A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 50. szám - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

200 A JOG. évi május 31-én kelt ama végzése, melvlyel a kir. ügyész E. Mihály j és dr. V. Zsigmond ellen a B. T. K. 270. §-a alapján megindi- | tandó büntető eljárás indítványozása végett megkerestetett, hitelt ! érdemlöleg igazolja, hogy a meghatalmazás megadására jogosult \ városi tanács a büntető eljárás megindítását kívánja ; tekintettel arra, hogy a közhivatalnok felettes hatóságának eme meghatalmazása szükségtelenné teszi a közvetlenül sértett közhivatalnok meghatalmazásának külön megadását ; tekintettel arra, hogy a kir. ügyész eme meghatalmazás folytán hivatalból lép fel s igy indítványának megtétele tekintetében a B. T. K. 112. §-ában a sértett fél indítványára nézve előirt három havi határidőhöz kötve nincs; mindezeknél fogva a kir. itélő tábla végzésének megváltoztatásával az eljárásnak vádinditvány, illetve meghatalmazás hiányából való megszüntetésének helye nem találtatik és a kir. itélő tábla a felebbezett elsőbirósági határozatnak érdemleges felülbirálatára utasittatik. II. A budapesti kir. sajtóbiróság (1891. május 7-én, 15,604. sz. alatt): Polónyi Géza ügyvéd által képviselt P. Ferencnek a »Jászság« című lap 1891. évi április ll-iki 15. számának »A ládányi sikkasztás« című közleményében foglaltnak találta a B. T. K. 258. §-ába ütköző s a 259. §. szerint minősülő rágalmazás sújtó vétségének megtorlása iránt 1891. évi április 25-én 14,492. szám alatt emelt panasza fölött a mai alólirt napon tartott ülésében következőleg végzett: Ezen feljelentést a kir. sajtóbiróság félreteszi; mert panaszos magánszemélyi minőségében közvetlenül beadott panaszában a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás megtorlása iránt egytőlegyig olyan állításra való hivatkozással tesz indítványt, a melyek közhivatalnoki kötelességei körül követett ténykedésére vonatkoznak; ily esetben pedig a B. T. K. 270. §-a 2. pontjának rendelkezéséhez képest hivatalból, tehát a sajtóügyi közvádló közbejötte mellett lévén helye csak az eljárásnak ; a panaszos által közvetlenül beadott feljelentést, mint a mely a kért bűnvádi eljárás megindítására alkalmatlan, félre kellett tenni. A m. kir. Curia ^1891. jun. 18-án, 4,923. sz. a.): A semmiségi panasz elvettetik ; mert közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozó rágalmazás miatt a B. T. K. 270. §. 2. pontja és a kir. Curiának állandó gyakorlata szerint (22. sz. döntvény) egyedül a közvádló, habár csak a közvetlenül sértett közhivatalnok vagy felettes hatóságának meghatalmazása folytán, indítványozhatja a bűnvádi eljárás megindítását; s mert ama meghatalmazást az 1. naplószám alatti panasz nem pótolhatja. Nem forog fenn az 1879 : LX. t.-c. 53. §-ában körülirt kiháirás, ha a lelkész vegyes házasságból származó újszülöttnek megkeresztelése és vallásának az anyakönyvbe való bevezetésével az 1868 : LIII. t.-c. rendelkezéseit figyelmen kivül hagyja. A hátszegi kir. járásbíróság: P. S. gk. lelkész az 1879 : XL. t.-c. 53. §. szerint minősülő és fenyítendő vallás és ennek szabad gyakorlata elleni kihágásban- hibásnak nyilvánittatik s ezért a hivatkozott §. alapján egy heti elzárásra s 20 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: A megtartott tárgyalás rendén vádlott a panaszló előadásának megfelelően beismervén, hogy M. P. és neje P. R. törvényes házasságból született leánygyermekét az 1889. dec. havában megkeresztelte s dacára annak, hogy tudta, miszerint P. R. ev. ref. vallású leánygyermekét görög kath. vallásra keresztelte, az anyakönyvbe mint ilyent bevezette s az illetékes k—i ev. ref. lelkészt erről nem értesítette, az áttétel nincs is szándékában, mindezt pedig az okon tette, mivel M. P. gk. vallású lévén, összeesketésük a gk. lelkész által történt és ez alkalommal ugy nevezett mint neje reversálist adtak, hogy születendő mindkét nembeli gyermekeiket gk. vallásra kereszteltetik, ezenkívül a keresztelésnél a szülők ezt ismételten kérték. Vádlott ellen ezek alapján, mivel azon védekezése, hogy az 1868: LIII. t.-c. 12. §. rendelkezéséről tudomása nem volt, figyelembe nem vehető, a kihág. btkv. 53. §. szerint minősülő és fenyítendő vallás és szabad gyakorlata elleni kihágás tényálladékai perrendszerűen bebizonyitottaknak voltak veendők, abban hibásnak is volt kimutatandó s azért az ítélet rendelkező részében kimert szabadságvesztés és pénzbüntetéssel volt fenyítendő. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla az e.-b. Ítélete megváltoztatik, vádlott az 1879 : XL. t.-c. 53. §-ban irt vallás szabad gyakorlata elleni kihágás vádja és következményeinek terhe alul felmentetik, ellenben bűnösnek nyilvánittatik az 1890 február 26-án kelt 10,086. sz. a. vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeri rendelet 1. pontjában irt kihágásban s ezért ugyanazon rendelet 4. pontja alapján 20 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: A kir. járásbíróság a bepanaszolt lelkészt azon okból ítélte el a btkv 53. §-ban körülirt kihágásban, mert tudta, hogy a megkeresztelt csecsemő anyja ev. reform, vallású, az anyakönyvbe pedig görög-keleti vallásunak jegyezte be s mert az illetékes reform, lelkészt erről nem értesítette. Tekintve azonban, hogy a kihág. büntető törvénynek most hivatkozott szakasza azt rendeli büntetni, a ki életkorának 18. evét még be nem töltött kiskorú egyént az 1868 : LIII. t.-c. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvesz; tekintve a most említett t.-c.-re való hivatkozás, a kihág. törv. indokai szerint, a kérdés tárgyát képező LIII. t.-c.-nek az áttérést szabályozó intézkedéseivel összhangba hozassék, ezek szerint nem lehet kétséges, hogy a btkv 53. §-a az 1868: LIII. t.-c.-nek egyedül csak valamely keresztény vallásfelekezetbe való áttérésre vonatkozó szabályainak áthágását helyezte büntető jogi következmények súlya alá, jelen esetben azonban, midőn egy újszülött megkeresztelése forog fenn, a midőn ez okból az áttérésnek nemcsak létezése, de még a lehetősége is kizárva van, ily körülmények között vádlott eljárásában a btkv 53. §-ban körülirt kihágás nem található fel, ez okból az e.-b. ítéletének megváltoztatása mellett ama kihágás vádja és következményei alul felmentendő volt. Minthogy azonban a 10,086. sz. vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeri rendelet 1. pontjában foglalt rendelkezésnek bepanaszolt lelkész nem íelelt meg, mennyiben a keresztelési bizonylatot az illetékes lekésznek nem küldötte meg, azért ugyanazon rendelet 4. § alapján megfelelő pénzbüntetésre volt Ítélendő. Jóllehet a többször idézett ministeri rendelet 4-ik p. 2-ik bekezdése szerint e kihágás elbírálása a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utaltatott, mindazonáltal tekintve, hogy a bíróságok hatósági köre kiterjedhet a közigazgatási hatóságok illetékességébe utalt büntető ügyek felülvizsgálatára és ezen kiterjedettebb hatósági ' körből kifolyólag az ügy ez uton el volt intézendő. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a btkv 53. §-ban körülirt kihágás fenforgása a kir. Ítélőtábla ítéletében helyesen felhozott okok miatt a jelen vádbeli cselekmény esetére nem vonható s miután a kérdéses anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a feljelentés alapját képező tett az 1890. február 26-án 10,086. sz.^a. kelt vallás- és közoktatásügyi ministeri rendelet kiadása előtt 1889. nov. 20-án követtetvén el, ama rendelet erre az esetre szintén nem alkalmazható : a vádlott felebbezése elfogadtatván, mindkét alsóbiróság | ítéletének hatályon kivül helyezése mellett, a bűnvádi eljárás az I 1883: VI. t.-c. 7. §. 1. pontja értelmében megszüntettetik. (1891. j szept. 24-én, 6,9j8.) 1A bűnügyi zárlat és biztosítási végrehajtás csak a károsított fél kérelmére rendelhető el s igy a felmerült foganatositási díjak és költségek is ez által fedezendök és előre elölegezendők. A biztosítási végrehajtás foganatosításánál, tekintet nélkül I arra, hogy az a polgári vagy büntető biró megkeresvénye alapján eszközlendő, az 1881: LX. t -c. szabályai a mérvadók. (M. kir. Curia 1891. okt. 13. 7,824. sz. a.) Ha valamely bűntett vétséggé correctionalizáltatik, és a vétség csak a sértett fél indítványára üldözhető, az indítvány visszavonása esetén a bűnvádi eljárás megszüntetendő. (M. kir. Curia 1891. február 1. 5,975.) Sértett fél rendszerint megesketendő. (A kir. Curia 1891. május 26. 228. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny4-f)öl. Csődök: Ta nczer Salamon e., kaposvári tszék., bej. jan. 11, félsz. jan. 25, csb. dr. Horkay Sándor, tmg. dr. Kovács József. — Ifj. Zárug János e., székelyudvarhelyi tszék, bej. jan. 20. félsz. febr. 1. csb. Gyó'rffy Titusz, tmg. Daraghy Béla. — Swetlík F. fla e., budapesti ker. és váltótszék, bej. febr. 4, félsz, március 12, csb. dr. Bertényi Iván, tmg. Demetzky Gyula. — Balogh Sándor e., gyulai tszék, bej. febr. 8, félsz, márc. 2, csb. Balogh Samu, tmg. Jancsovics Emil. — Neuspíeler Ignác e., egri tszék, bej jan. 7, félsz. febr. 1, csb. Petróczy János, tmg. Csépány Géza. — Wollák Gyula e., kaposvári tszék, bej. jan. 18, félsz. febr. 15 csb. dr. Csányi Iván, tmg. Paizs Mihály. Pályázatok . A pestvidéki tszéknél b i r ó i áll. dec. 19-ig. — A h.m.-vásárhelyi jbiróságnál albirói áll. dec. 22-ig. — Az eperjesi tszéknél jegyzői áll. dec. 22-ig. — A palánkai jbiróságnál aljegyzői áll. dec. 22-ig. — A verebélyi jbiróságnál alj e g y z ő i áll. dec. 24-ig. — A szabadkai tszéknél II. oszt. jegyzői áll. dec. 25-ig. — Az adonyi jbiróságnál aljegyzői áll. dec. 25-ig. — A szatmár-németii tszéknél II. oszt. jegyzői áll. dec. 25-ig. — A székelykereszturi jbiróságnál aljegyzői áll. dec. 25-ig. — A bánffy-hunyadi jbiróságnál aljegyzői áll. dec. 25-ig. — A gyulafehérvári tszéknél b i r ó i áll. dec. 26-ig. — A brassói és székelyudvarhelyi tszéknél, továbbá a gyergyó-szt.-miklósi, kőhalmi, segesvári, kézdivásárhelyi, sepsi-szt.-györgyi, marosvásárhelyi, szászrégeni, székelyudvarhelyi és oklándi járásbíróságoknál 1—1, és a kézdivásárhelyi tszéknél 2 díjas joggyakornoki áll. dec. 31-ig. — A dunavecsei jbirói áll. dec. 26-ig. lyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. Hold-utca 7. sz.)