A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 46. szám - A közjegyzői intézmény bajai

Tizedik évfolyam. 46. szám. Budapest 1891. november 15. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart :í. sz. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP u nmm ÉRDEKEIEK KEPVISEIEIÍBE A mm ÖGÍVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGÍ/ÓI KI .^"^T^Stámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : . •—Di'. RÉVAr LAJOS — Dr. STILLER MÓR H ( ) ügyvédek. wX. y ' / Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MOR. —"' Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed éy re 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész > 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A közjegyzői intézmény bajai. Irta: Gáthy József, kir. közjegyzöhelyettes Gyulán. — Az igényperekről. Irta :Csebi Pogány Virgil, kir. aljárásbiró Budapesten. — Ausztria és külföld. (A szeméremsértS hirdetések elnyomására szolgáló angol törvény. — A külföldi biztosító társaságok.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A szabadságbüntetés tartamának módjai. Irta : R. E. S. — A hitközség képviselete vagyonjogi perekben. Irta: Horatius.) — Irodalom. (A végrehajtási törvény magyarázata dr. I m 1 i ng Konrádtól. — A tévedések tana az osztrák magánjogban, dr. Pfersche E.-töl. — A bank és árúbizományi jog az általános Német Keresk. Törvénykönyv nyomán, dr. J a c o b y S.-töl. — A vasúti jegy jogi természete. Schneeli M.-töl. — Birói ügyviteli szabályok. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA. Egy angol váltóper. Közli: dr. Hirschler Henrik, budapesti ügyvéd. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A közjegyzői intézmény bajai. Irta : GÁTHY JuZSEF, kir. közjegyző-helyettes Gyulán. Nem régen olvastuk, hogy egy közjegyzőt királyi kitüntetés ért a közjegyzői intézmény meghonosítása körül szerzett érdemei elismeréséül; azt pedig egyre halljuk emlegetni, hogy a közjegyzői intézmény megszilárdulni nem tud, hogy a hozzá fűzött várakozások nem teljesülnek. Ugy látszik tehát, hibák vannak a közjegyzői intézmény körül, holott meghonosítása annyira fontos és kívánatos, hogy az a tekintetben kifejtett sikeresebb tevékenység legfelsőbb elismerésben is részesül. Hogy egy közhasznú intézmény józan, értelmes nép között, számot tevő műveltségi fokon álló országban másfél évtized alatt sem tud meghonosulni, oly jelenség, melylyel érdemes foglalkozni; és én itt, a közjegyzői intézmény megszilárdulásának akadályaira kívánok lehetőleg rámutatni egy évtizeden át, öt közjegyzői kamara területén szerzett közvetlen tapasztalataim alapján. I. A közjegyzői intézmény a törvény által reá ruházott közhitelességen felül azon elvi alapon is áll, hogy a modern jogállam a jogélet fejlődésére, a jogrend biztosságára szükségesnek találja, hogy már az első jogi érülközéseknél, a jogügyletek keletkezésénél lehetőleg a képzettebb kéz vezesse be az ügyfeleket a törvényes korlátokkal ellátott jogéletbe. Miután e feladat tekintélyes része a közjegyző hivatásához tartoznék, ily fontos szerepkörnél fogva a közjegyzőségre pályázóktól az 1886. évi VII. t.-c. 1. §-ának c) pontja megkívánja, hogy az ügyvédi vagy birói gyakorlati vizsgálat sikeres letételén felül még három évi közjegyzői vagy négy évi birói, ügyészi, avagy ügyvédi gyakorlatot is mutassanak ki. Hogy a törvény a közjegyzőtől e fokozottabb gyakorlati minősítést megkívánja, helyes ; mert az a sablonszerűnek látszó munka, az az egyoldalúnak hitt foglalkozás, melyet a közjegyző végez, csak a felületesen szemlélő előtt látszik olyannak, kit az egyszerű, egyforma alak téveszt meg. Azonban mig azon egyszerű alak a jogélet akaratának kifolyásaként létrejött, addig a közjegyző tudásának tárházából — ha ugyan van neki ilyen — tőrvényismerete mellett előszedegesse még az elfogulatlan, lelkiismeretes biró itélő tehetségét és az ügyvéd sokoldalú gyakorlati képzettségét is és ezeknek felhasználása mellett állott elő nemcsak külsőleg, de belsőleg is a világos, átlátszó, szabatos alak, melyben a szerződést szegni akaró fél vagy tanácsadója, kötelessége megszegésére, szerződő társa megkárosítására kibúvót, útvesztőt nem talál. Lapunk mai szám Ha már most azt látjuk, hogy midőn a jogélet fejlődésének, a jogrend biztosságának céljából felállított közjegyzői intézmény szolgálatában, anyagi és erkölcsi felelősség mellett kétszáz s egynéhány közjegyző jogügyleteket közokiratokba foglalva ekként működik, ugyanakkor az országban négyezer községi és körjegyző és szám nélküli zugirász is szabadon, a legkisebb anyagi és erkölcsi felelősség és — a mi legfőbb — ahhoz való jogkészültség nélkül ugyancsak azzal foglalkozik; jogügyleteket vesznek fel m a g á n-o kiratokba foglalva — megtaláltuk a közjegyzői intézménynek a legnagyobb baját s nem szükséges fejtegetni, hogy ily körülmények között sem a közjegyzői intézmény kívánatos megszilárdulását, az ahhoz, a jogélet fejlődésére, a jogrend biztosságára vonatkozó várakozások teljesülését, sem a perek számának apadását, a bíróság terheinek könnyebbitését és az igazságszolgáltatás gyorsaságát komolyan várni senkinek nem lehet. A közjegyzői intézmény életbeléptetésével mindazok, kik jogügyletek irásba foglalásával valaha csak egy krajcárt is szereztek, érdekeik megrontásának vették az intézményt, megrontóiknak a közjegyzőt, s az azok elleni idegenkedéseknek, ellenséges maguktartásának kifejtésére, sértettnek vélt érdekeik védelmében, mindig szabad terük, olykor-olykor, — mint alább sajnálattal kimutathatom — kedvező alkalmuk is lévén, mig nem volt és ma sincs, emelkedettebb gondolkozású ügyvédet, birót és más intelligens embert kivéve, a ki az intézmény és a közjegyző szükséges s hasznos hivatása mellett szóljon, addig volt és van elég hang, hogy az ellenkezőt hirdesse és hirdeti és elég igyekezet, hogy az intézmény és a közjegyzők munkálkodásának gáncsot vessen, akadályt gördítsen s ez igyekezet egész odáig is elmegy némely községi jegyzőnél és zugirónál, hogy a házastársak ügyleteit, vagy a házassági viszony elhallgatásával, vagy akként teljesitik, hogy előbb harmadik személyre, onnan vissza a házastársra vezetik és szerkesztik az okmányaikat. Felesleges hangsúlyozni, hogy igy az intézmény, ha kivétel nélkül a legkitűnőbb erőkkel működnék is, működő erőivel együtt tekintélyében, hivatottságában előbb-utóbb megerőltetik. II. A közjegyzőnek, hogy feladatának megfelelhessen, már a törvénynél fogva, de a most jelzett nehéz helyzetre való tekintetből még inkább szükséges, hogy képzett, testileg, lelkileg képes, az intézménynyel, annak feladátával, saját közjegyzői állásával s hivatásával tisztában legyen; intelligentiájával belássa azon erkölcsi határvonalakat is. melyek megett hivatásának és saját józan anyagi érdekeinek, az intézmény és állása tekintélyének fentartása mellett, hasznosan, gáncs nélkül szolgálhat. Azonban akadnak közjegyzők, kik a jelzett tekintetekben, hol egy, hol másrészről, a bírálatot ki nem állják, minélfogva az intézmény és a közjegyzők elleneseit szaporítják még az ügyvédi, birói és felsőbb körökben is. Hiába működnek közjegyzők nehéz helyzetükben kitűnően, juttatják képességük és előkelő felfogásban tartott működésük által a közjegyzői intézményt szép világításba, e világítás az árnyékot, melyet egy feladatára képtelen kartárs. ! idézett elő, nem képes eloszlatni, sőt az árnyékból egészen méltatlanul, előítélet alakjában azoknak is kijut. Hogy nem veszek nagy mértéket e kritikai megfiyelésemnél, példával igazolom és konstatálom, hogy mig a törvény a közjegyzőtől az ismeretes legnagyobb elméleti és gyakorlati képzettséget kívánja meg, addig tényleg oly képteleneknek is ad a közjegyzői intézmény menedéket, állást és vagyont, kik semmiféle más köz- vagy magánpályán helyet l nem találhatnának. i 12 oldalra terjed.