A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 6. szám - A birói szervezetről

Tizedik évfolyam. 6. szám. Budapest 1891. február 8. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpari 3. ^/. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpari !>. >•/. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG '(ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr\ RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed éTre 1 frt 50 kr. fél ' » 3 » — » egész > 6 » — » Az előfizetési pénzek béimentesen legcélszerűbben postautal ván> ny al küldendők. TARTALOM : A birói szervezetről. Irta . C s a n á d y István kir. járásbiró Szt-Endrén. — Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra csupán egy tulajdonostárs kérésére. Irta : Dr. G r a b e r Károly ügyvéd Zólyomban. — A végrehajtási törvény revisiójához. Irta : Dr. Görgey Sándor, kir. aljárásbiró Kun-Szt.-Miklóson. — A kir. táblai kinevezések. — Nyilt kérdések és feleletek. — (I. Végrehajtási zálogjog vagy tulajdonjog. Irta: Csegezy Gyula, kir. aljárásbiró N.-Enyeden. — II. Ügygondnok és ügyvédi képviselet. Irta: Szántó Gyula, üyyvéd N.-Körösön.) - Irodalom. (Válasz Sík Sándornak. Irta: — Egyházpolitikánk. Itta: Dr. Laurán Ágoston. — Az 1890. évi törvények gyűjteménye.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek. — Hirdetések. TÁRCA: Törvénykezés és napi sajtó. Irta: Dr. Guthi Samu, Budapesten. MKLLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) — A k o nzuli bíráskodás szabályozásáról szóló törvényjavaslat. A birói szervezetről. Irta : CSANÁDY ISTVÁN kir. járásbiró Szt.-Endrén. A íeformműveletek egyik fő és kiváló tárgyát a szőnyegen levő birói szervezet képezi, mely ha helyesen és az eíérni kivánt célnak megfelelöleg alkottatik meg és vitetik keresztül, jogszolgáltatásunkat mostani álláspontjáról fokozatosan és lendületesen oly felszínre fogja emelni, a jogélet fejlődésével lépést tartva, a mint azt az állam célja és a közérdek előmozdítása megköveteli. A tervezet I-ső fejezete, mely a felügyeleti jog gyakorlását szabályozza, igen helyes intézkedéseket tartalmaz, mert nem csupán a mostani korlátolt felügyeletet bővíti ki, de a 3. §. 1. és 2. pontjaiban részletezve azt is meghatározza, hogy mik tartoznak a felügyelet jogköréhez, mely jogkörben aztán a felügyeletre hivatottak szabadon mozoghatnak, a nélkül, hogy annak megszabott határait önkényesen átléphetnék. A mostani felügyelet az alsóbb bíróságoknál leginkább az ügyvitelre irányul, de az alkalmazottak személyes képességét és működésük megvizsgálását nem érinti, minek aztán az a természetes következménye, hogy a valódi érdem elvétve és alig ismertetik fel s igy a jutalmazásban is csak ritkán részesülhet. A tervezet 4—12. §-a széles jogkört adnak ugyan a felügyelő közegek kezébe; de miután a 8-ik §. második bekezdése óvintézkedést tartalmaz és nem engedi meg, hogy a vizsgáló, a biróság tanácskozásainál és szavazásainál jelen lehessen, a birói vélemény és meggyőződés nyilatkozataira befolyást nem gyakorolhatván, a kötelességérzetétől áthatott és törvény szellemétől vezérelt lelkiismeretes birót elhatározásaiban nem korlátozhatja s igy a birói függetlenséget nemcsak nem sértik, de inkább tiszteletben tartják. De az már nagyon is szükséges, hogy az egyes tisztviselők jogköre és felelőssége szorosan meg legyen határozva, valamint azon viszony is, mely az alsóbbakat a felsőbbeknek alárendeli. Nagyon helyes a 14. §-nak azon intézkedése, hogy az első bíróságoknál üresedésbe jövő és betöltésre váró állásokra a folyamodók kijelölését elveszi a törvényszékek kezéből és azon jogot a kir. táblák elnöki tanácsaira ruházza át. Ezen célszerű intézkedés jövőre meg fogja szüntetni azon elfogultságot, mit a törvényszékek igen sokszor a helyi viszonyok nyomása alatt egyes pályázók irányában tanúsítanak. És a folyamodók a szélesebb látkörrel bíró és elhatározásaiban minden befolyástól menten eljáró kir. táblai elnöki tanács kijelöléseiben, teljes biztosítékot és megnyugvást találhatnak. Lapunk mai szára Az ügyvitel és ellenőrzés iránt intézkedő Il-ik fejezet 16-ik §-ának második bekezdéséhez, nézetem szerint, már férhet szó, mert nem helyeselhetem azon intézkedést, hogy az ügyviteli szabályok meg nem tartóit, rendbírságok kiszabása mellett, közvetlenül azon biró büntesse meg, a ki a szabálytalanságokat észreveszi és nehezteli. Az emberi gyarlóság természetében fekszik, hogy a kire megharagszik, első felhevülésében sokkal szigorúbban sújtja, mint azt az illető talán megérdemelné és az illetékes büntető vagy fegyelmi biró hosszabb és higgadtabb megfontolás után hibájához mérten megbüntetné. Nézetem szerint tehát azokat, kik figyelmeztetés dacára az ügyviteli szabályok ellen ismételve vétenek, egyedül és kizárólag az illetékes fegyelmi biróságnak kellene a törvényben meghatározandó módon megbüntetni, a mint erre az 1887 : XXVUI. törvénycikk 3-ik §-a már útmutatást is nyújtott. A tervezet Ill-ik fejezete a birói képesítés kellékeinek módosításáról intézkedvén, midőn a birói képesítés kellékéül az ügyvédi vizsga letételét követeli, igen jó és hasznos szolgálatot teszen, mert sikeresen hozzájárul a bírák és ügyvédek közt egy idő óta fennálló válaszfal lebontásához. Hogy a biró kevesebb képesítettséggel bírjon, mint az ügyvéd, kinek munkáit elbírálni hivatva van, azt visszás állapotnak találom. . A birói minősítést inkább felébb kellene emelni, mert a szellemi képzettség emeli fel a birót az őt megillető fokra és az tartja fel állását, tekintélyét és hatalmát. A tervezet IV-ik fejezete a közel jövő zenéjében igen kellemes hangokkal nálunk ez ideig még ismeretlen húrokat penget, mert az első birót is eddigi szolgálati minőségében magasabb rangosztály és fizetés elnyerésének reményére jogosítja. Ez ép oly jótétemény, minőt a közhivatalokrai alkalmazásnál, osztály- és felekezetkülönbség nélkül, az 1844 : V. t.-c. a honpolgároknak jogosan nyújtott. És ha ezen édes remény megvalósul, az nagyon elő fogja segíteni nemcsak az egyéni érdeket, hanem az igazságszolgáltatás javulását is. Mert a helyzete jobbá tételét nem várható és a viszonyok kényszerűsége miatt az előmenetel reménye nélkül folytonosan egy és ugyanazon helyre és állásra kárhoztatott biró nemcsak munkakedvét vesziti el, de elveszíti azzal együtt szellemi rugékonyságát és a jobb jövőbe helyezett bizalmát is. És nyomott kedélye egyáltalában nem serkenti arra, hogy a jogszolgáltatás ügyét lélekből szolgálja. Ez ideig különösen a járásbiró volt az, ki a kínálkozó előléptetéseknél legtöbbnyire mellőztetett és úgyszólván mostoha gyermeke volt a justitiának. Egyenlő képesség, rangfokozat és munkakör mellett, törvény által lett megfosztva azon jogkedvezménytől, mit a törvényszéki bíráknak jövőjük biztos megállapithatására a. törvény több izben oly bőkezú'leg nyújtott. Mert a kisegítő bírák berendeléseinél a járásbirák mindig figyelmen kivül hagyattak és el lett zárva az út előttük arra, hogy a felsőbb birói karba bejuthassanak. Pedig nem volt helyes a jól kipróbált erőket ott sem mellőzni. És miért érte őket a folytonos mellőztetés ? Csupán és egyedül azért, mert munkálkodásuknak és tevékenységüknek eddigi színhelyén nélkülözhetetleneknek bizonyultak be. Tehát nélkülözhetetlen munkájukat és hasznavehetőségüket érdem szerint nem jutalmazták, hanem inkább büntették. Nagyon eljött az ideje már annak, hogy a háttérbe lett szorításuk miatt szenvedett sérelmet és joghátrányt, a 12 oldalra terjed.