A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 45. szám - A német császár az ügyvédek ellen - Német jogászgyülés

A JOG. 333 Cikkíró ügyvéd ur az árverési eladás elősegítésére rendelt kivételes jogsegélynek tekinti a birói birtokba helyezést s azt minden korlátok nélkül a már egyszer békés úton birtokba jutott, sőt a már egyszer birtokba bíróilag bevezetett árverési vevőnek is megadni hajlandó, ha birtokában racgháborittatott. Jelen sorok irója a birói birtokba vezetést végrehajtási eljárásnak tekintvén, azt csak ott hajlandó megadni, a hol a végrehajtásnak birói Ítélet alapján helye volna s a cikkíró ur által felhozott példában a birtokba vezetést egyenlőnek tartja azzal, mintha a nyertes és békés úton már egyszer birtokba került, de birtokában megháborított felperes, a tulajdonjogát megállapító birói Ítélet alapján kérne végrehajtást, a birtokba vezetés ismétlését pedig nem tartja egyébnek, mint a már egyszer teljes eredménynyel járó végrehajtás által kimerített birói Ítélet ismételt végrehajtásának. Hogy az én nézetem a helyes, azt a következőkben igyekszem megvilágítani. Ha az árverésen megvásárolt ingatlan bérbe van adva, az árverés jogerőssé váltától kezdve a bérlő az üj tulajdonosnak fizeti a bért és — ez a fő - az ő nevében birtokol, vásárló tehát birtokba jutott. Ha a bérleti idő leteltével a bérlő nem bocsátja vissza a bérleményt, akkor az árverési vevő, mint a bérlő által birtokban volt tulajdonos, a jogtalanul birlaló bérlő ellen egyszerűen a bérlemény visszabocsátása iránti pert iudit s ezzel mit sem vészit, mert ha megadatnék is neki a jog • a birói birtokba helyezés kérésére, mielőtt az elrendeltetnék, be kellene bizonyítania itt is, hogy az első helyen bekebelezett s az árverés által nem érintett joga a bérlőnek s illetve a bérleti viszony már nem áll fenn. Ha ellenben a bérlő távozik és a birtokot a volt tulajdonos, vagy valaki más foglalja el, ezek ellen a sommás visszahelyezési perrel lép fel az árverési vevő s mint már birtokban volt tulajdonos, a birtokháboritókkal szemben biztosan nyer. Épen igy a sommás visszahelyezési perrel lép fel akkor is, ha már egyszer birtokba vezettetett bíróilag és szerzési címe igazolva lévén, ha egy negyedóráig volt is csak birtokban, már öt illeti meg a birtok és minden háboritóján győzedelmeskedni fog. Látható tehát, hogy semmit sem vészit az árverési vevő akkor sem, ha nem térünk el a törvény rendes irányától. Hogy már most ezen korlátok is kitüntetve legyenek és félremagyarázásnak ne legyen kitéve az általam is helyesnek elfogadott meghatározás, szükséges azt azon szinte önként értetődő meghatározással megtoldani, miszerint árverési vevőnek nemcsak birtokon kivül kell lennie, hogy a birói birtokba vezetést sikerrel kérhesse, hanem kell, hogy a birtokban sem közvetve, sem közvetlenül benne ne lett legyen. Minélfogva a meghatározás egészen praecise igy fog szólani: A vételi bizonyítvány kézbesítésének napjától kezdve, az attól számított köztörvényi elévülés (ez idő szerint 32 év) lejártáig bármikor sikerrel kérheti a vht. törv. 180. §-ában engedélyezeit birói birtokba vezetést azon birtokon kivül levő árverési vevő, ki a kérdéseit ingatlan birtokában még sem közvetve, sem közvetlenül nem volt; mig ha a birtokba akár csak közvetve is belépett, de abból kivettetett, a birói birtokba helyezést többé igénybe nem veheti, hanem a birtokában őt megháboritók ellen sommás visszahelyezési perrel kell fellépnie. Ausztria és külföld. A német császár az ügyvédek ellen. Egyhamar önkényesebb és erősebb támadás nem történt a bíróság és a védelem függetlensége és szabadsága ellen, mint minőt a német császár elkövetett ez év október 22 én. II. Vilmos császár egy leiratot intézett a porosz államminiszteriumhoz. Ez okmány miniszteri ellenjegyzés nélkül a hivatalos lap élén megjelent. Nagy és általános feltűnést okozott e császári levél Berlinben és egész Németországban. Alakjánál és tartalmánál fogva egyaránt közfigyelemre érdemes. Az eset, mely miatt II. Vilmos császár oly rendkívüli módon tudatja nézeteit és elhatározását, a következő : Egy berlini bünper adott alkalmat a fejedelem nyilatkozatára. Egy közönséges gyilkosságot tárgyaltak a törvényszék előtt. A Heinze-házaspár megölt egy napszámost. Az asszony becstelenségével kereste kenyerét és kitartotta férjét, ki kerítő volt. A végtárgyalás nyilvánosan folyt le s a legocsmánvabb bűnöket nagy hallgató közönség előtt, szemérmetlen nyíltsággal tárgyalták. A hírlapok a szenzációs pörről részletes tudósításokat adtak. A védő ügyvédek a vádlottakat informálták, hogy mi módon kerü'.hetik el súlyos büntetésüket ; alaki nehézségek miatt a végtárgyalás nem volt befejezhető s az Ítéletet elhalasztották. Sokáig tartván az ülés, a védő ügyvédek kimerültek s az elnöktől engedelmet kértek, hogy hozathassanak maguknak valamit enni és inni; mit ez megengedvén, a tárgyalási teremben pezsgőztek. A tárgyalás Berlin erkölcsi állapotát a legsötétebb oldaláról világította meg. Nagy volt a tisztességes emberek megbotránkozása. Erre a császár megírta a fenti levelet, mely igy szól és melyet érdekes adatként közlünk : »Az én nevemben szolgáltatnak igazságot. A Heinze-pör elijesztő módon kimutatta, hogy a nagyvárosokban s különösen Berlinben a kerítés és a nagymértékű prostitúció az állam ésa társadalom általános veszéllyé vé fejlődött. Ez üzelmek erélyes irtására első kérdés, j hogy a létező törvények alapján mennyiben lehet hatályosan fellépni a keritők ellen. E feladat a rendőrségnek és a büntető igazságszolgáltatásnak teendője. A rendőrségnek kötelességelesz ama romlott emberek osztályai ellen erősebben és tekintet nélkül fellépni. Egyúttal biztositandók a végrehajtással megbízott hivatalnokok, hogy cselekvő eljárásukban nemcsak elismerést, hanem védelmet is fognak nálam találni. A mi a fennálló büntetőtörvényeket illeti, oda kell hatni, hogy a törvényszékeket ítéleteikben hamis humanitás ne vezérelje s e szerint komoly esetekben lehetőleg magas büntetést szabjanak. Ugyancsak vizsgáltassék meg, hogy és mennyiben szükséges a fennálló büntető jognak módosítása vagy kiegészítése. A büntető eljárás is közelebbről megbírálandó lészen, tekintettel oly rendszabályokra, melyek meggátolják, hogy a védők, megfeledkezvén kötelességükről — hogy az igazság felderítéséhez járuljanak — feladatukká I teszik magát az igazságtalanságot frivol eszj közökkel győzelemre segiteni. Továbbá gondoskodni I kell, hogy a törvényszék méltósága a védelem, a vádlottak és a közönséggel szemben minden esetre bizíosittassék. Végül szükséges, hogy oly esetekben, midőn a legsúlyosabb erkölcsi hibák szolgálnak a tárgyalás anyagául, a tárgyalás nyiivánossága kizárassék.« Német jogászgyülés. Ez év szeptember hó lü-én és 11-én tartatott a huszonegyedik német jogászgyülés Kölnben. Elnöke Drechsler volt, a birodalmi törvényszék tanácselnöke, akit Struckmann, a kölni fölebbviteli bíróság elnöke helyettesitett. A részletfizetésekre kötött ügyletek körül tapasztalt visszaélések tárgyában D o v e (frankfurti tsz. biró) kifejti, hogy túlozzák az e tekintetben létező bajokat, miért is helytelen volna a szerződési és iparszabadság korlátozása. Makower (berlini igazságügyi tanácsos) utal arra, hogy minden jogügyletnél lehetségesek visszaélések. A gazdaságilag gyengék oltalmazandó!?, a nélkül, hogy ez gyámkodássá legyen. E kérdés tárgyalásánál abból kell kiindulni, hogy senki sem követelheti egyszerre a tárgyat és annak vételárát. A felek a részletfizetésre vásárolt ügyletnél is vételt akarnak létesíteni; ha az a részletek meg nem fizetése folytán nem létesülne, az eladó csakis a használatért és az elhasználásért követelhet kártérítést, a melyet szükség esetében a biró szabna meg. Igy meg volna szüntethető ama nagy igazságtalanság, hogy az eladó a tárgyat visszaveszi és a fizetett részleteket megtartja. Heck tanár egyetért az előbbivel és utal amaz ügyleteknek a zálogügylettel való hasonlóságára. Ha az alsóbb néposztályok érdekében ezeket lehetett hatósági felügyelet alá helyezni, nincs ok arra, hogy miért ne lehetne ezt megtenni a részletfizetésre történő eladásokkal is. S t r a u s s (müncheni ügyvéd) ez eladásokat a hitelviszonyok rosszabbulása okának tartja. A tulajdonjog fentartásáról ugyanis egy harmadiknak nem lévén tudomása: a mint jogát a vevő-adós ellen érvényesiti, r előáll az eladó igénykeresetéve!, melyben az átlós támogatja. Épen azért helyes volna a tulajdonjog fentartását az illető tárgyakon észrevehetően megjelölni. Gillischevski járásbiró nem tartja szűkségesnek — az eladó érdekében sem — a tulajdonjog fentartását, elégséges az eladásra feljogosító zálogjog. Wilke (berlini igazságügyi tanácsos) azt javasolja, hogy a részletügyleteket vételügyleteknek tekintsék; sorsjegyeknél és fényűzési cikkeknél az ilyen ügyletek ki legyenek zárva. Ha az eladó tulajdonjogánál fogva visszaveszi a tárgyakat, akkor vagy fizesse vissza a teljesített összegeket, vagy pétiig adja el azokat nyilvánosan, ugy, hogy a vételáron és 5%-os kamatain felül befolyó összeg a vevőé legyen, a ki az esetleges különbségért is felelős. Hausmann ügyvéd a szegény sorsúak érdekében íöntartandóknak véli ez ügyleteket, melyek csak a sorsjegyek és értékpapírok eladásából zárandók ki. A jogászgyülés végül kimondja, hogy e kérdés még nem érett meg a határozathozatalra és azt a legközelebbi jogászgyülésre halasztja. (Ez Gráczban lesz.) A holttá nyilvánítás kérdésében (kapcsolatban a polg. tvk. tervezetének vonatkozó intézkedéseivel) a jogászgyü és elhatározta, hogy a baleset miatti eltűnés is a holttányilvánitás esetei közé sorozandó. Élénk vitát keltett a harmadik kérdés: »Miképen szabályozandó az ingatlan leltárának viszonya a személyes és dologi hitelezők jogaival és a bérbeadó zálogjogával szemben ?« A vita, a melyben főképen Gierke és Enneccerus (marburgi tanár) vettek részt, ez utóbbi következő intlitváuyának elfogadásával végződött: A polg. Wkv. tervezetének vonatkozó rendelkezései helyeslendők, célszerű volna azonban a felelősség megszűnését attól tenni függővé, hogy a leltár tárgyai elidegenítve és az ingatlantól eltávolítva lettek-e. A bérbeadó zálogjoga a foglalás alól kivett tárgyakra is kiterjesztendő, azon jogosultság nélkül, hogy e tárgyakat a bérleti viszony tartama alatt a gazdaságtól megvonja. A feltételes elitélés kértlése igen nagy vitát keltett. Stenglein és Loebell birod. tszéki birák a következő javaslatot terjesztették elő : »A feltételes elitélés behozatala kívánatos a testi sértés, a lopás és egyéb vétségek és kihágások esetében oly vádlottakkal szemben, a kik elitélésük idejében a belföldön