A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 45. szám - Az új királyi táblák s az ügyháralékok

Tizedik évfolyam. 45. szám. Budapest 1891. november 8. Szerkesztőség: v.. Rudolf-rakpart :í. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HFTILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERDFKEINEK KÉPVISELED A MAGI fifiMDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KOZJEGÍZÓI Ki Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Df. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 írt 50 ki fél » 8 » — » egrész > 6 > — » Az előfizetési pénzek bérmeutesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM ; Az új királyi táblák s az ügyhátralékok. Irta : C s a n á d y István kir. járásbiró Szent-Endrén. — Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban. Irta : dr. D o b a i Győző budapesti ügyvéd — Az árverési vevő birói birtokba helyezésének kérdéséhez. Irta : Gyarmathy Ernő. kir. közjegyzőjel. Nagy-Enyeden.— Ausztria és külföld. (A német császár az ügyvédek ellen. — Német jogászgyülés.) -- Nyilt kérdések és feleletek. lAz örökösödési jog köréből. Irta: R. M.) — Irodalom (Felsőbíróságaink elvi határozatai. Készítette : dr. Márkus Dezső. — A bölcsészeti jogtudomány történelme. Irta : dr. Werner Rezső. — Az örökség megszerzéséről. Irta: dr. Blum Béla. - Beküldettek.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések. TÁRCA. Nota per. Közli: Résö Ensel Sándor, budapesti ügyvéd. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Az új királyi táblák s az ügyhátralékok. Irta : CSANÁDY ISTVÁN, kir. járásbiró Szent-Endrén. Ezen címalatt a »Jo g« folyó évi 41. es 42-ik számaiban megjelent közlemények az ügyhátralékok folytonos emelkedésének okai kipuhatolásával tüzetesen foglalkozván, a cikkek irója igen nagy és hasznos szolgálatot teend az igazságügy érdekének, ha a már állandóvá vált baj forrásaira rámutat és a bekövetkezhető veszély elhárítására alkalmas módozatokat ajánl. Igen helyes irányt követ a cikkíró ur, midőn a decentralisatio müvét, a támadások ellenében védelme alá veszi és az újonnan szervezett kir. táblákat az ügyhátrálékok emelkedése okozóinak nemcsak el nem ismeri, hanem azokról a vádnak még gyanúját is elhárítani törekszik. Mert sokkal újabb keletű ezen intézmény, mintsem annak hasznos vagy káros volta már is észlelhető volna, és az új kir. táblák életbeléptetése óta sokkal rövidebb idő telt el, semhogy az új felebbviteli forumok működését tapasztalati tények alapján, kellőleg megbírálni lehetne. Az idő és tapasztalat fogja majdan igazolni azt, hogy azoknak volt-é igazuk, kik az egységes kir. tábla fentartása mellett harcoltak, vagy azoknak, kik a decentralisatio keresztülvitele mellett törtek lándzsát. A szegedi kir. ítélő táblánál közelebb előfordult sajnos esetből azonban, az igazságszolgáltatás hitelének megrenditésére vagy aláásására épp ugy nem lehet következtetést levonni, a mint nem lehet abból az új intézmény megbuktatására tőkét kovácsolni. De annyit az igazság megsértése és elfogultság nélkül ki lehet mondani, hogy az ott követett eljárás egyáltalában nem alkalmas mód sem a munkakedv emelésére, sem az ügyhátralékok apasztására. Mert az önérzetes bírót még az is bántja és nagyon elkedvetleníti, ha őt munkálkodásra serkentik ; mivel a ki hivatásának megfelel és kötelessége érzetétől át van hatva, azt nem szükséges és nem kell teendőire figyelmeztetni, a ki pedig az intelmeket bevárja, azt már a fen> égetés sem tereli jobb útra. Szükséges tehát, hogy az 1891 évi XVII. törvénycikkben letett legfőbb felügyelet az ideje korán felmerült sajnálatra méltó eseményre is kiterjedjen és jövőre annak ismétlődését meggátolja. Cikkiró ur a decentralisatio védelmében gondosan összegyűjtött statistikai adatokkal határozott számokkal mutatja ki azt, hogy az ügyhátralék már a decentralisatiót megelőző években is nagy mennyiségben fel volt szaporodva; és ezen állítás valóságát sem megcáfolni, sem meggyengíteni num lehet. Lapunk mai száma Igazat mond cikkiró abban is, hogy a munkaszaporodással a birói személyzet létszáma is emelkedett, de nézetem szerint a munka emelkedésével a személyzet szaporitása nem mindig tartott lépést. Mert ha lépést tartott volna, semmi esetre sem következett volna be a hátralékos ügyeknek túlszaporodása, mely ma már ijesztő mérvet öltött és vele megbirkózni alig lehet. A birói létszám időnkénti szaporitása többnyire elkésetten és akkor vétetett foganatba, midőn az követelőleg lépett fel és az elől már kitérni nem lehetett. Ez az egyik alapja a hátralékok növekedésének. Mert a restantia olyan természetű, mint a folyón keletkezett zátonv, melyet ha idejekorán el nem hántanak, szigetté növekedik és állandó helyet foglal. Az ügyhátralékok emelkedésének másik főforrását pedig nézetem szerint is a perek folytonos szaporodása képezi. Mindenki tudja, ki azzal foglalkozik, hogy a perek időről-időre szemlátomást szaporodnak, melyekre egyfelől az ipar, kereskedelem és gazdászat fejlődésével megváltozott viszonyok, másfelől pedig a szőlők elpusztulásával előállott általános elszegényedés következményei szolgáltatnak alapot. De nagy befolyással van a perek szaporodására népünk természetében fekvő perlekedési vágy és viszketeg is, miről a feleket saját káruk érzete és tapasztalata mellett sem lehet leszoktatni. Nagyon természetes aztán, hogy a perek szaporodásával, a bíróságok munkája is nagy mértékben emelkedik. Fokozza a létező bajt a felebbezési jog használhatásának korlátlansága is, mely szabadalmat a felek nem mindig a szükség kényszerhelyzetében, nemcsak megsértett jogaik védelmére és nem csupán az igazság kiderítésére használnak fel, hanem élnek azzal igen gyakran kedvtöltésből, bosszúból, dacból, vagy az ügyek végnélküli húzása és halasztása céljából. Tudok rá több esetet, hogy a felek a meghozott ítélet ellen, beismerésök mellett és még akkor is felebbeztek, midőn más bizonyíték hiányában saját akaratukból főeskűvel kívánták az ügyet eldönteni; mások pedig felfolyamodást adtak be a végrehajtási ügyekben beadott előterjesztésöknek helyt adó végzések ellen is, míg mások az 1881. évi LX. t.-cikk 228. §-ára támaszkodva, a biztosítási végrehajtást rendelő végzések ellen folyamodtak fel, midőn a biztosítás ingó és ingatlanokra együttesen a per bíróságánál kéretett és rendeltetett el, azt állítván az előző vagyis a 227. §. intézkedésének figyelmen kívül hagyásával, hogy ingó és ingatlanokra biztosítást a birtokbiróság van jogosítva elrendelni. Midőn ilyen s több eféle alaptalan felebbezések és felfolyamodások szabadon adhatók be és büntetlenül maradnak, nem csuda, ha a jogorvoslatok felebbviteli jogrendszerünkgyengéjének felhasználásával, a felsőbb bírósági ügyhátralékok túlszaporodására vezetnek. A baj forrásául hozza fel cikkiró, hogy a peres eljárás szabályai alkalmazásánál nemcsak a judicaturában, hanem másnemű eljárásban is nagymérvben nyilvánul az első bírósági gyöngeség és tökéletlenség, melyeknél fogva tömegesek a semmiségi esetek, mik a feloldások köpenyegébe burkoltatnak. Ezen állítás jogosultságát és helyességét azonban már nem ismerhetem el. Mert megvagyok róla győződve, hogy a felek által felhasznált jogorvoslatok — melyek a felsőbb bíróságoknál a munkát oly nagy mértékben szaporítják — nem annyira az első bírósági ítélkezés és eljárás gyengeségének és tökéletlenségének tudhatók be, mint inkább részint egyes törvények homályos tartalma és fogyatékosságára, részint pedig a feleknek a törvény kijátszására irányzott |£ oldalra terjed.