A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 44. szám - A szabadságbüntetés tartamának számítási módjai. (A btk. 3. §-a.)

A J O G-. 175 válton alapuló követelés is rendeztetett, s illetve rendeztetett volna, s miután alperesek kifogásai az előadottak alapján nem tekinthetők olyanoknak, a melyek a váltótörvény 92. §-a alapján a kereseti váltót hatálytalaníthatnák, a megállapodás ellenes kitöltésre alapított kifogás pedig mivel sem igazoltatván, alperesek a kereset értelmében marasztalandók voltak. A felhozott többi kifogások a váltó szövegével cáfoltatván meg, azok további indokolást nem igényelhetnek. A hivatkozott tanuk kihallgatása púdig lényegtelen körülményre vonatkozván, mellőzendő volt. A budapesti kir. itólö tábla: (1890. október 9-én, 1,581.) Az első bíróság ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt hivatalból megsemmisíti, stb. Indokok: A váltótörvény 115. §-a szerint a jelen váltótörvény életbeléptetése előtt kiállított váltók és váltónyilatkozatok kellékei az eddigi, vagyis az 1840. évi XV. t.-c. alapján levén elbírálandó, kétségtelen, hogy a kereseti váltó kellékeire nézve az 1840. évi XV. t.-c. szabályai nyernek alkalmazást. Ebből kiindulva, az első biróság ítéletét meg kellett semmisíteni ; mert a kereset alapját képező okiratban fizetési hely kijelölve nincs, holott ezt az 1840. évi XV. t.-c. 14. §. ^) pontja ugy az idegen, mint a saját váltókra nézve, mint a váltónak egyik múlhatatlanul megkívántató lényeges kellékét tünteti fel. Minthogy pedig a kereset alapját képező ily okiratból a hivatkozott törvény 19. szakasza értelmében váltói kötelezettség nem származik, a váltójog-kötelezettséget meg nem állapító ily okiratra alapított váltókeresetre a váltó-eljárás 4. §-ához képest a váltóbiróság hatáskörrel nem birváu, eme szakasz intézkedéséhez képest a kereset már a kir. törvényszék által volt volna hivatalból visszautasítandó. Ezekhez képest, vonatkozással a váltó-eljárás 37. §-ára, az első biróság Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíteni, a keresetlevelet felperesnek visszaadatni kellett stb. A m. kir. Curia: (1891. október 8-án, 315.) A másodbiróság végzése az abban felhozott indokokból és azért is helybeuhagyatik: mert a keresetnek alapul szolgáló okirat szövegében a b kulai takarékpénztár, mint olyan van megnevezve, a kinek T é s z é re vagy a kinek rendeletére a fizetés igértetik s így az nem azt a helyet jelöli meg, a hol a fizetés a lejáratkor teljesítendő, stb. líeni szükséges a tőzsdebiróság illetőségének kikötésénél, hogy az alávetés kölcsönös legyen és különösen nem kívántatik meg annak kimutatása, hogy felperes ellenlevéllten magára nézve is a tőzsdebirőságot ismerte el illetékesnek. Jövőben kötendő ügyletekre nézve a tözsűebiróság illetősége érvényesen kiköthető és az illetőség a keresk. törv. alapján indított kereseteknél a színleges ügyviselö (falsus procurator) ellen is megáll. A budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága,: Az illetékesség elleni kifogás elvettetik 8 alperes a per érdemleges tárgyalására utasittatik. Indokok; Alperes beismerte, miszerint az A) alatti kötlevélen előforduló »Vau Severen \Vollmann« aláirás tőle származik, a nélkül, hogy bebizonyítani meg is kísérletté volna azt, hogy a »Van Severen \Vollmann« cég léteznék és hogy ő ezen cég jegyzésére fel volna jogosítva. Már pedig ezen tekintetben kétségtelenül alperest, ki a cég aláírására való jogosultságát állította, terhelte volna a bizonyítási kötelezettség. Minthogy pedig a keresk. törvény 290. §-a szerint a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó meghatalmazásnál, a meghatalmazó és meghatalmazott, továbbá az utóbbi és harmadik személyek közti jogviszonyra nézve a keresk. törv. I. rész 5. címében foglalt határozatok nyernek alkalmazást, az idézett rész és cim 52. §-a szerint pedig, ki mint kereskedelmi meghatalmazott valamely kereskedelmi ügyletet köt, a nélkül, hogy kereskedelmi meghatalmazással birna, a vele szerződő harmadik személynek a kereskedelmi jog szerint felelős s ez utóbbinak szabad választásában áll tőle kártérítést vagy a szerződés betöltését követelni: ezen rendelkezésből helyesen csak az következtethető, hogy a törvény hatályosnak akarja elismerni a szerződést a színleges ügyvivő ellenében, vagyis hogy a másik szerződő fél a meghatalmazás nélkül eljárt ügyviselőt tekintheti szerződőnek ; következéskép, hogy utóbbi az állítólagos meghatalmazó kötelezettségeibe lép és a vele szerződött fél tőle mindazon kötelezettségek teljesítését követelheti, a melyeket az állítólagos meghatalmazó nevében magára vállalt. Minthogy pedig alperes állítólagos meghatalmazóját ezen választott biróság illetőségének alávetette, felperes tehát ezen jogát is érvényesítheti színleges ügyvivő alperes ellen : az illetékesség az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-ának bj, illetve d) pontja alapján meg volt állapítandó s alperes a per érdemleges tárgyalására utasítandó, mert a kötelezett fél aláírása az A) alattiból kitűnik, mely körülménynyel szemben azon alperesi ellenvetés, hogy felperes magát ezen biróság illetőségének irásbelileg alá nem vetette, annál kevésbé érdemel figyelmet, mert felperes ezen biróság illetőségét a kereset megindítása által elismerte ; továbbá, mert a törvény szellemében ezen választott biróság illetősége fennáll mindazon esetekben, melyekben a szerződő felek akarata kifejezetten annak kikötésére irányult, tekintet nélkül arra, hogy mely időpontban nyilvánult ezen akarat; végre mert az ügylet érvénytelennek kimondása iránt indított alperesi kereset az 1881 : LIX. t.-c. 95. §-ában emiitett esetnek nem tekinthető, ezen per folyamatba tétele tehát ezen választott bíróságot eljárásában nem gátolja. ("1891. április hó 23-án, 283. sz.) A budapesti kir. itólö tábla: Az elsöbiróság ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 96. §. a; pontja alapján megsemmisíti ; az eljáró bíróságot a kereset elbírálására illetéktelennek nyilvánítja. Indokok: Mert az eljáró választott bíróságnak az illetékességet megállapító végzésében felhozott s a keresk. törv. 290. 51. §-ai helyes értelmezésére alapított indokai szerint, a mennyiben alperes, ki az A) alatti kötlevélben lévő »Van Severen Wollmann« aláírásnak tőle származását beismeri, a Van Severen Wollmann cég képviseletére jogosítva nem volt; az A) alattiban e cég nevében vállalt kötelezettség alperest személyesen terheli s igy ez alapon alperes, ki az A) alattiban állítólagos meghatalmazottját az eljáró választó biróság illetékességének alávetette, a most nevezett biróság előtt, a mennyiben meghatalmazás nélkül járt el, saját személyében is jogosan perelhető volna, mivel annak a kérdésnek eldöntése, hogy valóban meghatalmazás nélkül járt-e el alperes s hogy ennélfogva az A) alatti alapján a kötelezettség őt személyesen terheli-e, nem az illetékesség tárgyában hozott határozatba, hanem a per érdemére tartozik s mert bár jóllehet az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. a), b}, c) és d) pontjai azt a kitételt tartalmazzák, hogy az illetékességnek a felek magukat akár az ügylet kötése alkalmával, akár később alávethetik, ez nem zárja ki azt, hogy az egymással üzleti összeköttetésbe lépő üzleti összeköttetésből felmerülő minden peres kérdésre, tehát nemcsak a már megkötött, hanem az üzleti összeköttetés alapján később létrejövendő ügyletekből eredhető perekre nézve is eljáró tőzsdebiróság illetékességének magukat eleve alávethessék, mert a törvény helyes értelme szerint a tőzsdebiróság a törvényben meghatározott peres kérdésekre nézve az esetben illetékes, ha felek akarata bizonyos meghatározott ügyre vagy ügyekre vonatkozólag kifejezetten az emiitett biróság illetékességének kikötésére irányul s ez Írásban bármely időpontban kijelentetik ; már pedig alperest illetőleg jelen esetben, midőn az A) alatti szerint értékpapíroknak a tőzsdén vétele és eladása céljából felperessel üzleti összeköttetésbe lépett, az A) alattit Van Severen Wollmann nevében aláirt alperes ez okiratban világosan kijelenti, hogy a felperessel értékpapírok vétele és eladása tekintetében kötendő minden ügyletből eredő kereskedelmi kérdésre nézve az eljáró biróság illetékességének magát aláveti, erre nézve kétség fenn nem foroghat, végül mert bár ezek szerint az eljáró tőzsdebiróság az A) alatti folytán létrejött üzleti összeköttetésből eredő s értékpapírok vételére vonatkozó s igy a K. T. 258. §-a 3. pontja értelmében kereskedelmi ügyleteket képező ügyletekre alapitott kereset elbírálására az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-a 6. pontja értelmében, tekintve, hogy a felek egyikének kereskedői minősége sincs kétségbe vonva, illetékes volna is abban az esetben, ha a tőzsdebiróság illetékességének magát mindkét fél törvényszerűen aláveti, mivel az a körülmény, hogy alperes felperes ellen a kereset alapját képező egyik ügylet érvénytelenítése iráut a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél jelen kereset megindítása előtt pert indított, a tőzsdebiróságnak a felperesi keresetre nézve az A) alattin alapuló illetékességén mit sem változtatna ; mert az 1881 : LIX. t.-c. 95. §-a első bekezdésének esete fenn nem forog, a mennyiben felperes az alperes ellen öt megillető igényt más bíróságnál nem érvényesítette s igy jeleu ügy más bíróságnál folyamatban nincs: mégis mindezek dacára a fentebbi módon kellett határozni azért, mert az 1881: LIX. t.-c. 94. §. 6. pontja szerint, a mennyiben az ügylet nem tőzsdei ügynök közvetítése mellett az ott kitett módon jött létre, mely eset ezúttal fenn nem forog, a tőzsdebiróság illetékességének e törvényhely alapján megállapításához szükséges az, hogy a nevezett biróság illetékességének magát mindegyik fél írásban és kifejezetten alávesse; már pedig az A) alattit egyedül alperes irta alá, felperes pedig azt, hogy a kereskedelmi forgalomban szokásos ellenkötlevél is állíttatott volna ki s azt ő aláirta és alperesnek átadta és abban a tőzsdei biróság illetékességének magát szintén alávetette volna, maga sem állítja, alperest, ki ily körülmények között felperes ellen a tőzsdei biróság előtt pert nem is indíthatna, az A) alattiban foglalt egyoldalú alávetés nem kötelezi. (1891. június hó 1-én, 3,723. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése megváltoztatik és a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának illetékessége a fenforgó keresetre nézve megállapíttatik. Indokok: Az 1881: LIX. t.-c. 94. §-ának b), c) és d) pontjában előforduló az a rendelkezés, mely szerint az ezen szakaszban emiitett kivételes bíróságok hatásköréhez utalt bizonyos peres ügyekben e bíróságok illetékesen csak ugy járhatnak el, ha a felek magukat ily kivételes bíróságnak írásban kifejezetten alávetették; a dolog természetéből folyólag épen ugy, mint az 1868: LIV. t.-c. 52. §-ának a) pontjában foglalt hasonlatos rendelkezés helyesen és a folyton követett gyakorlatnak megfelelőleg csak ugy értelmezhető, hogy az érintett kivételes bíróságok i letékességének megállapítására törvényszerű alapot nyújt az, ha a kereset alapjául szolgáló az az okirat, melyben a kérdéses illetékességi kikötés foglaltatik, csupán az alperesként perbe idézett fél által aláíratott légyen, a kinek kifogásával szemben az illetékes-