A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 50. szám - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

198 A JOG. miszerint az egyik halálára! a vagyon a megjelöli élő utóörökösökve Tiiíry utóhagyományosra s ennek halálával ismét a megjelölt további utódjára szálljon, mert ily intézkedés a vagyon feletti rendelkezésnek több egymás után következő nemzedéken át megkötését magában nem foglalja. (A budapesti kir. kélő tábla 1891. okt. 1. 17,323.) ' A válóper ott teendő folyamatba, a hol a felek utolsó állandó lakása volt, nem pediir ott, a hol utoljára ideiglenesen tartózkodtak. (U. kir. Curia 1891. okt. 13. 5,160. sz. a.) A házasság előleges békéltetés nélkül is felbontható, ha a békéltetés az egy ik házastárs elmebaja miatt lehetetlen. Azon tény, hogy a házastársa másiknak szülőjét megfojtotta, akkor is alkalmas az engesztelhetetlen gyűlölet és irtózat előidézésére, ha ama cselekvény beszámíthatatlan állapotban követtetett el. (M. kir. Curia 1891. okt. 13. .5,890. sz. a.) Az ügygondnok kirendelésével járó költség, miután az e gondnok képviseltjeinek ismeretlen voltánál fogva egyébként nem fedezhető, a pervitellel járó oly szükséges költség, mely első sorban a felperes ügyfél által viselendő. (A m. kir. Curia 1891. szept. 23. 32.). Kereskedelmi-, csőd és váltóügyekben. Egy hajó minősítésénél s rendeltetésénél fogva az elhasználhatlan ingó dolog fogalma alá esvén, ha annak használata bizonyos időre kiköttetik, a tulajdonos s a használatba vevő fél között bérleti-kibérleti >zerzödés keletkezik, minek természetes következményét képezi kibérlőnek az a kötelezettsége, hogy a bérleményt a kikötött idő lejártával a tulajdonosnak megfelelő jó karban visszaadni tartozik, A természetben többé >issza nem adható hajó felszerelvényeiert a kibérlö a reá háramló kártérítési kötelezettség alól csak azon esetben menekülhetne, ha bizonyítaná, hogy a hajó véletlen baleset vagy erőhatalom következtében ment tönkre. Nem lévén jogszabály, mely a kártérítési kötelezettség elvállalását bizonyos alakszerűséghez kötné; a szóbelileg vállalt ily kötelezettség érvényesnek tekintendő. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1888. okt 25-én, 47,240. sz. a.): Dr. Szohner Lajos ügyvéd által képviselt K. Józsefnek, Sámuel Lázár ügyvéd által képviselt W. Jakab és Móric ellen 4,185 frt 85 kr. s jár. iránti perében következőleg ítélt: »Ha felperes leteszi a pótesküt arra, hogy a Szt. Tamás nevű fahajónak elsülyedése után W. Móric alperesi cég társtagja kijelentette, miszerint a hajó elsülyedése folytán felmerült kárt alperes cég meg fogja téríteni, vagy ezen póteskü le nem tétele esetén alperes cég W. Mór cégtag személyében a föesküt arra, hogy a Szt. Tamás nevü fahajót alperes cég felfelperestől bérbe nem birta, le nem teszi, az esetre alperes cég kártérítési kötelezettsége megállapíttatik és a mennyiben felperes leteszi a becslő esküt arra, hogy a Szt. Tamás nevü hajó 3,000 frtot és annak az A. alattiban felsorolt felszerelési tárgyai 1,185 frt 85 krt megértek, az esetre köteles alperes cég 4,185 frt 85 krt s ennek járulékait felperesnek megfizetni. A mennyiben felperes a pótesküt le nem tenné, de alperes a föesküt leteszi, a mely esetben a becslő eskü letétele elesik vagy a mennyiben felperes a becslő esküt nem tenné le, az esetben felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes az alapon kérte alperes céget a kereseti összegben marasztalni, mert alperes cég a felperes cég és volt két társának tulajdonát képezett Szt. Tamás nevü fahajót kibérelvén, köteles volt azt Tolnára visszaszállítani, útközben azonban a hajót vontató »Fulton« gőzös, a mint Tassnál fordulatot akart tenni, a Szt. Tamás nevü hajót zátonyra vitte, minek következtében az elmerült; a hajónak és a rajta volt és az A. alattiban felsorolt l fémszerelvényeinek értéke a kereseti összeget teszi ki. Kártérítéssel annyival inkább tartozik alperes cég, mivel a kár megfizetésére magát kötelezte is. Alperes cég tagadásba vette, hogy a hajót ő bérelte ki, mert azt a 27. alatti alapján felperes és tulajdonostársainak megbízásából csakis bérbeadta és pedig R. Ferenc és W. Mór alkalmi egyesületnek és igy csak mint megbízott járt el, a hajó tehát annak elsülyedésekor nem az ö birtokában lévén, kártérítéssel nem tartozik. Tagadásba vette, hogy Szt. Tamás hajó Fulton nevü gőzös hibája folytán sülyedt el; tagadásba vette, hogy a kár összege a felperes által kitüntetett összeget tenné ki. B. András, U. József, K. József és J. Mihály tanuk hit alatti vallomásával bizonyítva lett, hogy a Szt. Tamás nevü hajó akkor, a midőn az azt vontató Fulton nevü gőzös Tassnál fordulatot akart tenni, zátonyra vitetett és e miatt a hajó elsülyedt. A. András, l". József és H. |ános tanuk továbbá bizonyították, hogy a hajó elsülyedésekor azon az A. alattiban felsorolt felszerelési tárgyak rajta voltak. Eztn tanuk ellen alperes által érdekeltség indokából tett kifogás a tanúnak vallomásával meglévén cáfolva, az figyelembe vehető nem volt és igy a hajónak és az azon volt és az A. alattiban felsorolt tárgyaknak a »Fulton« gőzös hibája folytán történt elsülyedése bizonyítva van. U. józsef tauu felperesnek ama állítása mellett, hogy W. Mór alperesi cégtag a cég nevében a hajó elsülyedése folytán felmerült kár megtérítését Ígérte, részbizonyitékot szolgáltatván, tekintve, hogy a tanú vallomása szerint eme igérettételnél felperes is jelen volt, tekintve, hogy a cégtag által tett fizetési ígéret a céget is kötelezi, a nyújtott részbizonyiték kiegészítéséül felperesnek a pótesküt odaítélni és annak letétele esetén alperesi cég kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett. Ha póteskü !e nem tétele által felperesnek amaz állítása, hogy alperes cég a kár megfizetését ígérte, perrendszerüleg bizonyítva nem lesz, felperes által ama második állítása, hogy a hajó alperes cég által béreltetvén ki, az az időben sülyedt el, a midőn alperes cég birtokában volt, mert ez esetben köteles lévén a hajót alperesnek visszaszállítani, az ezen idő alatt keletkezett kár alperes céget terheli. Az a körülmény, hogy a hajó elsülyedése és az azt megelőző időben alperes cég a hajó legénységének pénzt adott, kétséget kizárólag még nem bizonyítja, hogy a hajó alperes által | volt kibérelve, miért is a felperes által ez irányban tett állitáj sának igazolására felajánlott és alperes által elfogadott főesküt utóbbinak az esetre, ha felperes a részére megítélt pótesküt le nem tenné, odaítélni és annak letétele esetén, kártérítési kötelezettség alperest nem terhelvén, felperest elutasítani, elleh^setben pedig alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett. Nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt a kifogását, hogy »vis maior« esete forogván fenn, felperes kártérítést követelni jogosítva nincsen, nem pedig azért, mert nem elemi csapás vagy el nem háríthatott akadály okozta a hajó elsülyedését, hanem mint azt a fennebb hivatkozott tanuk igazolták, a Fulton nevű vontató gőzös által történt zátonyra vivés következtében és igy a »vis maior« esete fenn nem forog. A kárösszeg mennyisége, tekintettel arra, hogy alperes tagadásba nem vette, miszerint a hajó elsülyedése alkalmával nagy jégzajlás volt, továbbá tagadásba nem vette, miszerint a jégzajlás elmulta után a hajónak ugy azon volt felszerelvénynek uyoraa többé nem volt, egy nem létező és minőség tekintetében pontosan meg nem jelölhető tárgy értéke pedig szakértők által meg nem állapitható, a prts. 237- §. alapján a felperes részére odaítélt becslő eskü letétele által volt megállapítandó, mely becslő esküt jogosítva van felperes az ítéleti szövegben kitüntetett kisebb összegre is letenni, mely esetben a kár összege ez lévén, ezen kisebb összeg megfizetésében kellett alperest marasztalni, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. május 19-én 8,360. sz. a.): Az elsöbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja, stb. A in. kir. Curia (1891. okt. 7-én, h02. sz. a.): A másodbiróság itéle abban a részében, mely szerint felperes keresetével abban az esetben is egészen elutasittatott, ha becslőesküt le nem teszi, miután felperes nem felebbezett — érintetlenül maradván, alperes által felebbezett egyéb részeiben mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatik és felperes keresetével 900 frtra nézve feltétlenül elutasittatik. Ha pedig alperes W. Móric cégtag személyében föesküt tesz arra : »hogy 1884. évi november első napjában felperesnek Szt. Taraás« nevü hajóját Süttőtől Bajáig való útra kiszállás céljából oly kikötés mellett, hogy felperesnek használati díj fejében 200 frtot fizet, azon felül a hajó kormányosát a legénységgel együtt egész idő alatt sajátjából fize'i, felperestől ki nem bérelte«, továbbá arra: »hogy a Szt. Tamás hajó elsülyedése után felperesnek nem Ígérte, hogy a hajó elsülyedése folytán felmerült kárt alperes cég meg fogja tériteni« abban az esetben felperes egész keresetével elutasittatik. Ellenben, ha alperes a fentebbi föeskü bármelyikét le nem teszi : az esetben kártérítési kötelezettsége megállapíttatik és ha felperes becslő esküt tesz arra: »hogy a Szt. Tamás hajó 2,100 frtot, annak az A. alattiban felsorolt felszerelési tárgyai pedig 1,185 frt 85 krt megértek« köteles lesz alperes a kereseti követelésből 3,285 frt 85 kr tőkét és ennek járulékait felperesnek megfizetni. Magától értetik, hogy felperes becslő eskü letételére csak akkor lesz bocsátható, ha alperes a főeskük bármelyikét le nem tenné, továbbá szabadságában álland felperesnek a becslő esküt kisebb összegre is letenni, mely esetben alperes a becslő eskübe foglalt kisebb összegben és járulékaiban lesz elmarasztaltnak tekintendő. Indokok: Két külön jogcímre alapította felperes keresetét, első sorban arra, hogy alperes a felperesnek »Szent-Tamás« nevü fahajóját kőszállítás végett kibérelte s miután a hajó a bérlet tartama alatt elsülyedt, annak és a rajta volt felszerelvényi tárgyaknak értékét megtéríteni tartozik ; másod sorbau alperesnek ígéretére, a mely igéret a válasziratban kifejtettek szerint abból állott, hogy alperes cég egyik tagja a hajó elsülyedése után a felmerült kárnak megtérítését kötelezőleg ígérte. Mindkét jogcím egyaránt alkalmas alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására s ezek bármelyikének bebizonyítása esetében alperes tartozik felperesnek kártérítéssel. Az első sorban felhozott jogcímen azért: mert egy hajó minőségénél és rendeltetésénél fogva az elhasználhatlan ingó dolog fogalma alá esvén, ha annak használata bizonyos időre kiköttetik, — a mint ez felperes előadása szerint a jelen esetben történt, a tulajdonos és a használatba vevő fél között bérleti-kibérlési szerződés keletkezik, a melynek természetes következményét képezi a ! kibérlőnek az a kötelezettsége, hogy a bérleményt a kikötött