A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 3. szám - A büntető jog tankönyve [könyvismertetés]

11 4.1 által, lioary alperes még a megérkezése elöli az árú menynylsége tekintetéből rendelkezésre bocsátott küldeményt annak megérkezése után a fuvarozó vasúttól tényleg mésris átvette, a rendelkezésre bocsátás elejtettnek tekintendő. A budapesti VIII—X. ker. kir. járásbíróság (1889. július hó 2-án 8,408. sz. a.): »Sch. . és KI. . .« cég felperesnek S. Lázár alperes ellen 30 írt s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperes tagadta, hogy a kereseti árúkat ugy minőség, valamint mennyiség tekintetében megrendelte. Ezzel szemben a felperes tartozott a minőségi és mennyiségi megrendelést igazolni. Es miután felperesnek a minőségi megrendelést illetőleg a K. t. 862. és 363. §-aira fektetett érvelése figyelembe vehető nem volt, mert az állítólagos mustrát fel nem mutatta, miután továbbá a per adatai szerint felperesnek a felek által bepecsételt és ekkép hiteles mustrát előadni módjában sem áll, annálfogva a minőségi megrendelés bizonyitatlannak volt tekintendő. Az ügy emez állása szerint a felek által igénybe vett eskü általi bizonyítás alkalmazható nem lévén, felperest a megrendelés perrendszerü igazolásának hiányából annál is inkább el kellett utasítani, mert alperes megrendelését a 2. sz. alatti szerint visszavonta stb. A budapesti kir. itélö tábla (1890. február 19-én 5,625. sz. a.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest a kereseti 30 frt tökének s járulékainak felperes részére leendő megfizetésére kötelezi stb. Indokok: Alperesnek az a védekezése, hogy a kereseti árúk megrendelését visszavonta, ha tehát felperes azokat ennek dacára elküldötte, vételárt nem követelhet, figyelembe nem vehető, mert az alperes által 2 /. alatt becsatolt levél tartalmából kitetszöleg az alperes által megrendelt árúk a visszavonás idejében már elküldésre készen állottak, a keresk. törvény 316. §-a szerint pedig a visszavonás csak akkor hatályos, ha az ajánlat előtt, vagy azzal egyidejűleg jut a másik fél tudorrására, maga a 2'/. alatti levél is azt bizonyítja, hogy felperes a visszavonást, mint elkésettet, el nem fogadta. Mustra szerinti vétel esete a keresetben emiitett ügyletnél fenn nem forog, mert az átadott és átvett lepecsételt mustrát feltételez, erről pedig peres felek a per során említést se tettek. Alperes azzal is védekezett, hogy a kereset tárgyát képező ruükávé és mübors nagyobb mennyiségben küldetett, mint a mennyit alperes megrendelt és hogy az a megrendeltnél rosszabb minőségű is lévén, a C. alatti facturában (árújegyzék) felsorolt árúk közül a kifogásolt míikávét és müborsot felperes rendelkezésére bocsájtotta. A megrendelés vitás kérdésének elbirilására azonban feleslegessé vált, mert alperes a budapesti kir. itélő tábla 5,179/1868. v. számú végzésével rendelt póttárgyalás alkalmával önmaga adta elő, mit különben a 3. sz. alatti vasúti fuvarlevél is igazol, hogy a Budapesten 1887. okt. 10-én feladott árú annak a hónapnak 18-án Moórra érkezett, hogv ö erről másnap értesíttetett, hogy az árút ennek dacára csak 1887. november hó ll-én váltotta ki és vizsgálta meg, de kifejezetten beismerte azt is, hogy az árúnak kifogásolt részét a megvizsgálás után 3 nap múlva bocsátotta felperes rendelkezésére. Minthogy pedig alperes az árút a vasúttól kapott értesítés után nyomban átvenni és a keresk. törvény 346. §-a értelmében azonnal megvizsgálandó árút kifogás esetén a 347. §. értelmében azonnal rendelkezésre bocsátani is tartozott, azt azonban alperes nem is állította, hogy az árú megvizsgálása hosszabb időt igényelt volna az elkésett átvétel után 3 nap múlva történt rendelkezésre bocsátás is mindenesetre elkésett, minek folytán az árú kifogás nélkül átvettnek tekintendő, s ehhez képest alperest az összegileg nem kifogásolt kereseti tőkének stb megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia Í1890. dec. ll-én 692. sz. a): A másodbíróság ítélete a benne foglalt egyéb indokokon felül még azért is helybenhagyatik, mert alperesnek azon cselekménye, mely szerint a feltétlenül történt megrendelést későbben, bár a szerződés teljesítését megelőző időpontban, egyoldalulag visszavonta, eladó felperesnek a megkötött adásvételi szerződésen alapuló jogaira s igy azon jogára is, hogy a szerződés teljesítésének elfogadását követelhesse, mi befolyással sem lehet, s mert az által, hogy alperes a még megérkezése előtt az árú mennyisége tekintetéből rendelkezésre bocsájtott küldeményt annak megérkezése után a fuvarozó vasúttól tényleg mégis átvette, az emiitett első rendelkezésre bocsátás elejtettnek tekintendő, az árú átvétele után eszközlött újabb rendelkezésre bocsátás pedig a másodbiróság Ítéletében ez irányban kifejtett indokok szerint elkésetten történt stb. Bűnügyekben. A ki ügyvédnek vagy másnak pénzt ad nzon célból, hogy valaki a katonai tényleges szolgálat alól törvényben meg nem engedett esetben felszabadittassék : akkor sem emelbet sikerrel panaszt csalás miatt, ha az ügyvéd nemcsak * pénzt megtartja és semmit sem tesz, sőt ujabb és ujabb ürügyek alatt még több pénzt követelt és kapott. (B. T. K. 379. §.) Az újvidéki kir. törvényszék. M. József a W. Ignác kárára elkövetett s a B. T. K. 377. §-ába ütköző s a 381. §. 2. I pontja szerint minősülő csalás -bűntette miatt vád alá helyeztetik. Z. István ellen a B. T. K. 379 §-ába ütköző és 381. §. 2. pontja ; szerint minősülő csalás bűntette miatt folyamatba tett fenyítő ; eljárás megszüntettetik. Indokok: I. M. József ó-becsei ügyvéd tagadásával szemben a vizsgálat kiderítette, hogy a nevezett ügyvéd jogtalan j vagyoni haszon szerzése végett az alábbi fondorlatos tévedésbe ! ejtéssel és tévedésben tartással károsította meg W. Ignác ó-becsei i lakost. Miután ennek fia Mátyás 1884-ben katonának besoroztai tott, neje pedig betegeskedett, érdekében állott, hogy fia a katoj naságtól megszabaduljon és a gazdaság körül neki főleg az által, I hogy megházasodnék és nőt hozna a házhoz, segítségére legyen. Miután M.-val mint ügyvédjével már régebb idő óta összeköttetésben volt, M. ügyvédhez fordult e dologban tanácsért. Ez a | helyett, hogy a tudatlan földmivest felvilágosította volna, hogy j miután fia törvényesen lett besorozva s mentességre igénye nincs, a fiúnak a rendes szolgálati időt le kell töltenie, magára vállalta az ügyet s jó ügyvédi jutalomdíj mellett megígérte a fia kiszabadítását a katonai szolgálatból. Miután M. József ennek lehetőségét és saját magának a megbeszélt terv kivitelére való képességét az egyszerű földmivessel elhitette, ez utóbbi, ki különösen is bizalommal viseltetett M. irányában, elfogadta ügyvédjének ajánlatát s miután az saját fáradságáért honorárium fejében 100 frtot, a katonaszabaditás czéljaira pedig ! 500 frtot kért, a 600 frtot neki megadta. Miután W. Mátyás Budapesten szolgált mint katona s a I Fuchs-féle kaszárnyában állomásozott, közös megbeszélésükhöz képest M. Budapestre utazott fel, mint ezt ő maga is beismeri s meglátogatta e kiszabadítás érdekében tett állítólagos eljárásai közben W. Mátyást a kaszárnyában. Budapestről való leérkezése után M., a ki a kiszabadítás érdekében tényleg semmit sem tett, s legfeljebb azt tanácsolta W. Mátyásnak, hogy 10 naponkint következetesen »maródit« jelentsen, azzal állván elő W. Ignácznak, hogy kevés a 600 frt, ily kevés pénzzel nem lehet a kiszabadítás ügyében sikerrel dolgozni és különben is újból fel kell neki I Budapestre ez ügy érdemében utaznia, további 200 frtot kért a katonaszabaditás céljára és ezt W. Ignác neki szintén megadta. Miután második budapesti útjáról haza érkezett M. József, megint azon ürügy alatt, hogy az eddig kapott pénz elégtelen a célra s azzal nem lehet a dologban haladni, további 800 frtot kért és kapott is a szavainak hivő W. Ignáctól. Látva M., hogy a sikerben bizó W. tetemes anyagi áldozatra kész fiának kiszabadítása fejében, hol a pénz elégtelenségének fentebbi ürügye alatt, hol útiköltség címén azzal áltatva W.-t, hogy Budapestre kell többször utaznia (ő pedig mindössze egyszer-kétszer utazott fel, • a többi felutazások csak mese és ravasz fondorlat voltak) és hogy [ fia már nem sokára haza fog jönni, még azután is nagyobb! kisebb összegeket csikart ki W. Ignáctól, a kinek bizalmát még J fokozta azzal, hogy egy izben a kapott összegnek egy tekintélyes részét visszaadta W.-nak azon a címen, hogy arra ezúttal nincs | az ügy érdekében szüksége. M. József ügyvéd az előadott módon i összesen 1975 ftrot csalt ki W. Igr.áctól. Miután M. az ígérgetett kiszabadítás érdekében absolute J semmit sem tett, de nem is tehetett s hitegetései, melyekkel | W.-ék szemébe port hintett, csupa szemfényvesztés voltak, miután [ továbbá W. Mátyás nem szabadult ki a katonaságtól, s a törvényes i 3 esztendőt leszolgálta, W. Ignác ezt látva, hogy M. József öt megcsalta, visszakövetelte pénzét. M. ekkor válaszolván, hogy nem sikerült a dolog és épen ezért nem is lehet akarnia, hogy egyeí dűl W. Ignác szenvedje a kárt, visszaadott az utóbbinak 500 , frtot 1885. évi április havában. Miután W. Ignác folyton köveI telte pénzének többi részét is, és M. József öt hétről-hétre, majd j napról napra hitegette annak visszaadásával, végtére kapott M.-tól ujabban 600 frtot és egy ennek mint elfogadó által aláirt 200 i frtos váltót. A pénz tényleges visszaadására M. József leginkább Dörner Mártonnak napló 15. alatti röpirata folytán lett a folyó j év nyarán hajlandó, miután jónak látta az őt ezen ügyből kifolyóan ' fenyegető baj elhárítása végett W.-val kiegyezni és ezt üzelmeinek napfényre hozatala tekintetében elnémítani. Miután látta ugyanis j M., hogy ellenségei ezen katonaszabaditási ügyet az ő hátrányára felhasználni iparkodnak, M. W. végleg 800 frt visszafizetése mellett kiegyezett és közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot (napló 8.) ! adatott magának VV. Ignáctól, miszerint az ez által M. Józsefnek | ezeu katonaszabaditási ügyben elkövetett cselekményeire vonat! kozólag többek előtt elmondottak nem felelnek meg a valóságnak i és M. ezen ügyben egyáltalán érdekelve nincs. W. csak nehezen hajlott a reá nézve káros, mert pár 100 I frt elvesztésével járó egyezségre, de végre is reá állott, mert M. 1 hol rimánkodott előtte, hogy csak egyezzenek ki, hol azzal fenye' gette őt alkudozás közben, hogy ő ki fogja magát vágni a bajból, de W. benne talál maradni, és mert — ha vesztesség árán is — pénzét legalább részben visszakapta. Hogy pénzt kapott M. a katonaszabaditás ürügye alatt W.-tol j igazolják U. István és B. István tanuk; hogy Verbászra és onnan Budapestre ment, tanúsítja S. Mátyás, A.András és mások; hogy a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat valótlan, igazolják Sz. József prépost plébános, D . . . . Márton és többen mások, a kik előtt W. Ignác már előbb elpanaszolta M. általi megcsalatását és tetemes anyagi kárát. Minthogy W. Mátyás kiszabadítása és M. I fenti ténykedései nem egyéb mint a tévedésbe ejtett tudatlan