A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 49. szám - A budapesti ügyvédi kamara és a bűnügyi védelem kirendelése

364 A JOG. ha meggondoljuk, hogy ezen összes perek a jövőben fizetési meghagyással is sikeresen eliutézhetök lesznek s igy felperes a tárgyalásra való megjelenéstől, a biró az idéző végzés hozatalától s a tárgyalás megtartásától, végre a kezelő személyzet az Írásbeli teendők egy nagy részétől meg leend kiméivé, a mellett pedig a hitelező kevesebb költséggel s rövidebb idő alatt végrehajtható határozat birtokába fog juthatni, úgy valóban csak örömmel fogadhatjuk a javaslatot, mely igazságszolgáltatásunk egyik ágát az anyagi igazság hátránya nélkül olcsóbbá és gyorsabbá kivánja tenni. A javaslat alapeszméjét bővebbén méltatni nem szándékozom, mert csakis a tapasztalat lesz hivatva végérvényesen megállapítani, vájjon ezen a külföld számos államában (Franciaország, Austria, Poroszország stb.) sikerrel alkalmazott újítás hazai viszonyaink közé beválik-e, — az egyes szakaszokra vonatkozólag azonban bátor leszek megjegyzéseket tenni, mivel ezek nézetem szerint itt-ott módosítást igényelnek. Az 1. §. szerint azon követelések lesznek fizetési meghagyás utján érvényesíthetők, »a melyek határozott pénzösszeg, vagy határozott mennyiségű helyettesíthető dolgok és értékpapírok szolgáltatására irányulnak: a) ha a követelés -tárgya járulékok nélkül 500 frtot vagy értéket meg nem halad, vagy b) ha a követelés iránt indítandó kereset az 18^1 : LIX. t.-c. 13. §-ának 2. a] pontja szerint sommás eljárás alá tartozik«. Kivétetnek a váltó eljárás alá tartozó követelések s azok, melyeknél a követelés érvényesítése ellenszolgáltatástól függ. Egyébként azonban »a fizetési meghagyás kibocsátására a tartozás alapjának befolyása nincs«. Ha az 1. §. a) pontját elszigetelten tekintjük, úgy azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy minden 500 frton aluli követelés tekintet nélkül arra, vájjon macának a követelésnek per utján való érvényesítése a járásbíróság hatáskörébe tartozik-e vagy sem, fizetési meghagyás tárgyát képezheti, annál is inkább, mert kifejezetten benne foglaltatik az 1. § ban, hogy egyébként a fizetési meghagyás kibocsátására a tartozás alapjának befolyása nincsen. Már pedig a váltóügyeken kivül még igen számos oly követelés létezik, mely összegre való tekintet nélkül — tehát 500 frton alól is — a kir. törvényszéknél perlendő. Így a keresk. törvény 258. §. 3., 4., 5. és a 259. §. 2., 4 , 5. pontjaiban felsorolt ügyletekből eredő, nemkülönben a keresk. elj. szab. igm. rendelet 6. §. 2., 5., 6. és 7. pontjaiban érintett perek feltétlenül, tehát összegre való tekintet nélkül a kir. törvényszék, mint keresk. bíróság ; a csődtörvény 145. §-ában jelzett perek pedig szintén feltétlenül a kir. törvényszék, mint csődbíróság hatáskörébe tartoznak stb. Az a kérdés, hogy i 1 y követelések érvényesítése céljából, — ha 500 frtot meg nem haladnak — kérhet-e fizetési meghagyást a hitelező. Az 1. §. a) pontja értelmében ugy látszik, hogy igen. Nézzük már most, hogy hol ? Erre megadja a feleletet a 2. §.: »a törvénykezési rendtartás szerint illetékes kir. járásbíróságnál*. Igen ám, de melyik az az illetékes kir. járásbíróság, ha a törvény pl. a miskolci kir. törvényszék, mint csődbírósághoz utasítja a követelést. Hiszen ez alá 5 kir. járásbíróság tartozik. De még jobban complicálja a dolgot a 15. §., mert e szerint a hitelező keresetben is kérheti a fizetési meghagyást, csakhogy a járásbíróság kénytelen lesz a keresetet a 1 i m i n e visszautasítani, ha az valamely törvény vagy ren delet által a törvényszék hatáskörébe van utalva. Kétségtelen tehát, hogy a javaslat nem elég határozottan jelöli meg azon követeléseket, melyekre nézve a fizetési meghagyást kibocsáthatónak tartja s hogy az 1. §. összeütközésben áll a 2. és 15. §-okkal. A 2. §. első bekezdése nem eléggé szabatos, második bekezdése pedig igy szól: »a bíróság illetőségét hivatalból vizsgálja meg<'. A perjog hatáskört és illetékességet ismer, mely két fogalom egymástól lényegesen különbözik, mégis perrendtartásunk s a törvénykezési gyakorlat e fogalmakat gyakran összezavarja s különösen az »illetőség« elnevezést hol az egyik, hol a másik, hol mindkét fogalom megjelölésére használja, ép ez okból legalább újabb törvényalkotásainknál célszerű volna az »illetőség« elnevezést teljesen elhagyni. A felhozott okokból az 1. és 2. §-t következőleg vélném módositandónak : 1- §• Fizetési meghagyás utján érvényesíthetők azok a követelések, a melyek határozott pénzösszeg fizetésére vagy határozott menynyiségű helyettesíthető dolgok és értékpapírok szolgáltatására irányulnak, ha a követelésnek per utján való érvényesítése a törvénykezési rendtartás szabályai szerint kir. járásbíróság hatáskörébe van utalva. Ez eljárásnak nincs helye stb. (megmarad az utolsó bekezdés.) A fizetési meghagyást a követelés érvényesítésére a törvénykezési rendtartás szerint hatáskörrel és illetékességgel biró kir. járásbíróság bocsátja ki. A biróság hatáskörét és illetékességét hivatalból köteles vizsgálni. A 3. §. hetedik bekezdésében a/, van kimondva, hogy az 1. i-. n) pontjának eseteiben a fizetési meghagyás iránti kérelemhez eredetben csatolandó az az okirat, mely szerint a követelés , sommás eljárás utján érvényesíthető. Itt valószínűleg sajtóhiba I az 1. §. a) pontjára való hivatkozás az 1. §. b) pontja helyett, a ; mikor t. i. a követelés 500 frtot túlhalad. A 4. §-ból kihagyandó a kérelem visszautasításának azou I esete, ha a biróság nem illetékes, mert ez csak ismétlése a 2. §-nak, a hol ki van mondva, hogy a biróság hivatalból vizsgálja illetékességét. Az 5. §-ba azon kijelentés is felveendő volna, hogy a fizetési meghagyást indokolni nem kel 1. A fizetési meghagyás kézbesítését szabályzó 7 §. akképen rendelkezik, hogy a fizetési meghagyás a bíróság székhelyén b i r. v é g r e h a j t ó, más helyeken a községi vagy körjegyző vagy ennek helyettese által és pedig mindig az adósnak vagy törvényes képviselőjének saját kezeihez teljesítendő. Igen helyes, hogy a javaslat súlyt fektet a fizetési meghagyás kézbesítésére, de ép ez okból nem helyeselhetem, hogy mig a biróság székhelyén, a hol pedig az intelligens elem nagyobb számmal van, bírósági végrehajtót tartott szükségesnek a kézbesítéssel megbízni ; addig a járásbíróság székhelyén kivül eső helyeken e joggal még a körjegyzők helyetteseit is felruházza Hogy ezek a körjegyzői helyettesek (számos esetet hallottam, midőn a körjegyző e célra a falusi kisbirót használta helyettesként) mikép teljesitik a kézbesítés föladatát, a fölött nem szükséges bővebben elmélkednem, mert bizonyára mindenkinek lesz egynehány érdekes esetről tudomása s igy az is könnyen elképzelhető, hogy a fizetési meghagyás - ha kézbesítése ily egyénekre bizatik — az Írástudatlan köznép kifosztására felette alkalmas eszközzé válhatik. Nem elég, hogy a kézbesítés az alperes saját kezéhez történjék, hanem szükséges, hogy ő annak tartalma s a teendő joglépések felöl tájékoztassék. Addig is tehát, mig a közigazgatás államosításával a kézbesítési ügy várva-várt reformja bekövetkezik, a legkevesebb, a mit a fizetési meghagyás természete megkövetel, az, hogy a kézbesítés a községi és körjegyzők szigorú személyes kötelességévé tétessék. Inkább szenvedjen a kézbesítés néhány napi halasztást, de legyen garantia benne, hogy szabályszerűen eszközöltetett. A Ki. §. szerint a fizetési meghagyás iránti ügyekről napló vezetendő, melybe úgy az Írásban benyújtott, mint az élőszóval előado'.t fizetési meghagyás iránti kérelem és ellenmondás bevezetendő. Ha a kérelem vagy ellenmondás Írásban nyujtatik be, az az ellenféllel nem közlendő, szóbeli előterjesztés esetén pedig jegyzőkönyv fel nem veendő. E §. célja az ügyvitel egyszerűsítése, de e tekintetben túl megy a kellő határokon. Az ellen nincs észrevételem, hogy külön jegyzőkönyv ne vétessék fel az e 11 e n m o n d á s r ó I s hogy az írásbeli beadvány, ha ellenmondást tartalmaz, az ellenféllel ne közöltessék, mert az ellenmondást indokolni ugy sem szükséges s igy elégséges, ha felperes magáról a tényről, t. i. az ellenmondás megtörténtéről értesül. Másképen áll azonban a dolog a fizetési meghagyás iránti kérelemmel, mely tulajdonképen a kereset helyét van hivatva pótolni s igy annak tartalmáról az ellenfélnek okvetlenül értesülnie kell, mert csak mindenki kíváncsi lesz rá, hogy miért küldenek fizetési meghagyást a nyakára. Ha a beadványt vagy a jegyzőkönyv másolatát nem közöljük az ellenféllel, ugy a biró lesz kénytelen az egész tényállást a fizetési meghagyás szövegébe felvenni, mig ellenkező esetben elég lenne a jogalap rövid megjelölése. Már csak a járásbirák idejének s munkájának kímélése szempontjából is célszerűbb expediens tehát a beadvány közlése. Ugyanez okból nem helyeselhetem, hogy a fizetési meghagyás iránti szóbeli kérelem külön jegyzőkönyv mellőzésével i egyszerűen csak a naplóba vezettessék be. Ennek különben technikai akadályok is útjában fognak állani, a hitelező ugyanis a legkomplikáltabb ügyben is jogosítva lesz szóbelileg fizetési meghagyást kérni; hogyan fogja már most a biró pl. egy szövevényes kártérítési per tényállását a napló szűk rovatába beleszorítani ? Ezenfelül pedig, ha a tényállás csak is a naplóban lesz fixirozva, több bíróból álló járásbíróságnál az egyik bíró a másik kezéből lesz kénytelen a naplót kikapkodni, hogy a meghagyást elkészíthesse. Az előállottakra való tekintettel a 16 §. olykép lenne módosítandó, miszerint a fizetési meghagyás iránti szóbeli kérelemről külön jegyzőkönyv veendő fel s a jegyzőkönyv másolata, illetve az Írásbeli beadvány a fizetési meghagyással egyidejűleg az ellenfélnek kézbesítendő. Belföld.* A budapesti ügyvédi kamara és a bűnügyi védelem kirendelése. Azon visszásságok, melyek a budapesti fenyítő törvényszéknél évekkel ezelőtt tapasztaltattak a tekiutetben, hogy a legfon* Hogy hazai jogéletünk különféle terein felmerülő jelenségeket összefüggésben tüntethessük fel, és hogy igy nem csak arra vonatkozólag egy | tájékoztató adatgyűjteményt, de a hazai jogélet mozgalmainak egységes képét 1 nyújthassuk olv.isóinknak, ezen új rovatot nyitottuk meg lapunkban. Kéljük t. olvasóinkat és munkatársainkat, hogy a vidéki jogi élet minden mozzanatáról bennünket értesíteni szíveskedjenek. Közleményüknek készséggel tért nyitunk. // szerkesztőség.