A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 50. szám - Könnyű testi sértés gondatlanságból

372 A J O Gr. jelenleg szaktanácskozmány tárgyát képező javaslatot: ott találjuk a »Curia bíráskodásáról választási ügyekben« címet viselő felette kényes természetű s így a kidolgozásnál rendkívüli óvatosságot igényelt, immár a ház asztalára letett törvényjavaslatot: szaktanácskozmány működik a polgári törvénykezési rendtartás reformjára vonatkozó elvek megállapítása tárgyában s a legközelebbi időben a magánjogi törvénykönyv családjogi része kerül szaktanácskozási tárgyalás alá. Ha ehhez veszszük a már elkészült és életbe lépett törvényeket és rendeleteket, u. m. az igazságügyi orvosi tanács szervezéséről, a királyi Ítélőtáblák szétosztásáról, a consuláris bíráskodásról, a bírói és ügyészi szervezet módosításáról, a bűnügyi költségek behajtásának szabályozásáról, a tkvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. t,-cikk módositásáról szóló két (1889 : XXXVIII- és 1891 : XVI.) törvénycikket, végül az ezen törvények végrehajtása tárgyában, valamint az azokban adott felhatalmazások alapján kibocsátott önálló rendeletek nagy halmazát, végül a legközelebb életbe lépett nagy terjedelmű bírói ügyviteli szabályokat, a bírósági joggyakornokok és aljegyzők minősítésének, valamint ezek és a bírósági jegyzők szolgálati viszonyainak, gyakorlati kiképeztetésének, működési körének szabályozása tárgyában kiadott rendeleteket, melyek kétségtelenül mind a leggondosabb előkészítést igényelték ; továbbá, ha figyelembe veszszük a fentebb említetteken kívül a készülőiéiben levő nagyszámú törvényjavaslatokat s ezek között első sorban a polgári törvénykönyv előre haladó munkálatát, végül a készülőfélben levő új betétszerkeszté-i utasítást és egyéb önálló becsű rendeleteket, valóban a szakismeret hiánya mellett legalább is az igazságügyi politikai rövidlátás vádjával kell illetnünk azokat, kik ily körülmények között azt merik állítani, hogy az igazságügyi kormány tevékenysége a lefolyt két év alatt jóformán meddő volt; ellenkezőleg abban a szerény véleményben vagyunk, hogy igazságügyi szervezetünket és jogéletünket a lefolyt két év alatt a megtörténteknél nagyobb megrázkódtatásnak kitenni egyenesen igazságügypolitikai eszélytelenség lett volna. Könnyű testi sértés gondatlanságból. Irta : K. NAGY SÁNDOR, nagyváradi kir. törvényszéki biró. A btk. 310. §-a megalkotásánál csupán arról történt intézkedés, hogy miként büntetendő az. a ki gondatlanság által másnak súlyos testi sértést okoz, azonban az kimaradt az intézkedés köréből, hogy mi történik akkor, ha valaki gondatlansága által könnyű testi sértést okoz ? A btk 1. §-a szerint büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. A gondatlanság által okozott könnyű testi sértést a törvény nem nyilvánította vétségnek, tehát ez a btk. 1. §-ára l figyelemmel, vétséget nem képez s a bűntettekről és vétségekről szóló büntető t ö r v é n y k ö n y v értelmében nem büntethető. Hogyan büntethető hát.-' A főméit, kir. Curia 4,383/884. B. sz. Ítélete szerint a gondatlanság által ok ózott könnyű testi sértésnél a kihágási büntető törvénykönyv 122. §. alkalmazásának lehet helye. (Bűnt. jogt. XVI. 41.) Igen, de a kihágási büntető törvénykönyv 1. ij-a szerint j csak azon cselekmény képez kihágást, melyet a törvény, miniszI téri rendelet, törvényhatósági vagy városi szabályrendelet kihágás| nak minősit, Ezek közül egyik sem intézkedik a gondatlanság által okozott könnyű testi sértésről, tehát ez kihágást I nem képez. A curiai Ítéletnek a btk. 122. §-ára hivatkozása csak egy I speciális esetre vonatkozhatik, tudniillik, ha a könnyű testi sértés kutyaharapásból származott. A kbtk. 122. §-a ugyanis igy szól : »Egy hónapig terjedhető elzárással és 200 frtig terjedhető I pénzbüntetéssel büntetendő az, a kinek birtokában, vagy felügye! lete alatt veszélyes vadállat, vagy olyan kutya, vagy más olyan j állat van, melyről tudja, hogy az ember életére, vagy testi egészI ségére nézve veszélyes tulajdonsággal bir s mindamellett a veszély megelőzésére és megakadályozására szükséges elővigyázati ! és oltalmi intézkedéseket nem alkalmazza.* Ez a büntetés tehát csupán a »veszély megelőzésére és megakadályozására szükséges elővigyázati és alkalmi intézkedések nem alkaltna/.ása« miatt sújtja a mulasztót. Lehet-e a kbtk. 122. §-a alapján a kutyaharapásból származó s igy gondatlanság által okozott könnyű testi sértés miatt is büntetést szabni ki ? Külön büntetés nem szabható, legfelebb mint súlyosító körülmény volna figyelembe vehető a büntetés kimérésénél. Ez azonban a sérelmezett szempontjából nem büntetés, a sérelmezet* szempontjából csak az volna a büntetés, mely alapul szolgálhatna kártérítési keresetre. De a kbtk. 122. §-a alapján kártérítési keresetet formálni | nem lehet. Már pedig nem egyezhetik meg az osztó igazsággal, hogy valaki pl. a kutyaharapás miatt 8 napig gyógykezelteti magát, | fizet orvosnak és gyógyszerekért s a kutya tulajdonosa még ezen j költséget se térítse meg sértettnek. És ha az eljáró közeg kártérítést ítélne meg a sértettnek: ' melyik törvény melyik szakaszára támaszkodnék e tekintetben ? Ha a könnyű testi sértés szándékosan követtetik e^, akkor | a btk. 311. §-a alapján kártérítésnek van helye, de ha ugyanez gondatlanságból követtetik el: a kártérítés megítélésére nincs törvényszakasz, pedig akkor is épen ugy merülhet fel tényleges | kár, mint a szándékosság esetében .. . Vannak ugyan a kihágási büntető törvénykönyvben egyes ] intézkedések, melyek a gondatlanságból származható veszélytől | akarják megóvni a testi épséget és egészséget, a milyenek pl. az , építkezésekre, rozzant épületek lebontására, vagy kijavitására | vonatkozó 117. §., az eldobásra vagy eldőlésre vonatkozó 118. § nénjétől örökölt vagyonát a kalandor csakhamar elprédálta és ez okból 1867-ben Londonba ment, hogy egy gazdag örökösnőt elvegyen ; mi sikerült is neki. Brigham beteges kisasszony kezét nyerte el és vele 70,000 font sterlingre való kilátást, de anyósát is magához kellett volna vennie. »Ily esetben« — kifecsegte egy izben bormámoros állapotban — »anyósomnak egy revolver szerkezetét megmagyaráznám és ez alkalommal a fegyver elsülne.« Es valóban 1868. április 1 l-én a hölgy revolverlövés következtében halt me» és Tourville az esküdtbíróság előtt kijelentette, hogy anyósa őt megkérte volt, hogy mutassa meg, miképen bánnak egy revolverrel és ez alkalommal a fegyver saját vigyázatlansága folytán elsült, mely nyilatkozatba a bíróság belenyugodott. 1871. június 30-án Tourville felesége halt meg és házasságából származó egyetlen fiának hátrahagyta nagy vagyonát, férjének pedig annak haszonélvezetét. Ugyanazon év április 24-én Tourville lakásában tűzvész keletkezett, a mikor kis fiát egy rendőr mentette meg, mig atyja gyermekével legkevésbé sem törődött. 1875. tavaszán Tourville özv. Miller Magdolna asszonynyal ismerkedett meg, a ki 47 éves kora dacára még elég csinos volt. Tourville-nak, kit egyetlen fia halála 60,000 font sterling birtokosává tett, megkérését elfogadta és a menyegző napján oly végrendeletet irt alá, mely szerint Tourville az ő halála utáu 37,000 fontnyi vagyont örököl. Vádlott el akarta hitetni, hogy ez okmány tartalmáról neki tudomása nem volt, de nem sikerült neki; sőt a vád kimondta, hogy aljas kapzsiság volt az indok, mely benne a tiz évvel idősebb asszony ellen táplált és folyton fokozódó ellenszenv kapcsán a gyilkossági tervet megérlelte. Még a módot is, hogy majd miképen szabadul meg alkalmatlan feleségétől, előzetesen jelezte: »Nejét elvinné magával a coutinensre, egy helyen a vidék szépségeit bámulná és leesne« és csakugyan ez be is következett, épen ugy, mint előbbi jóslata alkalmatlan anyósát. »Mennyi szereucsétlen véletlen érte épen ezen embert«, — kiálta föl a bozeni esküdtbíróság elnöke — »és mily stoikus nyugodtsággal viseli el azokat!« »Nem egyéb mint vagyonper 1« kiáltá Tourville a tárgyalás folyama alatt és haragos tekintetet vetett meggyilkolt felesége két nővérének képviselőjére. Más értelemben ezt a vádirat is tartalmazta, mely továbbá kifejtette, hogy Tourville feleségét ármányok egész hálózatával iparkodott a szárazföldön visszatartani és vele elhitetni, hogy Angolországba való visszatérése esetén egy ismerős válóperébe fogna belekeveredni, a ki azt irta volt neki, hogy felesége peres úton elvál tőle és Tourville asszony nevét is ez ügygyei hozta kapcsolatba. Tourville erre kerülő utakon ezen ügyről Londonban híreket terjesztett, melyek értelmében felesége betegen töl van izgatva, magát igen boldogtalannak érzi és ne csudálkozzanak, ha egy napon hírül hozzák, hogy öngyilkossá lett. Bizonyos S c o t t kisasszony ezt csakhamar tudatta vele, de levelére következő választ nyerte: »Én öngyilkos soh'se leszek és ha egyszer halálomról értesül, akkor tudja meg, hogy meg lettem gyilkolva!« Ha padig Tourville ily gaztett segélyével akart a meggyilkolt vagyonának birtokába jutni, akkor feleségének halálát, akár saját vigyázatlansága, akár öngyilkosság folytán következett az be, asonnal közhírré kellett tennie és a halott azonosságát feleségével meg kellett állapíttatnia. És ezek nyomán szőtte tervét. A vádirat kimondta, hogy a bűnös a mitsem gyanakvó nőt egyszerre az országútról letaszította, utána ugrott és az ijedtség és esés következtében szólni nem tudót egy kővel való erős ütések által elkábította. Azt.'m a haldoklót, ki eszméletlenné lett, tovább vonszolta és őt végre a Klamm-patak mélyeibe letaszította. E véleményben az esküdtek az 1877. június 18-tól július 2-ig tartó tárgyalások befejezésekor, majdnem egyhangúlag osztozkodtak, a szakértői vélemények és a színhely megtekintése alapján. Erre Tourvillet a gyilkosságban bűnösnek találták és őt kötél általi halálra Ítélték, mely büntetést azonban a császári kegyelem 18 évi börtönbüntetésre változtatta. A bozeni esküdtszék határozatát, mint majd minden csak bűnjelekre alapított ítéletet, különféleképen Ítélték meg és ha nem is akadt senki, a ki Tourville Henriket, jobban mondva Perreaut ártatlanul elitéltnek tartotta, mégis sok helyütt gáncsolták a peres eljárás zavart és hézagos menetét.