A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 50. szám - Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E . sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.)

A JOG. 375 Az életbiztosítási szerződés írásbeli legyen. (Lienhard correferens a biztosítási szerződés formáját a felekre akarja bízni.) ( elszerü volna a biztosítási kötvényeket rendeletre és névre is kiállítani. A biztositónak ne álljon jogában az életbiztosításnál magát elausulák által a kötelezettség alól fölmenteni és csak öngyilkosság vagy párbaj esetére tagadhassa meg a biztosítási összeg kifizetését és nem egyéb önokozta halál esetére is. A biztosított életviszonyaiban beállott változások tárgyában csak a hadi szolgálatba való lépés és bizonyos veszélylyel járó utazások jöhetnek figyelembe. Ezek a biztosilót a szerződés felbontására jogosítják, míg a risikonak azon fokozása, mely a biztosított életmódja vagy pályájának megváltoztatása folytán természetszerűleg beállhat, a biztosító terhére esik. A mennyiben az életbiztosítási szerzőtlés a harmadik javára kötött szerződés természetével bir, e tekintetben a svájci Obligationeurecht intézkedései jönnek alkalmazásba, ha mindjárt ennek folytán a hitelezők esetleges jogai csorbát is szenvednének. A hitelezők visszakövetelés! joggal csak annyiban bírnak, a mennyiben a biztosítási díjak in fraudem creditorum fizettettek. A svájci csődtörvény analógiája szerint öt évi biztosítási díj volna visszakövetelhető. A közlési kötelezettség megsértéséből eredő jogviszonyok körvonalozandók és bizonyos idő elmultával az életbiztosítási szerződés e címen megtámadható ne legyen, mert ezen idő alatt a veszély esetleges emelkedése, ha valóban fontossággal bir, amúgy is beáll; ha pedig nem áll be, akkor épen ebből tűnik ki. hogy a közlési kötelezettség megsértése a concret esetben irreleváns volt és nem létezik ok a biztosítási szerződés megtámadására. Lienhard correferens az életbiztosítási szerződésre vonatkozó nemzetközi törvényi szabályozást hozván javaslatba, felemlíti, hogy e téren kevesebb akadályok léteznek, mert Német-, Franciaország és Ausztria még nem birnak az életbiztosításra vonatkozó törvényekkel; a biztosítási forgalom nemzetközi természetű, minélfogva annak egyöntetű szabályozása fölötte szükséges volna. A közlési kötelezettség megsértése tekintetében Lienhard még tovább megy. Szerinte a dolog az életbiztosításnál egészen máskép áll, mint a tengeri biztositásnál, hol a közlési kötelezettségre vonatkozó jogelvek kifejlődtek. Az életbiztosító-társaságoknak több alkalmuk nyílik a bevallások valóságáról meggyőződni, miért is a szerződés csak olyan helytelen bevallások, vagy elhallgatások folytán volna megtámadható, melyeket a biztosított bebizonyithatólag coala fide eszközölt. A mi pedig a következményeket illeti, csak két- vagy három évi biztosítási díj elvesztése volna megengedhető, mert a biztosító igénye csak kártérítés jellegével bir. A correferens ezek után a francia életbiztosító-társaságok gyakorlata nyomán kimutatja, hogy a prátnia-tartozás ugyan hozatali tartozásnak (Bringschuld, vagyis a biztosított tartozik ezt a biztositóhoz vinni) tekinthető, de a biztosító-társaságok a szerződést a prámia nem fizetése folytán csak akkor tekinthetik megszűntnek, ha a késedelmes biztosítottat előbb a fizetésre hasztalan szólították fel. Nagy fontossággal bir annak megállapítása, hogy minő jogok illetik a biztosítottat a biztosítási jogviszony rendkívüli felbontása, pl. a biztosított visszalépése, díjfizetés elmulasztása, stb. esetén. A correferens szerint a díjtartalék kétségtelenül a biztositó-társaság tulajdonát képezi és a kérdés helyes megfejtése csak a tengeri biztosítási jogban kifejlődött ristorno-e Ivek megfelelő alkalmazása által történhetik. Egyszerű visszalépésnél az egész tartalék ki nem fizethető, mert különben az egészséges biztosítottak folyton kilépnének és a kifizetett tartalékkal más társaságnál biztosithatnák magukat ugyanazon összegre, mig a rossz risikok, vagyis a betegek, a társaságnak megmaradnának. Ilyen esetekben kimondandó volna, hogy a társaság a díjtartaléknak csak kétharmadát vagy háromnegyedét tartozik kifizetni; mig öngyilkosság vagy a veszély változása esetén az egész díjtartalék kifizetendő volna, mert elégséges, ha a társaság a tartalék kifizetése által kötelezettségeitől megszabadul. A biztosító-társaságok által kikötött érvénytelenítési elausulák és az elévülés tekintetében a correferens oda nyilatkozott, hogy a szerződésileg kikötött érvénytelenítési határidők csak ott birnak jogosultsággal, hol a társaságnak a tényleges viszonyok mielőbbi megállapítása valóban érdekében áll, pl. a halálozásra és örökjogra vonatkozó irományok bemutatásánál; de ha egyszer ezen formalitások teljesitvék, akkor már csak a rendes elévülés, mely szerződés által nem korlátozható, legyen irányadó. C o r n a z rendtanácsos az életbiztosítás baját a szerződésnek gyakran előforduló időelőtti felbontásába 71 és azazzaljárócsekélykielégitési összegben véli feltalálni. Ha e tekintetben mégis kevés a per, ez csak a kötvények szigorú f e 11 é t e 1 e i n e k tulajdonitható. Ezen kérdés törvényhozási rendezésére sürgős szükség van. Közöltük kivonatosan ezen fejtegetéseket, hogy kimutassuk, I miszerint olyan államokban is, hol a biztosító-társaságok állam1 felügyelet alatt állanak, milyen szükségesnek tartják a biztosítási ' szerződést a tudomány és tapasztalat segélyével reformálni. Másrészt rá akartunk az érdeklődésre és szakismeretekre mutatni, mely más államok hivatott tényezőinél található, mig nálunk évek hosszú sora alatt nem tudtak jobb munkálatot teremteni, mint a napirendről hasznavehetlensége folytán már harmadszor levett teljesen értéktelen javaslatot. K. y. T. Nyilt kérdések és feleletek. Az úti napló tételeinek kifogásolása. (Felelet.) A »J o g« 41. számában közölt kérdésre következőkben felelek. Bármely minisztériumnál alkalmazott számvevőség, ha kifogásolja vagy leszállítja a hivatalnokok úti költségeit és azt az illető sérelmesnek tartja, élhet jogorvoslattal és pedig első sorban felszólamló kéréssel a tévedésen alapuló kiszámítás helyreigazítása végett; vagy ha ez is megtörtént, ugy felfolyamodással élhet a számvevőség által helybenhagyott s a minisztérium illetékes osztálya által kiadott határozat ellen a netán bizonyítványokkal ellátott tételek elfogadása és helyesbítése végett, mely utóbbi esetben a beadvány bélyeggel látandó el azon scala szerint, miként a pénzügyigazgatóságnál azok határozatai ellen hozott s a köz! igazgatási bírósághoz felebbezett adó- és illetékügyekben szokásos. Egyébként erre nézve a felvilágosítást bármely minisztériumnál szívesen megadják. Résö Ensel Sándor, budapesti ügyvéd. Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E. sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.) Tanácsvezetők. 03. §. Tan.icsvezetökként a bírák közül törvényszékeknél az 1891 : XVII. t.-c. 27. §-ának 2. pontjához képest kir. itélö táblabírói címmel és jelleggel felruházott törvényszéki bírák, kir. itélö tábláknál és a kir. Curiánál pedig a szükséghez képest olyanok rendeltetnek ki az elnök által, a kiket az ő felterjesztésére a tanácsvezetés jogával az igazságügyminiszter felruházott. Egyes tanácsülésekben szükség esetén tanácsvezetöi joggal fel nem ruházott biró is elnökölhet. Az elnöklő bíró kijelölése ily esetben az elnök, illetve a tanácselnök vagy tanácsvezetö hatáskörébe tartozik. Elnöki titkár. 6Í. §. A kir. Curiánál és a kir. ítélő tábláknál az elnöki titkár, illetve az elnöki titkári teendőkre berendelt albiró (I89l : XVII. t.-c. 56. §.) az elnöknek segédje az igazgatási ügyekben ; ezekben az elnök utasításaihoz képest jár el és az ez által reá bizott teendőket végzi. Ezen kívül és a jelen szabályzatban az ő teendői közé soroltakon felül (13., 57. és 94. §.) az elnöki iroda fölötti felügyeletet gyakorolja. Az elnök a titkár teendőivel vagy ezek egy részével szükség esetén a segédszemélyzet valamely tagját bízhatja meg. Tanácsjegyzők. 65. §. A kir. Curiánál és a kir. ítélő tábláknál a tanácsjegyzők — ideértve a tanácsjegyzői szolgálatra berendelt törvényszéki és járásbirákat, albirákat, jegyzőket és aljegyzőket (1891 : XVII. t.-c. 55., 56., 1890 : XXV. t.-c. 6. §.) — a teljes ülésekben és tanácsülésekben a jegyzökönyveket vezetik. Az elnök ezenfelül egy-egy bíróhoz osztja be a tanácsjegyző k mindenikét és ez köteles a bírónak az előadványok előkészítésében segédkezni és a rea bizott ügyeket a biró utasításához képest feldolgozni. Az elnök a beosztásban a közszolgálatnak és a beosztott tanácsjegyző alaposabb vagy többoldalú kiképzésének érdekében időnkint változtatást tehet. A beosztott tanácsjegyzönek segédkezése és valamely ügynek általa történt feldolgozása a bírónak az ügy tanulmányozására s előadására, a kiadványnak a tanácsülés határozatához képest való elkészítésére vonatkozó kötelességét, valamint a birói hivatal gyakorlásából folyólag öt terhelő felelősséget nem csökkenti és semmi részben sem szünteti meg. Az elnök, a tanácselnök vagy tanácsvezetö lehetőleg akként intézkedjék, hogy az illető tanácsjegyző jelen legyen abban a tanácsülésben, a melyben általa előkészített ügyek kerülnek előadás és elintézés alá. A biró a hozzá beosztott tanácsjegyző tevékenységét és működését ellenőrzi és az elnök arról évenként, szükség esetén évközben is az igazságügyminiszternek jelentést tesz. Jegyzők, aljegyzők, joggyakornokok. 66. §. A bírósági jegyzők, aljegyzők és joggyakornokok működési körét külön igazságügyminiszteri rendelet állapítja meg. Irodaigazgató. 67. §. Az irodaigazgató (igazgató) a reá ruházott pénzkezelésen és számadások vitelén felül (54., 55. §.) vezeti az elnök felügyelete alatt a bíróság segédhivatalait. A körülményekhez képest az irodaigazgató az iktatónak, kiadónak vagy irattárnoknak teendőivel is megbízható. Másrészt az elnök az igazságügyminiszter engedélyével az irodaigazgató teendőit vagy ezeknek egy részét állandóan az irodatisztek valamelyikére bizhatja. (Folyt, köv.)