A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 52. szám - A kihágásokról szóló magy. büntető törvények magyarázata - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

208 A másik taDU, S. Péter azt állítja, hogy ö arra határozottan nem emlékszik, vájjon alá volt-e irva az adóslevél a vádlottak által akkor, mikor ü azt mint tanú aláirta. De határozottan állítja, hogy ő jelen nem volt akkor, mikor azt B.-ék aláírták. Mikor S. Péter irta alá, más nem volt jelen, mint H. Lajosné, a kit S. Péter még figyelmeztetett, hogy az adósoknak és mind a két tanúnak az aláírásnál együtt jelen kell lenni. Erre H. Lajosné S. Pétert azzal biztatta az aláírásra, hogy a B.-ék az adóslevelet elfogadták és S. Péter bátorítva ezen szavak, valamint H. Mihálynak már ott lévő aláírása által, aláirta az adóslevelet. Minthogy pedig maga H. Lajosné sem tudott az állítólagos adósok által történt aláírásra vonatkozólag adatokat szolgáltatni, a kir. törvényszék nem látta bebizonyitottnak, hogy az adóslevelet valóban a vádlottak aláírták volna. Szintúgy nem volt bebizonyítható, hogy a vádlottak H. Lajos nejétől erre az adóslevélre apróbb összegekben kölcsönt kaptak volna és hogy ezek fejében 50 frttal leszámolás szerint adósok maradtak volna. H. Lajosné azt állítja, hogy ö a vádlottaknak összesen 80 frtot adott volna kölcsön apróbb részletekben és hogy ezen adósságra vonatkozólag a vádlottak 1884-ben a kérdéses 50 frtos adóslevelet állították ki, 1886-ban pedig egy 30 frtos kötelezvényt állítottak ki. Az 50 frtos adóslevélre vonatkozólag azt állítja. H.-né, hogy az több apró részletekben adott kölcsönök folytán történt leszámolásnak a kifolyása. Ezeket az apróbb részleteket H.-né pontosan és minden gondolkodás nélkül folyékonyan előadta ; a részletek azonban az 50 frtot meg nem ütik és a hiányzó összeget kamatok fejében mondja megállapítottnak. A két évvel később keletkezett 30 frtos adóslevélre nézve azt állítja H.-né, hogy valóban 30 frtot adott a vádlottaknak kölcsön, még pedig két részletben, de ezen két részlet nagyságára már nem emlékszik, csak annyit tud, hogy együttesen 30 frtra rúgtak. Ezen 30 frtra vonatkozólag H.-né beismeri, hogy azt a vádlottak befizették, a minek következtében ő nekik az adóslevelet visszaadta. A vádlottak a H.-né által az 50 frtos adóslevélre vonatkozólag előadottakat határozottan tagadják. A 30 frtos adósságot elismerik, de az is nem két, hanem négy részletben, t. i. két 10 frtos, egy 4 és egy 6 frtos részletben lett adva. Ezt az adósságot már lefizették ezelőtt 3 évvel. A vádlottak tagadjak, hogy ezen 30 frtos adósságon kívül akár élőbbről, akár utóbbról bármivel, nevezetesen 50 forinttal adósai lettek volna H.-éknek. Mindenesetre különösnek tetszik, hogy H.-né a 6 évvel ezelőtt adott kölcsön egyes részleteire olyan jól emlékszik és a két évvel utóbb adott kölcsön egyes részleteire már nem emlékszik. A hit alatt kihallgatott B. Jakab, S. Lajos, S. Lajosné, E. János és B. Jakabné azt vallották, hogy előttük B. Ferencné 1889. nyarán többszörösen elismerte, hogy a H.-éknek tartozik. Ezen tanuk vallomásából azonban csak az tűnik ki, hogy B.-né 1889. nyarán adósa volt H.-éknek; de hogy mennyivel, honnét és mikorról keletkezett ez az adósság, arra nézve semmi bizonyítékot nem szolgáltattak. A tanuk egy szóval sem emiitették, hogy B.-né előttük elismerte volna, hogy 50 frttal tartozik H.-éknek; B. Ferencre vonatkozólag pedig egyáltalán semmiféle bizonyítékot sem szolgáltattak. Minthogy ekként a vádlottak határozott tagadásával szemben nem volt begyözhető, hogy ők az 50 frtos adóslevelet aláírták volna és arra apróbb összegekben kölcsönt kaptak volna és ezek fejében 50 frttal leszámolás szerint adósok maradtak volna és minthogy ekként nem volt begyőzhetö az sem, hogy ők az esküt szó szerint véve, hamisan esküdtek volna : B. Ferencet és nejét szül. F. Klárát a B. T. K. 219. §-ának II. tételére alapított hamis eskü bűntettének vádja és következményei terhe alól bizonyítékok hiányában fel kellett menteni. (1890. június 24-én, 1,570. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélö tábla az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (1890. november 18-án, 32,360. sz.) A m. kir. Curia : A kir. itélő tábla Ítélete az ott felhívott indokokból helybenhagyatik. (1891. június 5-én, 1,072. sz.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság döntvénye. 51. szám. Az a peres fél, kinek itéletileg valamely ertek lett megítélve, az ezen ítélet után készpénzben fizetendő illeték lerovására a bélyeg és illeték iránti törvények és szabályok hivatalos összeállításának pj. .f. 6. pontja értelmében, az ezen pont első bekezdése szerint fizetésre kötelezett féllel egyetemlegesen, vagy csupán másodsorban kötelezhetó'-e ? (Az I8(JI. évi 12.882. számhoz.) Határozat: z a peres fél, kinek itéletileg valamely érték lett megítélve az ezen ítélet után készpézben fizetem! ö illeték lerovására, a bélyeg és illeték iránti törvények és szabályok hivatalos összeállításának 95. s. (5. pontja frtelméhen, az ezen pont első bekezdése szerint fizeté>re kötelezett téllel csupán másodsorban kötelezhető. Indokok: A bírósági ítéletek után járó illetékek vagy bélyegjegyekben vagy közvetlen fizetés utján rovatnak le; első esetben általános szabályul szolgál, hogy a bélyegben lerovandó Ítéleti illeték felét felperes, másik felét pedig alperes tartozik előre beszolgáltatni az ügynek ítélet alá terjesztése előtt. Az Ítéleti bélyegilletéknek ekként való lerovása azonban csak előlegezés természetével bir, mert az a körülmény, hogy az Ítéleti illeték véglegesen kinek terhére esik, az állandó bélyegilletéknél is a perköltsgéekben való elmarasz'alás arányától függ; ugyanis a perköltségek kölcsönös megszüntetése esetében, a fele részben felperes, másik fele részben alperes által lerovott Ítéleti bélyeg ugyanazok terhén megmarad, ha pedig valamelyik peres fél ellenfelének perköltségeiben is elmarasztaltatik, akkor az egész Ítéleti illeték ennek terhére esik, mert az ítéleti illeték felét részéről már előzetesen lefizette, az ellenfele részéről lerovott másik felének értékét pedig az ellene felszámított perköltségek közt fogja megtéríteni. Az itt gyakorlatilag érvényesülő elv a bélyeg és illetékszabályok hivatalos összeállításának a közvetlenül fizetendő illetékek lerovása iránti kötelezettségről szóló 95. §. 5. pontja első bekezdésében már határozott kifejezésre talál, a hol kimondatik, miszerint az Ítéletek után járó közvetlen illeték a peres felek által a perköltségekben való marasztalás arányában fizetendő. A közvetlen fizetendő Ítéleti illeték iránti kötelezettség tehát alapjában véve az Hl. szab. 95. §. 6. pontjának első bekezdésében van szabályozva s annak alkalmazásának az ugyanezen pont második bekezdésében foglalt ama rendelkezés sem áll útjában, hogy a közvetlen ítéleti illeték fizetésére az a fél is köteleztethetik, kire az értéket az ítélet átruházza, habár ez a perköltségben épen nem, vagy csak részben marasztaltatott volna is el, ha csak nem igazolja, hogy a neki odaítélt tárgyat vagy nem kapta meg vagy abból annyihoz sem jutott, a mennyi a reá rótt illetéket fedezné; mert a második bekezdés záradékából kétségtelenül kitűnik, hogy az itt megállapított kötelezettség tulajdonkép tárgyhoz van kötve; nevezetesen feltételét képezi az, hogy az ítélet értékelhető tárgyra vonatkozzék, mely tárgyat a pernyertes fél — legalább az illeték erejéig tényleg megkapta legyen; már pedig általános elv az, hogy a feltétlen személyes kötelezettség, a minő a többször idézett 95. §. 6. pont első bekezdésében van megállapítva a feltételes és tárgyi kezesség jellegével biró kötelezettség előtt érvényesítendő. A perköltségben nem marasztalt pernyertes félnek kötelezettsége a perköltségben elmarasztalt felekre vonatkozólag a 9">. §. 6. pont első bekezdésében megállapított egyetemleges kötelezettséggel már csak azért sem azonosítható, mert míg a perköltségekben marasztalt pertársak közül az, a ki a terhükre eső Ítéleti illetéket egészben lefizette, többi társai ellen az ítéleti illetéknek csak azokra eső hányada erejéig bir visszkereseti joggal, mely jogot a pernyertes felperessel szemben nem érvényesítheti; addig az idézett 95. §. 6. pont második bekezdése alapján fizetésre kötelezett pernyettes fél a perköltségben elmarasztalt félen az e helyett befizetett illetéket egész összegében követelheti; ez a körülmény is megerősíti azt, hogy az ily fizetés az egész összegre nézve csak kezesség alapján teljesített fizetés természetével bir. A m. kir. pénzügyministerium a »Magyarországi Rendeletek Tára« 1891. évi folyamában 117. sz. a. közzétett 1891. évi 35,583. számú rendeletében ugyanazt jelenti ki, hogy »a pernyertes félnek fizetési kötelezettsége nincs feltételtől függővé téve, az nem másodlagos, hanem a perköltségekben marasztalt féllel egyetemleges^ ezen kijelentést azonban a fentebb előadottakhoz képest a pénzügyi közigazgatási biróság az 1883. évi XL1II. t.-c. 14. §-a alapján saját felfogása szerint a fentebb idézett törvényesített szabátyokkal szemben alkalmazhatónak nem tartja. Kelt Budapesten, a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1891. évi deczember hó 2-án tartott teljes tanácsüléséből. Hitelesíttetett a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak Budapesten, 1891. évi december hó 113 án tartott teljes tanácsülésében. Kivonat a „Budapesti Közlöny-ttol. Csődök: Hntflesz Károly e., kolozsvári tszék, bej. febr. 10, félsz, febr. 24, csb. Becsek Lajos, tmg. Bokross Béla. — Lévai Antal e., kolozsvári t^zék, hej. febr. i, félsz. febr. 18, csb. Becsek Lajos, tmg. Haller Rezső. — Schönberg Sándor c, egri tszék, bej. jan. 11, félsz. febr. 10, csb. Juricskay Boldizsár, tmg. Fehér Sándor. — Píosits Vilmos e., aradi tszék, bej. jan 30, félsz. febr. 13, csb. Zubor Gyula, tmg. dr. Páris Lajos. Pálvázatok : A n.-becskereki tszéknél alj e g y z ő i áll. jan. 2-ig. — A pozsonyi tszéknél II. oszt. jegyzői áll. jan. 2-ig. — A soproni tszéknél j e g y z ő i áll jan 2-ig. — Az újvidéki tszéknél II. oszt. jegyzői áll. jan. 3-ig. — A tabi jbságnál aljegyzői áll. jan. 3-ig. — A veszprémi tszéknél II. oszt. jegyzői áll. jan. 5-ig. — A kassai itélö tábla területén (egyelőre a kassai tszékhez) díjas j o g g y a k o r n o k i áll. jan. 3-ig. — A liptó-szentmiklósi jbiróságnál albirói áll. jan. 5-ig. — A brassói tszéknél II. oszt. jégyzöi áll. jan. 5 ig. — A csik-szeredai tszéknél jegyzői áll. jan. 5-ig. — A dunavecsei jbiróságnál aljegyzői áll. jan. 5-ig. — A kassai itélő tábla területén (egyelőre a s -a.-újhelyi tszékhez) díjas joggyakornoki áll. jan. 4 ig. - A szabadkai tszéki él bir ói áll. jan. 6-ig. — A deési tszéknél bir ói áll. jan. 7-ig. — A fehértemplomi tszéknél díjas joggyakornoki áll. jan. 6-ig. romatott a .Pesti könyvnyomda-részveny-tarsaság'-nál. Hold-utra 7. sz.)