A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 45. szám - Az árverési vevő birói birtokba helyezésének kérédéshez. (Végrehajtási törvény 180. §-a.)

332 A JOG. elévülési idő alatt), a mennyiben ezen szerződési sérelmek (Anstand) tényleges létezését késedelem nélkül és a kellő módon megállapította (p. o. praeiudicium utján). A keresk. törvény az adásvételi és szállítási ügyletekből származó, föntebb felsorolt igényeknél nagyobb elévülési időt és illetve egy évet rendel a fuvarozási, szállítmányozási1' és a kárbiztositási ügyletekből származtatott kártérítési jogokra nézve [keresk. törv. 390., 410., 487. §§.] azontúl a kereshetőségi jog elenyész. Megjegyzendő, hogy a kártérités-támasztási jogok f e n t a rtása és azok mibenléte (lérje stb.) az illető jogigény keletkezése, vagyis a szerzüdés-szegés (károsító cselekvény) beállta után a jelen esetekben is haladék nélkül cons-tátálán dók, mert különben az illető fuvaros, szállítmányozó és bitositási vállalkozó kötelezettsége és illetve felelőssége [a roszhiszeraííség esetét kivéve] meg nem állapitható. A mi különösen a fuvaros ellen a fuvarozott árúban történt romlás, vagy annak súlya vagy men nyiségében mutatkozó megfogyatkozás, ugyszinte a fuvar idő be nem tartása folytán keletkezett kár megtérítése iránti kereseti jogot illeti, az csak ugy keletkezik és illetve érvényesíthető, ha előzőleg a keresk. törvények vonatkozólag megszabott j o g f e ntartás és e jog mibenlétének megállapítására vonatkozó jogalkotó [praejudicialis] cselekvények teljesíttettek. A keresk. törv. 39§. §-a ugyanis rend< li, hogy »az árú elveszése vagy megsérülése miatti kártérítés esetéhen az árúnak szükséghez képest szakértők által megállapított rendes kereskedelmi, ilyennek nem létében pedig közönséges értéke vétetik alapul.« -— 1 Az árverési vevő birói birtokba helyezésének kérdéséhez. (Végrehajtási törvény 180. §-a.) Irta: GYARMATHY ERNŐ, kir. közj. jelölt Nagy-Enyeden. Dr. Sándor Ferenc ügyvéd ur a »Jog« idei 18. számában közzétett fejtegetései végén kijelenti, hogy maga sem tartja az abban előadottak által a kérdést kirneritettnek s további fejtegetésekre hívja fel a »J o g« olvasóit. Ez által indíttatva, megkísérlem szerény nézetem előadásával bármi kis részben is hozzájárulni a fenti kérdés körüli eszmék tisztázásához. Nézetem szerint a vht. törv. 180. §-ában szabályozott birói birtokbahelyezés nem egyéb, mint az ingatlanok átadására irányuló végrehajtás egy neme és igy teljesen analóg intézmény a vht. törv. 221. § ában szabályozott végrehajtás utjáni behelyezéssel. Hogy egészen külön szakaszban tétetik erről az intézkedés, azt azon körülmény indokolja, hogy a vételi bizonyítvány, bár birói határozat jellegével bír, mégis nem sorolható a vht. törv. általános határozataiban felsorolt végrehajtható közokiratok egyik csoportjába sem, mert valójában nem más, mint az elárverezett ingatlanoknak az árverési vevő által történt megvételét kimondó végzés jogerőre emelkedését constatáló, tehát jogerősségi bizonylat." Épen ezért teljesen egyetértek cikkíró ügyvéd úrral abban, hogy ezen színleg, t. i. a vételre vonatkoztatva kivételes, de valósággal t. i. a megvételt kimondó birói határozattal vonatkozásban önként következő" jogsegélynek, a birói birtokba vezetésnek alap14 Für die Klagen und Einreden g e g e n den Spediteur aus dem Speditionsvertrage wegen gánzlichen Verlustes oder wegen Verminderung, Beschádigung oder verspáteter Ablieíeriing d e s G u t e s, ist im Interessé des Speditionsverkehrs die kurze Verjahrungsfrist eines Jahres festgesetzl (Art. 186); sie b e g i n n t (actio nata) bei gánzlichem Verlust mit demAblaufdes Tages, an dem die Ablieferung [nach Vereinbarung oder Handelssitte (Art. 279) — mit Rücksicht auf die regelmassige Dauer des Transportes von dem Abgangsort] an den Bestimmungsort — ordnungsmássig hátte bewirkt sein miissen, in den übrigen Fallen mit dem A blauf des Tages, a n dem die Ablieferung geschehen ist. Der Destinatar darf demnacb nicht in Unthátigkeit verharren, vvenn die ihm avisirte Gütersendung innerhalb einer entsprechenden Frist nicht angekommen ist. Rücksichtlich der aus gleichem Fundament eníspringenden Einreden genügt es zur U n t e rbrechung der Verjáhrung, wenn die A n z e i g e der betreffenden Thatsachen an den Spediieur binnen der einjahrigen Frist abgesendet worden ist ; sie sind alsó nur dann erloschen, wenn die Anzeige nicht innerhalb Jahresfrist abgesendet, nicht aber schon dann, wenn sie nicht sofőrt nach der Entdeckung (Art. 349) gemacht wurde. Der Spediteur kann sich auf die Verjáhrung berufen, sobald er beweist, dass von der Empfangnahme des reclamirten SpeditionsGutes durcb ihn biszumTage der Reclamation von Seite des Committenten ein lángerer Zeitraum vtrflossen ist, a 1 s zur auftragsgemássen Ausfiihrung der übernommenen Versend u n g und zur einjahrigen Verjáhrung erforderlich ist stb«. [L. »D as Recht des Commissionshandels« von Dr. G r ü n h u t, Wien, 1879. Pag. 546]. * Mint a »J o g« idei 21. számában közölt fejtegetéseim rendén kimutattam, a vételi bizonyítvány kiadásának csak az utóajánlati határidő letelte s igy a teljes jogerősség beállta után van helye. Gy. E. eszméje nem abban áll, miszerint az árverési vevő azon interirualis időszakban, mely az árverezés, vagy helyesebben annak teljes jogerőre jutása napjától a tulajdonjog tkvi bekebelezéséig tart. hozzájuthasson a birtokhoz. De már azt nem fogadom el, hogy az árveréseni vételkedv előmozdítása céljából alkottatott volna a szóban forgó szakasz, Az árverési vevőt az iránt, hogy az általa az államhatalom közreműködése mellett megvett ingatlan birtokba vételéhez külön költséges per nélkül jut hozzá, biztosítja a birói odaítélés. Ennek a nem Ítélet és igy nem végrehajtható birói odaítélésnek sanctiója végett, alkotta meg a törvényhozó a vht. törv. 180. §-át. A mint gondoskodnia kell a törvényhozónak arról, hogy minden a biró által jogerősen kimondott döntés sanctióval birjon s a mint a tulajdoni, illetve birtokpereknél a jogerős Ítéletek sanctiójául, kiindulva abból, hogy ha már valamely ingatlan tulajdonjoga vitássá tétetett, a legtöbb esetben a vesztes alperes, ha birtokban van, nyertes felperest a birtokba önként bebocsátani nem fogja, a tulajdonjog végrehajtás utjáni bekebelezése mellett megalkotta a vht. törv. 221. §-ában szabályozott birtokbahelyezést, ugy kellett gondoskodnia arról is, hogy a valamely ingatlannak árverésen történt megvételét kimondó birói döntés is megnyerje sanctióját a végrehajthatóság kimondása által. Ezen szükségnek eredménye a maga valódiságában ingatlanok átadására irányuló végrehajtást képező, a vht. törv. 180. §-ában engedélyezett birói birtokba vezetés. Kimutattatván a fentiekben, hogy a tárgyalt birói birtokba vezetés a vht. törv. törv. 221. §-ában szabályozott birói birtokba helyezéssel teljesen analóg, ingatlanok átadására irányuló végrehajtási intézmény; világos, hogy a végrehajtási törvénynek erre vonatkozó szabályai irányadók. A végrehajtási törvény arra vonatkozólag, hogy mely időtartamon belül vehető igénybe a tárgyalt és az azzal analóg a 221. §-ban szabályozott jogsegély, végrehajtási mód, külön intézkedést seholsem tartalmaz, minélfogva az általános határozatokhoz kell fordulnunk. Az általános intézkedésekben a végrehajtással élhetés feltételéül a birói határozatoknál — csekély kivétellel — a jogerőre emelkedést találjuk. A birói határozattól s illetve az abban a teljesítés, illetve tűrés határidejéül kitűzött időtől függ aztán, hogy a határozat azonnal, vagy csak bizonyos idő letelte után végrehajtható-e. A vételi bizonyítvány maga nem egyéb, mint egy más birói határozat, a megvételt kimondó, az ingatlant a legtöbbet Ígérőnek odaítélő végzés jogerőre emelkedését tanúsító okmány, további jogerőre emelkedésre szükség nincs s másrészről a vételi bizonyítvány most már a tulajdoni és birtoklási jog megszerzését tanúsítva, a vevőt az azonuali birtokba vételre jogositja fel, tehát azonnal végrehajtható. A vételi bizonyitvány alapjáni végrehajtás, vagyis a 180. §-ban szabályozott jogsegély igénybevételére az árverési vevő a vételi bizonyítvány megszerzése után azonnal jogosult. A végrehajtás kérelmezhetésének végső időpontjára vonatkozólag ismét az általános határozatokhoz kell fordulnunk. A végrehajtási törvény 23. §. 2. bekezdése szerint »a végrehajtási jog, a követelés minőségére és jogcímére való tekintet nélkül, az Ítélet jogerőre emelkedésétől, vagy más végrehajtható közokiratban foglalt teljesítési határidőtől számított és semmi körülmény által félbe nem szakitható rendes magánjogi határidő alatt évül el«, minélfogva a végrehajtás a jogerőre emelkedési s illetve a teljesítésre határidőül kitűzött naptól számított 32 éven belül bármikor kérhető. Ezen idő alatt kérhető — ezen eredményben is teljesen egyetértek czikiró ügyvéd úrral — a vételi bizonyítvány alapján is a végrehajtás, vagyis a birói birtokba vezetés. A cikkíró ur állal kívánt meghatározás ezek szerint röviden a következő volna : Az árverési vevő a vht. törv. 180. §-ában szabályozott birói birtokba vezetéssel élhet a vételi bizonyitvány kézbesítésének napja ^ és az ettől számított köztörvényi elévülés (ez idő szerint 32 év) i beteltének napja közötti időben. Ezen meghatározás azonban, a mint épen cikkiró ügyvéd ur fejtegetései meggyőztek, nem elégséges, annak kibővítése szükséges és ez az, a mi épen késztetett jelen sorok megírására. Két, a sorok közt olvasható véleményével nem érthetek egyet cikkiró úrral Az egyik a dr. Kemény Andor ur nézetének tarthatatlanságát igazolandóan felsorolt példák között fordul elő, hol felemlíti, hogy Kemény ur nézete szerint nem volna helye a birói birtokba vezetésnek oly esetben, a hol pl. 10 évi bérleti jog első helyeni bekebelezése folytán az árverési vevő tűrni kénytelen, hogy az általa megvett ingatlant a bérlő csak a telekkönyvileg : biztosított bérleti ideje lejárta után adja át az ő tényleges j birtokába. Minthogy — mint emiitettem — cikkíró ur ezen példát a Kemény ur nézetének tarthatatlanságára hozta fel, azt kell hinnem hog v o, t. i. cikkíró ügyvéd ur ez esetben is helyét látja a 180. §-ban megalkotott jogsegélynek. A másik cikkiró ur azon kérdése, hogy ismételhető-e a birói birtokba vezetés ? miből ismét azt kell következtetnem, hogy cikkiró ur legalább is nem tartja feltétlenül kizártnak az ismétlést. Itt érvényesül már most az egy eredményre vezető, de a fejtegetésekre cikkiró ügyvéd ur és jelen sorok irója által alapul használt más-más alapeszme közti különbség.