A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 4. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 6. [r.].

•11 mint m. é. Szt.-Pétervárott tartott IV. nemzetközi börtönügyi congressuson is beható tanácskozás tárgyát képezte. Az ezen gyülekezetekről szóló tudósítások, valamint az ezek szamara a szakférfiak által elkészített vélemények az érdeklődök kezei kötött vannak, a miért is ezekre ez alkalommal bővebben kiterjeszkedni teleslegesnek látszik.* Most csakis a gyakorlat férfiainak engedjük át a szót, hogy lassúk : miként vélekednek magasrangú német birák és ügyészek a teltételes elitélés intézményéről. Mielőtt erre áttérnénk, megemlítjük még, hogy az északnyugat-német börtönügyi egyesület, mely a börtönügyi hivatalnokokat és a börtönészet szakférfiait egyesíti, a m. é. május hó 31-én tartott és gyengén látogatott értekezleten a feltételes e 1 i t é 1 é s ellen nyilatkozott. A porosz igazságügyi minisler Poroszország felebbviteli bíróságainak elnökeit és főügyészeit legutóbb véleményadásra szólitotta fel a feltételes elitélés behozatala tekintetében. A beérkezett véleményeket a porosz »Justizministerialblatt« tette közzé. 13 véle m é u y közül 12 h a t á r o z o 11 a n e 1 1 e n e n y i 1 a t k o z i k ily törvény a 1 k o t á s á n a k. A 12 vélemény egyike annyiban foglal el közvetítő állást, a mennyiben esetleg egy, a feltételes elitéléshez hasonló intézményt megengedhetőnek tart, melynél azonban a büntetés-végrehajtás felfüggesztésének engedélye' felett való döntés nem a birót, hanem az igazságügyminisztert illetné. A 13. vélemény végül ez idő szeri'nt szintén ii feltételes e 1 i t é 1 é s elfogadása ellen nyilatkozik, azonban ezt bizonyos megszorításokkal elvileg célszerűnek tartja s * Brüsselben 1SS9. évi augusztus 7 én a criminalisták nemzet- I közi egyesületének értekezlete egyhangúlag fogadta el a következő 1 határozatot : »Az egyoület valamennyi ország törvényhozóinak ajánlja a feltételes elitélés elvén k elfogadását, egyszersmind azonban annak szükségességére utal. hogy ezen intézmény alkalmazásának területe a helyi viszonyoknak megfelelöleg állapíttassák meg és hogy ennél minden nemzet érzületére és cultui állapotára tekintettel kell lenni.« (Lásd »Mittheilungen der Internationalen kriminalístischen Vereinigung« I. évf., 3. füzet (1889 november) 184. lap.) ' ; Ezen egylet némelbirodalmi csoportjának m. é. március 2'i-án tartott S. m. h a 1 1 e i énekezletén már mutatkozott az ellenzék a mennyiben a köveikezö feltett kérdésre: > Ajánlható-e a büntetés végrehaj- I tásának feltételes felfüggesztése mint uj büntetési eszköz ?« a szavazás ezen eredményt tüntette fel : igennel 42-en szavazlak, n e m m e 1 4-e n é s 6-a n tartózkodtak a szavazástól. (Lásd »Beilageheft zu Band X der Zeitschrift fúr die gesanimte Strafiechts\visseuschaft< 60. 1.) Erre | vonatkozólag a >G e r i c h t s s aa l«-bau (XLlII. köt. ;">. és 6. füzet, 480. 1.) I S t. a következő megjegyzést teszi: * . . . es ware zu wünschen, dass sich Gelegenheit fande. zu erproben, ob die Gründe für oder gegen jene Vorschláge die Mehrheit der juridischen Welt für sich habén. Seine Ueberzeugung vdrd nunmehr wohl Jeder gebildet habén, der sich für die Frage iuteressirt. Die Versammlungen der internationalen Vereinigung sind aber zu wenig zahlreich und zu ausschliesslich von der für die Reformén eingenommenen Partei besucht, um einen Schluss auf jene Mehrheit zu gestatten« A szt.-pétervári IV. nemzetközi börtönügyi congressus I. szakosztályának m. évi június 19-én és 20-án tartott ülésében a szavazás e kérdés tekintetében a következő eredménynyel járt: A feltételes elitélés elve a szakosztályban 31 szavazattal 22 e 11 e n éb e n elfogadtatott; a vétségekre nézve 28 szavazattal 22 ellenében elvettetett, a kihágásokra nézve 29 szavazattal 20 ellenében elfogadtatott, 4-e n tartózkodtak a szavazástól. [Lásd »M a g y a r Igazságügy. XXXIV. köt. (1890) II. füzet, 93. lap] A közgyűlés azonban még ezen megszorító szövegezésben sem szentesitette ezen resolutiót, hanem el- I fogadta Pols indítványát, melynek értelmében ezen kérdést, mely a döntésre még meg nem ért, a legközelebbi, 1895 ben Párisban tartandó V. nemzetközi börtönügyi congressushoz utasították Ezen határozatot a feltételes elitélés ellenzői mint nézetük győzelmét tekintik. [Lásd »AlIgem. Juristen-Zeitung« (Bécs) XIII. évf. B2. sz., 431. 1.] A szakosztályban az ellenzéket a következő szónokok képezték : C a n o n i c o olasz senator és P e s s i n a nápolyi tanár csak bizonyos reserve-velajánlták az intézményt, holott K i rchenheim heidelbergi tanár, 111 ing titk. tanácsos a porosz belügyministeriumban, Neklindow (Oroszországi és Pols (Németalföld) feltétlenül elvetették azt. A szt.-pétervári congressusra kitűzött ezen kérdésre beérkezett vélemények közül Petit párisi semmitőszéki biró és a párisi »Société Générale des Prisons* elnöke véleményében ellenezte a feltételes elitélés intézményét, úgyszintén T h a 1berg kiewi és Kirchenheim heidelbergi egyetemi tanárok is. (Lásd »J o g i Szemle* III. köt.. 1. szám, 2í. s köv. 1. »r. z. - czikkét.) A legújabban megjelent monographiák közül felemlítem W a c h lipcsei egyetemi tanárét [»Die Reform der Freiheitsstrafe«, Lipcse 1890. iO — 38. 1.], ki határozottan állást foglal a feltételes elitélés kérdésével szemben és Appelius casseli assessor értekezését [»Die bedingte Verurtheilung und die anderen Ersatzmiltel für kurzzehige Freiheitsstrafen', Cassel 1890], ki ezen reform felette hideg és megszorító pártolói közé tartózik. Szerző egészen különös óvintézkedések mellett nyilatkozik & feliételes elitélés intézménye mellett, de ezt csakis azoknál óhajtja alkalmaztatni, kik első izben vétkeznek a jogi rend ellen és kik eme tettüket nyilvánvaló módon megbánják. — — — A szt.-pétervári congressus I. szakosztályának fentebb emiitett ülésében az intézmény ellenzői különösen azt érvényesítették érv gyanánt, hogy valamely büntetendő cselekmény miatt megérdemelt büntetésnek végre nem hajtása, a mi már megelőzőleg itéietileg megállapíttatik, nyílt ellentétben áll a büntetőjog alapelveivel és a nemzetek jogi nézetével, mivel az képezi az igazság fel étlen követelményét hogy minden büntetéssel fenyegetett büntetendő cselekmény valóban meg is büntettessék és hogy a ki a törvényt megveti, az a büntetés segélyével meghajolni tartozzék a törvény előtt. ezért azon nézetben van, hogy annak a jövőben leendő behozatalát tervezni lehetne. (Ld. »Allgem. Juristen-Zeitung«. Bécs, XIII. évf. 27., 31. és 32. sz. — A porosz »Just.-Min. Bl. für die preussischc Gesetzgebung und Rechtspflege« L1I. évf. 24. sz., 1890. junius 13. kiadás, 177—187. 1. és Liszt: »Zeitschrift für die ges. Straf-Rechts\vissenschaft« X. köt. [1890] 5. és 6. füzet G82. 1. s köv., hol Liszt ezen véleményekre felel.) A porosz minister a véleményadásra felkért gyakorlati szakférfiaktól legelőször is azt kérdezte: 1. Vajon azon országokban, a melyekben a törvény a feltételes elitélés intézményét életbeléptette, kellő tapasztalatok állanak-e rendelkezésre az iránt, hogy az miként vált be a gyakorlatban ? Az erre adott válaszban arra történik utalás, hogy Angliában és Belgiumban oly rövid idő óta létezik ezen intézmény, mely teljesen elégtelen arra nézve, semhogy ily fontos törvényes újítás sikerére nézve megbízható és más államokra nézve értékesíthető tapasztalatokat lehetett volna gyűjteni. Bostonban és Massachusettsbeu a rendszernek állítólag kedvező eredményei nagy részben S a v a g e kapitány »Probation oíficer«-nek köszönhetők, ki a próbára tett személyek feletti őrködést kitűnő módon szervezte és ezt maga látja el. Ily tevékenységet azonban a kis Massachusetts államban lehet kifejteni, mely Boston városával együtt két millóinál kevesebb lakossal bir. Ezt azotiban a Németbirodalomban nem lehet keresztülvinni, mert nem találtatnék az ehhez szükségelt férfiak oly nagy száma, kik hajlammal és állásuknál fogva képességgel is bírnának oly tevékenységet, mint a minő a »Probation officerx-é, sikerrel kifejteni. Tisztán a rendőri felügyelet azonban nem lenne alkalmas ezen működést pótolni, de ez nem is felelne meg az itt szóba jövő könnyű delictumok természetének, hanem inkább elviselhetetlen szigort foglalna magában a feltételesen elitéltekkel szemben. Az amerikai rendszer kedvelő hatására vonatkozó kevés számú adat, melyek szerint viszonylag csak kevés elitélt nem állotti ki a próbát, bizonyító erővel nem birnak. Mert mivel a feltételes elitélés csakis a könnyebb bűnesetekre és a jobb egyénekre vonatkozik, a dolog természetében rejlik, hogy azok számának, kik a viszonylag rövid próbaidő alatt újabb büntetést szenvednek, kicsinynek kell lennie. A felhozott számok csakis akkor bizonyíthatnának valamit, ha be lenne bizonyítva, hogy a Probatiou-reudszer behozatala előtt ugyanazon idő alatt, mely most a próbaidőt képezi, sokkal többen szenvedtek el második büntetést. Ily bizonyíték azonban teljesen hiányzik. Különben megemlítésre méltó, hogy az új rendszer még az amerikai Egyesült-Államokban is csak a kis Massachusetts á'lamra Boston városával szorítkozott és nem juthatott be a többi területekre is. Ha tehát a javaslattal szemben gyakorlati következményei tekintetében megbízható tapasztalatokat nélkülözünk, akkor annak megvalósítása mindazon időpontig, a midőn ilynemű tapasztalatok már létezni fognak, határozottan nem tanácsos. A fentebbiekben a szakférfiak nagy többségének nézeteit visszatükröző tizenkét véleményben foglalt megjegyzések lettek röviden összegezve. A 13. különvélemény, mely a nagy többség nézeteitől eltér, szintén osztja azon nézetet, hogy ez idő szerint még nem rendel-kezünk elegendő tapasztalatok felett a feltételes elitélés tárgyában, sem hogy azt törvény utjáu behozni lehetne. Azonban elvi szempontból annak elfogadása nem tejdnthető uemtanácsosnak. A 2. kérdés igy hangzott: Érvényesült-e a feltétetes elitélés behozatalának szükségessége ? Alkérdés a) : Nem lehet-e a rövid tartamú szabadságbüntetés elismerendő hiányain más módon segítem? Ezen kérdésre tizenkét vélemény összefoglalva igy hangzik : A rövid szabadságbimtetések miatt emelt panaszok nagy mértékben túlzottak és sok esetben olyanoktól eredtek, kik nem ismerik elegendőképen a gyakorhti büntető jogszolgáltatást és a porosz fogházak valódi állapotait. A lakosság jelentékeny része még a legrövidebb fogházbüntetéstől is fél és ilyennek elszenvedése után erejéhez képest óvakodni fog újabb büntetéstől. Ez különösen a kegyelmi ügyek elintézésénél mutatkozik. A lakosság emiitett fontos része azoknagy többségéből alakul, kik születés.osztály, hivatás, birtok, hir és életmódnál fogva oly állást foglalnak el, m lyben, habár még a legszerényebb körökben is, embertársaiknál igényt emelhetnek a becsülésre. Ezen categoria messzire terjed egész a kézművesek köréig, mert a becsületes munkás is joggal követeli, hogy őt az ő köreiben becsüljék és attól fíl, hogy szabadságbüntetésre történő elitélése által kárt fog szenvedni e?en becsülésben. Eltekintve az iparszerű bűnösöktől, minden esetre hatás nélküliek a rövid tartamú büntetések a lakosságnak nem becsületszerető részénél és ennyiben el kell ismerni, hogy az orvoslás szükséglete fenforog. Továbbá szintén nagy mértékben túlzott azon állítás, hogy a rövid tartamú szabadságbüntetések egyenesen kártékonyán hatnak, mert legtöbbnyire kis fogházakban kell azokat végrehajtani, a melyekben közös elzárás létezik és mert ennek következtében azok, kik csekély büntetendő cselekmények miatt első izben szenvednek büntetést, a romlott és bűnös fogolytársakkal való közösség állal erkölcsi tekintetben nagy mértékben károsittatuak. Poroszországban a kis fogházakat kizárólag rövid büntetések végrehajtására használják; nagyobb bűnösök nem léteznek ennélfogva azokban. Továbbá a fogház lakóit, kevés kivétellel, a biró-