A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 47. szám - Az örökösödési jog köréből. (Felelet.)

A J O Gr. 349 Ausztria és külföld. V vizsgálati Fogságban tartott személy értéktárgyaira a németországi gyakorlat szerint a törvényszék pénztára zálogjoggal birt mindeddig. Egy legújabban hozott határozatban azonban az ellenkező felfogás jutott kifejezésre. Egy vizsgálati fogságban tartott vádlottól a nála talált készpénz elvétetett. Védője indítványozta, hogy a pénz vádlott nejének kiadassék; de a vizsgálóbíró kérelmét visszautasította, azon indokolással, hogy a pénztár esetleg igényt támaszthat az összegre. — Kz ellen a védő felebbezett, megtámadván a pénztár számára vindikált zálogjogot. A biróság neki adott igazat, kimondván határozatában, hogy nincs jogalap a vádlottnál elfogatása alkalmával talált készpénz visszatartására, mert egyrészt az a vizsgálat folyamára mi jelentőséggel sem bir, másreszt a tőrvényhozás jelenlegi állása szerint a bírósági pénztár az esetleg felmerülendő perköltségek erejéig nem gyakorolhat zálogjogot ingóságokra. Német birodalmi vizijog. Nemrég értek véget az olőtanácskozrnányok a német birodalmi vizijog szabályozására benyújtandó törvényjavaslat fölött és erre vonatkozólag a Kölnische Zeitung a következő adatokat közli: Uj mindenekelőtt a vizhivataloknak és vizkör.yveknek a javaslatban ajánlott berendezése. Miként a telekkönyv irányadó kimutatásokat tartalmaz a telkekre nézve, hasonló szerepet játszani van hivatva a vizkönyv a vizekre nézve és a vízterületekre vonatkozó minden jogviszony hivatalból, minden magánjogi viszony pedig az érdekeltek kívánságára be lesz jegyzendő a vizkönyvbe. A vízkönyvek minden vizjogilag fontos értesítés bejegyzése szempontjából állandó összefüggésben tartaudók a telekkönyvekkel. A vizkönvvek a vizhivatalok által vezettetnek és minden vizkönyv kerülete számára egy vizhivatal állíttatik fel. Ez alatt egy oly újan felállítandó hatóság értendő, a mely hivatva van minden vízjogi viszony felett a felügyeletet gyakorolni, azokat szabályozni és rendezni és a melyre bízva van bizonyos vízjogi viták eldöntése. A vizhivatalok ügykörét illetőleg kimerítő tervezeteket tartalmaz a javaslat. A vizhivatal szakértő-, jogász- és a közigazgatásban jártas tagokból, kiket az állam nevez ki és olyanokból áll, a kiket a vizjogban érdekelt személvek maguk választanak. A birodalom számára, kapcsolatban a birodalmi törvényszékkel, egy birodalmi vizhivatal állítandó fel, a melyhez utasíttatnak döntésre mindazon jogi kérdések, melyekre nézve másodfokban a vizhivatalok határoznak. A birodalmi vizhivatal költségeit a birodalom viseli, a vizhivatalokéit azon államok, melyek az illető kerülethez tartoznak. A vizek egyes nemeinek {magán, nyilvános) megkülönböztetése mellőztetik a javaslatban és azon nézet jutott diadalra, hogy minden víz nyilvános vagyon, a mennyiben törvény vagy különös magánjog cím folytán valakinek tulajdonát nem képezi. A javaslat és indokolása az érdekelt hatóságoknak tudomására fog hozatni. A párisi gonosztevők világából. Párisban átlag 200 gonosztevőre esik egy rendőr; a hivatalos számítás szerint pedig a Seine-departementben 40,000 különféle kaliberű gazember tartózkodik. Csinos kis szám, de valószínűleg alatta marad a valóságnak, hiszen ez a megállapítás már tíz esztendő előtt történt, azóta pedig a népesség jóval szaporodott. A folyó év első felében a Seine-departementban 2,869 vétség vagy bűntett követtetett el, így a kis Saint-Denis városkában 112 éjjeli támadás, 161 lopás betörés vagy bemászással. Ezenkívül 87 verekedés. Különösen épületes az úgynevezett cambrioleur-ök tevékenysége, a kik világos s magát ilyennek feltüntető Sp. Adolfnak kiszolgáltatta, mit 2'/. alatt igazol. Alperesnek <t kereshetőségi jog megállapítása ellen emelt kifogása figyelembe vehető nem volt, mert felperes nem a szállítmányozásból felmerült igényeit, hanem az átvételre nem jogosult személy részére lett kiszolgáltatás által szenvedett és igy az árú teljes értékében fennálló kára megtérítését akarja érvényesíteni, ez pedig aker. törvény intézkedésétől eltérőié g, az általános elévülési határidőn belül bármikor érvényesíthető, de különben is ezen követelését a B. Róza ellen támasztott perben vitássá tette s igy igazolta, hogy az 1885. év elején és így egy éven belül érvényesíteni megkisérlette ; a S. és V. cég utáni jojutódlást pedig az E. alattival igazolta. Minthogy pedig a keresk. törvény 398. §-a értelmében fuvarozó minden kárért, mely az árúban az átvételtől a kiszolgáltatásig esik, felelős, alperest a kereseti tőke, ugy a keresk. törvény 282. §-a alapján a 6°/o kamat megfizetésére kötelezni kellett, mert az átvételt felperes az A. alattival igazolta, ezzel szemben pedig alperes nem bizonyitotta azon körülményt, hogy az árút rendeltetési helyére juttatta, ellenkezőleg annak 2'/. szerint jogtalan személy részére lett kiszolgáltatást bizonyitotta. Átvevőnek meghatalmazotti minősége felperes által tagadásba vétetvén, azon körülménynek fenforgása képezi bizonyítás tárgyát, hogy Sp. Lipót a kereseti árú átvételére meghatalmazva volt-e s mivel alperes ez irányban kihallgatott tanúi jelen ügyletre meghatalmazotti minőségét nevezettnek nem, csak a közhiedelmet tanúsítják, az pedig nem jogosítja alperes közegeit az árú más, mint a címzett részére kiszolgáltatására : más bizonyíték hiányában az alperes által ajánlott s felperes által elfogadott főeskü általi bizonyítás volt alkalmazandó, még pedig az eredeti szövegezéstől eltérőleg azért, mert annak megállapított szövege által határozottabb kérdés lett megoldva. A kár kiszámítására nézve szakértők meghallgatása javaslatba nem hozatván, a főeskü letétele esetén valódiságára nézve kétségtelen követelés összegének bizonyítása a felperesnek odaítélt becslő eskü által volt eldöntendő. (1887. jan. 20. 1,298. sz. a.) nappal ürítik ki a lakatlan villákat. A lakatlanságot ugy állapítják meg, hogy a kapu kulcslyukába pókhálót tesznek és ha 1 — 2 nap múlva visszatérve, a pókhálót sértetlenül a régi helyen találják, e körülményből biztosan következtethetnek arra, hogy a tulajdonos nincs otthon. Az arcátlanság, a hogy a tolvajok a ház elé jönnek nagy butorszállitó kocsijukkal és még reggelijüket is elköltik nagy nyugalmasan a kapu előtt, minden gyanút elfojt már csirájában. Az éj bizonyos óráiban, némely városrészben valóságos ütközetek folynak le a rendőrség és a gazemberek közt s nem ritkán az utóbbiak maradnak a helyzet urai. Még a nagy boulevardokon is annyira elhatalmasodtak az utca »hölgy«-ei és kés-hős »barát«-aik, hogy békés polgár nejével és gyermekeivel nem mehet haza a színházból gyalogszerrel. Mindez nem túlzás. Maguk a párisi újságok Párist fórét de Bondy-nak (egy erdőség, melynek híre olyan, mint a mi Bakonyunké), coupe-gorge-nak (a hol az embernek könnyen elvághatják a nyakát) nevezik és azt mondják róla, hogy éjjeli 1—á óráig Európa legveszélyesebb városa. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési jog köréből.* (Felelet.) E lapok 45-ik számában az örökösödési jog köréből fölvetett két kérdésre — bár ugy vélem, hogy a kérdések sokkal szűkebb körre vannak összevonva, semmint hogy az azoknak tárgyaiul szolgáló örökösödési ügyekben kifejlett tényállásnak minden és különösen lontosabb részleteit is megvilágítani vagy csak sejtetni is engednék s igy a nézet megalkotásban inkább csak tapogatózni kell a képzelt föltevések között, mégis a kérdések által megvont szűk körre szorítkozva, válaszaimat a következőkben kockáztatom : I. Az, hogy W. örökhagyó két természetes leányát rendelte örököseiül, föltéve, hogy törvényes osztályrésznek igénylésére jogosult törvényes leszármazó vagy egyenes felmenő jogutóda nem maradt és hogy ezt az intézkedést érvényes végrendelettel tette : a kérdésnek elbírálására nem tartozik ; s azt hiszem, hogy ennek a kérdést feltevő sem akart lontosságot tulajdonítani. Valamint az sem lehet kérdéses, hogy W. érvényes végrendelettel jogosítva volt akképen rendelkezni, hogy bizonyos egyénnek, ebben az esetben természetes leányainak, már életben levő kiskorú és még születendő gyermekeit nevezte ki örököseiül; és hogy mindezeknek nagykorúságra jutásukig a hagyatéknak kamatai is tőkésittessenek. Ad 1. Az örökösökül kirendelt gyermekek nézetem szerint nem előbb, hanem csakis anyjuk halála után juthatnak az örökségnek tényleges birtokába és korlátlau tulajdonába. Mert anyjuk életében még mindig helye lesz a jogi vélelemnek, hogy annak gyermeke s nekik velők egyenlő osztályrészre jogosult testvérük születhetik; minélfogva a hagyatéki vagyon az életben levők között az anya haláláig fel nem osztható s szabad rendelkezésükre ki nem adható, hanem az esetleg még születendő osztályos társ vagy társak érdekeinek s öröklési igényűknek biztosítása céljából a hagyatéki vagyon, a mennyiben ebben az esetben arra alkalmas, árvatárilag kezelendő. Ha az életben levő osztályos társak nagykorúságukat egyenként elérik, ezzel csak arra nyílik meg a joguk, hogy az életben levő osztályos társak számának aránya szerint a nagykorúságot ért egyénre az egész tömegből jutó résztőkének kamatát fogja élvezhetni ; de a többi, még kiskorú osztályosokat illető tőkerész után továbbra is tőkésítendő kamatok már csak ezeket s illetőleg az esetleg későbben születendőket is fogják illetni ; a nagykorú már : ebben nem részesedhetik. Ad 2. Az árvaszék szerintem helyesen járt el, a midőn a még születendők igényének épségben tartására vonatkozó föltételbe belenyugodott. Sőt másképen el sem is járhatott volna helyesen. Mert a végrendelkezőnek ez az intézkedése a törvénynyel s az öröklési joggal nem áll ellentétben s azonfelül teljesíthető föltétel is lévén, nem tehetett mást, mint hogy az örökséget a gyámhatósága alatt álló s már életben levő kiskorúaknak érdekéből azzal a föltétellel fogadta el, a mely — és pedig lényeges — föltételhez annak elfogadását kötni a végrendelkező jónak és célszerűnek látta. Az a körülmény, hogy a még esetleg születendők érdekeinek már előzetes megóvására is épen maga az árvaszék a hivatott hatóság, tehát az örökség elfogadása körül követendő eljárását erre való figyelemmel is kellett megállapítania: csak erősbitésére szolgál annak a nézetnek, hogy az árvaszék helyesen s jogilag egyedül igazolható módon járt el. Ad 3. Ezt a kérdést egészen elvontan vizsgálva, alig lehetne reá más feleletet adni, mint hogy az árvaszék nem járt el helyesen, I ha a kamatokból, de sőt az állagvagyonból is és hozzá még a i kiskorúak számára egy részt kiutalt. Mert ez a tény ellentétben ! áll a kérdés bevezető részében röviden ismertetett tényállással s | illetve a végrendelkezőnek kifejezett akaratával. De épen azért, | mert az ellentét olyannyira szembeszökő, alig lehet föltételezni, | hogy az árvaszék jog- és hatáskörének ily kirívó módon való áthágásától ne tartózkodott volna. A miért is inkább föltehető, * Ugyané tárgyban több fejtegetés érkezett be hozzánk, melyeket i folytatólag fogunk közzétenni. A szerkesztősig.