugy, a mint ezt a féléves r/endszert a jogakadémiákon élctbeléptető 1889. évi (28,300. sz. rendelettel kiadott) szabályzat 4-ik §-a ezekre a tanintézetekre nézve j kimondotta. Mások a tanszabadság elvével állanak elő ennek a rendszernek megokolása céljából is, azzal az elvvel, a melyet, ugy látszik, ki-ki ugy értelmez, a mint neki tetszik s a melynek címén nem egy visszás — és eredményeiben helytelen állapotot vagyunk kénytelenek megtűrni jogi oktatásunk rendszerében — de nézetüket nem is látom szükségesnek bővebben kifejteni, mivel ezt csakis a tanszabadság fogalmának helytelen magyarázatából eredőnek vehettem s mivel meg vagyok győződve arról, hogy azok, a kik ennek a nézetnek a hivei, maguk se volnának hajlandók elfogadni azt a következtetést, a mit pedig, feltéve, hogy álláspontjuk helyes, mindenesetre el kellene fogadniok, hogy t. i. ezen a címen az összes jogi vizsgálatoknak, sőt a felsőbb oktatásügy keretében előjövő összes vizsgálatoknak kötelező voltát el kellene törülni. Hallottam idevágólag felhozni azt az érvet is — sőt ez magán az értekezleten is fel lett említve, hogy annak, miszerint a harmadik év végére vizsgálat előszabva nincs, főelőnye * Dr. Horváth Ö.: »Az 1889 : XXVI. t.-c.« Budapest. 1891. 13. s köv. lap.