A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 52. szám - A kihágásokról szóló magy. büntető törvények magyarázata - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

207 melyeket illetett, ez az összes hágyatékához nem tartozván, jogi értelemben hagyomány tárgyát nem képezhette. Az örökhagyónak a végrendelet dlen tett az a kijelentése tehát, hogy a »biztositást« elsőrendű alperesnek »hagyományozza«, nem állapit meg jogi értelemben vett hagyományt, hanem csak azon értelemmel bir, hogy az örökhagyó mint biztositott és szerződő fél örökösei közül kijelölte azt az egyént, a kit a biztosítási kötvény alapján kedvezményezettnek tekinteni kiván. Ezt a rendelkezést pedig, tekintve, hogy a bittositási szerződésben nem volt meghatározva, vájjon a kedvezruényezettekül megnevezett örökösök alatt a törvényes vagy a végrendeleti örökösök értendők-e? az örökhagyó mint biztositott és szerződő iél a végrendeletben érvényesen megtehette, a nélkül, hogy az életbiztosítási összeg jogi minősége bármi változást szenvedett volna. De különben is felperest egyedül az a kérdés érdekli, hogy a biztosítási összeg a biztosítási szerződés tartalma szerint a: adott esetben a biztosítottnak magának, vagy tőle különböző személyeknek volt-e fizetendő; minthogy pedig a tanúvallomásokból kétségtelen, hogy az nem a biztosítottat, hanem annak örököseit illette, az a kérdés, hogy az örökösök egymás között miként állapodtak meg s mi okból engedték át a biztosítási összeget egyedül elsőrendű alperesnek, felperesre nem tartozik. Megjegyeztetik végül, hogy a csatolt hagyatéki iratok sem nyújtanak alapot arra, hogy az életbiztosítási összeg a hagyatékhoz tartozónak tekintessék; mert elsőrendű alperes törvényes képviselője a hagyatéki tárgyaláson is óvást tett a biztosítási összegnek a hagyatéki vagyonhoz csatolása ellen ; oly hagyatékbirósági végzés pedig, mely a biztosítási összegnek a hagyatékhoz tartozását alperes ellenében kimondotta és megállapította volna, nem létezik. Ezen okokból az elsőbiróság itUetét, a mennyiben elsőrendű alperest fizetésre kötelezte, helybenhagyni, a kielégítési alap tekintetében azonban megváltoztatni és felperest a szeredai 339 számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlannak örökhagyót illetett részére, mint egyedül kimutatott hagyatéki vagyonra utalni kellett. (1S90 június 19-én, 784. v. sz.) A m. kir. €uria: A inásodbiróság ítélete nem felebbezett részében érintetlenül, felebbezett ama részében pedig, a melylyel felperes elutasiUatott azon kereseti kérelmével, hogy elsőrendű alperesnek marasztaltatása a »Gresham« életbiztosító társaságtól • a 256,126. számú biztosítási kötvény alapján a Nyitramegye összesített árvapénztárában elsőrendű alperes részére kezelt és az árvakönyv II. 1,796. számú lapjáu nyilvántartott 1,950 frt 70 krnyi összegre és időközi kamataira vezetendő véjrrehajiás terhe alatt is köteleztessék, az abban felhozott megfelelő indokokból helybenhagyatik. (1891. június 23-án, 1890. évi 1,533. v. sz.) A törvény a rendelkezésre bocsátást sem alakszerűséghez nem köti. sem arra néz*e, hosry annak miként kell kifejeztetnie, rendűik* zé.st nem tartalmaz. Azon kérdés tehát, hogy a rendelkezésre bocsátásnak miként kell történnie, csakis a dolog: természete alapján dönthető el. Az, hosry az árrt elfogadásra alkalmatlannak, vagyis hibásnak é- szerzödésellenesnek jeleztetik, elesendő módon kifejezi a vevő akaratát, ho<ry az árút i lfosradni nem akarja. (M. kir Curia 1891. nov. 26. 3,317. sz.) Bűn-ügyekben. Ha a bünügjekbeu hozott bírósági határozat a félnek és ügyvédjének is kézbesittetett, a jogorvoslati határidő a félnek történt kézhesitéstöl számítandó." A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a bűnvádi eljárás iránt fennálló törvényes gyakorlat szerint a bűnvádi ügyekben érdekelt raagánfeleknek a bírói határozatok, azon eset kivételével, ha az Ítéleteknek a távollevők részére való közlése eszközölhetése végett gondnok kinevezése válik szükségessé, rendszerint az illető szemelvnek s nem képviselőjének kézbesítendők ; tekintve az előadottakból önként következő szabályt, mely szerint a magáufelek részére engedélyezett jogorvoslatok használhatásának ideje is azon időtől számítandó, midőn azon határozat, melv ellen az használtatik, magával az illető féllel közöltetett, a közlésnek kézbesítés által való foganatosítása esetében tehát azon naptól fogva, a melyen a kézbesítés a félnek eszközöltetett ; tekintve, hogy az esetben, ha a végzés vagy Ítélet a félnek és ügyvédjének is kézbesittetik, a jogorvoslati határidő, a határozat egyik példányának a képviselő részére való kézbesítésétől is lenne számítható, — ez esetben azon megengedhetetlen anomália állna be, hogy egy és ugyanazon személy részére ugyauazon jogorvoslat használhatása céljából esetleg két — egymástól igen messze eshető határidő állapíttatnék meg, mi a határidőknek törvény vagy a joggyakorlatok által meghatározását érvénytelenné s értéktelenné tenné : a kir. itélő táblának végzése ezen és az általa felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik stb. (1891. nov. 12-én, 8.851.) A büniiaryi zárlat csnpán a terheltnek insró vagyonára rendelhető el s ez ellen is csupán az esetben, h i a bűnösségére vonatkozólag nyomatékos terhelő bizonyító adatok forognak fenn ós há * Csaknem megfoghallan ezen határozat, hisz ha a fél ügyvédet vallott, ez hely ettesiti az eljárási jogcselekményekre a felet. Szerk. ezenkívül a büutetendő cselekmény által károsított fél igazolja, hogy magánjogi követelésének kielégítésére vonatkozólag, a terhelt vagyoni viszonya miatt veszélyeztetve van; egy jóhiszemű s bűnvádi eljárás alatt nem álló harmadiknak vagyoni jogkörében létező dolgokra azonban a bűnügyi zárlat el nem rendelhető. A m. kir. Curia: Mind a két alsóbb fokú bíróság álta hozott végzések a L. f.-re vonatkozó résznek érintetlen hagyása mellett, megváltoztatnak sa budapesti bank-egyesületnél, B. Gy.-néI, valamint a budapesti józsefvárosi kereskedők s iparosok hitelszövetkezeténél R. S. által elzálogositott sorsjegyekre s értékpapírokra elrendelt bűnügyi zárlat megsziintettetik. Indokok: A hazai régibb joggyakorlatnak a kir. Curia 1889. június 12. napján tartott teljes ülésén 69. szám alatt meg állapított és érvényben levőnek kimondott döntvény értelmezése szerint »a büntető bíróságok hatásköréhez tartozik ugyan a büntetendő cselekmény által vagyonában károsított félnek más utou nem biztositott kártérítési igényei biztosítása iránt a bűnvádi eljárás folyamán intézkedni« ; tekintve azonban, hogy ezen teljes ülési határozat világos rendelkezése szerint is a bűnügyi zárlat csupán a terheltnek ingó vagyonára rendelhető el s ez ellen is csupán abban az esetben, ha bűnösségére vonatkozólag nyomatékos terhelő bizonyitó adatok forognak lenn és ha ezenkívül a büntetendő cselekmény álta1 károsított fél igazolja, hogy magánjogi követelésének kielégítésére vonatkozólag a terhelt vagyoni viszonyai miatt veszélyeztetve van ; tekintve, hogy jelen esetben a bűnügyi zárlat oly személyek vagyoni jogkörében létező dolgokra rendeltetett el, mely személyek ellen bűnvádi eljárás nincs folyamatban, a kik tehát büntetendő cselekményei követésével »terhelve« mindekkoráig nincsenek ; tekintve, hogy a jóhiszemű b:rtokosoknak vagyonuk fölött a törvény által biztositott szabad rendelkezési jogot korlátozni, a törvény a fentebb értelmezett s megállapított joggyakorlat esetein kivül nem lehet; tekintve, hogy a különben is csupán kivételes és a legszigorúbb határok között megengedett korlátozási jognak, a bűnvádi eljáráson kivül álló, illetőleg büntetendő cselekmény elkövetésével nem terhelt személyekre való kiterjesztése a forgalmi életbe zavart, bizonytalanságot és veszélyeket idézne elő, de ezzel egyszersmind a forgalomnak önkényes megakasztása ellen hozott számos anyagi és alaki törvényeink célját meg hiúsítaná ; tekintve, hogy ezeknél fokva az idézett curiai te'jes ülési határozattal, valamint számos törvénynyel egyenes ellentétben álló azon végzés, a melylyel a budapesti bank-egyesület B. G.-nál s a budapesti józsefvárosi kereskedők s iparosok hitelszövetkezete ellen a bűnügyi zárlat elrendeltetett, a törvényes alapon állónak el nem fogadható : az alsóbb fokú bíróságoknak fentebb idézett végzését, a L. J.-re vonatkozó rész érintetlen hagyása mellett, megváltoztatni s a budapesti bank-egyesületnél és B. G.-nál, valamint a budapesti józsefvárosi kereskedők és iparosok hitelintézeténél elrendelt bűnügyi zárlatot megszüntetni kellett. (1891. évi november hó 19-én, 8,090. sz.) Hamis eskünél az eskümintában foglalt tényeken felül a büntető biró más tényeket nem vehet figyelembe. A soproni kir. törvényszék: B. Ferenc és neje szül. F. Klára a B. T. K. 219. §-ának II. tételére alapított hamis eskü bűntettének vádja és következményei terhe alól felmentetnek. Indokok: B. Ferenc és ueje szül. F. Klára a kapuvári kir. járásbíróság, mint kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróság előtt 1889. december 20-án letették a részükre megítélt következő főesküt : »En B. Ferenc s F. Klára esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy az A-/, alatti, 1884. évi szeptember 29-én Bahoton kelt 50 írtról szóló adóslevelet alá nem irtuk, hogy arra felperesektől apróbb összegben kölcsönt nem kaptunk 8 hogy ezek fejében 50 frttal leszámolás szerint adósok nem maradtunk, Isten engem ugy segéljen.« Joggyakorlatunk szerint az esküminta kötelezi a bíróságot és arra van szorítva, hogy annak keretében merítse a tényeket. Ezek alapján pedig nem volt megállapítható, hogy a vádlottak a fenti esküt annak szószerinti értelmében hamisan tették volna le. H. Lajosné azon állításával szemben, hogy az adóslevélt vádlottak irták alá, ott áll a két vádlott határozott tagadása. H. Lajosné ezen állítása az adóslevelén szereplő tanuk által sem lelt megerősítést. H. Mihály, a ki az adóslevelet irta, azt állítja ugyan, hogy B. Ferencné előtte az 50 frtot elismerte, a mit azonban ez utóbbi határozottan tagad. H. Mihály ezen határozatlan előadása teljesen megingattatik abbeli vallomása által, mely szerint ő az adóslevelet mint tanú annak előtte irta alá, mielőtt bármely más aláirás azon rajta lett volna és ő az ekként általa aláirt adóslevelet állítólag B.-nénak átadta, de határozottan állítja, hogy arról nincs tudomása, hogy B.-ék valóban aláirták-e az adóslevelet, mert ő az j aláírásnál jelen nem volt.