A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 46. szám - Egy angol váltóper. 1. r.

A JOG. 339 ártanak s teszik leginkább önző, s azon helytelen felfogásból, hogy az iroda az övék és abban az ö saját érdekük az első, semmi másra tekintettel lenni nem tartoznak. A jobb rész nem igy gondolkozik ; keresik a törvényszerinti közjegyzői jelölteket, helyetteseket, szükségük és az iroda jövedelméhez képest, de nem találnak, különösen nem helyetteseket. Mert a törvény a jelöltekre, helyettesekre gondosan elöirja a kötelességeket: mily képesítést kell kimutatni, hogy kell a gyakorlatba — a mely kizárólagos — felvétetni, mivel tartozik kamarának, hatóságoknak, feleknek és főnöknek; továbbá a fegyelmi eseteket és büntetéseket, melyek között legsúlyosabb a lajstromból való kitörültetés, a gyakorlatból való kizárás; de Ugyanekkor elfelejt nekik némi jogokat, kétségtelen előnyöket, biztositékot és védelmet is nyújtani. A gyakorlatból, hova hajlammal, hivatottsággal, s a mi tő, életcéllal és saját akaratukkal lépnek, akaratuk, fegyelmi eset és eljárás nélkül is akkor mozdítják ki a főnökök, a mikor azoknak tetszik, a főnökök még csak okát sem tartoznak adni eljárásuknak: szerencse, ha a főnök ki nem neveti. Végre e kérdés legnagyobb súlyául esik a mérlegbe az 18S6. évi VII. t.-c. 1. §-a, mely megengedi, hogy biró, kir ügyész és gyakorló ügyvéd közjegyzői gyakorlat nélkül is kineveztessék közjegyzővé, minélfogva az történt, hogy midőn a törvén}- a hagyatéki ügyekkel a közjegyzők munkáját mintegy felével megszaporította, ugyanakkor még oly közjegyző-helyettesek- is elmenekültek az intézmény szolgálatából, kiknek ott már több évük volt befektetve; mert nem tartották és nem tartják érdemesnek legszebb, legmunkásabb s legdrágább éveiket oly intézmény szolgálatában elfecsérelni, a melynél célt érhetnek azok is, kik annak szolgálatában soha nem állottak, érdekében semmit nem tettek, sőt kinevezésükig, hova a közjegyzői intézmény érdekével semmi vonatkozásban nem álló okok miatt jutottak, annak talán ellenesei voltak. A törvény ezen jól át nem gondolt rendelkezéséből az intézményre hárulható hátrányokat a kinevezéseknél a miniszter, a pályázati felterjesztéseknél a közjegyzői kamarák mérsékelhetnék és — mint a tapasztalás mutatja — e tekintetben a miniszter a várakozásnak eleget is tesz, sőt tenne még jobban is, ha a felterjesztéseknél maguk a közjegyzői kamarák nem hagynák cserben a nekik, az intézménynek s közveden a közjegyzőknek szolgált helyettesek érdekeit, midőn ezek előtt vagy ügyvédet, vagy birót ajánlanak első helyen. Például itt egy felterjesztés. Az illető kamara a betöltendő közjegyzői állásra ajánlotta egy közjegyző áthelyezési kérvényét, ezután pedig egy közjegyzői helyettest, kinek 14 évi közjegyzői gyakorlata van, majd egy ügyvéd és egy tőrvényszéki biró pályázati kérvényét jelölte ki a most emiitett sorban; de van a pályázók közt egy helyettes 10 évi közjegyzői gyakorlattal s ezzel nem birt a kamara méltányossága, igazságszeretetéből az ügyvéd és biró elé jutni; pedig ha egy közjegyző — mint cikkem bevezetésében jeleztem — királyi kitüntetésre tett szert a közjegyzői intézmény meghonosítása körül szerzett érdemei elismeréséül, egy közjegyzői helyettes is megérdemelhetne 10 éves, anyagi áldozatok árán kitartott közjegyzői gyakorlatáért bármely közjegyzői kamarától egy kis igazságot, egy kis méltánylást. Tehát törvény, némely közjegyzői kamara és némely közjegyzők együtt működnek azon, hogy az intézmény szakképzett munkásokat ne nyerjen, hogy ez által a működés színvonala sok esetben a kellő mértéken alul maradjon és az intézmény életképességét ne igazolhassa. IV. Nem csekély jelentőségű bajai a közjegyzői intézménynek még a következők is. 1. A tényleg fennálló ellenőrzés elégtelen, hatálytalan. A fentebb például felhozott közjegyzők irodáját a gyakorlat szerint minden évben megvizsgálta egy közjegyző kartárs, viszont azok is minden évben megvizsgálták egy vagy több kartársuk irodáját. Hogy mit érhetett az a kölcsönös vizsgálat, el lehet gondolni. Az ellenőrzés és felügyelet természetes dolog és a beható, komoly vizsgálatnak kétségtelen eredményeit tudni nemcsak abból a szempontból szükséges, hogy a netalán létező hibák, hiányok orvosoltassanak, javíttassanak, hanem hogy a hol a különösebb s kétségtelen képesség, eredmény van, az például szolgálhasson és megjutalmazható lehessen elismerésben, jobb, nehezebben betölthető állásra való áthelyezéssel. Az ellenőrzés és felügyelet elégtelensége aktuális baj, mert a közjegyzői intézmény várva-várt megszilárdulásához szükségesnek az is látszik, hogy a közjegyzők maguk, kartársaik s a közjegyzői kamarák tagjaik iránt szigorúbbak legyenek, a melyet a közönség tapasztalván, azon felfogás helyett, hogy mint most, egyes közjegyzők hibája miatt hajlandó bizalmatlanságot érezni, előítéletet alkotni a többire, sőt magára az intézményre is, azon felfogásnak adjon helyet, hogy egyesek hibájáért csakis az illetők felett alkosson kedvezőtlen véleményt, nem egyszersmind másokra vagy az egész intézményre nézve is. törvény 81. §-a, mely szerint »a váltón előforduló hamis, vagy hamisított aláírások a rajta lévő valódi aláírások váltójogi erejére befolyást nem gyakorolhatnak.« Minthogy pedig a Vagliano testvérek cég aláírásai a kérdéses váltókon valódiak voltak, ennélfogva ők ezen valódi elfogadmányok alapján az angol banknak adósai maradnak, illetőleg az angol bank jogosítva van az elfogadmányok összegével, a Vagliano céget megterhelni, tekintet nélkül arra, hogy a többi aláírások valódiak vagy hamisak. Teljesen közömbös e mellett, hogy mi módon eszközöltetett ki a váltó elfogadása. Vagliano testvérek a saját valódi aláírásuk alapján a váltót kifizetni tartoznak. A forgatmányok hamis volta pedig szintén közömbös, mert a fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik.« Alig képzelhető tehát a mi kereskedelmi szokásaink mellett nálunk bíróság, mely a Vagliano testvérek cég keresetét el ne utasította volna, annyira világos és kétségtelen a megoldás. Hozzátehetjük még, hogy az osztrák ill. a német váltótörvény alapjáD, bár ennek vonatkozó intézkedései nem oly világosak, az eredmény kétségtelenül ugyanaz volna, mint a mi váltótörvényünk szerint. Máskép Angliában. Ott a clearing-forgalom és bankárdivat hazájában mindenkinek megvan a maga bankárja, ki helyette a fizetéseket teljesiti. így az angol bank is, mint ez esetben a Vagliano testvérek cég bankárja, tehát megbízottja járt el, kinek kötelessége ügyfelének érdekét a rendes kereskedő gondosságával megvédeni. Az angol bank tehát nem jóhiszemű váltóhitelezője (forgatmányos) a Vagliano cégnek, a mint volna a kontinentális kereskedelmi életben, hanem kötelmi jogviszony alapján van jogosítva a Vagliano cégtől az érdekében teljesített váltófizetések megtérítését követelni. A kérdés tehát itt egészen más, t. i. az, hogy jogosítva volt e az angol bank annak, a ki a kérdéses váltókat N. Maratis nevében presentálta, azok összegét kifizetni, avagy vétkes gondatlanság terheli a bankot e fizetéseknél, Kpen azért azt az egyszerű érvelést, melyet fentebb, nálunk a mi kereskedelmi szokásaink mellett kétségtelenül döntőnek ismertünk fel, Angliában még csak fel sem hozta egyik fél sem, annál kevésbé döntötte az el a pert. Ha már most ezen a valóságban a kontinensen alig előforduló tényállást akarjuk megbírálni a mi jogunk szerint ugy u ell döntenünk, hogy az angol bank a váltókat másnak fizette ki, mint a ki a váltó szerint a fizetés felvételére jogosítva volt, tehát a fizetéssel a Vagliano céget nem terhelheti jogosan. Ha az angol bank elég gondos lelt volna arra ügyelni, hogy N. Maratisnak magának fizettessék ki a váltó összege, vagy annak pénzfelvételre jogosított helyettesének, ugy a bűnös cselekmény bizonyára kiderült volna és a Vagliano cég menekült volna a kártól. Míg tehát fentebb azt láttuk, hogy a bank, ha a váltókai leszámitolta volna, mint jóhiszemű forgatmányos jogosan követelhetett volna'fizetést, addig a szóban forgó tényállás mellett ugy kell Ítélnünk, hogy a bank, mint a Vagliano cég megbízottja, elmulasztotta a köteles gondosságot és ennek következményeit viselni köteles. Ezekben feltüntettük, hogyan és minő indokok alapján döntetnék el nálunk a per a nálunk dívó kereskedelmi szokások mellett és hogyan az Angliában előfordult valódi tényállás mellett. Lássuk már most, hogyan folyt le Angliában ama per, hogy szólnak az angol Ítéletek. Azon tekervényes és a dolog egyszerű megoldását kerülő dedukciók, melyek az angol jogi életet egyáltalán jellemzik, tán nem találhatnának alkalmasabb illusztrációt, mint épen ezen per lefolyásával. A vita leginkább a körül forgott, hogy az 1882. váltótörv. 7. rész 3. szak. értelmében a váltók bemutatóra szólóknak tekinthetők-e vagy sem és hogy az 1882. előtti esetekből, melyeket minden fokú Ítélet részletesen tárgyal, lehet-e jelen perre praecedenst levonni. Alperesnek (angol bank) védekezése oda irányult, hogy ő a váltókat kifizetni jogosítva volt, mert: 1. az 1882-iki váltótörvény 7. rész 3. szakasza értelmében, »ha rendelvényesként színlelt, vagy nem létező személy (fictitious or non existing) van megnevezve, ugy a váltót bemutatóra szólónak lehet tekinteni.« A kérdéses váltókon pedig a rendelvényes színlelt személy, mert a kiállító nem akarta, hogy a rendelvényesként megnevezett C. Petridi & Comp. cég valaha tényleg a váltó birtokába jusson; ennélfogva az angol bank jogosítva volt a váltókat bemutatóra szólóknak tekinteni és azok összegét a bemutatónak kifizetni. 2. Felperes cég nem tarthat igényt kártérítésre, minthogy ép ő vétkes gondatlansággal járt el. Szemére hányja különösen alperes, hogy a váltókat Glyka kezén át engedték menni, kinek összesen 180 font sterling évi fizetése volt, szokásuk ellenére