A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 44. szám - A szabadságbüntetés tartamának számítási módjai. (A btk. 3. §-a.)

A J O G-. 175 válton alapuló követelés is rendeztetett, s illetve rendeztetett volna, s miután alperesek kifogásai az előadottak alapján nem tekinthetők olyanoknak, a melyek a váltótörvény 92. §-a alapján a kereseti váltót hatálytalaníthatnák, a megállapodás ellenes ki­töltésre alapított kifogás pedig mivel sem igazoltatván, alperesek a kereset értelmében marasztalandók voltak. A felhozott többi kifogások a váltó szövegével cáfoltatván meg, azok további indokolást nem igényelhetnek. A hivatkozott tanuk kihallgatása púdig lényegtelen körül­ményre vonatkozván, mellőzendő volt. A budapesti kir. itólö tábla: (1890. október 9-én, 1,581.) Az első bíróság ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt hivatalból megsemmisíti, stb. Indokok: A váltótörvény 115. §-a szerint a jelen váltó­törvény életbeléptetése előtt kiállított váltók és váltónyilatkozatok kellékei az eddigi, vagyis az 1840. évi XV. t.-c. alapján levén el­bírálandó, kétségtelen, hogy a kereseti váltó kellékeire nézve az 1840. évi XV. t.-c. szabályai nyernek alkalmazást. Ebből kiindulva, az első biróság ítéletét meg kellett semmisíteni ; mert a kereset alapját képező okiratban fizetési hely kijelölve nincs, holott ezt az 1840. évi XV. t.-c. 14. §. ^) pontja ugy az idegen, mint a saját váltókra nézve, mint a váltónak egyik múlhatatlanul meg­kívántató lényeges kellékét tünteti fel. Minthogy pedig a kereset alapját képező ily okiratból a hivatkozott törvény 19. szakasza értelmében váltói kötelezettség nem származik, a váltójog-köte­lezettséget meg nem állapító ily okiratra alapított váltókeresetre a váltó-eljárás 4. §-ához képest a váltóbiróság hatáskörrel nem birváu, eme szakasz intézkedéséhez képest a kereset már a kir. törvényszék által volt volna hivatalból visszautasítandó. Ezekhez képest, vonatkozással a váltó-eljárás 37. §-ára, az első biróság Ítéletét az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíteni, a keresetlevelet felperesnek visszaadatni kellett stb. A m. kir. Curia: (1891. október 8-án, 315.) A másod­biróság végzése az abban felhozott indokokból és azért is helybeu­hagyatik: mert a keresetnek alapul szolgáló okirat szövegében a b ­kulai takarékpénztár, mint olyan van megnevezve, a kinek T é s z é re vagy a kinek rendeletére a fizetés igértetik s így az nem azt a helyet jelöli meg, a hol a fizetés a lejáratkor teljesítendő, stb. líeni szükséges a tőzsdebiróság illetőségének kikötésénél, hogy az alávetés kölcsönös legyen és különösen nem kívántatik meg annak kimutatása, hogy felperes ellenlevéllten magára nézve is a tőzsdebirőságot ismerte el illetékesnek. Jövőben kötendő ügyletekre nézve a tözsűebiróság illetősége érvényesen kiköthető és az illetőség a keresk. törv. alapján indított kereseteknél a színleges ügyviselö (falsus procurator) ellen is megáll. A budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága,: Az illetékesség elleni kifogás elvettetik 8 alperes a per érdemleges tárgyalására utasittatik. Indokok; Alperes beismerte, miszerint az A) alatti köt­levélen előforduló »Vau Severen \Vollmann« aláirás tőle szárma­zik, a nélkül, hogy bebizonyítani meg is kísérletté volna azt, hogy a »Van Severen \Vollmann« cég léteznék és hogy ő ezen cég jegyzésére fel volna jogosítva. Már pedig ezen tekintetben kétség­telenül alperest, ki a cég aláírására való jogosultságát állította, terhelte volna a bizonyítási kötelezettség. Minthogy pedig a keresk. törvény 290. §-a szerint a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó meghatalmazásnál, a meghatalmazó és meghatalmazott, továbbá az utóbbi és harmadik személyek közti jogviszonyra nézve a keresk. törv. I. rész 5. címében foglalt határozatok nyernek alkal­mazást, az idézett rész és cim 52. §-a szerint pedig, ki mint kereskedelmi meghatalmazott valamely kereskedelmi ügyletet köt, a nélkül, hogy kereskedelmi meghatalmazással birna, a vele szer­ződő harmadik személynek a kereskedelmi jog szerint felelős s ez utóbbinak szabad választásában áll tőle kártérítést vagy a szer­ződés betöltését követelni: ezen rendelkezésből helyesen csak az következtethető, hogy a törvény hatályosnak akarja elismerni a szerződést a színleges ügyvivő ellenében, vagyis hogy a másik szerződő fél a meghatalmazás nélkül eljárt ügyviselőt tekintheti szerződőnek ; következéskép, hogy utóbbi az állítólagos meghatal­mazó kötelezettségeibe lép és a vele szerződött fél tőle mindazon kötelezettségek teljesítését követelheti, a melyeket az állítólagos meghatalmazó nevében magára vállalt. Minthogy pedig alperes állítólagos meghatalmazóját ezen választott biróság illetőségének alávetette, felperes tehát ezen jogát is érvényesítheti színleges ügyvivő alperes ellen : az illetékesség az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-ának bj, illetve d) pontja alapján meg volt állapítandó s alperes a per érdemleges tárgyalására utasítandó, mert a kötelezett fél aláírása az A) alattiból kitűnik, mely körülménynyel szemben azon alperesi ellenvetés, hogy felperes magát ezen biróság illetőségének irás­belileg alá nem vetette, annál kevésbé érdemel figyelmet, mert felperes ezen biróság illetőségét a kereset megindítása által el­ismerte ; továbbá, mert a törvény szellemében ezen választott biróság illetősége fennáll mindazon esetekben, melyekben a szer­ződő felek akarata kifejezetten annak kikötésére irányult, tekintet nélkül arra, hogy mely időpontban nyilvánult ezen akarat; végre mert az ügylet érvénytelennek kimondása iránt indított alperesi kereset az 1881 : LIX. t.-c. 95. §-ában emiitett esetnek nem tekinthető, ezen per folyamatba tétele tehát ezen választott bíró­ságot eljárásában nem gátolja. ("1891. április hó 23-án, 283. sz.) A budapesti kir. itólö tábla: Az elsöbiróság ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 96. §. a; pontja alapján megsemmisíti ; az eljáró bíróságot a kereset el­bírálására illetéktelennek nyilvánítja. Indokok: Mert az eljáró választott bíróságnak az ille­tékességet megállapító végzésében felhozott s a keresk. törv. 290. 51. §-ai helyes értelmezésére alapított indokai szerint, a mennyi­ben alperes, ki az A) alatti kötlevélben lévő »Van Severen Wollmann« aláírásnak tőle származását beismeri, a Van Severen Wollmann cég képviseletére jogosítva nem volt; az A) alattiban e cég nevében vállalt kötelezettség alperest személyesen terheli s igy ez alapon alperes, ki az A) alattiban állítólagos meghatal­mazottját az eljáró választó biróság illetékességének alávetette, a most nevezett biróság előtt, a mennyiben meghatalmazás nélkül járt el, saját személyében is jogosan perelhető volna, mivel annak a kérdésnek eldöntése, hogy valóban meghatalmazás nélkül járt-e el alperes s hogy ennélfogva az A) alatti alapján a kötelezettség őt személyesen terheli-e, nem az illetékesség tárgyában hozott határozatba, hanem a per érdemére tartozik s mert bár jóllehet az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. a), b}, c) és d) pontjai azt a kitételt tartalmazzák, hogy az illetékességnek a felek magukat akár az ügylet kötése alkalmával, akár később alávethetik, ez nem zárja ki azt, hogy az egymással üzleti összeköttetésbe lépő üzleti össze­köttetésből felmerülő minden peres kérdésre, tehát nemcsak a már megkötött, hanem az üzleti összeköttetés alapján később létrejövendő ügyletekből eredhető perekre nézve is eljáró tőzsde­biróság illetékességének magukat eleve alávethessék, mert a tör­vény helyes értelme szerint a tőzsdebiróság a törvényben meg­határozott peres kérdésekre nézve az esetben illetékes, ha felek akarata bizonyos meghatározott ügyre vagy ügyekre vonatkozólag kifejezetten az emiitett biróság illetékességének kikötésére irányul s ez Írásban bármely időpontban kijelentetik ; már pedig alperest illetőleg jelen esetben, midőn az A) alatti szerint értékpapíroknak a tőzsdén vétele és eladása céljából felperessel üzleti összekötte­tésbe lépett, az A) alattit Van Severen Wollmann nevében aláirt alperes ez okiratban világosan kijelenti, hogy a felperessel érték­papírok vétele és eladása tekintetében kötendő minden ügyletből eredő kereskedelmi kérdésre nézve az eljáró biróság illetékességé­nek magát aláveti, erre nézve kétség fenn nem foroghat, végül mert bár ezek szerint az eljáró tőzsdebiróság az A) alatti folytán létrejött üzleti összeköttetésből eredő s értékpapírok vételére vonatkozó s igy a K. T. 258. §-a 3. pontja értelmében keres­kedelmi ügyleteket képező ügyletekre alapitott kereset elbírálására az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-a 6. pontja értelmében, tekintve, hogy a felek egyikének kereskedői minősége sincs kétségbe vonva, illetékes volna is abban az esetben, ha a tőzsdebiróság illetékességének magát mindkét fél törvényszerűen aláveti, mivel az a körülmény, hogy alperes felperes ellen a kereset alapját képező egyik ügylet érvénytelenítése iráut a budapesti kereske­delmi és váltótörvényszéknél jelen kereset megindítása előtt pert indított, a tőzsdebiróságnak a felperesi keresetre nézve az A) alattin alapuló illetékességén mit sem változtatna ; mert az 1881 : LIX. t.-c. 95. §-a első bekezdésének esete fenn nem forog, a mennyiben felperes az alperes ellen öt megillető igényt más bíróságnál nem érvényesítette s igy jeleu ügy más bíróságnál folyamatban nincs: mégis mindezek dacára a fentebbi módon kellett határozni azért, mert az 1881: LIX. t.-c. 94. §. 6. pontja szerint, a mennyiben az ügylet nem tőzsdei ügynök közvetítése mellett az ott kitett módon jött létre, mely eset ezúttal fenn nem forog, a tőzsdebiróság illetékességének e törvényhely alapján megállapításához szükséges az, hogy a nevezett biróság illetékes­ségének magát mindegyik fél írásban és kifejezetten alávesse; már pedig az A) alattit egyedül alperes irta alá, felperes pedig azt, hogy a kereskedelmi forgalomban szokásos ellenkötlevél is állíttatott volna ki s azt ő aláirta és alperesnek átadta és abban a tőzsdei biróság illetékességének magát szintén alávetette volna, maga sem állítja, alperest, ki ily körülmények között felperes ellen a tőzsdei biróság előtt pert nem is indíthatna, az A) alattiban foglalt egyoldalú alávetés nem kötelezi. (1891. június hó 1-én, 3,723. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése megváltoztatik és a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának ille­tékessége a fenforgó keresetre nézve megállapíttatik. Indokok: Az 1881: LIX. t.-c. 94. §-ának b), c) és d) pontjában előforduló az a rendelkezés, mely szerint az ezen sza­kaszban emiitett kivételes bíróságok hatásköréhez utalt bizonyos peres ügyekben e bíróságok illetékesen csak ugy járhatnak el, ha a felek magukat ily kivételes bíróságnak írásban kifejezetten alávetették; a dolog természetéből folyólag épen ugy, mint az 1868: LIV. t.-c. 52. §-ának a) pontjában foglalt hasonlatos ren­delkezés helyesen és a folyton követett gyakorlatnak megfelelőleg csak ugy értelmezhető, hogy az érintett kivételes bíróságok i le­tékességének megállapítására törvényszerű alapot nyújt az, ha a kereset alapjául szolgáló az az okirat, melyben a kérdéses ille­tékességi kikötés foglaltatik, csupán az alperesként perbe idézett fél által aláíratott légyen, a kinek kifogásával szemben az illetékes-

Next

/
Thumbnails
Contents