A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 4. szám - Egy francia államügyész a törvényalkotás módszeréről s közegeiről

16 ÍL JOG kifogása itt sem vétethetvén figyelembe, vétkessége e tekintetben is megállapítandó volt. A harmadik vádpont, t. i. az E.-től lefoglalt és a kézi bőröndben lévő képek tekintetében E. Adolf nyíltan beismeri, hogy ezen képek az ő tulajdonát képezik, azokat ő a szintén lefoglalt üvegmatricokról ö maga készítette és műkereskedőknek küllőidre eladta. Védekezésül, habár nem kifejezetten, de a bíróság által mégis figyelembe veendőleg azt adja elő, hogy azon képek, melyek egyikén sincsenek különböző nemű személyek együttesen kitüntetve, íajtalanságot nem tartalmaznak, hanem egyszerűen akttanulmányként szolgáltak. Tudatában van ugyan a bíróság annak, hogy az emberi testnek minden része a képzőművészetek általi előtüntetésére alkalmas és szokásos s igy a fényképészet segélye a festészetnél és szobrászatnál majdnem nélkülözhettem Az ily célra szolgáló képeknek bármily mennyiségben való előállítása nem perhorreskálható. Úgyde a jelen kérdés tárgyát képező fényképek annyira tendenciózusan tüntetik fel a nemi részeket, a képek poziturái annyira mutatják ama szándékot, hogy a nemi részek és majdnem kizárólag ezek kidomborittassanak, hogy ezen képeknél a bíróságnak azon meggyőződésre kell jutni, hogy ezek nem tanulmányra, hanem egyenesen az érzékek csiklandozására vannak szánva. A B. T. K. 248. §-ában foglalt azon kifejezés, hogy fajta lanságot tartalmazó sajtótermék, oly tágkörü. hogy annak körébe az ily érzékcsiklandoztató dolog feltétlenül bevonandó. Az ezen szakaszban használt szó nem magyarázható a törvény 241. §-ában foglalt hasonló kifejezéssel. A törvénynek intenciója nem lehet csupán csak a férfiak között és embernek állattal elkövetett fajtalanságot tartalmazó irat vagy ábrázolat árulását lilíani. Mert hisz ezeken kivül is számtabn faja lehet az erkölcsrontó irat és nyomtatványnak, melyeknek terjesztését megengedni erkölcstelenség volna, ezt pedig jogállamban a törvény intenciójául feltételezni nem szabad. Vádlottnak ezen pontra vonatkozó védekezése tulajdonképen még azt is magában foglalja, hogy a képek árulása nem történt nyilvánosan s igy beismert cselekménye a tényálladékot nem tünteti fel megkívántató teljességében. Ez sem volt azonban a felmentés alapjául elfogadható, mert a vonatkozó szakasz szövegében előforduló »nyilvános helyen« csupán a kiállításra vonatkozik, az árulás vagy terjesztés önmagában is nyilvánosságot feltételez ; de ugyanezen szakasznak második bekezdése a terjesztést a nyilvános helyen való kiállítástól elkülönítvén, az fogadantló el, hogy a törvényben emiitett árulás vagy terjesztés egymagában is, a nélkül, hogy nyilvános helyen történt volna, a vétség tényálladékát teljessé teszi. Ezen elősoroltak alapján vádlott E. Adolfnak vétkessége megállapittatván, a büntetés kimérésénél súlyositólag vétetett a vád alapját képező eseteknek sokasága. Enyhítőnek tekinthető azonban, hogy vádlott hasoncselekméuyért még büntetve nem volt. (1890. évi április 18-án, 10,492. szám.) A budapesti kir. Ítélőtábla: A vádlott részéről bejelentett semmiségi panaszt elveti a kir. ítélő tábla, jelen ügyet a felebbezések folytán érdemileg vizsgálván felül, az elsöbiróság ítéletét felebbezett részében helyben-, nem felebbezett részében érintetlenül hagyja. Indokok: A vádlott részéről közbevetett semmiségi panasz lényegében arra irányul, hogy jelen esetben az eljárt biróság bírói hatáskörrel nem birt, mert a vád tekintetében, minthogy ez a B. T. K. 248. §. 2. bekezdése alá esik, a sajtóbiróság volt volna illetékes az eljárásra. Eme semmiségi panasz azonban alappal nem bir, mert az É. T. 40. §-a szerint a 248. §. első bekezdése alá eső vétségek a kir. járásbíróságok hatásköréhez utaltattak; jelen esetben pedig a vád ezen szakasz hivatkozott bekezdése alá eső vétség, t. i. a kérdéses fényképeknek és nyomtatványoknak árulása és terjesztése miatt emeltetvén, a kir. járásbíróság nem sértette meg az eljárás alakiságát, midőn eme vádat hatáskörébe vonta és pedig annál kevésbé, mert habár az említett fényképek nyomtatványoknak tekintendők is, de azoknak a jelen esetben vád tárgyává tett árulása, illetőleg terjesztése a sajtóvétségek közé nem tartozik. Az ügy érdemét illetőleg az elsőfokú Ítélet felebbezett része vonatkozó indokaiból hagyatott helyben. (1890. évi július hó 10-én, 18,733. sz.) A m. kir. Curia : Mindkét alsóbb bírósági ítélet az 1883 : VI. t.-c. 7. §. 2. bekezdése alapján hivatalból megsemmisíttetik és az ügyiratok illetékes elintézés végett az illető kir. törvényszékhez áttétetni rendeltetnek. Indokok: A B. T. K. 248. §-ának első bekezdése csak az ellenében alkalmazható, a ki fajtalanságot tartalmazó iratot, nyomtatványt vagy képes ábrázolatot nyilvános helyen kiállít, árul vagy terjeszt. Vádlott azonban a tőle lefoglalt és fajtalanságot tartalmazó képes ábrázolatoknak saját beismerése szerint szerzője, készítője és nyomtatója, egyszersmind pedig azoknak terjesztésével is foglalkozik, a mint ezt vádlottnak az iratok közt lévő és Sch. s társa cégnek sajátkezűleg Lipcsébe intézett levele, melyben annak ily ábrázolatokat küldött, tanúsítja. Kétségtelen tehát: hogy a B. T. K. 248. §-a 2. bekezdésében körvonalozott eset forog fenn. Az 1880: XXXVII. t.-c. 40. §-a sz rint csak a B. T. K. 248. §-a első bekezdése szerint büntetendő vétség van a kir. járásbíróságok hatásköréhez utalva, kétségtelen tehát az, hogy a kir. járásbíróság illetéktelenül vonta hatáskörébe az ez ügybeni intézkedést, valamint az is, hogy a kir. itéiö tábla határozata: mely szerint a kir. járásbíróság illetékességét maga részéről is megállapította, annyival kevésbé felel meg a most jelzett törvényes intézkedéseknek, mert a kir. itélő tábla maga is a vádbeli cselekményt a B. T. K. 248. §-a alá eső vétségnek ismerte fel és csak azért bocsátkozott az ügy érdemleges elbírálásába, mert a közvádló vádját az idézett 248. íj. első bekezdésében meghatározott vétségre irányzá ; ez azonban nem fogadható el az ügy rendes illetékességétől való elvonás okául, miután vádlott ugy a tárgyaláskor, mint felebbezésében az ügynek rendes bírájához való utalását sürgette. A sajtóbirósághoz való utalásnak azért nincs helye, mert a szemérem elleni vétség, habár nyomtatvány által elkövetve, nem tartozik a sajtótörvény értelmében megtorlandó büntetendő cselekmények közé. Ennek folytán az alsóbb bírósági Ítéleteket hivatalból megsemmisíteni s az ügyiratoknak az illetékes kir. törvényszékhez áttételét elrendelni kellett. (1890 évi október 15-én, 10,045. sz.) A katholikus pap, ki szertartásod ruhában az utolsó kenethez szükségelt szentséget viszi, bar csak az utcán jár: vallásos szertartást teljesít. (B. T. K. 192. §.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja ; vádlottat a B. T. K. 192. §-ába ütköző vétségben mondja ki vétkesnek és ezért tizennégy napi fogházra és 5 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén még egy napi fogházra Ítéli. Indokok: A kihallgatott tanuk bizonyítják ugyan, hogy vádlott a tett elkövetése alkalmával iészeg volt, de nem bizonyítják azt, hogy vádlott beszámithatlau állapotban lett volna, sőt hogy vádlott tudta, mit vétett, mutatja az is, hogy vádlott bocsánatkérés végett a pápuái megjelent. E szerint vádlottat a B. T. K. 76. §-a alapján felmenteni nem lehetett Tekintve, hogy vádlott gyalázó szavakkal megtámadta a római katholikus lelkészt; tekintve, hogy a lelkész, midőn szertartásos papi ruhában felöltözve a szentséget viszi, hogy az utolsó kenetet feladja, bár az utcán jár, vallásos szertartást teljesít : vádlottat a B. T. K. 192. §-a alapján bűnösnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett, hogy vádlott ittas állapotban követte el a cselekményt és hogy tettét megbánva, bocsánatot kért. (1890. január 20-án, 36,825. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítéletében felhozó ti; enyhítő körülmények, vádlott büntetésének megállapítására nézve, a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását indokolják; ennélfogva a büntetés megállapítását illetőleg ugyanazon ítélet részben megváltoztatik, vádlott az 1887 : VIII. t.-cikkben foglalt célokra tizenöt nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő 25 frt fő- és 5 frt mellékpénzbüntetésre Ítéltetik, behajthatlanság esetében minden 5 frt egy napi fogházra változtatik át; egyebekben a kir. itélő tábla ítélete vonatkozó indokainál fogva hclybenhagyatik. (1890. november 4-én, 4,373. sz.) Ha a felek a bűnvádi eljárásban ügyvéd által kép>iseltetnek, a kiadványok az ügyvédeknek kézbesítendők és a felebbezési határidők ezen — és nem a félnek történt — kézbesítéstől számítandók. (M. kir. Curia 1890. szept. 4-én, 4,228. sz.) Ha a feleség a férje által lopott húsnemüeket, tudva azok lopott voltát, családja részére megfőzi és az elfogyasztásban részt vesz: nem követ el büntetendő cselekményt. (B. T. K. 370. §. A m. kir. Curia 1890. jul. l én. 3,056 sz.) Kivonat a ,,Budapesti Közlöiiy"-böl. Csődök: Rosner Albert e., szegzárdi tszék, bej. márc. 2, félsz, márc. 23 csb. Borsody György, tmg. dr. Steiner Lajos. — A. Steíner e., rózsahegyi tszék, bej. febr. 17, félsz. márc. 10, csb. Lavotta Kornél, tmg. Schein József. — Eéthy és tsa e., budapesti ker. és váltótszék, bej. márc. 13, félsz. ápr. 11, csb. Wettstein Gyula, tmg. Tánczos Miklós. — Sámuel Mór e., kecskeméti tszék, bej. márc. 26, félsz. ápr. 23, csb. Bajzáth János, tmg. Zimay Károly. — Literáty Gyula e., kassai tszék, bej. márc. 12, félsz. ápr. 11, csb. dr. Tury Sándor, tmg. Stekker Károly. — Fríedman Farkas e., egri tszék, bej. márc. 24, félsz. ápr. 18, csb. dr. Kállay Árpád, tmg. dr. Kozma Endre. — liass Lipótné e., budapesti tszék, bej. febr. 21, félsz márc. 11, csb. Hajdú Imre, tmg. dr. Singéi' Izor József. — Engel Jakab e., szegedi tszék, bej. febr. 27. félsz. márc. 21, csb. Huszka Ödön. tmg. dr. Herz Gyula. — Maczedonics Vladimír e., újvidéki tszék, bej. márc. 2, félsz. márc. 17, csb. dr. Devich László, tmg. dr. Csirics Milán Kosa Spiegl és Brúder e., nyitrai tszék, bej. febr. 20., félsz. márc. 18, csb. Horváth József, tmg. dr. Adler Ignác. — Pintér József e., szombat-, helyi tszék, bej febr. 9, félsz. febr. 23, csb. Sarlay Ferenc, tmg. dr. Singéi Lőrinc. — Eisler Zsiga e., nagybecskereki tsrék, bej. márc. 14. félsz. ápr. 10, csb. dr. Végh Imre, tmg. Marianovics. Pályázatok: Az egri tszéknél Il-od oszt. jegyzői áll. jan. 31-ig — A marosvásárhelyi kir. itélő táblánál Il-od os?t. fogalmazói áll. febr. 4-ig.— A gyulafehérvári tszéknél díjas joggyakornoki áll. febr. 18-ig. — A szepes-ófalvi jrbságnál díjas joggyakornoki áll. febr. 19-ig. — A medgyesi jrbságnál aljegyzői áll. febr. 5-ig. Nyomalott a „Pesti knnyvnyoiiiila-részvény-társasáq--nál. (Hnlri-ulrn i. FJ.I