A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 49. szám - Észrevételek a fizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslatra

363 hanyag, culposus eljárása folytán - nem kapta meg a kül deményt. A ptt. kir. Curia törvénymagyarázatának helytelensége még inkább kitűnik, ha figyelembe veszszük, hogy a keresk. törvény 422., 424. és illetve a 400. és 398. §-a a vaspálya-fuvarintézeteket (különösen a 398. §.) a közönséges (diligentia quam quis rebus snis adhibeie sólet!, söt a nagyobb fokú diligentiáuál is (diligentia diligentis páter familias) nagyobbra kötelezi; ugy, hogy a vasut­fuvaros »minden kárért, mely az árúban az átvételtől a kiszolgál­tatásig elveszés, vagy megsérülés által történik, felelős, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom (vis major) vagy az árú természetes minősége stb. okozták.<.< Helyes ratio tehát a Curiáéval épen ellentétes törvény­magyarázatban van, t. i. abban, hogy ha már a vaspálya-fuvarozót a keresk. törvény akkor is felelőssé teszi, ha a címzett az árú­szállitmányt annak véletlen eltűnése miatt nem kaphatja meg ; ugy még inkább kell, hogy ezen felelősség a vaspálya fuvarozó intézet ellenében szigoritólag, ne pedig engedőleg (favorabile) magyaráztassék akkor, ha ezen mulasztást nem vétlen körül­m c n y, hanem épen magának a fuvarozó intézetnek hanyag és helytelen — culposus — eljárása okozta. A mi a biztosítási ügyletekből eredő igényeket illeti, azok — a mennyiben t. i. a szerződő felek másként nem intézkedtek (ktv. 472. §.)1 — >egy esztendő alatt é v ü 1 n e k el azon időponttól számítva, midőn azok érvé­nyesíthetők lettek volna.« (Ktv. 487. §.) A most emiitett igények iránti kereshetőséget (actio) rend­szerint csak az illetékes bíróság előtt indított kere­set, vagy a biztosított ellen a biztosítási szerződésre alapított igényére vonatkozólag megindított bűnvádi eljárás függeszt­h e t i fel. 2 Az elévülés megszakító actióra nézve azonban — leg­alább a német birodalmi főtörvényszék révén — újabban a rövid (6 havi) elévülésekre nézve enyhébb magyarázat kezd érvényesülni, a mennyiben egy concret esetben, még pedig a porosz kir. államkincstár ellenében a »R eichsgericht« az illetékes bíróság megválasztása körüli menthető tévely esetén tekintetbe vette az illetéktelennek bizonyult bíróság előtti perindítást, azon idokolással, hogy habár eddig ugy a gyakorlat, valamint az elmélet emberei csak az illetékes bíróság előtti perindításnak tulajdonítottak elévülést megszakító jog­hatályt: de aunak constatálása mellett, hogy újabban az ellenkező nézet kezd érvényesülni, a »R eichsgericht« a szigorúbb magyarázatnak szükségét nem látván, ezen újabb nézetekhez csat­lakozott.3 1 L. Dtr. XXV. folyam 51. Budapest. 1880. M kir. Curia 13,744,880. sz. ítélet indokolását, mely szerint »a biztosítási feltételek (12. §.) szerint a három hónapi elidösülés azon naptól fogva volt számítandó, melyen a biztosítási társaság maga utasította el a jégkár ellen biztositókat, kártérítési igényeivel.« (Ki kárát annak meg­történtét követő napon a társaságnál bejelentette.) - A kérdés alatti jogelvet (több analóg jogesetben hozott elvi kijelen­tésnek megfelelőleg) a budapesti kir. Ítélő tábla mondotta ki az im következő — a m. kir. Curia által 502/88. v. sz. a. jóváhagyott — ítéleti indokolásában: Akt. 487. §-a értelmében a biztosítási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt elévülnek, attól az idő­ponttól számítva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna. A jelen esetben ez az elévülési idő a keresk. törvény 482. §. második bekezdésében, illetőleg a biztosítási kötvény vonatkozó 16. íj a első bekezdésében foglalt intézkedésének figyelembe vételével, ha nem is a kárnak megállapíthatóvá váltától, de minden esetben a kár meg­állapításának napjától számítandó, legkésőbb 45 nap múlva bekövetkezendő fizetési határidő lejártával veszi kezdetét, miután a biztosítási szerződésre alapított s a biztosítási összeg egy bizonyos részét tá-gyazó igény e napon vált esedékessé, tehát érvényesithetövé. Ebből folyólag kétségtelen, hogy felperes, kinek kára az 5. sz. a. csatolt jegyzőkönyv szerint mindkét fél által beismerlen 1882. évi április 19-én lett a biztosítótársaság kiküldöttje által megállapítva, keresetét 1883. évi június 23-án elkésve adta be, minélfogva alperes elévülésre alapított kifogásának helyt adni s felperest ez okból az első­bíróság ítéletének megváltoztatásával keresetével feltétlenül elutasítani s mint teljesen pervesztest a prdts. 251. §-a alapján alperes részére perköltség fizetésére kötelezni kellett. Nem lehetett figyelembe venni azt, hogy felperes a keresetéhez B. alatt esatolt s különben is még 1882. év február !l-én kiállított ártatlan­sági bizonyítványnak birtokából lett elvonása, illetőleg a tűzre ndőri közigazgatási vizsgálatnak tovább folytatásé miatt nem indíthatta volna meg keresetét mindaddig, mig az alispánnak 1882. évi szeptember hó 22-én kelt s a B. alatti tartalmát megerősítő A. alatti határozata vele közölve nem leit, mert igényét ennek dacára a fentérintett időpontban már annál is inkább érvényesíthette volna, mert az ártatlanságát tanusitó bizonylatot a biztosítótársasággal, mely azonban azt figyelembe nem vette, mindkét fél által beismerten rövid idővel a kereset után közölte, mert továbbá az érinteti elévülés folyamát csak az illetékes bíróság előtt indított kereset, vagy a biztosított ellen a biztosítási szerződésre alapított igé­nyére vonatkozólag megindított bűnvádi eljárás függesztheti fel, de a kérdéses közigazgatósi hatósági eljárás, melynek sem kezdetén, sem folyamán felperes terhére valamely büntethető cselekmény róva egyáltalán nem lett, ily felfüggesztő hatálylyal a dolog természeténél fogva nem bírhat. L. »A Jog. 1888. július 22. lapsz.) 3 Die Actiengesellschaft Ph. hatte am 23. November 1888 gegen den preussischen Fis'-us Klage bei dem Amtsgericht Kassel auf Kückzahlung eines von ihr am 6. Juli 18 8 gezahlten Stempelbetiags Az előzőleg előadott keresetindításon kívül a biztosítási ügy­letekből eredő követelési igények iránti kereshetőségi jog elévü­lését megszakítja még a biztosító és biztosított ügyfelek között — a biztosítási összeg megtérítésére vonatkozólag — folyó tárgyalás és illetve egyezkedési alkudozás is,4 a mint azt egy esetben már a m. kir. Curia is kimondotta. Ami a biztosítási ügyleteket illeti, tudni való, hogy a keresk. törv. 468. §-a azok tekintetében rendeli, miszerint a biztosítási ügyletek érvényéhez írásbeli szer­ződés szükséges. De az írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintetik a biztosító által kiállított kötvény vagy pedig az elfogadott ajánlatnak a biztosító vállalat könyveibe történt bevezetése. A bevezetés megtörténtnek tekintetik, h a a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számított 48 óra alatt vissza nem utasítja. Ez utóbbi esetben a biztosítás hatálya az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét; feltéve, hogy a bizto­sítást igénylő ügyfél a biztosítási díj megfizetésére vonatkozólag kötelezettségének eleget tett. (473. §) Észrevételek a fizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslatra. * Irta: Dr. JUHÁSZ ANDOR, kir. albiró Miskolcon. A törvénykezés reformját célzó eddig megjelent törvényjavas­latok a bíráskodás súlypontját az egyes bíróságokra fektetik. A sommás eljárásról szóló javaslat a rendes perek egy tekintélyes részét, a kisebb polgári peres eljárás módosítását tárgyazó javas­lat pedig az összes községi b'rósági ügyeket (facultative) a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalja. Követte ezen reformmunkálatokat az igazságügyminister megbízásából Teleszky Istvánáltal készített sa fizetési meg­hagyásokról szóló törvényjavaslat, melynek nézetem szerint kettős célja van, u. m. : a) módot akar nyújtani arra, hogy az igazságszolgáltatás a kp. és sommás perekben olcsóbb és gyorsabb legyen ; b) lehetővé kívánja tenni, hogy a járásbíróságok az érintett újítások folytán elöállandó munkatöbblettel — jelentékeny sze­raélyzetszaporitás nélkül is — megküzdhessenek. •A fizetési meghagyás — a javaslat értelmében ] — a hitelező kérelmére vagy keresete folytán (bizo­nyíték producálása nélkül) kibocsátott birói végzés, melyben a bíró az adósnak meghagyja, hogy a hitelező követelését záros határidő alatt elégítse ki, vagy pedig ellen mondását szó­val vagy írásban nyújtsa be. A hitelező a fizetési meghagyással csak akkor fog célt érni, ha az adós annak kellő időben ellent nem mond, mert csak ez esetben fog a fizetési meghagyás jogerős ítélet hatályával bírni, különben pedig hatálya megszűnik s a peres eljárás lefolytatandó. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a járásbíróságok hatáskörébe tartozó kp. és sommás pereknek, (melyekre a javaslat vonatkozik) mily nagy százaléka szokott alperes meg nem jelenése miatt u. n. makacssági Ítélettel befejezést nyerni, — von 54 Mark erhoben. Das Amtsgericht hat sich, dieser Klage gegen­über für unzustandig erkláren müssen und die Sache an das zustande Landgericht verwiesen. Als demnachst die Gesellschaft Ph. bei dem Landgericht den Prozess weiter führen wollte, wurde von Seite des Fiskus die Einrede der Verjábrung geltend gemacht. Dieselbe wmde damit begründet, dass nach dem preussischen Gesetz vom 24. M a i 1861 eine sechsmonatliche Verjáhrungsírist für die Rückerstattungsklage eingeführt sei. Diese sechs Monate seien herum gewesen, als der Prozess beim Landgericht angefangen habe. Die Klageerhebung bei dem Amtsgericht Kassel aber könne als eine Unter­brechung der Klageverjáhrung nicht angesehen werden, weil nur die Erhe­bung der Klage bei dem zustándigen Gericht die Unteibrechung der Verjáhrung herbeiführte. Das Reichsgericht hat diesen E i n w a n d verworfen. Allerdiugs sei man bis in die neueste Zeit f a s t a 1 1 g e m e i n, sowohl in der Theorie wie in der Praxis, von dem Satze ausgegangen, dass die Erhebung einer Klage vor dem unzu­standigen Richter den Lauf der Verjáhrung nicht unterbreche. Indessen seineuerdingsauch die gegentheilige Ansicht vertreten w.orden und der letzteren müsse beigetreten werden. (Urtheil vom 17. Január 1890. L. »Frankf. Ztng « 1890. június 16 lapsz. »Entsch. des Reichgerichtes* rovat.) 4 A m. kir. Curia 721/884. sz a. kelt itéle:ével (felperes Perlaky ügyvéd által képviselt R. Fe encnek dr. Rott ügyvéd által képviselt »Slavia biztosító bank« alperes elleni 1,600 fit s járulékai iránti perében) a buda­pesti IV. kerületi kir. járásbíróság Ítéleti indokolásának e részbeni helyben­hagyásával kimondotta, miszerint az alperesi biztosító társulat abbeli állítása, hogy a keresk. törv. 487. íjában meghatározott egy évi elévülési idő csak a kereset általi perindítással szakitható meg, helyleien, »mert a tárgyalás során alperes beismerte, hogy felperes kárkövetelésének békés ú t o n való érvényesítése végett a kereset beadásáig számítva egy | é v e n b e 1 ö 1 alperes biztosítási bankokkal tárgyalásokat folytatott ; tehát egy éven belől megtette azon intézkedéseket, mik szerződési igényeinek érvényesítése végett szükségesek voltak és miután a keresk. törv. 487. §-a a szerződési igények érvényesítését nem egyedül és kizáró­lag a peres eljárás megkezdésétől teszi függővé: ez okból alperesnek elévülési kifogásait elvetni kellett.* (L. Dtár. 1885. Buda­pesten közzétett 38-ik folyam. 145. lap.) * Helyszűke miatt kissé elkésett. ./ szerkesztőség.

Next

/
Thumbnails
Contents