A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 4. szám - Egy francia államügyész a törvényalkotás módszeréről s közegeiről

14 ÍL JOG. Alperesnek ezen védekezése nem volt elfogadható, mért habár igaz, hogy ő a sikkasztás bűntettének vádja alól felmentetett, miután az A. alatti okmány tartalma szerint néh. O. Ferenc az alperes, mint volt postakiadó által e minőségben elkövetett szabálytalan eljárásért marasztaltatott el a kérdéses 900 pfrt megtérítésében, azért köteleztetett a kérdéses összeg eltűnése folytán az államkincstárnak okozott kár megtérítésére, mivel alperes az ö személyes felelőssége mellett lett postakiadónak alkalmazva, magától értetik tehát, hogy a mennyiben a néh. O. Ferenc alperesnek, mint postakiadónak minden ténykedéseért felebbvalóinak még vagyonilag is felelős volt, viszont alperes sem háríthatja el magától a volt szolgálati viszonyból keletkezett azon kötelezettséget, hogy a szabályellenes eljárása által közvetlen elöljárójának okozott kárt annak s illetve jogutódjának megtérítse, mert törvény szerint mindenki kártérítéssel tartozik azon károkért, melyeket valakinek jogtalan cselekménye, hanyagsága, vagy gondatlansága által okoztatott. Nem mentheti fel alperest a kártérítési kötelezettség azon különben igazolt körülmény sem, hogy akkor, midőn postakiadónak alkalmaztatott, csak 18 éves volt, mert törvényeink szerint a törvényes korú egyének a jogellenes cselekményeik által másoknak okozott kárt megtéríteni kötelesek, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. dec. 13. 24,512. sz.): Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Tekintve, hogy alperes a per rendén felperes által becsatolt okiratok valódiságát nem kifogásolta, azok által pedig a bílnfenyitő és fegyelmi iratok nélkül is igazolva van, hogy felperes jogelőde, néh. O. Ferenc, n.-mihályi volt postamester, az alperes, mint homonnai postakezelő által szolgálatában elkövetett szabálytalanság miatt lett kötelezve a postakincstár részére 945 frt o. ért. kárösszeg megfizetésére, továbbá igazolva van, hogy O. Ferenc folyamodásai folytán a 945 frt kárösszegből csak 315 frt lett kegyelem utján elengedve ; azzal a kérelmével pedig, hogy a további még fizetetlen kár alól felmentessék, határozottan elutasittatott, a kassai kir. postaigazgatóságnak 1872. évi aug. 23-án 7,196. sz. a. kelt közlése által pedig igazolva van, hogy O. Ferenc n.-mihályi volt postamester után semmiféle postakincstári tartozás hátralékban nincsen s e szerint az ellenkező állítás bizonyításának hiányában az is igazoltnak veendő, hogy a további elengedés megtagadása folytán nemcsak a beismert 401 frt 63!/2 kr, hanem az egész 630 frt kereseti követelés a postakincstár részére kifizettetett és ezt annál inkább el kellett fogadni, mert jóllehet, az emiitett kártérítési összeg a kincstár javára O. Ferenc ingatlanára zálogjoggal be volt kebelezve, az O. Ferenc hagyatéka felett megnyitott csődeljárás rendén a postakincstár követelését be nem jelentette s bekebelezett követelésének törlése ellen kifogást nem tett; tekintve végül, miszerint alperesnek az a védekezése sem vehető a jelen per elbirálásánál figyelembe, hogy O. Ferenc egyedül maga volt a hibás, miért bizta a postakezelést alperesre, mint akkor még tapasztalatlan fiatal emberre, mert a perrendén alperes beismeri, sőt állítja, hogy testvérbátyja O. József által, mint a ki abban az időben a homonnai postát tartotta, lett a postakezelésnél alkalmazva, O. Ferenc tehát, a kire, mint nagymihályi postamesterre, csak helyettesitéskép bízatott a homonnai posta felügyelete, alperest annál a postánál már alkalmazásban találta ; az elsőbiróság ítéletét az abban felhozott s itten felsorolt indokok alapján kellett helybenhagyni. A m. kir. Curia (1890. szept. 25. 1,823. sz,): Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Jóllehet, a felperes részéről becsatolt A., B. C. alatti okiratokból kitűnik, hogy felperes jogelőde O. Ferenc a végett köteleztetett a kincstár irányában kártérítésre, mivel az O. Ferenc postamester felelőssége mellett, mint kiadó alkalmazott jelenlegi alperes a P. Ede-féle pénzküldemény kezelése körül szabálytalanul járt el; mind a mellett magában véve ez a körülmény alperessel szemben a visszkereseti jog megállapítására azért nem szolgálhat törvényes alapul, mert a nevezettek közül egyedül az a viszony forgott fenn, mely szerint néh. O. Ferenc felelőssége mellett a postai kezelést alperes végezte, még pedig tekintettel arra, hogy abban az időben alperes 18 éves volt, ellenkező adat hiányában valónak tartandó, hogy alperes, mint tanonc, illetve gyakornok, néh. O. Ferenctől épen a postai kezelésben s teendőkben oktatást volt nyerendő. Ha tehát O. Ferenc, mint egyedül felelős postamester, a postai teendőket minden ellenőrzés nélkül olyan egyénnel végeztette, a ki kellő szakképzettséggel még nem birt s a ki ennek következtében egy postai küldemény kiszolgáltatásánál szabálytalanul járt el, a melynek folytán néh. O. Ferenc, mint felelős postamester, fegyelmi uton kártérítésre köteleztetett; minthogy alperessel szemben az ügy jelzett állásában vétkesség fenn nem forog, az alperesnek szabálytalannak talált eljárása következtében néh. O. Ferencre hárult kárt, mint vétkén kivül okozottat, annyival kevésbé tartozik megtéríteni, mert a mondott körülmények között a P. Ede-féle postai küldemény kezelése körül szabálytalannak talált eljárás néh. O. Ferenc saját mulasztásának tekintendő s igy annak következményei is őt magát terhelik, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltóbirtokos az elfogadói aláírás tagadott valódiságának bizonyítása végett szakértőkre hivatkozván és pótesküjét megajánlván, de föesküt nem kinált, a kir. Curia nem fogadta el irányadóul a szakértői véleméuyt, hivatkozással a polg. törv. rendt. 172. §-ának e) pontjára föesküt itélt a bizonyitó félnek, ekkép oda magyarázván az idézett szakaszt, hogy az okirat birtokosa az aláírás valódisága tekintetében föeskiire bocsátható akkor is, ha ellenfelét azzal meg nem kínálta. Az ipolysáffi kir. törvényszék: Az 1888. évi december hó 19-ik napján 4,501. szám alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes az Ipolyságon 1888. évi december hó 19-ik napján 260 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 260 frt váltóösszeget megfizetni az esetre, ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy »való az, hogy a keresetlevélhez A. alatt csatolt, Ipolyságon 1888. július 18-án 260 frtról kiállított váltón elfogadói aláírásként előforduló W. Adolf nevét alperes irta.« Indokok: Alperes megtagadta a keresetlevélhez A. alatt csatolt váltón előforduló elfogadói aláírás valódiságát. Alperes tagadásával szemben a szakértők azt a véleményt terjesztették ugyan elő, hogy az A. alatti váltón előforduló aláírás alperestől ered; a szakértők véleményének döntő súlyát azonban a prts. 172. §-ának végső tétele szerint a bíróság határozza meg. A kir. törvényszék összehasonlítván tehát az A. alatti váltóu előforduló elfogadói aláírást a sommás végzés vétjegyén, a kifogásokhoz csatolt meghatalmazáson, az E. alatti váltón előforduló, alperes által kétségbe nem vont aláírásokkal, a szakértők által kiemelt jelek hasonlóságát helyes tapasztalaton alapuló ténynek fogadta el, azonban az aláírások hasonlatosságát még sem találta olyannak, mely mim len kételyt kizár s melynek alapján minden más bizonyíték nélkül az A. alatti váltó elfogadói aláírásának valódisága megállapítható lenne. Ámde minthogy az aláírások hasonlatossága valószínűségre emelte azt, hogy az A. alatti váltón előforduló elfogadói aláírás alperestől ered, a prts. 172. §-ának c) pontján a főeskü felperes részére volt megítélendő s a per eredménye ezen eskü le- vagy le nem tételétől volt függővé teendő. Ugyanis, ha felperes az esküt leteszi, ekkor alperes tagadásával szemben aláírásának valódisága bizonyítottan álland s így a törvény által megszabott minden lényeges kellékkel biró váltó alapján alperest a kereseti kérelemhez képest marasztalni, ha pedig felperes az esküt le nem teszi, ekkor felperest igazolatlan keresetével elutasítani kellett. (1889. május 4-én, 1,779. sz.1 A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság neheztelt ítéletét megváltoztatja, az 1888. évi december hó 19-én 4,5<)1. szám alatt hozott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes előterjesztett kifogásában a váltón látható névaláírásnak valódiságát és tőle származását tagadásba vette és eme kifogását a per tárgyalásáuak során át is fentartotta. Alperes tagadásával szemben az elfogadói aláírás valódiságának beigazolása végett, felperes szakértők meghallgatásával előállítandó bizonyíték alkalmazását szorgalmazván, a mennyiben szükségesnek mutatkoznék, pótesküjét is felajánlotta. Ámbár a szakértők a tagadásba vett aláírásnak alperestől való származását véleményezik, e véleményt azonban a kir. itélő tábla az aláírásoknak itt helyütt törént figyelmes összehasonlítása folytán tapasztalt eltéréseknél fogva nem osztván, s igy a felperes által a szakértők véleménye mellé megajánlott póteskünek helye nem lévén, az elsőbiróság által felperes részére oda itélt főeskü pedig perrendszeríileg már az okból sem alkalmaztathatván, mert felperes az ekkép leendő bizonyítást a kereseti váltón létező névaláírás valódisága tekintetében igénybe sem vette, mindezeknél fogva az elsőibiróság ítéletének megváltoztatásával a perrendszerű bizonyítékot nem szolgáltató s az elfogadói aláírás valódiságát be nem bizonyitó felrerest keresetével elutasítani kellett. (1890. január 16-án 3,997. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben az ott felhozott indokoknál fogva és azért: mert a szakértőknek a kir. Curia által is méltatott véleményére való tekintettel felperes részére a vitás aláirás valódiságának bizonyítására a főeskü helyesen ítéltetett meg, miután felperes, habár póteskü alakjában, de késznek nyilatkozott esküt tenni. (1890. évi október hó 8-án, 464. váltószám.) Az osztrák birósag előtt kötött kényszeregyezségnek a magyarországi hitelezőkkel szemben ugyanazon hatály van, mintha belföldön jött volna létre. A miskolci kir. járásbíróság: Ha B. Konrád alperes föesküt tesz arra, hogy csődbe jutása alkalmával létrejött kényszeregyezségben megállapított arányon felül 25°/o fizetésének biztosítására a C, D., E. alatt beügyelt eredeti váltókat felperes jogelődjének, F. testvérek cégnek nem adta; hogy továbbá az emiitett C, D., E. alatti váltók az A. alatt beügyelt számlában jelzett terményügyletre nem vonatkoznak: hogy elvégre az ellene folyamatban volt csőd beszüntetése után egy bécsi magvásár alkalmával jelenlegi felperesnek 143 frt 43 kr. kifizetését meg nem