A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 45. szám - Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban - Nota-per. (Kossuth Lajos irói életéből és egy jogi szaklap meginditásának küzdelmeiről.) 2. [r.]

330 A JOG. úzelmeire vezethetők vissza. De meg vagyok győződve arról is, hogy az első bírósági határozatok nem mindig azért oldatnak fel, mert az alsóbb birák a törvényt helytelenül alkalmazzák vagy az alaki jog megsértésével feltűnően sok szabálytalanságokat követnek el, hanem igen gyakran tőlük nem függő okok és körülmények miatt. Igaz ugyan, hogy a bírónak mindig a fennálló törvények értelmében és azok helyes alkalmazása mellett kell ítélni és eljárni; de a tételes törvények nem mindig alkalmazhatók, mert minden speciális esetre törvényt szabni nem lehet, törvény hiányában vagy annak hézagossága miatt tehát bírói felfogás, nézet és meggyőződés az irányadó. Es ha a felsőbb bíróság az alsóbb bíróság határozatát feloldja vagy megváltoztatja, annak nem mindég az alsóbb biró az oka, hanem azon körülmény, hogy az egyéni nézetek és birói meggyőződések az alsóbb és felsőbb bíróságoknál nem mindig találkoznak. Ha ez igy van, a min kételkedni nem lehet, akkor az észlelt feloldásokért az alsóbb birót tudatlansággal, járatlansággal vagy gyenge felfogással vádolni nem lehet és pedig annál inkább nem, mert az egyéni nézetek és birói meggyőződések helyességét, a felsőbb bíróságoknál is akkor lehet mérvadónak tekinteni, ha azok már szintén felül bírálva lettek. Ezen nézetnek adott kifejezést a »Jog« 1890. évi 14-ik számának tárcájában megjelent Klucsik című közlemény szellemes írója is, a ki az úgynevezett klucsik használatánál következetesen előadja, hogy a szellemileg és testileg elcsigázott kir. táblai birónak érdemeire és megfeszített szorgalmára való hivatkozással kiosztott nagy mennyiségű perek feldolgozásával erősen lesz hangsúlyozva, hogy hetenként legalább is 10—15 darabot fog az ülésbe behozni, mely benne helyezett erős bizalomnak aztán az illető referens csak ugy felelhet meg, ha módot talál abban, hogy a periratok nagy halmazában legalább látszólagos hibát fedezzen fel, mely miatt az első bírósági határozatot feloldhassa. És a ki keresi a hibát, az rendesen meg is találja. A megtalált hibák aztán az ügy elbírálásához nézet szerint szükséges okmányok vagy előiratok beszerzésében és valamelyik ki nem hallgatott tanú pótlólagos kihallgatása megrendelésében mutatkoznak. Ilyen s több ehez hasonló klucsikok alapján a perek, rendszerint a nélkül, hogy az elsöbiróság tévesen, felületesen vagy meggondolatlanul járt volna el, feloldatnak és visszakerülnek oda, a honnan jöttek, az édes anya, az első fórum ölébe. Hogy ezen állítás nem túlzott és megfelel a valóságnak, azt a cikkíró ur is elismeri, midőn maga is azt állítja, hogy a jogszolgáltatás tökéletlensége bizonyos mértékben abból ered, hogy a hátralékokat minden áron megszüntetni akarjuk. A nagy és sok munkának futólagosan gyors elintézése többnyire az alaposság rovására esik. Mert a kinek kevés idő alatt sokat kell feldolgozni, nem áll módjában átgondolt tökéletes munkát végezni, hanem vagy átszalad munkálatain, vagy kibúvó ajtót keres azokban. A birói munkálatok feldolgozásánál tekintetbe kell venni a testi és szellemi erő mellett a felfogást, tapasztalatot és jártasságot is és elegendő időt kell adni az ügyek tanulmányozására és alapos elbírálására. A felszaporodott hátralékok megszüntetésére tehát igen sok tényezők működhetnek közre, melyekből a baj alapos gyógyítása meríthető. Ilyen tényező lenne a birói létszám szaporítása mellett, az alsóbb bíróságoknak is helyes irányban való újra szervezése. Mert az alsóbb bíróság, különösen a járásbíróságok a mostani birói létszám- és személyzettel, túlhalmozott munkáikat és teendőiket a legjobb akarat és igyekezet mellett sem végezhetik el ugy, a mint kellene és megkívántatnék. Ha elegendő munkaerők, ha szakképzett birák alkalmaztatnak és azok szükségletöknek és társadalmi állásuknak megfelelő javadalmazásban részesittetnek, ha a tehetséges, szorgalmatos, munkás és jómagaviseletű birónak érdeme mindenkor elismerve és méltányolva lesz, ha világos és kifogástalanul jó törvények hozatnak, melyek a nép életét, szokásait és jogérzületét felölelik és hazai viszonyainknak minden tekintetben megfelelnek, ha a perjog és felebbviteli rendszer, ugy alakittatik át, hogy az anyagi igazság mellett az alaki is érvényesülhet: akkor minden bizony nyal apadni fog a nagy mennyiségben felhalmozódott ügyhátralék és idő folyamán végképen meg is szünend. Ha azonban a hátralékok folytonos szaporodásának alkalmas eszközök felhasználásával jókor eleje nem vétetik, akkor a baj tovább fog terjedni elannyira, hogy az, mely már most is állandónak mutatkozik, egészen orvosolhatlanná váland. »Inmedicabile vulnus ense recidendum est, ne pars sincera trahatur.« Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban.* Irta : dr. DOBAt GYŐZŐ, budapesti ügyvéd. (Harmadik közlemény.) A kereskedelmi törvényben szabályozott rövid elévülési határidőkre visszatérve, mindenekelőtt kiemeljük, hogy a rövid elévülés alá eső jogigények közül a megvett árdknem kellő minőségére támasztott elégtételiés illetve a kártérítési Elűző közlemény a »J o g« 42. és 43. számában. TÁRCA. Nota-per. — A »Jog« eredeti tárcája. Közli : RÉSŐ ENSEL SÁNDOR, budapesti ügyvéd. (Kossuth Lajos irói életéből és egy jogi szaklap meginditásának küzdelmeiről.) II.* Az első közlemény végén érintettük, hogy K o s s u t h Lajos a »Törvényhatósági tudósitások« felsőbb engedély nélküli kiadásáért, a kéziratoknak a censura alóli elvonásáért, ugy egy szabadelvű párt alakítása miatt volt perbe fogva. 1837. évben a szaklap úttörőjét minden irányban kérdőre vették,;hogy milyen cél indította őt annak kiadására? Érdemes adni az erre felelt 3 pontból álló választ. A feltett kérdés ez volt: Quae est causa ergo, quod publicitatem adeo promovere student ? A válasz erre igy hangzott : 1-ször. A ki ugy, mint én, a status erőszakos rázkódtatásait borzasztó nagy szerencsétlenségnek hiszi, meg lesz győződve, hogy a közrend, csend, béke és boldogság ösvényein csak azon törvények vezethetik a nemzetet, melyek a nemzet természetes fejlődéséből önként származtak. Nagyon szükség tehát, hogy a hozott, kivált az újabb tapasztalás által még meg nem erősödött törvényeknek alkalmazásukbani foglalatja, mint jó vagy rossz, a mint megfelel a szükségnek, vagy hiányos, közönségesen tudassék s igy erősödjék a törvényhez! ragaszkodás, ha jó s igy tisztuljanak az ország különböző részeibeni tapasztalással a gondolatok, stb. Es ez volt egyik nézetem, mivel a nyilvánosság terjesztését most, mióta a systematicumi operatumoknak 1830. ótai közvitázás alá * Lásd a »J o g« 41. számát. bocsátásával a nemzetben egy élénkebb lelki élet támadott, szükségesnek és hasznosnak Ítéltem. (Most, 50 év után, a kormány a javaslatait maga terjeszti a szaklapok elbírálása alá, 1837-ben pedig, a ki ily követeléssel állott elő, országháboritónak tekintetett.) 2-szor. A közhirlapokból értettem esztendők óta, miképen külföldön sok helyütt bizonyos mirigy mutatkozik titkos társaságokba egyesülésre. Én ennél nagyobb szerencsétlenséget nem ismerek és azért mindenkire nézve, ki a rendnek, csendnek, a közbátorságnak és józan törvényes haladásnak igaz barátja, kötelességnek hiszem ezen titkos egyesülési iránynak ellenébe munkálódni. Ezek után a vádlott kiemelte a nyilvánosság jótékonyságát, összehasonlította azt a napfény és fáklya fényével. Hivatkozott Franciaországra, hol a szabad szó elnyomása miatt titkos szövetkezetek keletkeztek, melyek borzasztó vétségeken kivül még király-gyilkolást is idéztek elő. mig Angliát a szabad szó a titkos társulatoktól megóvta. Azután igy folytatta : Hazánk szomorú emlékű históriája azt mutatja, hogy mig a megyei közgyűlések szerfelett ritkák voltak és csak különös királyi engedelem, vagy nádori elnökség alatt tartattak, addig örökös összeesküvések, titkos szövetségek boncolták a szerencsétlen hon kebelét, mióta ellenben a megyék gyűlésén kiki érzését a törvény határai közt szabadon kibuzogja, istennek hála, megszűntek a titkos szövetkezések hazánkban. A vádlott például hozta fel a mult század végéről azon összeesküvést, melyet a nyilvánosság kizárása okozott. És előadta, hogy a »Törvényhatósági tudósitások« kiadásával azt akarta elérni, hogy a külföldről titkos szövetkezések hazánkba be ne harapódzanak, (Látnivaló ezen feleletből, hogy Kossuth titkos szövetkezet alakításával is gyanusittatott és hogy szaklapja annak nézeteit terjesztette.) A 3-ik pontban a vádlott kifejtette, hogy a kormánynak kötelessége ugy a közigazgatási, mint törvénykezési téren haladást tanúsítani és a nemzet reformtörekvéseit figyelembe venni, mely