A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 51. szám - A magyar büntető törvénykönyv

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ES DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 51. szamához. Budapest, 1891. december 20-án. Köztörvényi ügyekben. A ki a kérkedés határát túllépve, már tényleír gyakorlatában van annak a jósnak, a melynek érvényesítésére őt ellenfele köteleztetni kéri, ez ellen nem felhívási keresetnek, hanem csak a tényleares használat megszüntetésére irányzott keresetnek lehet helye. A budapesti kir. törvényszék: Fejér Márton budapesti ügyvéd által képviselt dr. C. Lipót Frigyes felhivónak, dr. Berger Mór budapesti ügyvéd által képviselt dr. S. Adolf Bernát felhívott elleni, az 1890. évi július hó 17-én 27,481. sz. a. beadott keresettel folyamatba tett felhívási perében, az alulírott napon tartott nyilvános ülésében következő végzést hozott: A felhívásnak hely adatik, egyúttal felhívott részére 15 napi határidő szabatik ki, keresetének ezen kir. tvszéknél eszközlendő beadására azon joga érvényesítése végett, hogy 8 címtábláján a «Dr. C . . L. J. utóda« jelzőt használhassa, mely keresete be nem adása esetére a v titott jog felhívottra nézve örökre érvénytelennek fog nyilváníttatni. A perköltségek kérdése a hozandó véghatározatra tartatik fenn. Indokok: A budapesti föv. V kor. elöljáróságától beszerzett íratok szerint felhívó már ezen elöljáróságrtál is emelt panaszt felhívott ellen azon okból, mivel felhivott címtábláján neve mellett a felhívó utódának jelzi magát, s miután ezen a nevezett elöljáróságnál 18s9. évi 10,184. sz. a. iktatott beadványra a megejtett vizsgálat alapján rávezetett hivatalos igazolvár.ynyal bizonyított tényállás iránt közigazgatási uton hatáskör hiányából érdemleges határozat nem hozatott, tekintve, hogy ezen tényállás s/.erint felhivott az ö fogorvosi gyakorlata körébe esö közönséggel szemközt részben a felhívás által ennek korábbi fogorvosi működésével szerzett bizalmat is maga javára igénybe veszi, ez által pedig felhívó jogkörét séru azon esetre, ha felhivott a kérdéses iráuyban a megfelelő jogosultságot meg nem szerezte; tekintve, hogy a felhívó panaszolt sérelme orvoslására a felhívási per útját választ-án. csak a beadható kereset vagy felhivónak az 1868. évi LIV. t.-c. 517. §-a szerint beadható kérvénye folytán hozandó érdemleges határozatban lesz figyelembe veendő azon kérdés, vájjon felhívó, mint fogorvos, felhívottra mint, fogorvosra, saját fogorvosi gyakorlatát, illetve ennek jogutódlását egyáltalában átruházhatta-e vagy nem, azonban a felhivót környezhetett bizalommal a kérdéses módon eszközölt állítólagos átszármaztatása bármily érthető jelzés alakjában is, a kellő jogosultság hiányában a felhívó jogköre bitorlását tartalmazná s a peres tényállás ennélfogva peres uton elbírálandó lenne: ezeknél fogva a felhívásnak helyt adni 8 megfelelőleg intézkedni kellett. (1^90. évi december hó 30-án 45,320. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla következően végzett. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a keresetet elutasítja. Indokolás: A felperesnek az 1868 : L1V.'t.-c. 518. §. a' pontján alapuló keresete azért volt elutasítandó, mert az a vitatott körülmény, hogy dr. S... Adolf Bernát fogorvosi minőségében a »dr. C. . . utóda« jelzést használta, nem joggal való kérkedést foglal magában, hanem egy állapotot határoz meg, t. i. azt az állapotot, hogy dr. S... Bernát dr. C...nak az utóda, az a ténykörülmény pedig, hogy nevezett ezt a vitatott »dr. C- .. utóda« jelzést használja, még ha mindan kétségen felül megállapított ténykörülménynek tekinthető volna is az, hogy »dr. C... utóda« »dr. C. . . Lipót Frigyessek ugyanazonos, az dr. C... Lipót Frigyes magánjogi jogait nem sérti s nem sértheti azért, mivel a felhívó felperes nem is állítja azt, hogy az alperes ezzel a jelzéssel a felhivónak bárminő, a felhivott által különben nem gyakorolható jogait gyakorolta, avagy gyakorolhatná, a mely jelzésgyakorlással a felhivót magánjogi előnyöktől megfosztaná és mert a jelen per keretén belül különben sem alkalmazható az 1875. évi XXXVII. t.-c. 12. §-a és illetőleg a 21. §. utolsó pontjának intézkedése, már csak azért sem, mivel a peres felek egyike sem bejegyzett kereskedő. (1891. április 1-én, 9,501. sz.) A in. kir. Curia következő végzést hozott: A másodbíróság végzése helybenhagyatik. Indokok: Felperes keresetében beismerte, hogy alperes a címtábláján a »dr. C . . . utóda« jelzőt használja. E szerint alperes azzal a joggal, hogy ő felperesnek utóda, nem kérkedik, hanem tényleg a »dr. C. . . utód« elnevezést használja; az ellen pedig, a ki a kérkedés határát túllépve, már tényleg gyakorlatában van annak a jognak, a melynek érvényesítésére öt ellenfele köteleztetni kéri, nem felhívási keresetnek, hanem csak a tényleges használat megszüntetésére irányzott keresetnek lehet helye. (1891. nov. hó 20-án, 4,927. sz.) Az örökhagyó vérrendeletében a hagyatéki adósságok vise| lésére nézve csak azt rendelvén, hogy azokat örökösei közösen tartoznak fizetni, e kifejezésben a hagyatéki adósságok fizetésére nézve az arány meghatározása nem foglaltatik, ennélfogva ezen ! arány a törvény alapján határozandó meir. ;iz osztályrészek kiiliinbözösésrére való tekintettel. A Csáktornyái kir. jbirósag (1890 febr. 26. 145. sz.) : | J. István felperesnek, H. István és Mátyás alperesek ellen 118 frt I 51 kr. s jár. iránti perében alpereseket kötelezi a kereseti 118 frt j 51 kr. töke s járulékainak felperesnek leendő megfizetésére, stb. Indokok: A fennálló törvényes gyakorlat értelmében a I hagyatéki adósságokért az örökösök egymással szemben, örökrészek arányában lévén felelősek ; tekintve, hogy alperesek nem tagadták, miszerint felperes örökrésze 150 frtot tesz ki ; tekintve, hogy alperesek beismerték, miszerint az összes hagyaték 1,662 frt érteket képvisel; tekintve, hogy 1,662 frt hagyatéki értékkel és 353 frt 90 kr. hagyatéki teherrel szemben, felperes 150 frtnyi örökségi jutalékára 31 frt 40 kr. aránylagos hagyatéki teher esik : ennélfogva s minthogy a peres felek által is valódinak és érvényében fennállónak elismert A. alatti végrendeletben is csak azon intézkedés foglaltatik, hogy az örökösök közösen tartoznak a hagyatéki terheket fizetni, a nélkül, hogy valamely arány meg volna jelölve, alpereseket a fennebbi jogelvnél fogva felperes kérelméhez képest 118 frt 51 i r. s jár. megfizetésében marasztalni kellett, stb. A pécsi kir. ítélő tábla (1891. máj. 13. 22. sz.j: Az elsőbíróság ité'etét annyiban, a mennyiben az alpereseket a keresetbe vett összegből 99 frt 442/? krnak a felperes részére feltétlen megfizetésére kötelezte, mint nem felebbezettet, nem érinti; ellenben egyéb felebbezett részében az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és felperest a még hátra levő 18 frt 55"', 7 kr. tőke iránti keresetivel feltétlenül elutasítja és a perköltséget a felek közt kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az A. alatti végrendelet 3. pontjának eme szavai : »a birtokot terhelő bármi adósságot gyermekeim, illetve ezek örökösei mind a heten közösen tartoznak fizetni«, másként nem magyarázhatók, mint hogy az örökhagyó a közös adósságot valamennyi örökös által hét egyenlő részben kívánta kifizettetni. Tekintve, hogy felperes beismerte azt a körülményt, hogy a hagyatékot terhelő összeg 353 frt 90 krt tesz és ezt az alperesek kifizették, ennek az összegnek !/7 ed része 50 frt 55"'/7 kr. a felperest is terheli, mely összegnek levonása után f< nem 118 frt, hanem csak 99 frt 442/7 krt tesz elsőbirósági ítéletet a 99 frt 44"2/7 krt meghaladó változtatni s felperest a még hátra levő Isi frt keresetével feltétlenül elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1891. okt. 22. 6,085. sz.): A kir. ítélő tábla ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokolásánál fogva annál inkább, mert örökhagyó H. Imre végrendelete 3. pontjában a hagyatéki adósságok viselésére nézve csak azt rendelte, hogy »azokat örökösei mind heten közösen tartoznak fizetni«, e kifejezésben azonban a hagyatéki adósságok fizetésére nézve az arány meghatározása nem foglaltatik ; ennélfogva az arány, melyben az örökösök a hagyatéki terhet viselni tartoznak, a törvény alapján határozandó meg ; ez alapon pedig az elsőbiróság, tekintettel az osztályrészek különbözőségére, helyesen állapította meg, hogy felperes a terhek viseléséhez csakis 150 frt osztályrésze arányában köteles járulni. Ehez képest alperesek köteleztetnek felperesnek 118 frt tőkét s járulékait megfizetni, stb. Felperes törvénytelen gyermeke eltartását azért nem követelheti alpereitöl, mert a gyermek fogamzása idejében erkölcstelen életmódja bebizonyitottnak lévén tekintendő, e miatt az a döntő körülmény, hogy felperes gyermekét alperes nemzette-e, biróilasr meg nem állapithaté. A pécsi kir. járásbiróságr (1890. július 10-én, 5,507. sz. a.): S. T. Anna felperesnek D. Jenő alperes ellen gyermektartás és járulékai iránti perében felperest keresetével elutasítja, a perköltséget pedig a felek között kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Mert a megtartott tárgyalás alkalmával alperes tagadta azt, hogy felperessel szerelmi viszonyban lett volna, hogy őtet teherbe ejtette volna ; ez eller.ében a szerelmi viszony fenlétét felperes az általa csatolt s alperes által miben sem kifogásolt C, D., E., I., G., H , J. alatti levelekkel igazolta, mert alperes abbeli állítása, hogy felperes a kritikus időben más férfiakkal is nemileg közösült, az általa hívott V. József és J. Róza tanuk megegyező vallomásuk arra nézve, hogy felperes növel együtt egy ágyban feküdni más férfiakat is láttak és a színigazgatót is, igy tehát uincs bizonyítva az. hogy csupán egyedül alperes közösült volna felperessel, tehát alperes apasága kétséges >eres követelése Ennélfogva az részében meg55r,/7 kr. iránti