A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 4. szám - Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra, csupán egy tulajdonostárs kérésére. 1. [r.] - A katonai büntetőtörvénykönyv revisiójához. 2. [r.]

28 A J O Gr. sági kerületben lakó ugyanazon osztályok hozzátartozói képezik, kik a szabad életben a legtöbb elitélt környezetét képezték volna, kiktől tehát az utóbbiakra gyakorlandó kártékony befolyástól általában nem kell félni. Azon kevés veszélyes elem, mely ily fogházakban létezik, t. i. egyes vizsgálati foglyok és csavargók, már most is elkülönittetik a többi fogolytól, a mihez rendszerint elegendő elkülönítési tér is létezik. Csakis a nagyobb fogházakban, a mennyiben ezek részint rövid időre elitélteknek elzárására is lennének felhasználandók, fordul elő a veszélyes és romlatlan elemek valódi összevegyülése. Épen ezen intézetekben azonban a berendezések, a magánzárkák száma tekintetében is általában jobbak, ugy, hogy a foglyok elkülönítése bizonyos terjedelemben keresztülvihető. Ifjúkori elitéltek némileg hosszabb büntetési idővel külön állomásokban egyesittetnek, az egész rövid szabadság-büntetésre elitéltek azonban elkülönittetnek a felnőttektől és külön helyiségekben helyeztetnek el. Ha egyes irók a kisebb fogházakat olyanokként ecsetelik, a melyekben a bűnt és az erkölcsi romlást tenyésztik, akkor ez, a mennyiben a szemrehányás Poroszországra vonatkozik, csak ezen intézetek valódi állapotának ki nem elégítő ismeretére vezetendő vissza. Minden esetre el kell azonban ismerni, hogy az állapotok a megjelölt irányban még semmiképen sem tekinthetők kielégítőknek. Megfejthetlen marad azonban, hogy mi módon lehet ebből a feltételes elitélés szükségességére következtetni. Ha a büntetések nem hatékonyak és a fogházak berendezései ki nem elégitők, ebből csakis annak szükségessége következik, hogy mindkettőt javitsák, ez azonban nem képez okot a büntetések eltörlésére. Utóbbi annyit jelentene, hogy valami hiáryos dolgot semmivel pótoljunk. Ily eltörlés rejlenék azonban a feltételes elitélésben, mert ennek szándéka arra irányul, hogy a büntetések végrehajtásának helyébe csakis a lehetséges végrehajtással való fenyegetést tegye és mert védőinek nézete szerint ennek értéke épen abban rejlik, hogy általa a rövidtartamú szabadságbüntetések lehetőleg széles terjedelemben elessenek. Elrendelhető-e önkéntes árverés az egész közös ingatlanra, csupán egy tulajdonos" társ kérésére. Irta: GAÁL GYULA, kir. aljárásbiró Tekén. (Az 1881. évi LX. t.-c 204. §) Sz. K. tekéi lakos a sz.-pénteki 51. sz. tjkvben A. I. 1 — 7. 1. sz. alatt előjövő egész ingatlanokra 1,186/1890. tkvi szám alatt a tekéi kir. járásbíróság tkvi osztályához önkéntes árverésért folyamodott. Az elsőbiróság azon indokból, mert az elárverelni kért ingatlanok csak hányadrészben képezik kérelmező telekkönyvileg bejegyzett tulajdonát, a többi tulajdonos pedig az árveréshez az ö jutalékára nézve beleegyezését nem adta, kérelmezőt kérelmével elutasította, mely elutasító végzés ellen önkéntes árverést kérő felfolyamodást adott be. A fel folyamodás következtében a maros-vásárhelyi tek. kir. itélő tábla 5,374/1890. sz. végzésével az elsőbiróság végzését megváltoztatva, az önkéntes árverésnek az egész fenti ingatlanokra nézve helyt adott s az eljáró bíróságot az árverési hirdetmény kibocsátására s a további szabályszerű eljárásra utasította azon indokból, mert kérelmező birtok jutalékára N. N.-n e k frt kr. iránti követelése zálog jogilag bekebelezve van, az árverés pedig akként kéretvén, hogy végrehajtási árverés joghatályával birjon, ennek elrendelésénél a végrehajtási törvény 204. §-a szerint a végrehajtási árverésre vonatkozó szabályok az irányadók, miből következik, hogy a végrehajtási törvény 156. §-a is nyerhet alkalmazást, stb. Az elsőbiróság tehát, nehogy ismételve annak legyen kitéve, hogy a másodbiróság végzését megváltoztassa, a fenti másodbírói végzést ilynemű ügyekben további eljárásaiban követte; ugyanazért minden tekintetben ugyanily természetű önkéntes árveréses ügyben, névszerint Tycra Juon s társainak kérelme folytán 2,389/1890. tkvi szám alatt az árverést elrendelte. Egyik érdekelt fél azonban a kibocsátott árverési végzés ellen fel folyamodott s a maros-vásárhelyi tek. kir. itélő tábla 8,144/1890. I. sz. a. az elsőbiróság végzését megváltoztatta s kérelmezőket kérésükkel elutasította azon indokból, mert azon esetben, ha valamely ingatlan több tulajdonostársközöstulajdonát képezi, egyik vagy másik tulajdonostárs a végrehajtási törvény 204. §-a szerint csak a saját hányadának önkéntes birói árverés utján való eladatását kérheti s tekintve, hogy az elárvereztetni kért ingatlan több tulajdonostársnak határozatlan részbeni tulajdonát képezi, az önkéntes birói árverést azonban csak két tulajdonostárs kérte, ezek pedig a többi tulajdonostárs beleegyezése nélkül nincsenek jogosítva az egész közös ingatlan önkéntes birói árverését kérelmezni, stb. Szóval e második ügyben a másodbiróság az elsőbiróságnak az első ügyben követett eljárását tette egészben magáévá s indokaiban is az elsőbiróság indokait fogadta el. Tekintve, hogy ezen ellentétes két másodbirói végzés két, minden tekintetben egyenlő eljárás alá tartozó ü'gyben hozatott, mert mind a kettőben az is kéretett, hogy az önkéntes árverés a jelzálogos hitelezők elleneben .végrehajtási árverés joghatályával birjon, mindkét ügyben a kikiáltási ár a végrehajtási törvény 156. §-a a) és d) pontjaiban jelzett összeget meg nemhaladtas mindkét ügyben jelzálogos hitelező is volt; kérdés, hogy az elsőbiróság ezentúl ily ügyekben hogyan járjon el, hogy végzése meg n e v á 11 o z t a 11 a s s é k ? Szerény véleményem szerint méltányossági szempontból a másodbiróságnak ez utóbbi eljárása helyesebb, mert jóllehet a végrehajtási törvény 204. §-a harmadik bekezdéseben ez áll: »Az árverés elrendelése s a további eljárás a következő szakaszokban megállapított eltérésekkel, az ingatlanok végrehajtási arverelésére vonatkozó szabályok szerint történik« ; mindazonáltal ebból még határozottan nem lehet kivenni azt^ hogy ily eljárásoknál is a végrehajtási törvény 156. §-át szem előtt kell tartani. Részemről egyébiránt nagy jogtalanságnak tartom azt, hogy oly ingatlanok, melyek p. o. valakinek csak >/«i vaSY V20 részben képezik tulajdonát, ezen hanyadrészbeni tulajdonos önkéntes árverési kérelmére egészben elárvereztethessenek, a nélkül, hogy abba a többi társtulajdonos beleegyezését adta volna, vagy pedig jutalékuk megterhelve lenne. Egészen más a végrehajtási árveréseknél, hol a 156. §. világosan intézkedik. A végrehajtási árveréseknél a törvényhozó bizonyára szem előtt tartotta a hitelező érdekeit is, mert jól tudjuk, hogy egy birtoktest egészen mindig jobban elkélárverésen, mint annak csak egy hányada s igy a hitelező követelése jobban biztosítva van. De az önkéntes árveréseknél, hol maga a tulajdonos kéri az ő jutalékát elárvereztetni, nem tartom méltányosnak, hogy a jutaléka annak is, ki beleegyezését nem adta, bíróilag árvereztessék el. Nagyon kérem mindazokat, kik ezen ügy iránt érdeklődnek, véleményüket e becses lap hasábjain adják elő. A katonai büntetőtörvénykönyv revisiójához.¥: Irta: dr. BONTS GYULA, ügyvéd Aradon. (Második közlemény.) Mielőtt a katonai bünt. törvkv. anyagi és alaki részeivel behatóbban foglalkoznék, célszerűnek vélem előbb a szorosan vett hadi joggal egy kissé foglalkozni. Az emberiség a természettörvény által arra lévén utalva, hogy föltalálja rendjét a polgári társadalomban, az első embereket határozatlanul érzett erkölcsi szükség vonzása ösztönözte kölcsönös és állandó társulásra a hasznos eredmények ama kiszámítása és vizsgálata előtt, mely utóbb észszerűen kimutatta az államban való élésünk szükségességét — mondja Carrara »A büntető jogtudomány programmja« című müvében. Az állam eszméjével egykorúak a kormányzás rendszabályai, az állam megvédésére irányuló szükségesség érzetével pedig fokonkénti fejlődés mellett összeesik az erre hivatott polgárok külön kasztjának kötelezettségekkel való felruházása s az ezen kötelezettségek teljesítésének elmulasztását vagy megsértését megtorló rendszabályok keletkezése. így keletkezett sok évszázad folyamán aztán az úgynevezett hadi jog. Ennek tartalma tehát azon jogszabványok foglalatja, a melyben a hadsereg ugy a maga egészében, mint részeiben is az állam jogrendjéhez áll. A mennyire egyszerűnek tűnik fel ezen fogalom, ezen egyszerűség dacára is magas fokú civilizációra mutat ama körülmény, hogy a hadi jog, mint a jogélet egyik különös ága, érvényt szerezhet magának, bár évezredek multak el, a mig egy tulajdonképeni hadi jogról szólani lehetett. Különben századunk kiváló polgáriasodásának egyik fényes bizonyítékául szolgál az, miszerint azon régi római jogi elv, hogy t. i. »fegyyer alatt nyugszanak a törvények« már a tényleges szolgálatban álló katonákra nézve is elvesztette érvényét. Igen természetes, hogy a szorosan vett hadi jo°- csak ott keletkezhetett és fejlődhetett, a hol a hadi szervezet°mint egy kulon ónálló testület lépett és maradt fenn időközönkint vagy állandóan. A hadi szervezet és hadi jog történetét ennélfogva három fokorszakra oszthatjuk fel. Az első korszakra a népsereg esik, melyben maga a nép felel meg a hadsereg feladatának, hadköteles lévén minden egyes honpolgár. OJ Már a népseregnél is előtérbe lép ugyan a katonai jognak nemi alkateleme, miután a népsereg is főelvül vallja a katonai engedelmességet. Ónálló, sajátos hadi jogról azonban a népseregnél még szó sem lehetett, hanem legfeljebb csak csirájául vehető a népseregre * Előző közlemény a •>] 0 g« 1891. cvi 2. számában.