A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 50. szám - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

JOGESETEK TARA FELSÓBIRÓSAGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog« 50. számához. Budapest, 1891. december 13-án. Köztörvényi ügyekben. Az 1S75. évi XXXVII. t.-c. -f>4. S-a értelmében az ugyanazon törvény második részében foglalt határosatok azoknál az iigyleteknél is alkalmazandók, melyek csuk az egyik szerződő fél részéről képeznek kereskedelmi ügyletet. Ez irányban különbségei nem lesz. hogy alperesek »em kereskedők és hogy a kereset polgári bíróság előtt tétetett folyamatba. A makói kir. járásbíróság (1889. nov. 23. 1,877. sz.) : Dr. Dózsa Sámuel ügyvéd által képviselt A. Géza felperesneb Réthy Károly ügyvéd által védett id. N. János és társa alperesek ellen 80 frt s jár. iránti perében alpereseket egyetemlegesen kötelezi 25 frt tőkének és járulékainak felperes részére leendő megfizetésére. Továbbá, ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy közte és alperesek között az 55 frt visszafizetésére nem oly megállapodás jött létre, hogy abból 25 frt 1889. okt. havában, a többi pedig 1890. évi aratás táján lesz fizetendő, azon esetre alpereseket a fenti 25 frt és járulékain túl még 30 frt töke és jár. megfizetésére is kötelezi a kir. járásbíróság; a főeskii le nem tétele esetében a kir. járásbíróság felperest 25 frtot meghaladó keresetével elutasítja: a 25 frt árkülönbözet iránti keresetével pedig felperest feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: Miután alperesek azt, hogy 25 frt 1889. okt. havában volt fizetendő, maguk is beismerték, ennélfogva ezen összegben feltétlenül marasztalandók voltak, az ezt meghaladó 30 frt iránt az alperesileg vitatott megállapodás tekintetében a föeskü általi bizouvitást kellett alkalmazni. Az 55 frt készpénzt meghaladó 25 frt árkülönbözet iránti keresetével felperest elutasítani kellett, mert árkülönbözet csakis kereskedelmi ügyleteknél igényelhető, a jelen kereset alapjául szolgáló adásvétel pedig alperesre nézve kereskedelmi ügyletet nem képez, a mennyiben saját terményét adta el, azt pedig, hogy a termelő saját ter menyeinek egyszerű eladása kereskedelmi ügyletet nem képez, a kereskedelmi törvény világosan kimondja és így felperes, jóllehet az ügylet az ö részéről kereskedelmi ügyletet képez, a kereskedelmi törvényen alapuló kártérítési igényeket alperesek ellen nem érvényesítheti. De ezeken kívül még azért sem lehetett árkülönbözetet ítélni, mert nem igazoltatott, hogy a búzának piaci ára volt. Miután tehát az eddig kifejtettek szerint felperes árkülönbözet címén kártérítést nem követelhet; azt pedig, hogy tényleg károsodott volna, nem is állította, ennélfogva az alpereseknek adott 55 frt visszaadásán túl egyebet nem követelhet, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. dec. 18. 3,728. sz.): Az elsöbiróság Ítéletének azon felebbezett részét, a melyben az elsőbiróság felperest keresetének 25 frt árkülönbözetre irányított részével elutasította, helybenhagyja, egyebekben nem érinti. Indokok: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletének felebbezett részét, a gabor.anemíi piaci árának felperes részéről elmulasztott igazolásának megállapítására vonatkozó indok elhagvásával, az elsőbiróság Ítéletében felhozott megfelelő indokokból s még azért hagyja helyben, mert annak a kérdésnek megoldásánál, vájjon a kereskedelmi törvény szabványai az alperessel szemben alkalmazást nyerhetnek-e vagy sem, nem felperesnek állása és foglalkozása irányadó, hanem az, vájjon az ügylet, a melyből a kereseti követelés származik, az alperessel szemben, akár a kereskedelmi törvény 258. §-ának 1. pontja, akár ugyanannak 2^0. és 261. §-ai értelmében kereskedelmi ügyletnek tekinthető-e vagy sem, már pedig kétségtelen, hogy a keresetnek alapjául szolgáló ügylet, a most hivatkozott törvényszakaszok egyike alapján sem tekinthető alperesekkel szemben kereskedelmi ügyletnek, a mit egyébként felperes önmaga is beismert azzal a tényével, hogy a jelen keresetet nem a kereskedelmi, hanem a közpolgári bíróságnál tette folyamatba, stb. A m. kir. Curia (1891. nov. 12. 2,222. sz.): Mindkét alsóbíróság Ítéletének megváltoztatásával felperesnek az árkülönbözethez követelhetési joga megállapíttatik és az elsőbiróság e tekintetben érdemleges Ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: Az 1875 : XXXVII. t.-c. 264. §-a értelmében az ugyanazon törvény második részében foglalt határozatok azoknál az ügyleteknél is alkalmazandók, melyek csak az egyik szerződő fél részéről képeznek kereskedelmi ügyletet és minthogy ez irányban különbséget nem tesz, hogy alperesek nem kereskedők és hogy a kereset polgári bíróság előtt tétetett folyamatba, a fenti módon kellett határozni, stb. A törvényes gyakorlat szerint is abban az esetben, lia a szerződés szerint a bérlet határozott időre lett kikötve, a felek abból rendszerint törvényes ok nélkül egyoldalúlag el nem állhatnak és a mennyiben az egyik szerződő fél szerződésszerű kötelezettségét netalán nem teljesítené, ez a másik félnek csakis a szerződés betölttsrnek érvényesítésére, de nem a szerződés egyoldalú felbontására ad jogot. A zentai kir. járásbíróság, mint sommás bíróság (1890. dec. 3. 12,558. p. sz. a.): T. H Györgynek B. Adolf elleni bérleti szerződés megszüntetése és a bérelt helyiségek átadása iránti sommás perében következőleg itélt: Felperes, mint bérbeadó, s alperes, mint bérbevevő közt, felperes tulajdonához tartozó, s az adai piactéri laképületében levő egy bolt, három lakszoba, konyha, istálló, félszer és padlás bérbeadása, illetve bérbevétele iránt 1889. évi március hóban kötött haszonbéri szerződés felbontatik, s köteles alperes az érintett üzleti s lakhelyiségeket tartozékaikkal együtt jelen ítélet jogerőre emelkedése után 3 hó elteltével felpere-; birtokába átadni stb., stb. Mert: Felperes keresetét arra állapítja, hogy az A. alatti szerződés 1. pontjában meghatározott ama korlátozást, hogy alperes a tőle kivett lak- és üzlethelyiségeket csak a saját iparágának megfelelő célra használhatja, alperes be nem tartotta, mert ott lisztraktárt is tart. Ezzel szemben alperes az A. alatti szerződés 5. pontjára támaszkodik, mert e szerint a szerződés 3 év eltelte előtt egyik fél által sem bontható fel. Miután a dolog természete szerint és a három évi felmondási tilalom ugy értendő, ha a szerződés pontozatai betartatnak; miután pedig Cs. János a szerződést értelmező tanú azt vallja, hogy a szerződés 5. pontja csak addig marad érvényben, mig a szerződésben foglalt kötelezettségek betartatnak ; miután végre Cs. János és P. György egybehangzóan azt vallják, hogy alperes a szerződés 1. pontja szerinti ama tilalom dacára, hogy a bérelt helyiségek csak a saját iparához, papirkereskedéshez, tartozó célra használhatja, ugyanazon helyiségekben lisztraktárt tart, miután tehát felperesnek beállott ama joga, "hogy a szerződést felbonthatja, a környékben divó felmondási határidőt figyelembe véve, a fenti Ítélet volt figyelembe veendő. A budapesti kir. itélő tábla (L891. ápr. 6 12,639. p. sz. a.) A kir. itélö tábla az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest a bérlet kiürítése- iránt támasztott keresetével elutasítja, azonban alperest kötelezi arra, hogy 8 nap alatt a felperestől kibérelt bolti helyiségből a könyvkereskedői iparághoz nem tartozó árúcikkeket távolítsa el és ezekkel való üzletet hagyja abba, stb. Indokok: Az A. alatt csatolt bérleti szerződés 5. pontja szerint a szerződés 3 év letelte előtt egyik fél által sam bontható fel, de a törvényes gyakorlat szerint is abban az esetben, ha a szerződés szeriut a bérlet határozott időre lett kikötve, a felek abból rendszerint törvényes ok nélkül egyoldalúlag el nem állhatnak s a mennyiben az egyik szerződő fél szerződésszerű kötelezettségét netalán nem teljesítené, ez a másik félnek csakis a szerződés betöltésének érvényesítésére, de nem a szerződés egyoldalú felbontására ad jogot. Ezekből folyólag, miután felperes nem is állította, hogy alperes a keresetet megelőzőleg a bérleménynek szerződésellenes használata abbahagyására felszólította, s alperes mindennek dacára a szerződésellenes használatot abbanhagyni vonakodott; a felperest a bérlet megszüntetésére irányzott keresetével elutasitani kellett. A mennyiben azonban az A. alatt csatolt szerződés szerint kiköttetett az, hogy alperes a bérleményt s ahhoz tartozó bolthelyiséget csakis saját s könyvkereskedői iparágának megfelelő célra használhatja, s az alperes maga is beismerte azt, hogy a bolthelyiségben a könyvkereskedéshez nem tartozó árúcikkekkel is üzletet folytat; a bérleménynek a szerződéssel ellenkező eme használat abbahagyására s illetve az árúk eltávolítására az alperest kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1891. aug. 13. 5,664. p. sz. a.): A másodbiróság ítéletének nem felebbezett az a része, mely által felperes a bérleti viszony megszüntetésére irányzott keresetével elutasittatott, érintetlenül — egyedül alperes által felebbezett többi része helybenhagyatik. A keresetben előterjesztett kérelem jogerejííleg eldöntve lévén, kérdés tárgyát csak az képezi, hogy a másodbiróság a tárgyalás kezdetén felperes által előterjesztett további (esetleges) kérelemnek helyesen adott-e helyt ? Stb., stb. Indokok: A bérleti szerződés 1. pontjában kiköttetett, hogy alperes, ki megnevezetten mint könyvkereskedő vette bérbe felperestől az 1. pontban megjelölt boltot és tartozmányokat, a bérleményt csakis iparágának megfelelő célra használhatja. Alperes beismeri, de a kihallgatott tanuk is egyezően vallják, hogy alperesnek az érintett kikötés ellenére a kibérelt üzlethelyiségben lisztraktára is van. Ezekhez képest alperes a másodbiróság által a vonatkozólag felhozott indokok alapján helyesen köteleztetett arra, hog^v a bérlemény tárgyát a kikötött érintett feltételeknek megfelelóleg használja, stb. Sem a régibb, sem az újabb tételes jog vagy joiriryakorlat nem tiltja el az örökhagyót attól, hogy vagyonáról több egymás után következő örökös vairy hagyományos javára akkéjt intézkedjék,