A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891 / 45. szám - Az örökösödési jog köréből. Kérdés. 1. [r.]
334 A JOG. szabadságbüntetést még el nem szenvedtek volt. Alkalmazása az itélöbiróra bizandó, a ki ítéletében ezt különösen megokolni tartozik. A büntetés, a melyet a feltételes elitélés pótolhat, három havi elzárásnál vagy fogháznál nagyobb nem lehet.« Jacobi (berlini ügyvéd) indítványa a következő : »A jogászgyülés javasolja a fentartással való elitélés behozatalát; mert 1. e rendszabály másutt már áldásosnak bizonyult; 2. nemcsak nem tekinthető abnormitásnak, hanem inkább az államosított büntetőjog természetes haladásának.« Loebell (bírod. tsz. bíró) még kifejti, hogy noha ,i belga tapasztalatokból nem lehet még tanulságot merileni, mégis érdemes másutt is kísérletet tenni. A rövid idejű, 3 hónapon aluli szabadságbüntetések károsak; az elitéltek kisebb fogházakban munkát nem kaphatnak, ellenben sűrűn érintkeznek egymással és a fogház személyzetével. Ehhez járul az újabb kor ama törekvése, hogy kiterjcszszék a büntetőjogi tények fo g a 1 mi körét. »M i bírák gyakran jutunk oly helyzetbe, hogy kénytelenek vagyunk ugyan hozzájárulni az ügyész indítványához, de bevalljuk, hogy hason'ó baj minket is érhetett volna.« Az efféle esetekben a fogházbüntetés a tettel nincs arányban. A pénzbüntetésre nem volna kiterjesztendő a feltételes elitélés, a mely épen a rövid idejű szabadságbüntetések kikerülését célozza. Stenglein (birod. tsz. bíró) ez utóbbi szempontból egyetért Loebellel, de azért nem tartja erre elégségesnek. Szóba hozza a többi reformjavaslatot. A büntetési minimumok fokozása visszaesés volna a büntetőkvvel szemben ; ez kényszerzubbony volna a bíróra nézve, a ki már a mai minimumokat is sokallja. A botbüntetésnek újra behozatala nem jöhet szóba; a pénzbüntetés kiterjesztése a bűnösök túlnyomó részénél gyakorlatilag keresztül nem vihető, a ni unkakényszer épenséggel nem hajtható végre. Az államnak, ha segíteni akar a mai bajokon, a fogházakat kell reformálnia. A felt. elitélésnek önmagában van értéke; letörli az elitéltről a büntetés szégyenét, meggátolja a visszaesést. Struckmann (a kölni fölebbviteli bíróság elnöke) elvben ellene van az intézménynek és csak ifjúkori bűnösökre akarja alkalmazni a felt. elitélést, mert a törvény méltósága szenved az alatt, ha a biró büntet, de egyúttal gátolja a büntetés végrehajtását. Beckh (nürnbergi ügyvéd) vétségek és kihágások esetében azokra is behozandónak mondja, a kik már elzárásra voltak elitélve. Schmöldner járásbiró szerint a feltételes elitélés a büntetőtörvénybe be nem illeszthető. K a t z (berlini ügyvéd) minden vétség és kihágás esetében alkalmazandónak mondja a felt. elitélést. Hamm kölni főügyész és Merkel (strassburgi tanár) Struckmann indítványát pártolják. Jaques (bécsi ügyvéd, Seuffert (bonni tanár, Apelius (elberfeldi főügyész; és mások a felt. elitélés mellett szólnak. R u b o (berlini tanár) a napirendre térést javasolja, mert e kérdés nem a büntetőjog, hanem a végrehajtás körébe tartozik. Végül J a q u e s következő indítványát fogadták el : »A feltételes elitélés oly vádlottakra alkalmazandó, a kik bűntett, vétség vagy kihágás miatt szabadságbüntetésre elitélve még nem lettek és pedig oly büntetendő cselekményekért, a melyekre elzárás vagy legfölebb három havi szabadságbüntetés van megszabva. Alkalmazása a biró belátására bizandó, a ki azt az ítélet okaiban igazolni tartozik « Az iszákosság elleni törvény kérdése igen nagy vitát keltett, melyben a törvény eszméje mellett és ellen számosan szólaltak föl, előbbiek főleg az iszákosság erkölcsrontó hatására és arra utalva, hogy a részegség közbotrányt okoz, mely büntetést érdemel. A jogászgyülés többsége azonban kimondta, hogy az iszákosság és a részegzég ellen nem tart szükségeseknek külön büntetőjogi intézkedéseket. A közraktári jegyek kérdésében a következő határozatot hozták : »1. A közraktári jegyek forgatása maga után vonja a forgatott papírból a közraktár ellen folyó összes jogok átruházását és mindazon jogi hatásokat, a melyek maguknak a dolgoknak átadásával járnak 2. A raktári zálogjegyek behozatala nem kívánatos.« Az ajándékozások megtámad hatása tárgyában a francia jogrendszert ajánlja a jogászgyülés, mely szerint a köteles rész kiszámításánál az élők közti ajándékozások is figyelembe jönnek. A végrendeleti végrehajtó jogi állását a következőképen kell szabályozni (Előadó : G i e r k e, berlini tanár) : 1. A v. végrehajtó nem tekintendő az örökösök törvényes képviselőjének, hanem azokkal szemben önállóbb és függetlenebb helyzet biztosítandó neki. Az örökös csak peres eljárás útján gátolhassa a v. végrehajtót cselekvésében, nem periig puszta ellenmondással. 2. A v. végrehajtónak minden esetben, melyben azt az örökhagyó megjelölte cél kívánja, önálló kereshetőségi joga van az örökös ellen. Viszont a v. végrehajtó minden örökössel szemben felelős tisztének pontos betöltéseért. 3. A v. végrehajtó hatáskörét első sorban az örökhagyó szabályozza, a ki, bizonyos korlátok közt, ama hatáskört a törvényben megállapítottan túl is kiterjesztheti; kétség esetében nincs hivatva a hagyaték kezelésére és rendezésére. Működésének ideje alatt csak az ellene hozott határozat alapján rendelhető el végrehajtás a hagyaték ellen. 4. A ki az örökhagyóval szemben késznek nyilatkozott a v. végrehaitói tisztre, az az öröklés beállta után legalább a legközelebbi gondoskodás alól ki nem vonhatja magát. A ki pedig a tisztet valósággal elvállalta, az egyoldalúan nem mondhat le róla, hanem csak fontos okokból és a hagyatéki bíróság beleegyezésével. Nyilt kérdések és feleletek. Az örököödósi jog köréből. — Kérdés. — I. W. örökhagyó — két természetes leánya lévén — összes vagyonát e két természetes leányának kiskorú élő és netán még születendő gyermekeire hagyja, oly kitétellel, hogy ezeknek nagykorúságáig 3 kamatok is t ő k é s i 11 e s s e n e k. Kérdem : 1. mikor és mik ép juthatnak majd a nagykorúak örökségükhöz, — kötve lévén az örökség a »netán még születendő gyermekek« jogával, melyet felsőbíróságaink is elismertek ? 2. helyesen járt-e el az az árvaszék, mely ily feltételbe beleny ugodott? 3. helyesen járt-e el az az árvaszék, mely e feltételt elfogadván, nemcsak a kamatokból, hanem a tőkéből is utalt ki a kiskorúak részére ? 4. az összes kiskorúak nagykorúságra jutása után mi történik az örökséggel ? II. A. örökhagyónak lemenői és felmenői nem lévén, összes vagyonát végrendeletileg B. C. és D. unokaöcscseire hagyja, azon kikötéssel, hogy ha D. előtte kiskorúságban vagy leszármazók nélkül halna el, ennek vagyona is B. C-re szálljon. Osztályos egyezség alkalmával ebbe D. belenyugszik. Utóbb azonban az utó-örökös nevezést megsemmisíteni akarja s azzal áll elő, hogy a végrendeletet úgy értelmezi, hogy a végrendelet »leszármazók nélkül« szavához is hozzáértendő az »előtte« szó. Lehet-e a végrendeletet így magyarázni? A'. M. Irodalom. Felsőbíróságaink elvi határozatai a kir. Curia, a kii. itélö táblák és a pénzügyi közigazgatási bíróság döntéseinek rendszeres gyűjteménye. Készítette: dr. Márkus Dezső ügyvéd. Budapest, 1891. Grill Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedése. A mi kezdetben majdnem lehetetlennek látszott, az immár befejezett tény : két — nem is túlvaskos — kötetbe összeszorítva áll előttünk a közel hatvan kötetre terjedő döntvénytár és a számos szaklapban, nem csekély mérvben a_ »Jog«-ban is méhszorgalommal összegyűjtött anyaghalmaz. És mi több, mindez teljes szakértelemmel és szakszerű beosztással rendezve, a mi ezen munkát a gyakorlati jogászra nézve valóságos kincsesbányává, ár tekintetében pedig mindenkire nézve könnyen beszerezhetővé teszi. A jeleu kötet magában foglalja a család- és örökjogot, polgári törvénykezési rendtartást és végrehajtási eljárást, a váltóés kereskedelmi eljárást, közjegyzői és ügyvédi rendtartást és a büntetőjogot felölelő bírói határozatokat és — a mi a munka használhatóságát rendkívül emeli — mind a két kötetre terjedő betűrendes tárgymutatót Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy a derék szerzőnek ezen nemcsak nagy értelemre, de rendkívüli szorgalomra valló munkájáért őszinte elismerésünket nyilvánítsuk és ezen munkát tágas olvasókörünknek legmelegebben ajánlhassuk, mert Márkus nem szorítkozik csupán az elvi határozat közlésére, de egyúttal mesteri kézre valló rövidséggel a tényállást is állítja szemünk elé, hogy ebből a , döntvényt annál plasticusabb alakban kidomborodni lássuk. És elégtételünkre szolgál az is, hogy lapunk az érdekes jogesetek ily bő forrását nyújthatta szerzőnek, melyet az lelkiismeretesen fel is használt. A két kötet ára 10 frt. A bölcsészeti jogtudomány történelme. Irta : dr. W e r n e r Rezső, 3-ik javított kiadás. Budapest, 1892. F r a n k 1 i n-társulat. Nagy 8» IV. és 208 11. Ára 1 frt 50 kr. A munka szigorlatokra készülőknek kellő tájékozást nyújt a jogbölcselkedés jelen állásáról. Hogy ez teljesen sikerült is, ezt a jelen 3-ik kiadás minden dicséretnél jobban bizonyítja. Az örökség megszerzéséről a hazai jogtörténet és az összehasonlító jog szempontjából, tekintettel az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatra. Irta: dr. B1 u m Béla, pécsi kir. közjegyző. Pécsett, 1891. Kiadja : E n g e 1 Lajos. 8° 54 11. Ára 60 kr. Szerző ezen lapok olvasói előtt, mint szellemes és szakavatott iró régóta ismeretes és jelen dolgozata csak megerősíti azon jó véleményt, melyet iránta tápláltunk, inert ezúttal oly kérdéssel foglalkozik^ melylyel szakirodalmunk, de még a külföld szakirodalma is io-en mostohán bánt; pedig ezen épül fel az egész hagyatéki e'járás, melynek intézkedései az állampolgárok majd mindenikének jogviszonyaiba vágnak és igy a lehető legáltalánosabb érdekkel bírnak. Az öröklési jogról szóló törvényjavaslatnak az országgyűlés asztaláról való visszavétele és az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatnak szaktanácskozás elé való bocsátása alkalmából épen időszerű a