A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 49. szám - A törvényes idézési határidő - Birói ügyviteli szabályok. (Folytatás.)

366 A J O Gr. olvassuk — a szegedi kir. törvényszéknél megejtett vizsgálatot. A vizsgálat eredményéi és észrevételeit rövid szavakban, de érthetően fejezte ki az e végből összehívott birák előtt, kijelentvén, hogy a polgári és telekkönyvi osztályok működése teljesen kielégítő, a bű n fen yitő osztály s különösen annak vezetésében azonban, ugy látszik, a rendszertelenség vált rendszerré. Nem csodálkozunk — írja a nevezett lap — ezen lesújtó elnöki kijelentés fölött, de a/, igazság ked véért ki kell jelentenünk s azt hiszszük, hogy ebben a tábla nagytekintélyű elnöke is egyetért velünk, hogy ez erős kritika nem értendő a büntető osztály összmüködésére, hanem csakis egyesek működésére s főleg a vezetésre ; de ha ettől eltekintünk, cl kell ismernünk, hogy a büntető osziály áll azon színvonalon, mint akármely más törvényszékünk. Sőt ha figyelembe veszszük, hogy a büntető osztály évek óta nem vezettetik, hanem csak vezetődik; ha figyelembe veszszük, hogy az utóbbi időben két kiváló birát vesztett el s azok, kik helyeiket elfoglalták, már az okból sem pótolhatják a távozókat, mert teljesen újoncok ; ha figyelembe veszszük ezen kir. törvényszék rendkívül nagy forgalmát és azon körülményt, hogy az előadói teendőket csakis két újonc és két idősb biró végzi s e mellett a bevett gyakorlat szerint minden egyes előadó a saját ügyében a végtárgyalást is vezeti: azon kell csodálkoznunk, hogy nagyobb hanyatlás nem észlelhető. Nyilt kérdések és feleletek. A törvényes idézési határidő. (Felelet.) E becses lapok 42-ik számában felvettetett azon kérdés: Elmarasztalhat ó-e alperes az 1868. évi LIV. t. c. 111. §a lapján, ha a kézbesítési vevényből az tűnik ki, hogy attól az időponttól kezdve, melyben alperes a keresetet vette, sommás eljárásban a tárgyalási határnapig, rendes eljárásban pedig a perfelvételi határnapig az 1868. évi LIV. t.-c. 116. s illetve 132. § ában kitűzött időközök le nem jártak? Ezen feltett kérdésre vonatkozólag bátorkodom szerény véleményemet a következőkben előadni : dacára annak, hogy alperesnek az idéző végzés kézbesítve lett a tárgyalási határnap előtt, a tárgyaláshoz meg nem jelentalperes nem marasztalható meg nem jelenése miatt a fölhívott törvényszakasz alapján ; mert a tárgyalásra kiszabott határidőn túl még két óra alatt meg nem jelent alperes csak akkor marasztalható, ha »törvényszerü« megidéztetése dacára nem jelent meg (111. §.); márpedig az esetben, ha a perrendben, tehát a törvényben meghatározott minimális határidő be nem tartatott, törvényszerű megidéztetésröl szólnunk nem szabad; de mert az alperesnek mint perbe idézettnek a helyzete sokkal rosszabb és jogi következményekkel járó állapota lenne a felperesénél magát a védekezést illetőleg, minthogy az igen rövid határidő csak felperes javára szolgálhat, a kiről helyesen feltételezhetni, hogy a per folyamatba tétele előtt már jóval elkészültén az esetleges tagadásra, a felhozható ellenbizonyitékok tekintetében jó eleve szükséges harceszközökről gondoskodott, azokat a tárgyalás megkezdése, illetve a perfelvé'el és illetőleg már a per folyamatba tétele előtt összegyűjté, készen állva a harcra ; mig ellenben az alperes felette rövid határidő alatt az ellenbizonyitékok megszerzéséhez nem juthat, az ügy állásáról tájékozást nem nyerhet, a kellő helyes védelmi eszközökről nem gondoskodhat s annál is inkább nem, ha figyelemre méltatjuk azt, hogy igen gyakran oly perek támasztatnak, melyek a jogi alap hiányában furfangra alapitvák, már pedig a törvény előtt egyenlőség van s következik és az felel meg a valódi, helyes judikaturának, hogy az egymással perben álló feleknek a helyzete a bizonyítékok megszerzésében egyenlő legyen, s azt vélem, hogy ezen indok vezérelte a törvényhozót, midőn a határidő minimumát meghatározta és az által a perbeidézetten elkövethető sérelmet elhárítani célozta. Mint olyan esetben tehát, midőn alperes elmarasztaltatott, habár az idéző végzést a tárgyalási határnapig megkapja, de a perrendben meghatározott megjelenési minimális határidő meg nem tartatott, semmiségi ok fönforog; mert alperes »nem törvényszerűen« marasztaltatott s ily alapon pedig az 1881. évi L1X. t.-c. 39. § ának f) pontja értelmében az Ítélet sikerrel megtámadható. A felvetett kérdéssel kapcsolatban felmerülhet azon kérdés is : vájjon mily eljárás követendő a kisebb polgári perekben ? Szerény véleményem e tekintetben ugyanazonos az előbbivel ; mert a kisebb polgári peres eljárásban mind olyan esetben, midőn az 1877. évi 92. t.-cikk intézkedéseiben rendelkezés nem foglaltatik, a fönnálló, érvényben lévő törvények, vagyis a peres eljárást szabályozó más törvény, ha abban hason esetre intézkedés van, szolgál irányadóul s ekkép a már előbb érvénybe jött 1868. évi LIV. t.-c. intézkedései, mi pedig kitűnik a 31. §. értelméből is, mely az idézvény kézbesítését a »fennálló« törvények szerint teljesíteni rendeli, tehát e tekintetben is utal hallgatólag az 1868. évi LIV. t.-c. 529. és következő §-aira. Ha tehát a perrendben meghatározott minimális haláridő be nem tartatott és az alperes meg nem jelenése miatt marasztalva lett, az ítélet semmiségi panaszszal szintén érvénynyel megtámadható a hivatkozott törvény 57. §-ának e) pontja értelmében. Ruttkay Aladár, Jrlr. aljáriísbiró AUó-Knhinban. Irodalom. Jogosult-e a büntetés? Büntetőjogi tanulmány. Irta: Máriaffy József. Budapest. Singer és Wolfuer bizománya, 1891. Szerző, ki egyike a legjobb büntető járásbirósági albiráknak, e kis füzetben ama nagy jogbölcsészeti problémát fejtegeti, melynek megoldására a s/.ázad nagy jogbölcsei, vaskos kötetekkel léptek sorompóba. A szabadakarat elhatározása és a beszámítás kérdései azok, melyek voltaképen gyökereit képezik e problémának. Hogy erre a rengeteg »uyilt kérdésre« 23 lapos füzetkében megfelelni nem lehet, az természetes; hogy a feleletet ily kis téren pláne bizonyítani lehetetlen, az is természetes. Azonban meg nem tagadható szerzőtől, hogy tételeit jól állitja fel, habár bölcsészeti érvelése nem elég világos; nyelvezete azonban tetszetős és magyaros. Azonban, bár hiszi erősen szerző, hogy eszméit a jövő század meg fogja valósítani, mi ezt nem hiszszük. Mert azt nem hihetjük, hogy a jövő század azt fogja felelni szerzővel a erimiaalistáknak, hogy a bűn nem egyéb, mint lelki betegség, hogy tehát a büntetési rendszert is ehez képest meg kell változtatni és a büntetési rendszer lesz g y ó g y i t á s i rendszer. Mindenesetre fura állapotok lesznek azok, midőn majd minden bűntettre, vétségre és kihágásra is külön recipe szerint lehet majd kapni orvosságot a büntetőjogi patikában. Szerző mindenesetre túlhajt, miilőn a criminalisticát a psychopatiával akarja helyettesíteni. Eredetiséget azonban nem lehet a kis füzettől megtagadr i. A jogtalan önsegély. (Az önbíráskodás a büntetőtörvénynovellában.) Irta: dr. Bleuer Samu, budapesti ügyvéd. Budapest, Révai testvérek, 1892. Ezen kis füzetke azon cikksorozatot foglalja magában, mely szerzőtől a "Jogtudományi Közlöny«-ben megjelent. A jogtalan önsegély delictumát, mint sui generis büntetendő cselekményt, nálunk S c h e d i u s akarta legelőször törvényhozásilag megalkotni tervezetében. Más módon construálta azt T a r n a i értékes dolgozatában, a »Magyar Igazságügyiben. Megtámadta mindkettőt dr. Illés; fejtegetvén, hogy lehetetlen az alapon megállapítani ezt a delictumot. Most szerző egy szabatosabb meghatározást javasol és alaposan indokol. Dolgozata világos érvelőre vall. »Telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás, betét-szerkesztés« című munka második kötetére való előfizetési felhívást bocsát közre Káplány Géza, szegedi kir. táblai biró. E felhívásból közöljük : »E kötet bolti árát a tudományos munkáknál szokásos magas áron alul, nyomott ívenkint 10 krban határoztam meg ; tehát abban az esetben, ha e második kötet például 80 ívnyi terjedelemre rug, annak bolti ára 8 frt leend. De mindazoknak, kik e felhívás alapján 4, azaz négy frtot egyszerre vagy havonkint egy frtjával négy hónap alatt előre fizetni szívesek lesznek : e második kötetet, akárhány nyomott ívből álljon is az s bármennyi legyen is majd annak bolti ára, minden további fizetés vagy utáufizetés nélkül bérmentve fogom az előfizetőknek, illetőleg gyűjtőknek megküldeni. Gyűjtőknek pedig már 5, azaz öt példány után egy tiszteletpéldánynyal szolgálok.« Az előfizetési pénzek legkésőbb 1892-ik évi február 10-ig Szegedre elküldendők. Az első kötet még mindig kapható s az 5 frtnak egyszerre való beküldése után, vagy havonkint egy frtjával öt havi részletfizetésre, már az első részlet befizetése után, a megrendelőnek bérmentve küldetik meg.« A válási jog Németországban. (Das Recht der Ehescheidung in Deutschland. Berlin. Ottó L<ebmaun 1891.) Irta: H u brich Ed. Nagy szorgalomról és éles ítélő tehetségről tanúskodó munka; megbeszélés tárgyává teszi a katholikus és protestáns válási jogot, a porosz törvény és a code civil e tárgyra vonatkozó határozmáuyait, kiterjeszkedve a birodalmi polgári törvénykönyv javaslatára. A protestáns válási jogra vonatkozólag jogforrásul nem a szentírást akarja tekintetni, hanem ajánlja azon álláspont elfogadását, a melyet a joggyakorlat a mult század közepe táján elfoglalt, természetesen a mai korszellemnek megfelelő változtatásokkal. A német javaslattal foglalkozva, több figyelemreméltó megjegyzése van, csak néha ragadtatja magát kissé messze. Általában pedig eszméitől nem lehet megtagadni a helyes gyakorlati érzéket. Hekiildetett:A zsidó házasságokra vonatkozó jogelvek és szabályok, a megfelelő rendeletekkel és határozatokkal. Irta : K a s s a y Adolf. Átdolgozta : Severus. Robicsek Zsigmond kiadása. Budapest, 1891. A 71 kis 8° oldalra terjedő füzet ára 50 kr. Birói ügyviteli szabályok. (A m. kir. igazságügyminiszter 1891. évi aug. 19-én kelt 4291. I. M. E. sz. rendelete az új birói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában.) (Folytatás.) Jutalom, segélyezés. 43. §. A kir. törvényszékeknél és járásbíróságoknál alkalmazott hivatalnokoknak és a szolgáknak az elnök ajánlata alapján az igazságügyminiszter, a kir. Curiánál és a kir. itélö tábláknál alkalmazott hivatalnokoknak az