A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 52. szám - Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban. 8. r.

A J O G. the realni | or w h i c b m a y produee other m i s c h i e f 8).« — Stcphen megjegyzi egyszersmind: »the definition is very vague and the doctrine exeeedinglv doubtful.« — Lsd. még Henry J. Stephen: Handbuch des englischen Strafrechts und Strafverfahrens, übersetzt von F.rnst Mühry, Göttingen, 1843, 141. 1.; ezen munka fordítását képezi szerző ily czímü munkájának: »Summary of the Criminal Law.« A fentiekből látható, hogy hazánkban a kereskedelem és a pénzpiac nincs kellőleg az olynemíí csalások ellen megvédve, melyek ezen fejtegetésnek tárgyát képezték. Felfogásunkkal megegyezik azon határozat is, melyet a büntető törvény módosítására vonatkozó novella előadói tervezetének megbirálása végett egybehívott enquéte W 1 a s s i c s Gyula egyetemi tanárnak indítványa folytán elvileg kimondott; az enquéte figyelmét tehát nem kerülte el törvényünk ezen hézaga és jövőre remélhetőleg segítve is lesz a törvény eme hiányán. Örülnék, ha fejtegetésem ehhez használható adalékot szolgáltathatna. Kérdés tárgyát képezheti, vájjon az álhír terjesztőjével egyenlő elbánás alá esik-e az is, a ki egy kereskedőnek hitelképességét oly módon támadja meg, hogy pl. arról azt mondja, hogy fizetési kötelezettségének nem akar, vagy nem tud eleget tenni stb. Ily esetben kétségtelenül az ember jó hírnevét sértő állítás forogna fenn, mely azonban esetleg szintén képes a piacot megrázkódtatni és az árfolyamot hátrányos módon befolyásolni; különösen akkor, ha ezen állítás pl. oly kiváló nagykereskedőre vonatkozik, ki domináló helyet foglal el. — Lsd. Illés: a magyar büntetőtörvénykönyv magyarázata, II. kötet, első füzet, 291. lap. A hitelképesség a kereskedő becsületének integráns részét képezi és a ki a kereskedő hitelét megtámadja, az a kereskedő becsületét is támadja meg egyszersmind. Az ilynemű álhírek, melyek bizonyára meggyalázok arra nézve, a kiről állíttatnak, nem tartoznak azok közé, a melyekről fentebb szóltam. A jogrend megkívánja, hogy ily támadás ellen is létezzék védelem. Nálunk ez idő szerint még ezen bajt sem vagyunk képesek orvosolni, mert a Curia kijelentése szerint annak állítása, hogy valaki tartozását ki nem fizette, nem képez meggyalázást. (Lsd. Döntvénytár, új folyam, V. köt. 30.) Ily esetben tehát ezen felfogás szerint szó sem lehet a btk. 2öl-dik §-ának alkalmazhatóságáról, melyben a "meggyalázó kifejezés« használata becsületsértésnek minősíttetik. A budapesti ügyvédi kamara azon legutóbb közzétett feliratában,* melyet a büntetőtörvénykönyv módosítása tárgyában az igazságügyminiszterhez intézett, ennél még sokkal tovább megy és azon kívánságot fejezi ki, hogy a hitelt veszélyeztető valótlan állítás rágalomnak minősíttessék. Mindenesetre fenforog azonban annak szükségessége, hogy a törvényben gondoskodás történjék azok ellenében, kik nem rettennek vissza még attól sem, hogy valótlan hirek terjesztése által mások hitelét végképen tönkre is teszik. E tekintetben is a külföldi törvényhozás által adott példa megérdemli az utánzást. Az elévülési és záros határidők, a magyar kereskedelmi jogban.* Irta: dr. DOBAI GYŐZŐ, budapesti ügyvéd. (Xyolcadik és befejező közlemény.) Előzőleg már foglalkoztunk a keresk. értékpapírok egy speciális fajának, a váltó-levélnek és illetve az azon alapuló v'áltó-követelések elévülési idejével; ezúttal reá térünk a többi keresk. értékpapírok elévülési és illetve azon záros határidőkre, inelven belől az azokon alapuló követelések érvényesíthetők. A most említett keresk. értékpapírokról szólva, mindenekelőtt kiemelendő, hogy a mennyiben ez értékpapírok proprio * »A btk. 258. §-a a rágalmazás ellen csupán a magánbecsületet védi, de teljesen védtelenül hagyja a mai társadalmi életnek egy oly oldalát, a melytől ezerek exisztenciája függ, a hitelt. A külföldi törvények (lsd. az 1891-diki osztrák javaslat 218. és 220. §§-ait és a német btk. 187. és 188. §§-ait; e tekintetben egytöl-egyig intézkednek s úgyszólván csak a magyar büntető törvény az, a melyből az erre vonatkozó intézkedés ismeretlen • jkból kimaradt. Kellő büntető intézkedések hiányában az úgynevezett illoyalis verseny nagy mértékben el van hatalmasodva; az a kereskedő, a ki más kárán véli elérhetőnek saját boldogulását, ezt legkönnyebben megteheti, ha versenytársának hiteléről kedvezőtlen álhireket hoz forgalomba; bátorság nem kell hozzá, csupán a tisztességérzetnek bizonyos alacsony foka, mert cselekménye büntetlen marad. Ezen visszás állapot megszüntetését megköveteli kereskedelmi forgalmunk különben sem magas fokon álló szilárdsága, tehát legelső sorban a közérdek, s mi ezt még súlyosabb beszámítás alá esőnek véljük, mint azt a rágalmazást, a melynek fogalommeghatározását a btk. 258. §-a adja ; mert az nemcsak a becsületet (a hitelképesség a kereskedőnél annak integráns része), hanem a vagyoni exisztenciát is megtámadja és igy részben a vagyon ellen irányuló bűncselekménynek is minösithetö. A rágalmazás fogalma tehát akképen lenne kibővitendő, hogy rágalmazást követ el az is, a ki valakiről oly tényt állit, a mely valódisága f^etén alkalmas arra, hogy annak, a kiről állíttatott, hitelét veszélyeztessem A budapesti ügyvédi kamarának felirata a büntetőtörvénykönyv módosítása tárgyában. Budapest, 1891. 60. 1. s kőv. * Előző közlemények a »J o g« 42., 43., 45., 47., 49., 50. és 51. számaiban. nomine et pr. jure másra hátirat utján átruházhatók, kivétel nélkül a keresk. forgalom tárgyát képezik és a keresk. törvény által szabályoztatnak. A mi pedig a hátirat ulján másra át nem forgatható, hanem csak ex jure cesso magánjoggal átruházható, u. n. r e c t apapirokat illeti, azok a keresk. törvény alá csak annyiban tartoznak, a mennyiben azok kereskedőtől származnak vagy fogadtatnak el. A rendeletre szóló vagy ettől eltekintve kereskedők által kibocsátott utalványok ép úgy, mint a váltók, a lejárati naptól számított 3 é v alatt évülnek el. (Ktv. 298. §.) A hátirat utján forgatható értékpapírok, u. m. a keresk. utalványok, hajósjegyek, r a k j e g y e k (Lade • scheine) és közraktári jegyek stb. feltételes kötelezettjei (kibocsátó és forgató előzők) ellenében ép úgy, mint a váltólevél előzői ellen, a kötelezettség nem teljesítése miatti óvás a teljesítésre kitűzött napot követő második köznapig (bezárólag) felveendő ; mert különben a saját előzők elleni kereshetőségi jog elenyész. (295—298., 446. §§. stb.) A mi azonban magát az előzők elleni visszkeresetet illeti, bár a közraktári jegyek előzői ellen szinte, (ép úgy mint a váltó-levélbeli előzők ellen), a kereset az óvást követő 3 hó alatt, ha az óvás Európában, Island és a Faroei szigetek kivételével, vétetik fel és illetve máskülönben pedig 18 h ó alatt adandó be; de a határidő nem az óvás felvétel, hanem az árverés befej eztének napjától veszi kezdetét. (448. §.) A közraktári jegyek egy további sajátsága még, hogy az előzők egyátalán csak insubsidium és csak úgy perelhetők, h a a letett árúk elárvereztetése az óvás felvétel napjától számított 30 nap alatt szorgalmaztatik és ők akkor is csak a befolyt vételár mellett még netán mutatkozó hiánylat erejéig perelhetők. (Keresk. törv. 448. §-a.) Fontos jogi kiváltságban részesiti a keresk. törv. 419. §-a a közraktári vállalatot azon dispositiója által, miszerint a közraktár az őt megillető kézi zálog alapján, a letevő előleges felszólítása után, a nála letett tárgyakat, hiteles személy közbenjárása mellett elárverezheti: »ha a határozott időre letett árúk a letéti idő leteltével, vagy a határozatlan időre letett tárgyak a letételtől számított egy év alatt ki nem váltatnak, vagy ha a letett tárgyakat a letéti idő alatt romlás fenyegeti ; a midőn is a közraktári vállalat magát a befolyt vételárfa ó 1 kielégítheti. A mi pedig a közraktárilag kezelt árúkra adott kölcsön alapján gyakorolható közönséges zálogjogot illeti, a ker. törv. 447. §-a a hitelezőnek ez irányban is nevezetes concessiót ad, amennyiben ha a zálogösszeg a lejárattól számított 3 nap alatt le nem fizettetik: a zálogjegy (Warrant) birtokosa jogosítva van a közraktárnál letett tárgyakat hiteles személy közbenjötte mellett nyilvánosan elárverezni és magát a befolyt vételárból a közraktári díjak levonása után fenmaradó összegből kielégíteni. Az 1881 : XIV. t.-c. 218. §-a szerint az ingó zálogra adott kölcsönösszeg és járulékai, a ki nem váltolt és elárverezett ingóság vételárából levonatik, a maradék a zálogtárgy volt tulajdonosa javára deponáltatik és ha ezen volt tulajdonos ez összegért 3 év alatt nem jelentkezik, úgy kereseti joga e 1é v ül és a letéteményezett pénz ipari célokra fordittatik azon iparhatóság által, melynél ezen fölöslegösszeg deponáltatott. Az 1885: IX. t.-c. (postatakarékpénztári intézmény) kiegészítő 1889 : XXXIV. t.-c. (mely a cheque- és clearing-forgalomról intézkedik) 12. §-ában akként rendelkezik, hogy: »A postatakarékpénztár köteles a cheque-és c learingforgalomból eredő összes sz ám adásokat, levelezéseket, okmányokat és könyveket, az ezekben történt utolsó mívelettöl vagy bejegyzés keltétől számítva, legalább 3 éven át megőrizni.* Ugyanezen határidőn belül tehetők csak meg a postatakarékpénztárnál valamely befizetési, utalványozási, kifizetési, kamat- vagy illetékszámitási, vagy a cheque- és c learingforgalomban előforduló egyéb míveletre vonatkozó fel szó1 a m I á s o k.« Ezúttal még megemlékezünk az 1884 : XVI. t.-c.-ről, mely némileg a keresk. törv. által szabályozott kiadói ügyletnek kiegészítő része gyanánt is tekinthető. Ezen, a szellemi tulajdont védő speciális törvény a szerzőnek — szerzői jogának bitorlása miatt — kártérítési keresetet ad, ha a jogbitorló ellen a bitorlás tudomására jutásától számított 3 hó alatt föllép (óvás, intés stb. által) és ha a keresetet 3 év alatt az illetékes törvényszék, mint közpolg. ügyi bíróságnál benyujtja. A mi a közönséges kamatköveteléseket illeti, tudnivaló, hogy azok az 1883 : XXV. t.-c. szerint a lejárat utáni :i é v * A keresk. törv. 30. §-a szerint »A kereskedők kötelesek kereskedelmi könyveiket az azokban történt utolsó bejegyzés keltétől számítva legalább tiz éven át megőrizni. Ugyanez áll a kereskedelmi levelek, a leltárak és mérlegek Ukintetében is.«