A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 4. szám - Egy francia államügyész a törvényalkotás módszeréről s közegeiről

15 Ígérte, az esetre felperes a 143 írt 43 krra leszállított kereseti követelésével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét alperes ellen az alapon indította, hogy alperes, felperes jogelődjétől, F testvérek cégtől az 1879. évben terményt vásárolván, annak ö73 frt 73 krt tevő vételárából 447 frt 17 krral adósa maradt. A megejtett tárgyalás folyamán felperes kereseti követelését 143 frt 43 krra szállította le s keresetét a következőkben bővítette ki: alperes csődbe jutván, a vásárolt terménynek hátralékos vételára 447 frt 17 krra lelperes jogelődje akként egyezett meg alperessel, illetőleg akként egyezett bele az alperes ellen megujitott csőd megszüntetésébe, ha alperes felperesnek jogelődjét a csődből jutandó quotán felül "250/0, vagyis 143 frt 43 kr. külön kedvezményben biztositandja is. Ezen, az alperes által külön kedvezménykép megajánlott és fizetni kötelezett 143 frt 43 kr. összeg tehát az, melyet felperes követel, a melynek biztosítására alperes az eredetben C, 1)., E. alatt beügyelt váltókat adta és a melynek kifizetését alperes jelenlegi felperesnek egy bécsi magvásár alkalmával meg is ígérte. Felperes emez előadását a tagadó alperes ellenében mivel sem támogatván, telperest keresetével elutasítani s jelen per kimenetelét a felperesileg kínált s alperesileg elfogadott eskütől függővé tenni kellett azért, mert a B. 6. alatt beügyelt levelek felperes jogelődjének levelei lévén, azok alperes ellen bizonyítékot nem képeznek. Mert a C, D., E. alatti három rendbeli váltó prts. 167. és 168. §-aibau meghatározott okiratoknak nem tekinthetők, hogy azok valóban az A. alatti számlán alapuló s 143 frt 43 krra leszállított kereseti követelés biztosítására adattak volna, a váltókból ki nem tűnik. Mellőzendő volt az Ausztriában érvényben levő csődtörvény a kényszeregyezségre vonatkozó részének igazolása is, a mennyiben eltekintve attól, hogy felperes a kényszeregyezségben 2ö°/o-kal lett kiegyezést beismerte, felperes jogelődjére az Ausztriában érvényben levő törvény hatálya ki nem terjedt, szabadságában állott felperes jogelődének vagyonbukott alperessel a kényszeregyezségileg megállapított arányon kivül magánúton külön is kiegyezni és biztosítékot követelni. Úgyde ezen kényszeregyezségen kivül külön kiegyezést alperes tagadta, a jelen per elbírásánál a főeskü mint egyedüli bizonyítási mód volt alkalmazandó. (18S8. évi november hó 18-án 9,978. sz.) A budapesti kir. itélö tábla : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és feltétlenül kötelezi alperest, hogy a leszállított 143 frt 43 kr. kereseti tőkét megfizesse. Indokok: Alperes a B. 6. alatt csatolt levelek valódiságát, melyek szerint felperes kereseti követelésére nézve alperessel az ez ellen időközben megnyitott csődöt befejező kényszeregyezségtől eltekintve, magánúton akként egyezett ki, hogy a kényszeregyezséggel megállapított 25°/o-tóli hányadon kivül követelése kiegyenlítésére még -lö°/n-tó\i, vagyis a jelen per tárgyát képező összeg erejéig kedvezőbb feltételt biztosított, tagadásba nem vette; ezt igazolják különben a C, E. alatt csatolt, a leszállított kereseti összegnek megfelelő összegről kiállított váltók is; mert alperes nem tagadta, hogy ezeket a váltókat felperes javára állította ki; azok valódisága ellen sem tett kifogást, ezekkel a váltókkal pedig alperes az ellene nyitott csőd befejezése után <j, 12 és 18 hónapra kötelezi az azokban irt, a jelen követelésnek megfelelő összegeknek megfizetését. Ezzel szemben alperesnek az a tagadása, hogy a hivatkozott váltók nem a kereseti követelésre vonatkoznának, figyelembe nem jöhet akkor, mikor nem is állítja, hogy felperessel szemben a jelen per tárgyát képező összegen kivül még más egyéb tartozása is lett volna. Bizonyítottnak lévén ezek szerint veendő, hogy alperes felperessel a leszállított követelésnek az alperes ellen folyamatban voit csődöt befejező kényszeregyezségen kivüli kielégítésére nézve kiegyezett; minek folytán további kérdés tárgyát az képezi, hogy kötelező érvénynyel bir-e a felek között, az alperes ellen folyamatban volt csődeljárás keretén kivül létrejött az a magánegyezség, hogy alperes felperesnek a csődeljárás folyamán bejelentett követelése kiegyenlítésére nézve, a csődöt befejező kényszeregyezséggel megállapított hányadon felül még a kereseti összeg erejéig kedvezőbb feltételt is biztosított? E tekintetben alperes azzal védekezett, hogy a hatályban levő osztr. csődtörvény 233. §-a szerint a közadós a bíróságilag jóváhagyott kényszeregyezségi eljárás által, annak az összegnek megtérítése alól felszabadul, a mit hitelezői követeléséből elengedett; de nem bizonyította, hogy a közadós és egyes hitelező közt, a csődeljárás folyamán kivül létrejött oly magánegyezség, mely szerint a közadós egyes hitelezőinek a kényszeregyezségileg megállapított hányadon felül még kedvezőbb feltételt biztosított, a közadós és a hitelezővel szemben hatálytalan volna ; ez okból alperest az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával a leszállított kereseti tőke s kamata megfizetésében feltétlenül marasztalni keliett. (1889. évi november hó 4-én, 795. váltószám.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával alperes csak arra az esetre köteleztetik, hogy felperesnek 143 frt 43 kr. tőkét fizessen, ha alperes B. Konrád nem tesz főesküt: »hogy a vagyona felett megnyitott csődeljárás folyamán létrejött és a neutitscheini cs. kir. kerületi törvényszék által 1879. évi november hó 25-én jóváhagyott kényszeregyezség utáü, Bécsben, egy magvásár alkalmával kötelezőleg meg nem Ígérte felperesnek, hogy a F. testvérek cég által szállított gabonaárura nézve kiegyezett hátralékot 148 frt 43 krt felperesnek meg fogja lizetni«. Ha pedig alperes ezen esküt leteszi, akkor felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes által a vagyona felett 1878. évi december 3-ik napján bevezetett csődeljárás folyama alatt a kényszeregyezség létrejötte előtt, felperes jogelődének tett és a kényszeregyezségnél kedvezőbb feltételt biztosító Ígéret már azon oknál fogva sem ad kereseti jogot a fenti összeghez, mivel a közadós ily Ígéret tételére, mely lényegében a hitelezők kijátszására irányul, nem jogosult, s ily irányú szerződést sem köthet; felperest tehát a B. 6., C, D, E. alatti okiratokra alapított keresetével feltétlenül el kellett utasítani. De miután felperes a tárgyalásnál azt állította, hogy alperes a kényszeregyezség létrejötte után, Bécsben egy magvásár alkalmával felperesnek a kiegyezett követelés hátraléka kifizetését megígérte s felperes ezen ígéretnek bizonyítása tekintetében alperest, ki az igérettételt tagadta, iőesküvel kínálta meg, melyet alperes el is fogadott: ezen érvényes Ígéret alapján, mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával alperes fizetési kötelezettségét meg kellett állapítani s annak létrejötte bizonyítása tekintetéből alperesnek a főesküt megítélni s a per kimenetelét ettől függővé tenni. (1890. október 2-áu 437. váltószám.) Bűnügyekben. Szemérem elleni vétségnek nyomtatvány által történt elkövetése nem tartozik a sajtóbiróság hatáskörébe. (B. T. K. 248. §. Életbelépt, törv. 7. §-a.) A budapesti IV—X. kerületi büntető járásbíróság: E. Adolf vétkes a B. T. K. 248. §-ának első bekezdésébe ütköző szemérem elleni vétségben s ezért tizennégy napi fogházbüntetés elszenvedésére és -20 forint pénzbüntetés megfizetésére Ítéltetik. Másodrendű vádlott D. A. ellen az eljárási szabályok 52. §-a alapján a további eljárás függőben hagyatik. Indokok: A hatáskör kérdésében: A 8,391. számú feljelentésre hozott és tárgyalást rendelő végzés a bíróság hivatalból vizsgálandó hatáskörét már megállapítván, ez irányban újabb határozat hozandó ugyan nem volt, de a természetéből kifolyólag nem indokolt hatáskört megállapító idéző végzés indokául felemlítendő, hogy a B. T. K. 248. §-ának 2-ik bekezdésébe ütköző s a sajtóbirósághoz utalt vétség miatti eljárás kizárólag a kir. ügyészség indítványára lévén folyamatba tehető, ily indítvány hiányában, sőt az indítvány meg nem tételének határozott kijelentése mellett a sajtóbirósághoz való áttétel elrendelhető sem volt. Az ekként fenmaradó és a B. T. K. 248. §-ának első bekezdésébe ütköző vétség az életbeléptetési törvény 40. §-a szerint a kir. járásbíróság hatásköréhez utaltatván, erre nézve a hatásköri kérdés vitás nem lehet. Az ügy érdemében: Az E. Adolf elleni eljárásnak tulajdonképeni alapját s egyik vádpontját az képezi, hogy ö a lipcsei kir. ügyészségnek március 19-ről kelt átiratához mellékelt borítékban lévő két darab fajtalan képet küldötte St. és társai lipcsei könyvkereskedő cégnek. A most jelzett borítékban lévő képek egyike férfinak nővel való nemi közösülését, másika pedig külön nemű személyeknek egymás nemi részeihez való kölcsönös nyúlását ábrázolván, nem vitatott és nem is vitatható fajtalanságot mutat. Ezen vádpont tekintetében E. Adolf tagadja ugyan, hogy ezen kétségtelenül fajtalan két képet ő küldötte volna, de tagadása birói figyelembe nem vétethetett, mert maga is beismeri, hogy a boríték az övé, a címzés az ő keze irása és mert látható, hogy a boríték lezáró ragjegyei az ő nevének kezdőbetűit tüntetik fel. Ezek mellett tehát egyszerű kifogásnak tekintendő, hogy ezen fajtalan képek küldése a szökésben levő vádlott terhére hárittatik. A második vádpontot az E. Adolfnál lefoglalt vesszőkosárban levő és szintén legnagyobb fokú fajtalanságot tartalmazó képek és nyomtatványok árulása képezi. Kéznél lévő vádlott E. Adolf ezen kosárra nézve beismeri ugyan, hogy az tartalmával együtt az ő irodájában foglaltatott le, de állítja, hogy ő a kosárban lévő fajtalan képeket és nyomtatványokat nem árulta, sőt nem is tudta, hogy a kosárban mi létezik. Tekintve, hogy a kosárnak tartalma feltétlenül fajtalanságot tartalmaz, ugy a nyomtatványok tekintetében, melyek mindenütt nemi közösülést, sőt vérfertőzést és állattal való fajtalankodást mesélnek, valamint a fényképek és a rajzolatok tekintetében is, melyek nemcsak a nemi közösülésnek különböző módjait, hanem a nemi részeknek nyalogatását és állatokkal való közösülést is mutatnak; tekintve, hogy a kosárban levő üzleti könyvekből kivehetőleg ezen cikkekkel igen élénk kereskedés űzetett, tehát azok áruitattak és terjesztettek; tekintve, hogy E. saját előadása szerint is szökésben lévő D.-val oly szoros üzleti összeköttetésben állott, hogy ez tőle kért felvilágosításokat, nála végezte levelezéseit, ennek borítékjában küldötte holmiait, ennek árjegyzékét beleegyezéssel lemásolta: nem fogadható el vádlott ezen védekezése, hogy ő a kosár tartalmáról nem tudott és annak árulásában, terjesztésében részt ne vett volna. Okszerűen csak az következtethető, hogy E. D.-nal tényleg társas üzletet folytatott, raktáruk egy és ugyanazonos volt s hol egyik, hol másik küldözgette a fajtalan képeket vagy nyomtatványokat. E. Adolf ez iránybani