A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 7. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 7. [r.]

54 hátralék B, és C. között a követelések arányához képest osztandó fel. E szerint tehát sorolandó : 1. a) B. javára az elsőbbség átengedése alapján az első helyen A. javára bekeblezett 100 frt tételből . . . . 50 frt b) A. javára ugyanazon tételre maradó . . 50 » 2. Az 500 frt vételár-maradékból aránylagos kielégítés mellett: c) B. 550 frt követelése 436 » 51 kr. d) C. 80 frt követelése 63 » 49 » Császár Lajos, nagyszombati ügyvéd. V. A »J o g« f. évi 5. számában ilyen címen feltett kérdésre következőleg felelek: Ha egyelőre eltekintünk C -nek interventiójától s csak az A. és B. között levő verseny alapján akarjuk a sorrendet megállapítani, az elsőbbségi engedély alapján a 600 frtból B.-t 550, A.-t 50 frt illeti; minthogy C-nek közbenlépése folytán A. és C. között semminemű jogviszony nem keletkezett, sem C-nek közbenlépése A.-ra vonatkozólag, sem A.-nak elsőbbségi engedélye C-re vonatkozólag előnynyel vagy hátránynyal nem járhat. Ennélfogva, minthogy A.-nak 100 frtja C-t feltétlenül megelőzi, az 50 frt, melytől ő az elsőbbségi engedély folytán elesett, A.-nak a jogán, B-t illeti; marad még kiegészítési alapul 500 frt s marad még kielégítendő követelés B.-nek 500, C-nek 80 frt, ezek az egyenlő rangsorozat következtében követelési összegök arányában nyernek kielégítést s ebből esik B.-re 431 frt 3'/2 kr., C-re 68 frt 96V'2 kr. Tehát a kielégítési sorrend : A. -t illeti . . .50 frt B. -t » . 481 » 3'/2 kr. C-t » .68 » 96y-z » Dr. Gullya László, rassói kir. törvényszéki al/eg) VI. Előrebocsátva, hogy a kérdésben az A. javára az elárverelt ingatlanra 100 frt első helyen van bekebelezve, s hogy B. javára A. elsőbbségi engedélyt adott arra, hogy ennek 550 frt erejéig zálogjoga előző rangsorozattal kebeleztessék s hogy a B. bekebelezési kérvényével C-nek 80 frt erejéig bekebelezési kérvénye egyidejűleg adatott be a tkvi hatósághoz s igy egyenlő rangsorozattal is kebeleztetett be a B. és C. követelései, annálfogva első sorban csak a B. és C. közötti viszonyt veszem tárgyalás alá. Tekintettel arra, hogy B. és C-nek semmi köze ahhoz, hogy B. részére A. elsőbbséget adott, első sorban az hozandó tisztába, hogy az A. javára bekebelezett 100 frt után mi maradt volna a B. és C. egyenlő rangsorozattal bekebelezett 550, illetve 80 frtjára az előnyös tételek levonása után fenmaradt 60Ö frt vételárból ? mert a fenmaradt összeg arányosan volna felosztandó a 80 frt és 550 frt között. Tudjuk, hogy az A. 100 forintjának levonása után a B. és C. követelésére 500 frt maradna, most már ezen 500 frt felosztandó a 80 + 550 frtra, vagyis összesen 630 frtra, egység arányában, hogy ezen felosztás megtörténhessék, ugy az 500 frtot el kell osztani 630 egységgel, igy jut egy egységre 6348/io ezredére, mit ha forintokká változtatunk, esik a C. 80 forintjára 63 frt 342/io és a B. 550 frtjára 436 frt 652/io kr., tekintve a bevett számadási szokást, hogy az egész krajcár a nagyobb törtszámnak számíttatik, esik a C. 80 forintjára 63 frt 35 kr., a B. 550 frtjára esik 436 frt 65 kr. Hogy pedig az A. által B. részére adott elsőbbségnek hasznát lehessen venni, mert a B.-nek mindenesetre meg kell előzni A.-t, C. pedig marad a nyert rangsorozatban, ennélfogva az A. 100 frtiát és a B.-nek a C-veli egyenlő rangsorozatából az arány szerint jutott 436 frt 65 krját össze kell adni, ezen két összeg teszen 536 frt 65 krt s igy B. megkapja egyedül ezen összeget, C. kap 63 frt 35 krt, A. pedig, ki B. javára elsőbbségéről lemondott, de ezen lemondása által nem csonkithatja a C. által B-vel egyidejűleg szerzett egyenlő rangsorozatot a feltett kérdésnek szerintemi birálatakép nem kap a 600 frt vételárból semmit. Ennélfogva A. csak ugy kaphat a 600 frt vételárból, ha B. az A. által részére engedett elsőbbségi rangsorozatról lemond, az esetben A. kap 100 frtot, B. a 436 frt 65 krt és C. kap 63 forint 35 krt, mely három összeg igy kiüti a hatszáz forint vételárt. Világos tehát, hogy C-nek egyre megy: akár adott A. elsőbbséget B.-nek, akár nem, mivel ö neki mindenképen arányosan kell kapni B.-vel a 80 frt, illetve 550 frt arányában. Lehetnek mások más meggyőződésben ; valószínűleg abban, hogy A. a B.-nek adott elsőbbség folytán a B. helyén a 100 frt arányában osztozik C-vel az 550 frt kielégítése után fenmaradt összegen, mely esetben A.-nak jutna az 50 frtból 30 frt, C-nek jutna 20 frt. Vagy lehetnek mások azon nézetben, hogy A. a B. 550 frtja arányában osztozik C-\el az 50 forinton, mely esetben A. kapna 43 frt 65 krt és C. kapna 6 frt 35 kit. Meggyőződésem szerint azonban ezen két utóbbi nézet a tkvi rendtartással is merőben ellenkezik, mert ki-ki, ha zálogjogát egy harmadik javára korlátolja, a többi zálogjogokat nem alterálhatja, mert azok a szerzett jogban sértetlenül maradnak. Dr. Miskolczy Sándor, ügyvéd, Nagybányán. Ezen közlött feleleteken kivül e tárgyban még több érkezett be, melyeket jövő számunkban közölni fogunk. A szerkesztősig. Közjegyzők iratai. (Kérdés.) Leköteleznének kartársaim, ha velem közölni szíveskednének, hogy a provisoriura idején fungált cs. kir. közjegyzők könyvei és iratai hová tétettek le ezen közjegyzőségeknek megszűnte után ? Dr. Adám Sándor, ügyvéd Mező. Túron. Sérelmek* ) A b.-hunyadi kir. járásbíróság. Pár évvel ezelőtt a kolozsvár-vidéki kir. járásbíróság egyik napidíjas alkalmazottja nagy hangon hirdette, hogy a közönség van ő értük. A szél — ugy látszik - erre felé hozta a szót s a b.-hunyadi kir. járásbíróság pompásnak találván az eszmét, tettleg érvényesiti is. Mert a b.-hunyadi kir. járásbíróságnak, főnökétől az utolsó napidíjasig (bizony nehéz mondani: tisztelet a kivételnekj semmi érzéke nincsen az igazságszolgáltatás, a nagy közönség érdekéhez. Ők, az ő kényelmük az első, azután jön egy nagy ür és csak legvégül a közönség érdeke. A »J o g« mult évi augusztusi vagy szeptemberi egyik számában néhány sor jelent meg az igazságszolgáltatás itteni állapotáról. Az a néhány sor nem egészen felelt meg a valóságnak; elhallgatott egyet-mást a járásbiróság előnyére ; inkább jóakaratú figyelmeztetés, mint panasz akart lenni. Nem sokat használt. A járásbiróság azért csak feszitette a húrt tovább, tovább; ne csodálkozzék, ha addig húzta, a mig elszakadt s a visszapattanó darabok érzékeny nyomot hagynak. Ama sorokban a személyzet csekély voltának tulajdoníttatott a siralmas állapot. No, hát ebben csak annyi igaz, hogy még egy birói állás rendszeresítése nem volna épen felesleges, hanem a többi személyzet a jelenlegi számában is képes volna hivatali kötelességének megfelelni, de persze csak ugy, ha a kényelemből többet hagyna otthon s a hivatalba több kötelességérzetet vinne; főleg pedig, ha hivatali működését erélyes fonok vezetné, irányitná, elleőrizné. Sajnos, épen ez utolsó, a legfőbb kellék hiányzik leginkább. A járásbiró ur panaszkodik, hogy a 10—12 évi főnöksége egészen tönkretette testi-lelki erélyét, annyit kellett s kell még küzdeni a személyzettel. El is hiszszük, látjuk is, hogy erősen meggyengült. Irtózik a tárgyalási, tanuhallgatási határnapoktól, ezek számát a lehetőségig korlátozza, mint pl. most minden igaz ok nélkül az egész január hóban nincs egyetlen határnap ; a mi egy-kettő előfordul, azt is nagy rimánkodással lehetett megnyerni. Tárgyalásokon, tanuhallgatásokon, ha csak teheti, nincs jelen; elvégzik ezt helyette a napidíjasok is. S mindegy neki, tárgyalási nap van, vagy nincs, '/2l0-nél előbb, nagy ritkaság, ha hwatalba megy, délután meg még inkább hiábavaló 4 óra előtt keresni. Hanem azért szörnyen tud panaszkodni, hogy sok a hátralék, nem győzi feldolgozni. No persze, ha a napokat 2—2J/2 órával megkurtítja! Nehéz dolog öt arra venni, hogy a legkönnyebb ügyben is a tárgyalás után az Ítéletet azonnal kihirdesse; majd kiadja írásban, mert előbb még át kell tanulmányozni. És számtalan szorgalmazás után csak 4-5 hónap múlva, ha megkapja az ember. Ez aztán sommás eljárás. Nemrég volt rá eset, hogy csak egy esztendeig nem intézett el egy végrehajtási kérvényt; most van rá eset, hogy egy 1884-ben beadott felébb ez és, mely akkor hirtelen eltűnt az iratok közül s melynek hiánya 1888-ban beadott esküjelentkezés folytán derült ki, ügyvédnek, magának a félnek számtalan sürgetése dacára, máig sincs felterjesztve. Ez aztán 8 nap alatti felterjesztés! Az albiró ur még nagyon rövid birói múlttal bir. _ A kezelő-személyzet első sorban is követi a főnöki jó példát: hivatalba későn megy, onnan korán távozik. Például a telekkönyvi iktatóval nem egyszer megtörténik, hogy y25-kor már hült helye van s épen ilyenkor visznek beadványokat. A napi díjasok, minél régiebbek, annál jobban nőnek a járásbiró ur nyakára. Megtörténik hol egyiken, hol másikon havonként egyszerkétszer, hogy bizonyos okokból egész napon felé sem néznek a hivatalnak ; a főnök észre sem látszik venni. E napidíjasok legelőkelőbbje : »Friczi ténsur«, a járásbiró ur »Leib-titkárja« ; ő °a fő-fővezetője a tárgyalások, tanuhallgatásoknak. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgydagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. \ elünk azonban az mindig tudatandó. ** Más oldalról is kaptunk ezen bíróság állapota felett panaszt, mely kÍzatáÍ állaIanosa» érzett a baj Elvárjuk a járásbiróság nyilatA szerkesztőség.