A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 4. szám - Egy francia államügyész a törvényalkotás módszeréről s közegeiről

30 Azzal, mit helyébe javasol, szintűn elismerem, hogy a jelenlegi bajok nagy részét elhárítja, gyökeres orvoslásnak és maradandó becsű intézkedésnek azonban el nem ismerhetem, miután annak is meg lesz azon főalaphibája, mi vörös fonalként húzódik keresztül az egész igazságszolgáltatás és eljárásunkon, hogy nem a nép élete és szokásaira van alapítva, sem a peres feleket gyors és kevés költségbe kerülő igazságszolgáltatással el nem látja, sem igazságszolgáltatásunk túlterheltetését ugy mint lehetne, el nem hárítja, ennélfogva ez is csak experimentatio lesz, mit pár év alatt az élet ugy elitéli és elsöpri, mint az eddigieket; mert: Ha az 1848. előtti múltra visszatekintünk, azt találjuk, hogy a magyar köznép — akkor jobbágyok - most magyar polgárok, minden apróbb ügyeit, melyek akár a közigazgatás, akár a polgári igazságszolgáltatás körében felmerültek, a szolgabíró végezte, nagyon rövid inquisitorius eljárás mellett, mellőzve minden irkafirkát, jogérvényesen és költség nélkül és pedig ugyanazon község lakosai között felmerülteket a községben, a különböző községbeliek között pedig lakásán és székhelyén. A lontosabb ügyekben az árvaszék és törvényszék intézte. Maradandó s minden oldalra jótékonyan kiható intézmény tehát csak ezekre alapitható, ugy hogy annak előnyeit, az állam terheltetése nélkül, sőt a peres felekre is alig számbavehető költséggel érvényesíthessükMi nem is oly nehéz, minőnek első tekintetre látszik, ugyanis: állítsunk fel a bagatell ügyekre ambuláns bíróságot, csatoljunk hozzá oly mellékjövedelmet, mely az állást kapóssá teszi, töröljünk el minden irka-firkát, csak a mellőzhetlent tartva fenn s ez képezze egyszersmind a békebiróságot minden apróbb rendőri és kihágási ügyekre és ezekkel bízzunk meg egy elmélet és gyakorlatilag kifogástalan, de különösen tiszta jellemű', hivatása magaslatán álló kiváló birót s ez lehetne minden járásban maga a járásbiró, kit ennek nyomán fel kellene menteni minden egyéb hivatalos teendője alól, kivéve az administrationalis terraészetííeket, mi nem volna nagy hátrány, miután most igen nagy része maga menté fel magát a fontosabb és terhesebb ügyektől. Tervem szerint ekként megszabadítaná a járás segédbiráját azon tömegétől a pereknek, melyek most annak majd felét, vagy minden esetben V3 részét képezik. Az eljárás vázlatát ez képezné: A járásbiró fix határnapot tűzne ki minden községben és azokat két hónap alatt egyszer mindenütt bejárná s elintézné az ezalatt a község jegyzőnek bejelentett panaszokat, melyeket időnként a község jegyző a panasz téuyálladéka igen rövid bevezetése, a tanuk és bizonyítékok feljegyzésével folyó szám szerint bevezetné s ugyanekkor kézbesítési vevény mellett az érdekelteket az ismert határidőre berendelné. Megérkezvén a járásbiró, azokat sorban inquisitorius eljárás mellett kihallgatva, ez által szerzett jogi meggyőződése szeriut, jogérvényesen elitélné és meghagyná a község jegyzőjének az ítélet végrehajtását 8 nap elteltével s csupán az Ítéletet jegyezné be azonnal vezetendő protoculumban. Arra következő tárgyalási napon, két hónap után a jegyző jelentése alapján, az előbbi Ítéletek végrehajtási eljárásai bejegyeztetvén, kezdené meg az újabb panaszok elbírálását. A járásbiró minden ily tárgyalási napért kapna a fuvaron kívül 5 frt napidíjat, a községi jegyző minden panasz felvételért 10 krt, a végrehajtási eljárásokért külön az illetőktől meghatározott mérsékleti díjazást. A biró napidija és fuvarja a bélyegekkel együtt azon napra kitűzött panaszok között egyenlően felosztva lenne. Az államnak tehát semmibe nem kerülne, a peres feleknek alig néhány száztólijába azon költségeknek, melyek most ki nem kerülhetők. Lenne e szerint gyors elintézés — mint régen a szolgabiráknál — elintéztetnének majd költség nélkül azon odiosus, és legérzékenyebb sérelmek okait képező apró ügyek, melyek most a bíróságokat elárasztják, felületes, laza elintézésük által a nép legszegényebb részét elkeserítik és általánosau elterjesztik a magyar igazságszolgáltatás megbizhatlanságát. Ausztria és külföld. Egy francia államügyész a törvényalkotás módszeréről s közegeiről. A francia államügyészségnek egyik kitűnő tagja — Guyon — Pauban — a törvényszünet befejeztével, a törvényszék első, megnyitó ülésében igen tanúságos beszédet tartott, melynek tárgya minket is közelebbről érdekelhet. A codificatio gépezetéről, a törvényalkotás módszeréről értekezett, arról, mely jelenben uralkodik, vagyis inkább uralkodnia kellenék a törvények készítésénél. A hallgatóság — mondják — igen jól volt kiválasztva ezen nagy fontosságú kérdés jelentőségének felfogására, mert senki inkább, mint a bíróságok, melyek hivatvák a törvényeket alkalmazni, tapasztalhatják, hogy a törvények szerkezete mily zavart s tökéletlen Ennek okait Guyon alaposan fejtegette. Ezeket mindenekfelett az államjtanács közreműködésének elhanyagolásában összpontosítja. Mert némely törvények, melyek a kormány kezdeményezései, az államtanács véleményezése alá bocsáttatnak : de ez csak kivétel; mások csak akkor terjesztetnek elébe, miután a parliament által már megszavaztattak ; de ez sem mindig. Innen következik — mondá - a törvény magyarázatának ingadozása, változékonysága, mi a judicatura megállapodását felette bizonytalanná s lassúvá teszi. Azért igen helyesen kérdé Guyon: miért nem terjesztetnek az összes törvények az államtanács elébe és pedig nem megszavazásuk után, hanem előtte ? Kétségtelenül a szerkezetük sokat nyerne általa. A törvényalkotási előzmények ezt fényesen igazolják. Azon törvények — Franciaj országban — melyek a parliament igénybe vétele elölt, az állam| tanács által előkészíttettek — a legjobbak s legállandóbbak közé j sorolandók. Csakhogy ezek azon korszakból valók, a melyben, a törvényalkotás terén, az államtanács által képviselt végrehajtó hatalom minden volt; mig jelenben ellenkezőleg a fötényező a J kamarákban létezik. Pedig nagyon is indokolt lenne, hogy a i kamarához, a törvények kidolgozásánál, egy oly illetékes, tapasz! talt s képzett munkatárs csatlakoznék, milyen az államtanács, í Azért is olyan kérdésre, hogy az organikus törvény 8. cikkének azon engedélyét, mely szerint a kamarák belátásuk szerint a törvényjavaslatokat véleményezés végett az államtanács elébe terjeszthetik, nem kellenék-e kötelezővé tenni ? — G u y o n főállam| ügyész habozás nélkül igennel felelt, azonban nem hallgatván el I azt, miszerint ezen reform nem minden fontosság nélküli módosij tásokat vonna maga után a lényegesb törvényekben. Ezen beszéd | folytán, a francia szakférfiak köszönetet szavaznak Guyon nak: | »d'avo'r ramené l'attention sur cet état de choses et sur les ! probléines qui s'y rattachent; mais quelque facile que sóit la • solutiou de ces problémes, 1'expérience nous fait craindre, que l'on ne continue de les negliger.« Dr. Sz. Nyilt kérdések és feleletek. Végrehajtási zálogjog-e vagy tulajdonjog? (Kérdés.) G. Hermin kielégítési végrehajtás útján lefoglaltaija az ő és férje R. István lakásán talált összes ingóságokat, mint férje tulajdonait Később K. József vezet végrehajtást R. István ellen és felülfoglalja a már G. Hermin mint alapfoglaltató által lefoglalt bútorokat. Ekkor G. Hermin tulajdoni igénykeresetet indít K. József felülfoglaltató ellen és a tárgyalás folyamán beigazolja, hogy az igényelt bútorok nem végrehajtást szenvedett férje, R. Istváné, hanem az ő, mint alapfoglaltató tulajdonai. Az igénykeresetnek ez esetben hely adható-e vagy elutasítandó ? Ha G. Hermin ez igénykeresetének helyet ád a bíróság, az esetben az ő — mint alapfoglaltató — végrehajtási zálogjoga megszünik-e, vagy pedig az továbbra is fennáll? E kérdésekre vagyok bátor a szakkörök becses véleményét kérni. Gálffy Lajos, ácsán. Irodalom. A holt kézi törvény Magyarországon. Magánjogi tanulmány. Irta: dr. Daempf Sándor ügyvéd. Pécs, 1891. Ezen tanulmányban, mint többi eddigi irodalmi termékében is, melyek közül egynémelyikét közölni lapunk is oly szerencsés volt, szerző alapos, lelkismeretes kutatónak bizonyul, ki mindig első forrásokí ból merít és nem elégszik meg azzal, hogy második kézből gyűjtse adatait. Szerző 140 oldalnyi szűk keretben mindenekelőtt kimerítő bevezetésben ismerteti a holt kézi törvények általános elvi alapjait és fejlődésüket az európai jogtörténetben. Majd a bir t okjog i viszonyokat Magyarországon tünteti fel, hogy azután részletesen áttérjen az egyes holt kézi törvényekre. Tárgyalja e teldntetben előbb az 1848 előtti állapotot fl498:LV.és LXV., az 1647: XVII., az 1715: XVI., LXXI. és XCVTI.) törvénycikkeket, i áttér azután az 1818 utáni állapotra az országbírói értekezletig; befejezésül előadván a holt kézi törvényeket a mai jogrendI szerben, Szép dolgozata bizonyára mindenütt, hol ezen tárgy iránt érdeklődnek, a kellő elismerésben fog részesülni. »A választási elv a külföldi közigazgatásban című munkára hirdet előfizetési felhívást Vázsonyi Vilmos. A munka I február hó elején jelenik meg. Előfizetési árá 1 forint. Előfizetési pénzek szerző címére (Budapest, Csengery-utca 52. sz. I. emelet 6.) küldendők. Szilágyi Dezső. Természet után rajzolva. Sik Sándor, j 1891. Ara 30 kr. Felette kimélctlen és éles hangon irt röpirat. Hibliotlieca juridia. Az összes magyar ujabb magyar jogi I és államtudományi müvek szakszerinti jegyzéke. Kiadja Révai | testvérek könyvkereskedése. Igen hasznavehető összeáflitás. Magyar-francia és francia-magyar szótár. A francia akadémia és a legjelesebb francia szótárirók után. Budapest, 1891. Kiadja a Pallas irod. és nyomdai részv. társ. 1 füzet ára 30 kr. A számos francia nyelvtan mellett, melyben a hazai irodalom bővelkedik, mindeddig nélkülöztük a kimerítő és | megbízható szótárt. E hézagot lesz hivatva kitölteni a jelen munka.