A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 44. szám - A szabadságbüntetés tartamának számítási módjai. (A btk. 3. §-a.)

174 OG. szére megítéltetik, s alperes köteles felperesnek ezen tulajdonjogát elismerni és azt birtokába és használatába átbocsátani és tűrni, hogy a 3,967/886. szám alatt folyó arányositási per rendén az 503. helyrajzi szám alatti erdőségből gróf St. György jogán járó és kiszakítandó terület felperes nevére telekkönyvileg bekebeleztessék. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: A periratokból, jelesen az ellenirathoz 3. szám alatt csatolt szerződésből kitűnik, hogy gróf St. György 1869. évben tulajdonosa és jogszerű birtokosa lévén a hídvégi 32. számú telekjegyzőkönyvben foglalt br. H.-féle uradalomnak, jogszerű birtokosa és tulajdonosa lett az ugyanazon községi 149. számú telekjegyzőkönyvben 503. helyrajzi szám alatt »Közbirtokosság« címen felvett ingatlanból azon nemesi birtokot illető résznek is; ezen ténykörülményt alperes nem vette tagadásba, tagadhatatlan tehát, hogy gróf St. György ezen erdőségből őt, mint a 32. számú telekjegyzőkönyvben foglalt nemesi jószág jogszerű és tényleges birtokosát illető hányadrészre nézve jogérvényesen rendelkezhetett és jogügyletet köthetett, ez indokból tehát az 1873. évi szeptember hó 26-án kelt, a keresethez B. alatt csatolt átruházási okirat, melynélfogva gróf St György a per tárgyát képező illetményt nejére L. Teréziára ruházta át, tulajdoni joggal meg nem támadható. Igaz ugyan, hogy az ellenirathoz 1. szám alatt csatolt, Pesten 1860. évi szeptember 30-áu kelt kötelezvénynél fogva, br. H, Lajos hídvégi összes birtoka és annak tartozékai az osztrák nemzeti bank részére 10,000 frt kölcsönösszeg erejéig le volt kötve és a telekkönyvi intézménynek, Krasznamegyében, a hol a szóban forgó nemesi jószág fekszik, 1863/4. évben lett életbeléptetése alkalmával azon kölcsön iránti zálogjog, a hídvégi 32. számú telekjegyzőkönyben foglalt, és több azon nemesi jószágokhoz tartozó ingatlanokra be is kebeleztetett, és hogy akkor, midőn gróf St György és neje, felperes jogelőde között a B. alatti okiratban foglalt jogügylet létrejött, idézett számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra az osztrák nemzeti bank javára, a végrehajtás az E. alatti okirat szerint már el volt rendelve, az azonban, a mint eléggé világosan bizonyítja ezen E. alatti végrehajtási végzés, a hídvégi 149. számú telekjegyzőkönyvben 503. helyrajzi szám alatt foglalt, per tárgyát képező ingatlanra kiterjesztve nem volt, sem az 1873. évi október hó 16-án foganatosított bírói árverésen eladva nem volt, mert az 5. szám alatt csatolt árverési hirdetmény világosan igazolja, hogy az árverés a bécsi cs. k. országos törvényszéknek 39,656/872. szám alatt kelt C. alatti végzésének megfelelőleg csak a hídvégi 32., 30., 31., 33., 35., 47., 48., 70., 71., 129., 130., 131., 162., 173. számú telekjegyzökönyvekben foglalt ingatlanokra rendeltetett el; azon körülményből azonban, hogy a 149. számú telekjegyzőkönyvben 503. helyrajzi szám alatt felvett ingatlan tartozékát képezvén a 32. számú telekjegyzőkönyvben foglalt nemesi birtoknak, azt levonni, mi kép ezen tartozék, tehát a per tárgya egyetemben a többi ingatlanokkal és az ahhoz tartozó jogokkal eladatott volna, nem lehet, mert a per tárgya, ha accessoriumnak is tekintetik és mintegy kiegészítő részét képezi az eladott é3 jelenben alperes tulajdonát képező uradalomnak, az a telekkönyvi intézménynek életbeléptetésével külön címen és külön telekkönyvi betétbe levén felvéve, egy oly különálló birtoktestet képez, mely határozottan kifejezett intézkedés nélkül megterheltnek, lefoglaltnak és eladottnak törvény szerint nem tekinthető. Alperesnek azon körülményre állapított kifogása, hogy az árverési hirdetmény szerint az uradalomhoz tartozó erdők is az árverés tárgyát képezték, nem bir törvényes alappal, mert annak világos szövege szerint csak azon erdők értetnek, melyek a 32. számú telekjegyzőkönyvben 241. és 749. helyrajzi szám alatt vannak felvéve, a felfejtettek szerint tehát alperes a per tárgyát nem szerezvén meg, jogszerű tulajdonosnak nem tekintethetik, minélfogva vele szemben arra nézve a tulajdonjog felperes, mint a keresethez B. •/• alatt csatolt okirat szerint törvényszerű szerzője javára megítélendő volt. A perköltségek a perben forgó körülmények miatt lettek kölcsönösen megszüntetve. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét annyiban megváltoztatja, a mennyiben az alperest csak arra kötelezi, hogy a felperesnek a hídvégi 149. sz. telekjegyzőkönyvben 503. helyrajzi szám a. felvett fekvőségből 1873. szeptember 26-án gr. St. Györgyöt illetett, ekkor a gr. St. György részéről tulajdoni joggal L. Teréznek átadott, ez utóbbi részéről pedig a felpesesnek eladott birtokilletményhez való tulajdonjogát elismerje, ugyanezt az illetményt a felperes birtokába bocsássa, s tűrje, hogy a 3967/8S6. sz. a. folyamatban levő arányositási per rendén az 500. helyraj2i szám ingatlanságból a gróf St. Györgyöt megilletett, s a megállapítandó arányositási kulcs szerint megítélendő rész a felperesnek tulajdonaként kiadassák; egyebekben pedig a kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a meiylyel az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a 3,967/886. sz. a. folyó arányositási per rendén az 503. helyrajzi szám erdőségéből gróf St. György jogán jutó s kihasítandó területre a felperes tulajdonjoga bekebeleztessék, azért változtatta meg : mert a felperes keresetében nem kérte az alperest a tulajdonjog bekeblezésének tűrésére kötelezni, az 1868. évi LIV t-c 248. §-a szerint pedig az Ítélet a felek kérelmén túl nem terjedhet' továbbá pedig azért, mert a tulajdonjog bekeblezésének kérdésé a folyamatban levő arányositási perben hozandó ítélettel lesz megoldandó. A m. kir. Curia: A mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A nemesi javak birtokosait közösen illető erdőilletőség mindaddig, míg az fel nem osztatik és külön telekkönyvi birtoktestté nem alakul, mint a közbirtokosokat nem egyénileg, hanem nemesi birtokuk arányában megillető közös vagyon, csakis a nemesi birtok tartozékát képező vagyonnak tekinthető, jogi sajátságának ezen természeténél fogva tehát külön eladás tárgyát a telekkönyvi intézménynyel kapcsolatban csak akkor képezheti, ha az eladásba mindazok beleegyeznek, kik az állag, vagyis a nemesi birtokra zálog vagy egyéb jogokat szereztek Jelen esetben azonban ez az eset fenn nem forog; jelen esetben ugyanis a nemesi .birtokra s igy annak a kereseti ingatlant képező tartozékára C. szerint már 1872. július 16-án kielégítési végrehajtás vezettetvén, ahhoz, hogy ezen kereseti ingatlan a birói árverés alól elvonassék, és hogy az külön eladás tárgyát képezhesse, nem csak a nemesi birtok tulajdonosának, hanem a végrehajtási zálogjogot szerzett hitelezőnek beleegyezése is szükséges volt; sőt miután a kereseti ingatlan tartozékot képezett és a nemesi birtokkal rendszerint a tartozék is eladottnak veendő, szükséges lett volna az is, hogy az árverés rendszerűid terjedelmétől kivételt képező elárverezés azon módja, melynél a tartozék az eladás alól elvonatik, az árverési hirdetményben kifejezésie jusson és a tartozék az árverés alól kivétessék, ez azonban jelenleg nem történt meg, mert a nemesi birtok a tartozékokkal lett 5. szerint eladva és az árverésnél a tartozék, mint el nem adott ingatlan, kiemelve nem lett. Az előrebocsátottak értelmében tehát a kereseti ingatlan jogszerű vevőjének, felperesés alperes között, alperes lévén tekintendő, felperest keresetével elutasítani kellett. (1891. február 17-én, 1890. évi 5,353. sz.) A per befejezése után, a per folyama alatt felmerült, de behajtani elmulasztott tanudíjaknak utólagos befizetésére az ügyvéd nem kötelezhető. A budapesti kir. itélő tábla (1891. oct. 1. 28,406. sz.): A kir. itélő tábla az elsőbiróság neheztelt végzését megváltoztatja s felfolyamodó ügyvédet a 6 frt tanudíj befizetésének terhe alul felmenti. Indokok: A per befejezése után, midőn a meghatalraazási viszony a fél és ügyvédje közt rendszerint megszűnik s az ügyvéd az általa előlegezett, de a felét terhelő költségeknek ez által való megtérítését elszámolás által már nem érvényesítheti, mivel sincs indokolva, hogy a per folyama alatt felmerült, de behajtani elmulasztott tanudíjaknak utólagos befizetésére az ügyvéd köteleztessék. Ingatlan árverési vételárából a tökével egyeulö raiigsorozatban kielégitendök azok a kamatok, melyek az árverés napjától visszaszámított három évnél nem régibb időből vannak hátra. E három évi határidő utóajánlat beadása esetén is az alapárverés, nem pedig az utóajiínlat folytán megtartott újabb árverés napjától számítandó. (1881 : LX. t.-c. 192. §-ának a) pontja. A m. kir. Curia 7,777/1890. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A jelen váltótörvény életbeléptetése előtt kiállított váltók kellékeire nézve az 1840: XV. t.-c. szabályai nyervén alkalmazást s e szerint a fizetési hely megjelölése lényeges kelléket képezvén: a keresetlevél hivatalból visszantasitandó, lia a kereset alapjául szolgáló okirat szövegében a takarékpénztár mint olyan van megnevezve, a kinek részére vagy a kinek rendeletére a fizetés igértetik s igy az nem azt a helyet jelöli meg, a hol a fizetés a lejáratkor teljesitondö. A zombori kir. törvényszék: (1889. december 31-én, 8,464.) Vagyonbukott b.-kulai takarékpénztár felperesnek B. Jakab és társai elleni 360 frt töke s járulék iránti váltóperében következőleg ítélt: Alperesek kifogásai elvettetnek és tartoznak alperesek az 1876. évi március 15-én 360 frtról Kulán kiállított váltó alapján, mint elfogadók a kereseti 360 frt tőkét és járúlékait felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alpereseknek a b.-kulai takarékpénztárral tartott összeszámolkodás tényére alapított kifogása elvetendő volt, mert az erre vonatkozólag 2. sz. a. csatolt s a takarékpénztár titkárja által aláirt levél a felperes kifogásai folytán törvényszerű bizonyíték jellegével bíró okiratot nem képezhet, hogy pedig az azt kiállító titkár a b.-kulai takarékpénztár cégének jegyzésére jogosultsággal egyáltalán bírna, azt alperesek maguk sem állították, annál kevésbé bizonyították azt, hogy a nevezett takarékpénztár nevében kibocsátott s a titkár egyedüli aláírásával ellátott okiratok és az üzletre vonatkozólag netalán tett egyéb intézkedések a takarékpénztárral szemben érvénynyel bírnának. De feltéve, hogy ezt bebizonyította volna is, az erre alapított kifogása még azon esetre sem volna figyelemre méltatható, mert az abban foglalt azon körülményből, hogy alperesek 5. rendű váltón alapuló tartozásai 885 frtra rúgnak, s hogy ezen összeg erejéig jelzálogi biztosítás adatott, még korántsem következik, hogy a különben minden lényeges kellékkel ellátott kereseti