A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 7. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 7. [r.]

A J meo-kötött a szellemi és művészeti jogra vonatkozó egyezmény továbbra is fentartatott: a zárlatot kérő ellenfele ezzel szemben nem igazolja, hogy ezen törvény hatályban nem volna, s hogy Franciaországgal a viszonosság fenn nem állana. A hivatkozott egyezmény szerint, az irodalmi müvek szerzői mindkét államban kölcsönös védelemben részesülnek. Tekintve, hogy zárlatot kérők, a hivatolt egyezmény Il-ik cikkében emiitett feltétel és formaság teljesítését kimutatják; tekintettel arra, hogy a kérdéses munka, a címlapon irt jelzés szerint is D. Lucien francia müve után fordíttatott; tekintettel arra, hogy ezen fordított művön G. Gusztáv neve szerepel, mint a hol a munka forgalomba hozatik; tekintve, hogy a forgalomba hozás csak a szerző tudta és beleegyezése mellett történhetik ; tekintve, hogy forgalombahozás miatt, ha annak jogosultsága nincs igazolva, a jogosult szerző és kiadó kárt szenvednek és így érdekeik az eladott példányok által veszélyeztetve vannak; tekintve végre, hogy a tárgyalás során G. Gusztáv oly bizonyítékot, mely szerint jogosultsága igazolva lenne és vélelmezhető volna, fel nem hozott: a zárlat tekintetében pedig a felek' meghallgatása épen azon okból rendeltetett el, hogy e jogosultság valószínűvé tétessék : ezen okokból a törvényszék helyét látta, hogy zárlatot kérők kérelméhez képest a jelzett német műnek található összes példányaira a zárlatot elrendelje. G. Gusztáv által a tárgyalás során előadott azon kifogás, hogy a zárlati kérvény másod példánya neki nem kézbesittetett, figyelembe nem vétetett, mert a példányok ilynemű kézbesítésének csakis kereseteknél van helye: de különben is jelen esetben csakis az képezi a tárgyalás alapját, van-e jogosultság a kérdéses mű forgalomba hozására. G. Gusztáv által a tárgyalás során felhozott egyéb körülmények nyilván a per érdemébe tartoznak és így azoknak e helyen való vitatása időelőtti: végre megjegyeztetik, hogy felperesek a pert 42,96">/1890 szám alatti keresetükkel megindítván : a zárlati kérelemnek bizonyítékokkal való ismételt felszerelésére szükség nem volt. Miről a felek végzésileg értesíttetnek. A budapesti kir. ítélő tábla (1891. évi február hó 3-án 61,292/1890. sz.): Az I. bíróság végzését megváltoztatja, a 42,9(56. 1890. sz. zárlati kérvényt elutasítja, a 43,906/1890. sz. neheztelt végzés alapján utólagosan foganatosított zárlatot hatályon kivül helyezi és zárlatot kérőket arra kötelezi, hogy zárlatot szenvedőnek 8 frt 50 kr. tárgyalási és 7 frt 65 kr. felfolyamodási költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessenek. Indokok: Abban az esetben, a midőn a zárlat a szerzői jog bitorlása miatt kéretik, a zárlat elrendelése körül az 1881. évi XVI. t.-c. értelmében követendő eljárás tárgyában 1,686/884. sz. a. kibocsátott 1MR. 1. és 26. §-ai szerint az 188J. évi LX. t.-c. rendelkezései megfelelően alkalmazandók. E t.-c. 237. §-a, valamint a most idézett rend. 21. §. a) pontja szerint pedig zárlatot kérő már a külön folyamatú és ekként önállóan felszerelendő zárlati kérvényben tartozik igényét törvényszerűen bizonyítani, a mi annyival is inkább szükséges, mert panaszlott az idézett rend. 21. §. utolsó kikezd, értelmében jogosult bizonyítani azt, hogy ő fenforgó esetben a fordítási jogosultságot megszerezte, ily bizonyítás pedig csakis az igazolt jogosulttal szemben kísérelhető meg. Minthogy pedig zárlatot kérők zárlati kérvényükhöz a zárlat alá veendő müvet nem csatolták, sem igényüket a puszta állításon kivül okiratszerüen ki nem mutatták s ekként zárlati kérvényük tárgyalás kitűzése nélkül lett volna elutasítandó ; minthogy ezekből kifolyólag a keresethez csatolt és panaszlottal még a tárgyalás alkalmával sem közölt mellékletek e helyütt figyelembe nem vehetők : az I. bírósági végzés megváltoztatásával zárlatot kérőket szabálytalan kérvényükkel el kellett utasítani és az okozott költség megfizetésére kötelezni. Habár alperesnek rendes áilandó lakhelye és ingatlan birtoka más bíróság területén Tannak, mint melynél a kereset ellene meg lett indítva, ez utóbbi bíróság illetősége meg van állapítva, ha alperes ennek területén pusztán évi lakást bír, minden háznép vagy cselédség nélkül is. (Törv. rendt. 30., 31. §-ai.) A budapesti királyi törvényszék (1890-dik évi 33,418 szám alatt): Dr. Stiller Mór ügyvéd által képviselt Pállik Béla felperesnek dr. Nagy Dezső ügyvéd által képviselt gróf Es zterházy Miklós alperes elleni, az 1890-dik évi 23,527. szám alatt beadott keresettel 20,6' Ü frt és járulékai iránt folyamatba tett rendes perében alperesnek a birói illetékesség ellen beadott kifogásai elbírálása céljából, tekintettel arra, hogy az 1868 : EIV. t.-c. 268. §. a) pontja szerint alperes tartózkodási helye igazolása az illető helyhatóság hatásköréhez tartozik s jelen esetben a vonatkozó helyhatósági bizonyítványok be is mutattattak, ennek folytán a javaslatba hozott tanúkihallgatás mellőzendő is ; és tekintve, hogy bárha alperes a 2-/. alatti helyhatósági bizonyítvány szerint Budapesten állandó lakással nem bir és ilyen lakása a 3-/. alatti végzés szerint az állami rendőrség bejelentő-hivatalában be sem jelentetett, de ezek ellenében a 4-/- alatti helyhatósági bizonyítványból még is kiderül, miszerint alperes, bárha rendesen Tatán tartózkodik, Budapesten egész éven fizetett lakhelyiségeket tart maga részére, a mely helyiségekben szokott megszállani, ha Budapestre jön ; tekintve, hogy a 4-/. alatti bizonyítványban felsorolt azon ténykörülmények, miszerint alperes budapesti lakásán cselédséget nem tart s ottan háznépe nincsen, figyelembe azért nem vehetők, mert a valamely helyen való lakás vagy tartózkodásnak nem szükségképeni kelléke egyszersmind a háznép vagy cselédség tartása is, sőt a kérdéses ténykörülmények igazolása nem is tartozik Tata község elöljárósága hatáskörébe, következésképen tehát 4-/. alatti bizonyítványa az utóbb említett ténykörülmények igazolására nem is alkalmas; tekintve, hogy ezen bizonyítványokkal kétségen kivül helyeztetett, miszerint alperes nemcsak Tatán, de felváltva Budapesten is tartózkodik ez pedig a hivatkozott t.-c. 31. §-a szerint a jelen perre néz.e ezen kir. törvényszék illetékességét megállapítja; tekintve, hogy alperesnek a szerződés teljesítése helye szempontjából emelt kifogása már csak azért sem jöhetne figyelembe, mert a rendes birói illetékességtől ilynemű eltérés a hivatkozott t.-c. 35. §-a szerint csak meg van engedve, de nem kötelező felperesre nézve : ezen okokból a birói illetékesség ellen emelt alperesi kifogások elvettetnek. A budapesti kir. itélő tábla következő végzést hozott: A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését annak indokainál fogva helybenhagyja. (1890. november 2ő-én, 49,614. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Csödhitelező oly követelése után, melynek lejárati ideje megállapítva és kamat kikötve nem volt, jogosítva van a bejelentéstől számítva kamatokat a csődtömeg ellen követelni. Ha a csődhitelező csak a töke megítélését kérte csödkeresetében, de a kamatokat nem, ez nem jelent lemondást a kamatokról, nem zárja ki, hogy külön bejelentésben a kamatokat is kérhesse. A pozsonyi kir. törvényszék (1889. augusztus 19-én, 8,658/p. 1889. sz.): Dr. Löwinger Vilmos ügyvéd által képviselt B. és B. cégnek, mint Max K. et S. cég csődtömeggondnoka ellen 10,200 frt tőke után járó 6°/o kamat követelés valódisága és jár. iránti perében következőleg itélt: Max K. et S. csődügyében a 10,200 frt tőke után. az 1888. október 25-étől a 6°/o kamatok a kifizetésig valódiaknak elismertetnek. A korábbi időről igénveit kamatokra nézve ellenben felperes keresetével elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek stb. Indokolás: A csődtörvény 267. §. 2-ik bekezdése a bejegyzett hozomány, hitbér és jegyajándéknak csőd esetében az 1890: XVI. t.-c. 10. §-ában kimondott elsőbbségét biztosítván és egyúttal az általános csődtömegtől az első osztálybeli követelések után a másodosztálybeli követeléseket megelőzőleg való kielégítésüket elrendelvén, ezzel a követelési igény érvényesithetésének beálltát ez esetre és külön törvényileg megállapította. Tekintve már most, hogy az életbeléptetési 3,3281881. sz. ig. m. rendelet 2. §. és illetve a csődt. 269. §-a értelmében ezen csődnél az 1881: XVII. t.-c. I. része alkalmazásba jön, annak 59. §-a szerint mindazok, kik az általános csődtömegből való kielégítésre utaltatnak, csődhitelezők, a 64. §. 2-ik bekezdése szerint pedig, ha sem kamat ki nem köttetett, sem lejárati idő meg nem állapíttatott, a hitelezőt a törvényes kamatok a bejelentés napjától illetik, kétségtelen, hogy felperes céget, mint közadós neje K. Gabriella engedményesét a törvényes kamatok, de csakis az ez irányban tett bejelentés napjától, vagyis 1888. október 25-től az engedményezett, 2,016/1888. sz. a. bejelentett és a felszámolásnál 10,200 frt erejéig valódinak elismert 10,200 frt hozomány és törvényes hitbér után megilletik annál is inkább, mert az 1840: XXII. t.-c. 91 §-a értelmében a megítélt hozomány után a csődületi per megnyitásától szintén járt kamat, a korábbi kamatokra nézve ellenben a keresetet ugyancsak a csődt. 64. §. 2. bekezdése alapján el kellett utasítani, mert az 1888. február 18-án 2,016. sz. bejelentés kizárólag a tőkére nézve történt és igy ezen időre a korábbi kamatbejelentés vissza nem hat. A budapesti kir. itélő tábla (1889. december 24-én, 8,696/v. 1889. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét, a mennyiben az első bíróság felperest 1888. évi októben hó 25-től megelőző időre eső kamat követelésével elutasította, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja, felperest keresetével egészben elutasítja, stb. Indokok: A kamat, ha azt a fél nem a 'tőkekövetelést megelőzőleg s külön lejárta alapján önállóan érvénvesiti, mint a tőkének járuléka, csak a tőkével együtt lévén érvényesíthet."), ha a fél tőkekövetelésének behajtása iránt bíróság előtt fellépett a nélkül, hogy az érvényesített tőkekövetelés utáni kamatokat is érvényesítette volna, a hitelezőnek eme tényéből vagy annak beismerése következik, hogy őt kamatkövetelés nem illeti, vagy az említett ^tény annak bizonyítékát képezi, hogy a hitelező'őt netán megillető kamatköveteléséről lemondott. A fenti jogszabályt jelen esetre alkalmazva, tekintettel arra, hogy felperes jogelődje K. Gábriella 1888. évi február hó 18-án 2,016. sz. a. beadott csődbejelentésében 15,000 frt hozományt és hitbér követelését alperesi csődtömeg ellen ugy érvényesítette hogy csak 15,000 írtnak kamat nélkül leendő kifizetését vette igénybe; tekintve, hogy K. Gábriellának követelése kamatjaira vonatkozó joglemondása vagy jogelejtése előbb történt, mintsem követelését felperes az A. okirat alapján mint engedményes meg-