A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 50. szám - Igazságügyi hivatalos lap - A biztosítási szerződés reformja és nemzetközi biztosítási jog

374 A J Kiemelendő még, hogy a visszkereseti jog e 1enyésztére vonatkozó határidő mi változást sem szenved az által, ha az utolsó nap nem hétköznapra e s i k.7 A váltó elévülés egy másik sajátosságát képezi, hogy az elévülési idő az esetben is a váltó eredeti lejáratától számitandó, h a a lejárat a kötelezett hozzájárulása mellett meghosszabbitandó. Az elévülés folyamát nem szakítja meg az a körülmény, hogy a váltó a büntető bíróság által, ott folyamatban levő bűnvádi eljárás indokából visszatartatott.8 Végül még ki kell emelnünk, hogy a váltó elévülés csak azon jogosított javára szolgál, a ki a keresetet folyamatba t e 11 e.n Belföld. Igazságügyi hivatalos lap. Az igazságügyi miniszter 1892. évtől kezdve Igazságügyi Közlöny címen lapot ad ki. A lapot hivatalból megküldik az összes bíróságoknak, ügyészségeknek, közjegyzői és ügyvédi kamaráknak és az összes letartóztatási intézetek igazgatóságainak. Előfizetés útján magánosok is megszerezhetik ezt a lapot, melynek előfizetési ára egész évre 2 frt. Az előfizetési díjak legcélszerűbben postautalványon az igazságügyminiszteri elnökségi iroda igazgatójához (Budapest, Igazságügyminiszterium) küldendők. — Az igazságügyi miniszteri rendeletből, melylyel ezen hivatalos közlöny életbeléptettetik, közöljük az alábbi tudnivalókat. Jóízű mosolyunkat azonban el nem fojthatjuk azon, midőn az egyik helybeli napilap a magyar jogtudomány új korszakát várja ezen hivatalos lap megjelenésétől; pedig lenyomatja teljes kiterjedésben a min. rendeletet, melynek tartalmából meggyőződhetett, hogy S z i 1 á gyinak se nagyobb, se kisebb célja nem volt, mint — egy igazságügyi »Budapesti Közlönyt teremteni. Az Igazságügyi Közlöny első sorban közölni fogja a kibocsátandó igazságügyminiszteri általános (kör-) rendeleteket, kivételével azoknak, melyek bizalmas természetűek, vagy pusztán muló alkalomra szólanak. Az igazságügyminiszteri általános (kör-) rendeleteknek — eddig gyakorlatban volt — különálló példányokban való szétküldését az 1892. év elejétől fogva megszüntetem s csak a sürgős és a fentemiitett kivételes körrendeletekre tartom fenn. Az Igazságügyi Közlöny egyes számainak az igazságügyi hatóságok és letartóztatási intézeti igazgatóságok részére történt kézbesítése — az illető számban foglalt igazságügyminiszteri általános (kör-) rendelet tekintetében — a hivatalos közlés joghatályával bir. Azon igazságügyminiszteri általános (kör-) rendeletek, melyek nagyobb nyilvánosságot igényelnek, az Igazságügyi Közlönyön kivül a Magyarországi Rendeletek Tárában s esetleg a Budapesti Közlönyben ezentúl is közzé fognak tétetni. Az igazságügyi Közlöny tartalmazni fogja a kir. Curia által az 1881 : LIX. t.-cikk 4. §-ához illetőleg az 1881. évi november l-jén 2,214. I. M. E. sz. alatt (S. T. 1,373. 1.) kelt rendelethez és az 1891. évi augusztus 19-én, 4,291. I. M. E. sz. alatt kibocsátott birói ügyviteli szabályok 371. §-ához képest hozandó teljes ülési döntvényeket, valamint azokat is, melyeket a kir. Curia az 1890: XXV. t.-c. 13. §-a és az 1891. évi augusztus 12-én 4,214. I. M. E. szám alatt (R. T. 1,167. 1.) kelt rendelet értelmében hoz. Az 1891. évi augusztus 19-én 4,291. I. M. E. sz. a. kibocsátott birói ügyviteli szabályok 371. §-ának utolsó bekezdésében emiitett szaklapul az Igazságügyi Közlönyt jelölöm ki. A m. kir. Curia által az 1890: XXV. t.-c. 13. §-a és az 1891. évi augusztus 12-én 4,214. I. M. E. sz. a. (R. T. 1,167. 1.) kelt rendelet alapján hozandó döntvényeknek az Igazságügyi Közlönyben való közlése fogja képezni azt a közlést, melyről a most idézett rendelet 15. §-ának utolsó bekezdése szól. Az Igazságügyi Közlönyben nyilvánosságra hozandók a kir. itélő táblák teljes ülési döntvényei, úgyszintén azon elvi jelentőségű határozatai is, melyeket az 1891. évi augusztus 12-én 4,214. I. M. E. szám alatt (R. T. 1,167. 1.) kelt rendelet értelmében a kir. itélő táblák határozattárába fel kell venni. A kir. itélő táblák határozattárába felvett elvi jelentőségű megállapodásoknak az Igazságügyi Közlönyben való közlése azon közzétételnek tekintendő, mely az 1891. évi augusztus 12-én 4,214. I. M. E. szám alatt (R. T. 1,167. 1.) kelt rendelet 21. §-ában említve van. Az igazságügyi Közlönyben, annak a fenti 2—4. §-aiban emiitett tartalmán kivül még megjelennek : a) közlemények alakjában az igazságügyminiszteriumnak egyes esetekre vonatkozó elvi jelentőségű határozatai és intézkedései, a mennyiben közzétételre alkalmasak, nemkülönben a minisztertanácsnak hatásköri összeütközési esetekben hozott határozatai, valamint általában oly egyéb közlések és adatok, melyeknek az Igazságügyi Közlönybe való fölvétele igazságügyi szempontból célszerűnek mutatkozik j í) igazságügyi személyi hirek (kinevezések, kitüntetések, áthelyezések, nyugdíjazások, stb.), ideértve a kir. közjegyzői és az ügyvédi kamarák kebelében előforduló személyi híreket is ; c) igazságügyi pályázatok, a Budapesti Közlöny alapján készült kivonatban. U. a m. kir. Curia 1890. ápr. 16-án, 65. v. sz. vide »A J o g« 1890. június 29. lapsz. 7 L. a m. kir. Curia 1,094/886. sz. ítélet vide »Jogtud. Közl.« 1890. november 28. lapsz. 8 L. m. kir. Curia 4,439/881. sz. vide »Jogtud. Közlw 1890. évi november 28. lapsz. 9 L. m. kir. Curia 1889. évi április 17-én, 24. v. sz. itélet vide »A J o g« 1889. évi június 23. lapsz. OGk Az Igazságügyi Közlöny nem előre meghatározott időben és terjedelemben, hanem a szükséglethez képest jelenik meg és pedig nyolcadrét alakban. A szerkesztőség az Igazságügyi Közlöny minden évfolyamát idő- és betűrend szerint készített tárgymutatókkal és névmutatóval látja el, stb. A magyar jogászegylet f. hó 5-én teljes ülést tartott Környei Ede alelnök elnöklete alatt. A teljes ülésnek egyedüli tárgya dr. D o 1 e s c h a 11 Alfrédnek: »Az ártatlanul vizsgálati fogságba helyezettek és ártatlanul elitéltek kártalanitásárók tartott előadása volt. Az előadó szerint az állam kártalanítási kötelezettségének megállapítása egyik biztositékát képezi az egyéni személyes szabadságnak, épen ezért az állam köteleztetését törvényben kell kimondani, a melynek esetről-esetre való alkalmazása fogja a bíróságok teendőit képezni. A kártalanításnak ugy erkölcsinek, mint vagyonbelinek keli lennie. A vagyoni kárpótlásra szóló igényt bizonyos, az általános elévülési határidőnél rövidebb időhatáron belül, a jogutódokra is kell átszármaztatni, mint ezt a svéd és dáu törvények több-kevesebb szabadelvűséggel is fogadták. Az előadás befejeztével dr. Doleschallt a hallgatóság élénken megéljenezte és az elnök is köszönetet mondott neki az egylet nevében. Dr. Doleschall előadása folyamán kifejtetteket következő concret javaslatba foglalja össze : 1. §. A kiállott vizsgálati fogságért kártalanításhoz való joggal bir mindenki, a kivel szemben jogerős megszüntető határozat vagy felmentő itélet hozatott, mert ellenében a panasz illetve vád tárgyát képező cselekvény elkövetésének tényálladéka meg nem állapíttatott ; kivéve, ha a vizsgálati fogságnak elrendelésére oly szándékos magatartása által szolgáltatott okot, melynek célja volt a büntető eljárás eredményességét megakadályozni, Vádlottnak az eljárás folyamában elkövetett oly hibái, melyek merőben félelemből, zavarában okoztattak, a kártalanításhoz való jog érvényesítésének útjában nem állanak. Ismételten bűntettben marasztalt egyének kártalanítást nem igényelhetnek. 2. §. A ki perújítás következtében a terhére rótt bűncselekmény elkövetésének vádja alól jogeiősen felmentetett, mert azon cselekvényt vagy egyáltalában nem, vagy olyan körülmények között követte el, melyek a büntető törvény általános rendelkezésai értelmében a büntetőjogi beszámítást kizárják ; továbbá, a ki a perújítás következtében kisebb büntetésre ítéltetik, mint a melyet kiállott, kártalanítást követelhet. Kivételt képeznek azon esetek, melyekben vádlott önmagát vádolta a bűncselekmény elkövetésével vagy a rendelkezésére álló eédelmi eszközökkel az alapper folyamában szándékosan nem élt. 3. §. A kártalanítás alakjai : a) a megszüntető határozat vagy a felmentő itélet közzététele és az illetőség szerinti községben való kihirdetése, b) a kiállott vizsgálati fogság és szabadságvesztés-büntetés egyenértéke fejében adandó vagyoni kárpótlás, c) a szenvedett vagyonbeli kárnak teljes megtérítése. A határozatok illetve ítéletek közzététele és kihirdetése hivatalból rendeltetik el ; a biróiág a fél kérelmére az Ítéletnek közzétételét elrendelheti akkor is, midőn valaki perújítás következtében csekélyebb büntetésre Ítéltetett, mint az alapperbeli ítéletben. 4. §. A kárpótlás és kártérítéshez való jog elvész, ha a megszüntető határozat illetve felmentő itéleb jogerőre emelkedésének napjától számitandó 6 hónap alatt nem érvényesíttetik; ezen időhatáron belül a kártérítéshez való jog a károsodott egyén örököseire is átszáll. A mennyiben szakértőileg megállapítást nyer, hogy a kár csak később volt megállapítható, az elévülési idő azon naptól számíttatik, melyen a károsodás a fél, illetve örököseinek tudomására jutott. 5. §. A kárpótlás és kártérítés az állam terhét képezi, épségben maradván annak visszkereseti joga azok ellenében, kik a károsított egyén vizsgálati fogságban való tartására, illetve elitéltetésére szándékosan avagy gondatlanságból okot szolgáltattak. 6. §. A kártalanítási eljárás a kincstár ellen azon büntető bíróság előtt indítandó meg, mely a büntető ügyben első fokban eljárt. A büntető bíróság határoz az állami kártalanítási kötelezettség fennállásának kérdésében és ezen határozat ellen ugyanazon fokozatos felebbvitelnek van helye, mint a bűnügyben, melyben a sérelmes határozat hozatott. 7. §. Ha a büntető bíróság által jogérvényesen megállapittatott az állam kártalanítási kötelezettsége, annak mérve iránt a per azon polgári bíróság előtt teendő folyamatba, mely a kárvallottnak, illetve örökösének személyi bírósága. Ezen per a kárösszegre való tekintettel a sommás vagy a rendes eljárás szabályai szerint tárgyaltatik és azon kérdés, hogy felperesnek van-e kártérítési igénye vagy sem, többé el bírálás tárgyát nem képezheti. A jogorvoslatnak tekintetében a perrendtartásnak a kártérítési perekre vonatkozó rendelkezései nyernek alkalmazást. Ausztria és külföld. A biztosítási szerződés reformja és nemzetközi biztosítási jog. A svájci jogász-egylet által e napokban Genfben megtartott jogászgyülésnek képezte ezen két, ép annyira fontos, mint érdekes kérdés tárgyát. A jogászgyülés elé terjesztett anyagot képezték: Rehfous M. L.-nek (docteur en droit Genfben) »Des principes á édicter á la base d'une loi fédérale sur le contrat d'assurance sur la vie« cím alatt nyomtatásban megjelent előadmánya és L i e n h a r d H. berni kormánytanácsosnak tíz, sziutén nyomtatásban megjelent thésise. A rendkívül érdekes jogvitából közöljük a következő figyelemreméltó részleteket: Rehfous előadó azon véleményben van, hogy az életbiztosítás a többi biztosítási ágakkal szemben oly nagy eltéréseket mutat fel, hogy az törvényhozásilag külön volna szabályozandó, mert azon törvényhozások, melyek ezeket közösen szabályozták, mindig kénytelenek voltak az életbiztosítás részére kivételeket statuálni.