A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 50. szám - Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban. 6. r.

A JOG. 373 a sebes hajtásra vonatkozó 120. §. stb., de mindezek a büntetés maximumát anélkül szabják ki, hogy a mulasztásokból fenyegető veszély bekövetkeznék s ezen maximum bizonyos esetekben a fenyegetö veszély bekövetkezése nélkül is alkalmazható. Mi képezi akkor a büntetést azon esetre, ha veszély be is következik a mulasztásból, vagyis gondatlanságból, ha e miatt valaki könnyű testi sértést szenved? Semmi. A mulasztót megbüntetik mulasztásáért, de a mulasztásokból származó könnyű testi sértés miatt büntetlen marad, annyira, hogy még kártérítéssel sem tartozik. Vagy polgári kereseti joga van a sértettnek? Valóban alig marad fenn részére más, de ez is nagyon bizonytalan talajon áll. És ez esetben egy és ugyanazon ügyben kétféle bíróság járna: a mulasztásért büntetést szabna a kihágás bírája, a mulasztás következményéért a polgári biró. Ha pl. valaki olyan helyen, a hol mások testi épsége veszélyeztetve van, eldob egy követ: ezen cselekményért megbünteti a kihágás birája és ha az az eldobott kő véletlenül ér valakit s rajta 8 nap alatt gyógyuló sérelmet ejt: a cselekmény eredményéért már csak a polgári biró mérhet büntetést. Különös állapot ez. És mégis, ha gondatlanság által elkövett könnyű testi sértés sem vétséget, sem kihágást nem képez: a polg á r i bírónak nem szabad kitérni a kártérítési keresez elöl s a sértett a polgári bíróság hoz utasítandó. Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban. Irta: dr. DOBAI GYŐZŐ, budapesti ügyvéd. (Hatodik közlemény. ) A biztosítási jogügyleteknél szinte rövid j o gfentartási határidőkkel (Zeitbefristung) találkozunk; így például a viszontbiztosítási ügyletekre nézve a keresk. törv. 511. §-a rendeli, miszerint: »ha az esemény, melynek alapján a viszontbiztosított saját biztosítási kötelezettségének eleget tenni tartozik, bekövetkezett, erről a viszontbiztosítót — más megállapodás hiányában három nap alatt — értesíteni tartozik; mert ellenesetben ennek kötezettsége megszűnik. « A keresk. törv. 411. §-a ezen rendelkezésével nyilván a viszontbiztosító vállalat ellenőrzési jogának gyakorolhatását kívánja — szemben a biztosító vállalattal — lehetővé tenni ép ugy, mint a keresk. törv. 576. §-a a biztosító intézet jogát a biztosított ügyféllel szemben; ki is azon eseményt, melyre a biztosítás köttetett, mihelyt arról tudomást szerzett, haladék nélkül tartozik a biztositónál bejelenteni és egyúttal »a kárenyhítésére kitelhető szorgalmat fordítani. « A jogfentartás és illetve jogigény constatálása tekintetében itt is nagyon rövid határidőt szab a keresk. törv. 497. §-a, a mely különben a kereshetőségi jog elvesztése s illetve annak fel sem éledésének terhe mellett utasítja a biztosított árú átvevőjét, miszerint ő fuvarozás esélyei ellen biztosított árúkban mutatkozó — külsőleg azonnal fel nem ismerhető — sérüléseket és hiányokat az árú átvételétől számított nyolc nap alatt a biztosító intézetnek bejelenteni köteles. Mig h a a sérelem az árú átvételekor már felismerhető volt: ugy a biztosító vállalat csak az esetben felelős a netáni kárért, ha a kijelölt átvevő a kárnak előzetes megállapítása után fogadja el az árút. Ezen 497. §-beli rendelkezések tehát hasonlag a biztosító intézet ellenőrzési jogának érvényesithetését célozzák. A keresk. törvény 496. § a szerint pedig »ha a fuvarozás a nélkül, hogy erre szükség volna, a közönséges módtól eltérőleg történik, valamint akkor is, ha a biztosított az árú elküldését vagy szállítmányozását szükség nélkül késlelteti: a biztositó a késlekedés ideje alatt történt kárért nem felelős. « Sőt ha a késedelem egy hónapnál tovább tart, vagy ha a kijelölt átvevő az árú rendeltetési helyén az átvétel1 e 1 késik: a biztositó vállalkozó egyáltalán minden további felelősség alól felszabadul. Indokolatlanul nagy jogi kiváltságban részesiti a keresk. törv. 485. és 505. §-a a biztosítási vállalkozókat, azon rendelkezésével, miszerint a biztositási szerződés merőben hatályát veszti. »ha a visszatérő időközökben fizetendő díj« és pedig a kárbiztositási szerződés esetén a 1ejáratkorés az életbiztosítási szerződésre vonatkozólag pedig, ha ezen biztosítási díj »a 1 e j á r a t utáni harminc nap alatt, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fiz ette t i k« (kivéve ha e késedelem véletlen baleset által okoztatik). A biztositó vállalatnak ily esetben, »ha az idő, melyre a szerződés köttetett, egészben vagy részben már eltelt — más megállapodás hiányában jogában áll a befizetett dij kétharmad részét visszatartani. « (486. §) Sőt az életbiztosítási ügyleteknél a biztosítási díjjali ezen késlekedés folytán — más kikötés hiányában — az egész már befizetett díj is visszatartható. (505. §. ) * EIözö közlemények a »J o g« 42., 43., 45., 47. és 49. számaiban. A keresk. törv. 481. §-a szerint a biztosító intézetnek joga van, a történt kárt egyéb megállapodás hiányában, szakértői szemle útján megállapítani. De, ha ezen jogát a biztositó, a kárbejelentéstől számitott 15 nap alatt nem gyakorolja: a biztositottnakjoga van a kár biztositó költségén hitelesen megállapítani; mikor is a kár mennyisége kifogás tárgyát többé nem képezheti. Kiemelendő még, mikép az életbiztosítási ügyleteknél — más megállapodás hiányában — a biztosítási összeg a fizetési feltétel (p. o. 60 éves kor, munkaképtelenség stb. ) bekövetkeztének igazolásától számitott nyolc nap alatt fizetendő. (503. §. ) A közönséges kárbiztositásra nézve pedig a keresk. törvény 482. §-a rendeli, miszerint — más megállapodás hiányában — a biztosítási összeg a kár megállapításától számitott 15 nap alatt fizetendő. Áttérve a váltólevelek elévülési idejére, kiemelendő, hogy az 1876: XXVII. t. -c. (váltótörvény) 81. §. szerint a váltó-elfogadmány — a mennyiben az nem peresittetik — az annak lejártát követő 3 év alatt évül el. 1 A váltó-előzők elleni visszkeresetnek fentartása végett a váltó, legkésőbb annak lejártát követő 2-i k köznapon, fizetés hiánya miatt óvatolandó (vtv. 41. j és továbbá 3 hó, illetve a fizetési hely nagyobb távolságához képest 6 és illetve 18 hónap alatt a fizetés hiánya miatt óvatolt váltó peresítendő, mert különben a visszkereseti jog elévül. (Vtörv. 85-86. §. )2 A mi különösen a forgató elleni visszkeresetet illeti, ezek ellenében a határidő, ha előbb fizetett, mintsem ellene váltókereset indíttatott, a fizetés napjától, minden más esetben pedig a keresetlevél kézbesítési napjától kezdődik. (Vtv. 86. §. ) A mi a látra és továbbá a tetszésre szóló váltóleveleket illeti, ezek a vtörv. 31. §-a szerint a bemutatáskor járnak le. A vtörv. 11. §-a szerint a látra szóló váltók a forgatók és a kibocsátók elleni visszkereset elvesztésének terhe alatt egyéb rendelkezés hiányában a kiállítástól számitott, legkésőbb 2 év alatt fizetés végett bemutatandók, a mely nap azután egyúttal a fizetés lejárat napját képezi, melytől számitott további 3 év alatt maga a vált ó-e 1 f o g a d ó elleni kereset is elévül. 3 A mi a fizetés hiánya miatti óvás idejét illeti, még kiemelendő, hogy az joghatálylyal csak a fizetés napján, déli 12 óra után vehető fel, legkésőbb azonban'a fizetési napra következő második köznapon. (Vtv. 41. §. ) Az előadottakból következik, hogy visszkereset nem állapitható oly óvásba, : mely a lejárat napján, déli 12 óra elöti, 4 sem pedig az olyanra, a mely nem köznapon lön felvéve. 5 Áttérve a már folyamatban levő vált ó-e 1 é v ü 1 é s r e, megjegyzendő, hogy az elévülés az illetékes bíróság előtt megindított kereset napjától kezdve megszakad. Ha a kereset vagy kifogás folytán kitűzött tárgyaláson egyik fél sem jelenvén meg, a per megszűnik, ugy az elévülés az elmulasztott határnapon ismét kezdetét veszi és a váltó elévülése az elfogadóval szemben 3 év és a kibocsátóval és forgatókkal szemben 3 (és illetve 6, esetleg 18) hó alatt befejeztetik. 0 1 A váltó törvény 84. §-a következőkép rendelkezik: »Az e 1 f o g a d ó elleni váltójogi kereset, a váltó lejáratától számítandó három esztendő alatt évül el. « Ugyan ekként rendelkezik a német váltó törvény (Allg. | Deutsche Wechselordnung. ) 77. §-a, mondván: »Der wechselmässige Anspruch gegen den Acceptanten verjährt in drei Jahren vom Verfalltage des Wechsels an gerechnet. « 2 A váltó törvény 85. §. következőkép rendelktzik: »A váltóbirtokosnak akibocsátó s a többi előzők elleni visszkereseti igényei elenyésznek: 1. három hónap, ha a váltó Európában volt fizetendő, Islandot és a Farői szigeteket kivéve; 2 hat hónap alatt, ha a váltó Ázsiának és Afrikának, Közép- és Fekete-tenger melletti partvidékein és ezen tengereknek az emlitett földrészekhez tartozó szigetein volt fizetendő; 3. tizennyolcz hónap alatt, ha a váltó valamely más Európán kivüli országban vagy Islandban, vagy a Farői szigeteken volt fizetendő. A váltó birtokos ellen a fentebbi esetekben az elévülési idő az óvás napjától veszi kezdetét. A váltó törvény 86. §-a szerint s a forgatónak a kibocsátó satöbbi előzök elleni viszkereseti igényei ugyancsak a fentebb a 85. §. 1—3. pontja alatt felsoroltak szerint évülnek el. »A forgató ellen a határidő, ha előbb fizetett, mint sem ellene váltókereset indíttatott, a fizetés napjától, minden más esetben pedig a kereset levél kézbesítése napjától kezdődik. [Váltó törv. 86. §. ]. 3 L. a budapesti kir. itélő tábla által 4, 145/89. sz. a. hozott és a m. kir. Curia által 868/1891. sz. a. jóváhagyott Ítélet indokolását. [A »Jog« [ 1891. évi március hó 29. lapsz. ] 4 L. m. kir. Curia 2, 564/882. sz. Ítélet v. »Jogtud. Közi « 1890. nov. 28. lapsz. 5 L. m. kir. Curia 751/886. sz. ítélet [»Jogtud. Közl. « nov. 28. lapsz. ]. 6 L. a m. kir. Curia 1889. ápr. 24-én 63. v. sz. ítélet, vide A »J o g« ' | 1889. június 23. lapsz.