A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 4. szám - A bagatell eljárás tervezete

A JOG. 29 ttéive fennállott katonáskodási kötelezettség és szolgálati fegyelem a később fejlődött hadi jognak. Az állandó hadsereg rendszeresítésével ezen hadsereg tagjaiban különös hivatásuknál fogva is feléledt és gyökeret vert annak tudata, hogy ők egy külön s ennélfogva önálló testületet képeznek, a melynek feladata a fegyverviselés, a védelmi és támadó harc. S valamint minden más rend, ép ugy a hadsereg is saját hivatásához mért jogszabályokat és jogéletet alkotott magának, magán viselve sajátosságának jellegét, mely a katonai fegyelem által belolvásoltatik. ^ Ezen hadi jog, mely a polgári, egyházi, állami stb. jogok mellé sorakozik, képezi tehát a hadi szervezet rendi jogát. Ezen rendi jogban három korszakot különböztetünk meg. Az első a rendi jogok azon különcködéséből indul ki, hogy önmaga és minden más jog között bizonyos korlátokat emel, a mennyiben a hadsereg kötelékébe lépő egyén ellenében semmi más jog vagy igazságszolgáltatás nem érvényesíthető, mint a katonai jog, mert a hadsereg mindenben a saját törvényei szerint s az önmagából alkotott bíróság utján Ítélkezik. Ezen katonai ítélkező törvényszékek tagjai a tisztek s részben a közlegénység s ülései nyilvánosak. A mint azonban az állandó hadsereg nagyobb tért kezd elfoglalni s a zsoldosok száma csökken : a legénység jogviszonyai is változnak olykép, hogy a már különben is renddé alakult hadseregben egy újabb rend, a tisztek kiváltságos rendje keletkezik s ezek ragadják magukhoz, mint kizárólagos szabadalmat az Ítélkezés jogát, mi által a legénység aztán minden jogától megfosztatik s ez a második korszak. Ezzel csaknem ugyanazonosnak mondható a harmadik korszak, melyben a legénység irányában barbár szigor alkalmaztatik, a mi részben a legénység tehetetlenségének és szökési indokolt vágyának, részben pedig annak kifolyása, hogy az összeszedett legénységgel csak a legszigorúbb fegyelem és rend alkalmazása mellett biztositható háborúban a győzelem. Ezen körülmények összetalálkozása idézte elő a mult században a hadsereg elzárkózottságának rendszerét; e korszak jogélete is tehát ugyanily elzárkózottság jellegét viseli magán. Kétségtelen ekként, hogy a katonai jog megalkotásához másnemű hadseregre volt szükség; ezt pedig a francia forradalom szülte meg. Franciaországban ez idötájt maga a nép vette át a katonai hivatás feladatát, minélfogva a katonai jognak is a polgári jog értelmében kellett átidomuluia, igy tehát a katonai jog mintegy visszatért eredetéhez, az esküdtszékek Ítélkezési joga a katonai igazságszolgáltatásban is alkalmazást nyervén. Ezen átalakulás folytán tehát a katonai bünt. törvény és perrendtartás a polg. bünt. törvénykezés alapelveit magáévá tette, a mi maiglan is változatlanul fenmaradt a francia katonai bünt. törvénykönyvben. Németország s monarchiánk nem követték e téren a franciák példáját, ők a katonai bünt. jog és eljárást illetőleg a régi alapon maradtak meg. A katonai bünt. jog fejlődési processusának az előadottak szerinti rövid ismertetése után már most térjünk át annak alapfogalmára. Ha tény az, hogy a hadsereg az állam rendszeresített ereje, akkor igen természetes az, hogy mint minden erő, egy akaratnak, egy parancsnak szolgál. Ezen mindenki által ismert egység és egységes erőkifejtés, mely az egy akaratból, egy parancsból indul ki s mely a hadsereg létfeltételéül kell, hogy tekintessék, miután minden követelményt egyenletesen magában foglal, katonai rendnek nevezzük. Ennek axiómája az, hogy a hadseregben egy akaratnak kell uralkodnia, mely t. i. a parancsban s az ehhez való feltétlen jogban érvényesül A parancsnak való alárendelés az engedelmesség, mely tehát a hadseregnek szintén egyik létfeltétele s épen azért a katonai jognak is legfőbb elve. A katonai rendnek második sarkalatos kelléke, hogy minden egyes magát ezen rendnek alávesse s ez képezi a katonai fegyelmet, a mely nem bizonyos cselekményekben, hanem miuden egyesnek magatartásában kell, hogy nyilatkozzék, Harmadik kelléke végre a katonai becsület. Ezen kellékek valamennyije mint a katonai jogelvek öszszessége minden egyes által megsérthető, a mi megtorlást szül és igényel is. E szerint a katonai engedelmesség elvéből a kat. bünt. jog, a katonai fegyelemből a fegyelmi jog s a katonai becsület elvéből a becsületjog származott, mely jogok szabványai szerint Ítélkeztek és jártak el a katonai törvényszékek Mint a polg. büntető törvény, ugy a katonai is a megtorlandó cselekményeket büntettek és vétségekre osztja fel; a büntetés és Ítélkezés azonban a katonai hivatás és hadszervezet szerint különbözik. Különös ismérve azonban az, hogy a katonaságnál a megtorlandó cselekmény kútforrása majdnem kizárólag a szolgálati viszonyban keresendő. A szolgálati engedelmesség tehát azon feltétlen kötelesség, mely a parancsoló közeg akaratának kifejezését, mint a legfelsőbb katonai igazgatás elismertetését célozza s vak engedelmességet követel. Az absolut engedelmesség megkívánja azonban a parancsra jogosítottól azt, miszerint annak ezen jogosultsága bizonyos külső kifejezést is nyerjen, a mi a szolgálati megkülönböztető jelvény által éretik el. A hol ez megvan, büntettet, ellenesetben pedig csak a katonai fegyelem elleni vétséget követi el az engedetlen. A fölebhvaló rendelkezése parancs (Befehl), ha az egyesnek szól, vezény (Commando), ha az század, zászlóalj, ezred vagy dandárhoz van intézve. A kiadott parancs teljesítéséért a felelősség első sorban a parancsadásra jogosított egyén vagy közegre hárul; — a teljesítés elmulasztása tehát az engedetlenség bűntettét képezi. A katonai törvény különbséget tesz fegyver alatti (szolgálati) engedetlenség és a szolgálaton kívüli engedetlenség között; ! mert az előbbihez vagy az ellenséggel való szembeállás esetében a parancs határozott jellege kívántatik meg, míg az utóbbihoz a bármely egyszerű parancsnak való ellenszegülés elegendő. Minden parancs teljesítése az anyagi feltételezések egész sorát tartalmazhatja, melyek a parancsra jogosított által nem tudhatók mindenkor előre. A mennyire azonban ez kipuhatolható: a parancsban is mindenesetre kifejezendő, mi által aztán a parancs az utasítás (Instruction) jellegét ölti fel. Ha a parancsban több egynemű intézkedés foglaltatik össze egy utasításba, milyen pl. az őr- és tábori szolgálat, ebből a szolgálati utasítás (Dienstinstruction) származik, a miből következik, hogy az utasítások teljesítése ugyanazon mérvű engedelmességet I követeli, mint a parancs és vezény. A parancsok tehát vagy speciális utasítással, vagy a nélkül adatnak ki. Az utóbbi esetben az általános utasítások ismerete feltételeztetik, a miből viszont azon jogszabály következik, hogy parancsoknak való alárendelés az általános szolgálati utasítások, mint speciális parancsok teljesítését mindenkinek szoros kötelességévé teszi. A katonai kiképzés egyik kiváló feladata tehát a katonai ismeretek és szakértelem fejlesztése. A midőn pedig egyes esetekben a parancstól hiányzik a specialisutasitás,ilyesetbena parancs és vezénynyel szemben az illető, ki ily parancsot teljesíteni tartozik, katonai képzettségével járó minden tudományát és tapasztalatát a szolgálat érdekében érvényesíteni köteles, mivel jártassága és képzettsége kellő alkalmazásáért mindenki, a ki ily parancsot kap, személyesen felelős; minélfogva minden parancs az ellenkező begyőzéseig teljesíthetőnek feltételeztetik, mely okból annak nem teljesítéséért, valamint a harcban való csüggedés és katonai szerencsétlenségek bekövetkezéseért a parancsnok tudománya és értelmiségének teljes mérve szerint felelős. Ennek kifolyása azon elv, hogy minden ily esemény felmerültekor a parancsnok állíttatik hadi törvényszék elé, a hol hitelt érdemlőleg igazolni tartozik, hogy mindaz, a mi bekövetkezett, nem az ő szakismereteinek és gondoskodásának hiányából eredt. A. fentebb tárgyalt katonai engedelmesség elveihez csatlakozik a katonai bünt. tkv. A katonai bünt. jog ennélfogva a törvényileg megállapított ama büntetéseket tartalmazza, a melyek a katonaságra a katonai fegyelem minden alakjában nélkülözhetlenek. Mig a hadsereg egy külön kasztot képezett, addig minden jogsérelem, a mely kebelében felmerült, egy teljesen külön katonai Ítélkezés alá tartozónak vétetett, mert a hadsereg egyáltalán nem fogadta el mint kaszt a polg. bünt. törv. alaptételeit s ezért a bünt. igazságszolgáltatás kizárólag a kat. fenyítő bíróságok kezébe volt letéve. Az általános védkötelezettség behozatala azonban kiváló hatással volt ezen felfogásra is, mert a katona továbbra is állampolgár maradt s az ő polg. büut. törvénye a katonai büntető törvénynyel ugyanazonos lett a hadi szervezet által igényelt némi módosítással. Sajnos azonban, hogy a katonai bünt. jognak az ált. polg. bünt törvénynyel való ezen egyesülése nálunk mindeddig be nem következett ugyan, de sokáig már nem is késhetik. Jogforrások: Damianits: »Studien über das MilitarStrafrecht.« Papp Kálmán: »Reformtörekvések.« Dr. Stein Lőrinc: »Lehre über dás Heereswesen.« Fr. Bothe : »Der Preussische Militair-Strafprocess und die Reform des Militair-Strafverfahrens.« Dr. Hilse: »Die leiteiiden Grundsátze des heutigen deutsehen Militár-Strafverfahrens.« La martiné: »De la jurisdiction militaire.« Sundelin: »Die Grundgesátze des Strafverfahrens gegen Militairpersonen in Preussen.« Rönne; »Staatsrecht der preussischen Monarchie.^ Carrara: »A büntető jog programmja.« »Dienstreglement für das k.k. Heer vom Jahre 1886.« A bagatell eljárás tervezete. Irta : BURlAN PÁL, ügyvéd Esztergomban. A »J o g« m. é 49. számában közlött eriticát a bagatell eljárás rendezéséről én is osztom, a mennyiben nagyon kimeritőleg sorolja elő annak hiányait és azon következtetést, hogy a létezőt nem foldozni, hanem egészbe cassalui kell.