A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 7. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 7. [r.]

A JOG. 27 szerezte; tekintve, hogy K. Gabriella felperesre több jogot, mint a mennyivel maga birt, nem engedményezhetett s igy mivel K. Gabriella a kérdéses hozomány és hitbér követelése után alperesi csődtömeg ellen kamatkövetelést többé nem érvényesíthetett, kamatkövetelésére vonatkozó jog az A) a. okirat alapján felperesre nem szállhatott át: felperest kellő jogalapot nélkülöző keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1890. november 25-én, 751. v. sz.): A másodbirósági Ítéletnek megváltoztatásával az elsőbirósági Ítélet hagyatik helyben stb. Indokok: A másodbirósági ítéletnek megváltoztatásával az elsőbirósági Ítéletet kellett helybenhagyni azért: mert a nő készpénzbeli hozományát férje csődjében a csődtörvény 62. §-a értelmében, mint csődhitelező érvényesítheti; mert a csödtörv. 64. §-a szerint, ha sem kamat ki nem köttetett, sem lejárati idő mear nem állapíttatott, a hitelezőt a törvényes kamat a bejelentés napjától illeti meg; mert felperesnek jogelőde 10,200 frttal valódinak elismert hozománybeli követelését 1888. évi február 18-án 2,016. sz. alatt bejelentette ; mert habár felperesnek jogelőde ezen bejelentésében csak a tökét kérte valódinak elismertetni, miután kamat iránti követeléséről .le nem mondott, ezen mulasztás útjában nem állhat annak, hogy kamat iránti követelését a csődtörvény 143. §-a szerint a 195. §-ban megállapított joghátrányok mellett a felszámolásra kitűzött határidő után is bejelenthesse ; mert felperes, mint engedményes, kire az 1888. évi február 18-án bejelentett követelés minden jogokkal átruháztatott, kamat iránti követelését az 1888. évi október 25-től 12,740. sz. a. beadott pótjelentéssel bejelentvén, a 6°,o kamatot az elsőbirósági ítéletben ez iránt felhozott indokoknál fogva ez illőtől fogva valódinak kellett meg Ítélni. Habar a váltótörvény 81. §-a szériát joga is van a kibocsátónak e* forgatónak a látra szóló váltón különös bemutatási időt jelölni ki. de ez által a lejárati időnek a Táltó fogalmához és természetéhez képeit az össze* váltókötelezettekre nézve egységes volta nem érintetik. A székesfehérvári kir. törvényszék: A4,14">/p 889. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályának fentartása mellett köteles alüeres a keresetbe vett 200 frt váltótőkét s jár. megfizetni. Indokok: Alperes a keresethez 1. alatt csatolt eredeti váltón látható »Ignác G.« névaláírásának valódiságát kifejezette.í elismerte. Azon kifogása alperesnek, hogy a kereseti váltón a lejárati határidő, tehát egyik lényeges kellék hiányzik, hogy a kereseti váltón a lejárati időt megjelölő »nach beliebiger Ordre« kifejezés tetszésre szóló lejáratot uem képez, alaptalan, mert az idézett szavak helves átfordítása és értelmezése szerint azok minden kétséget kizárólag csak a tetszésre szóló lejáratot állapítják meg. Azon kifogása alperesnek, hogy a váltótörvény 31. §-a értelmében a tetszésre szóló váltó fizetés végett a kiállítástól számitandó két év alatt mutatandó be s mivel e határidő elmulasztatott, a váltó elévült, szintén alaptalan, mert az id. szakaszban megjelölt határidő a forgató és kibocsátó elleni visszkereset elvesztésének terhe alatt tartandó be, mely intézkedés azonban a váltó elfogadójára ki nem terjed, a kire nézve az elévülés a váltótörvény 84. §-a szerint a lejáratkor kezdődik, a kereseti váltónak, mint tetszésre szólónak lejárata pedig a bemutatás napja, vagyis a jelen esetben a kereset indításának napja. Végül az elfogadó által a kibocsátó ellenében használt érték meg nem kapásának kifogása birói figyelembe nem vehető, mert alperes, hogy ezen értékét meg nem kapta legyen, nem igazolta. (Dt. XX. 42.,) Mindezek indokok alapján a hivatkozott számú sommás végzés hatályának fentartása mellett, a váltótörvény 2:1. §-a alapján alperes ellen marasztaló ítélet volt hozandó. A budapesti kir. itélő tábla : A kir. itélö tábla az elsőbíróság Ítéletének megváltoztatásával, felperest az 1889. évi május hó 16-án 4,145. sz. a. hozott sommás végzésnek hatályon kívül való helyezése mellett keresetével elutasítja. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy a kereset alapjául szolgáló váltóban a fizetés ideje kitüntetve nem lenne és igy az a vt. 3. §-nak 4. pontjában megkivánt kelléket nélkülözné, alappal nem bír, mert a kereseti váltóban a fizetés idejének kitételére szolgáló helyen használt »nach beliebiger Ordre« kifejezés, a fenforgó esetben a váltó egyéb tartalmára való tekintettel is csak a váltó lejárati idő megállapítására vonatkozónak vétethetik és igy, mint ilyen, egy jelentőségű a tetszésre szóló fizetési időmeghatározással, mi módon pedig a váltó fizetési idejére a fent nyilatkozott törvényhely szerint is meghatározható. Nem vétethetik tekintetbe alperesnek az érték nem szolgáltatására alapított kifogása sem az e.-b. Ítéletében erre nézve felhozott indokok alapján annál kevésbé, mert alperes nem bizonyította, hogy felek abban állapodtak volna meg, hogy felperes a váltóra valamely és különösen mi értéket tartozott volna adni és hogy a kikötött értéket nem kapta meg, már pedig a váltóval szemben ezen kifogását bizonyítani tartozott volna. Mindazáltal felperest keresetével el kellett utasítani, alperesnek elévülési kifogása alapján, mert a tetszésre szóló váltók a vt. fent idézett 3. §-nak 4. pontja szerint egy tekintet alá esnek a látra szóló váltókkal, mely váltók a vt. 31. §. szerint a bemutatáskor járnak le és mely váltók ugyanazon §. szerint a váltóban foglalt különös meghagyás hiányában is, a kiállítástól számitandó két év alatt fizetés végett bemutatandók. Minthogy pedig a kereseti váltó 1878. évi szeptember hó 21-én állíttatott ki, az egyéb különös meghagyás hiányában legkésőbb 1880. évi szeptember hó 21-én lett volna fizetés végett bemutatandó, mely nap egyúttal a lejárat napjának is tekintendő, e naptól számitva pedig felperesnek alperes — mint elfogadó elleni keresete a kereset beadásakor 1889. évi április hó 14-én a vt. 84. tj-a értelmében már elévült. Nem lehetett ezzel szemben tekintetbe venni felperesnek azt az érvelését, hogy mivel a váltótörvény 11. §-a kifejezetten azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a látra szóló váltókat a forgatók és a kibocsátó elleni visszkereset elvesztésének terhe alatt kell egyéb meghagyás nem létében a kiállítástól számitett két év alatti fizetés végett bemutatni, az ezen §-ban meghatározott idő tehát az elfogadóra nézve is alkalmazást nem nyerhet, hanem az elfogadó irányában a váltóbirtokos a váltót tetszés szerint bármely időben teheti a bemutatás által lejárttá, mert a váltó lejárata általában csak egységes lehet, már pedi? felperesnek érvelése szerint látra szóló (idegen) váltóknál külön lejárati idő lehetne a forgatók, illetve kiállító és külön lejárati idő az elfogadó irányában De hogy nem helyes felperesnek ez az érvelése, kitűnik a váltótörvény 19. és 20. §-ainak a lát után bizonyos időre fizetendő váltókra vonatkozó rendelkezésének analógiájából is. Ugyanis a váltótörvény 19. §-a a lát után fizetendő váltóknak elfogadás végett, mikor leendő bemutatásáról rendelkezvén, a 31. §-ban foglalt rendelkezéssel megegyezően akként rendelkezik, hogy az oly váltókat különös meghagyás hiányában elfogadás végett ugyancsak a forgatók és a kibocsátó elleni visszkereset különbeni elvesztésének terhe alatt legkésőbb két év alatt keil bemutatni. A 20. §. második bekezdésében pedig különös rendelkezést tartalmaz arra nézve is, hogy az oly váltóknak lejárata, az elfogadóra nézve, ha az elfogadást nem keltezte, szintén a bemutatási határidő utolsó napjától, vagyis a 19. §-a szerint a kiállítástól számított két évi idő lejárta napjától számitható, miből pedig következik, hogy jólehet a váltótörvény 19., valamint 31. §-aiban csak a forgatók és kibocsátó visszkereseti jogára való hivatkozással van a határidő megállapitva, ez a határidő irányadó az elfogadóra nézve is. A m. kir. Curia : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik felhozott indokainál fogva és azért, mert habár a váltótörvény 31. §-a szerint joga is van a kibocsátónak és forgatónak a látra szóló váltón különös bemutatási időt jelölni ki, de ez által a lejárati időnek a váltó fogalmához és természetéhez képest az összes váltókötelezettekre nézve egységes volta nem érintetik. (1891. január 7. 868.) Büivügyekben. Nem követ el zsarolást az, a ki adósát azzal fenyegeti, miszerint nevét az ujságba ki fogja tenni, ha követelését meg nem fizeti. A debreceni kir. törvényszék: V. D. a btkv 351. §-ba ütköző zsarolás vétsége miatt vád alá helyeztetik. Indokok: V. S. cs. kir. százados a 39. gyalogezrednél azon panaszt emelte vádlott ellen, hogy ettől még 1879-ben, mint hadnagy 2 névjegyre 30 forintot kért s kapott kölcsön, melyről később a kamatokkal 34 frtos kötvény lett kiállítva, ezen összeget, bár még 1879. évben kifizette, de sem kötvényét, sem névjegyét vissza nem kapta, sőt a tartozás megfizetését vádlott Boszniába és Aradra küldött leveleivel újra követelte. Mult év december havában azután egy zsidó betűkkel irott oly tartalmú levelet kapott V. aláírásával, melyben nevezett azzal fenyegetődzik, hogy ha nem fizet, akkor újságban fogja felszólítani a pénz megfizetésére, ha ez sem használna, akkor az egész nevét fogja kiirni. Vádlott tagadja, hogy panaszos a kölcsönösszeget neki megfizette volna s hogy ezen két névjegyre adott kölcsön a kötvényre adott 40—50 frttal azonos volna, az előbbi tartozás fennállását pedig azzal igyekszik bizonyítani, hogy V. százados a feljelentés beadása után testvére által 10 frtot csakugyan küldött hozzá a 30 frt értékű 2 névjegy kiegészítéséül, mire ő ráállván, a névjegyet panaszosnak visszaadta, ez pedig a panaszt visszavonta. Bármint álljon is ezen kölcsönügy, annyi tény, hogy a panaszfeljelentéshez •/. alatt csatolt nyilt levelező lap alkalmas arra, hogy vádlott, a ki beismeri, hogy azt ő fogalmazta és irta, a btkv 351. §-a szerint zsarolás vétsége miatt vád alá helyeztessék, mert tekintve külöuösen panaszosnak katonatiszti állását, ez mindenesetre becsületében érzékenyen lett volna megsértve, ha a közlemény hirlap utján nyilvánosságra jut. A budapesti kir. itélő tábla az e.-b. végzését megváltoztatja, vádlott ellen a btkv 351. §-ra alapított zsarolás vétsége miatti folyamatba tett további eljárást megszünteti.