A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 43. szám - A haszonbérleti szerződés lényeges alkatrészei - Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. 4. r.

3 Ifi A JOG. Sokkal jobban számol az élet követelményeivel a szász pívkv 152. §-a, a mely a rövid elévülési idők szabályozását illetőleg a törvénytől eltérő hosszabb elévülési idő kikötését m e g e n g e d i.4 Áttérve magára a t é t e 1 e s törvény intézkedéseire, mindenekelőtt kiemeljük, hogy a már consensualiter elismert szerzett jogigényekre nézve, szabályként kereskedelmi törvényünkbe is a hosszú 32 évi elévülési idő van elfogadva, a mely szabály alól azonban számos kivétel van megállapítva. A rövid elévülési idő tekintetében is azonban iagy a változatosság. A kártérítési és hasonló, a szerződő felek consensusát nélkülöző vitás jogigények, mielőtt birói kényszer utján érvényesithető concret joggá fejlődhetnének, alakulásuk első stádiumában, mint kifogás és illetve óvás, intés, kérkedés stb. jogi fejleményben jelentkeznek. E jogigények úgyszólván keletkezésük pillanatában kell, hogy a jogfentartási és alkotási cselekvények segélyével gondozás alá véve, a szerződésszegés és illetve a kárösszeg hiteles megállapítása által formába öntessenek, mert különben — mint a buborék — a mily gyorsan felszínre verődtek, ép oly gyorsan el is tűnnek. Kereskedelmi törvénykönyvünkben kifejezetten csak a rövidebb elévülési idők és pedig taxatíve vannak felsorolva: miből a keresk. törv. 1 §-a értelmében az következik,"' miszerint minden más (a törvényben fel nem sorolt) esetek, igy p. o. az adás- vételi ügyletbeli fix vételár fuvar-díj, a kereskedő segédszemélyzet rendes fizetése, a kiérdemelt szerzői tiszteletdíj stb. követelések rendszerint a hosszú, civiljogi 32 évi elévülési idő alá esnek.11 Kivételt csak a kereskedelmi társulatok kilépett, vagy kizárt tagjai s illetve a feloszlott társulatok tagjai irányábani jogigények képeznek A haszonbérleti szerződés lényeges alkatrészei. Irta : REICHFELD IZOR, budapesti kir. törvényszéki joggyakornok. P^vröl-évre szaporodnak az Ítéletek, a melyekben bíróságaink a felett Ítélnek, vájjon a haszonbérleti szerződés oly rendelkezéssel sértetett-e meg, melynek alapján a szerződés megszűntnek mondandó-e ki. Találkozunk e tekintetben a legkülönbözőbb ítéletekkel Leggyakoribb eset természetesen, a midőn a haszonbér nem pontos fizetése alapján kéri bérbeadó a szerződés megszüutetését. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a haszonbér pontos fizetésének kikötése a haszonbéri szerződésnek életébe vágó, oly lényeges alkotó eleme, hogy a midőn a haszonbér fizetése elmulasztatik, el van vágva a haszonbéri viszony életereje, a mennyiben az egyik fél, a bérbeadó eleget tett szerződésbeli kötelezettségének, a nélkül, hogy az őt megillető ellenértéket megkapta volna. Es bíróságaink a haszonbér nem fizetésének jogcímén, akár világosan köttetett ki ez olyképen, hogy annak elmulasztása a 4 »Durch Privatverfügung kann nicht bestimmt werden, dass ein verjiihrbares Klagrecht unverjahrbar sein soll. Die dreissigjahiige Verjahrung kann durch Privatverfügung niebt verlangert werden. Bei kürzerer Verjahrung ist eine Verlángerung bis zu dreissig Jabren zulássig, und ein Verzicht auf die kurze Verjahrung die Folge, dass die Forderung der dreissigjáhrigen Verjahrung unterliegt.« 6 A keresk törv. 1. §-a ugyanis rendeli, hogy »a kereskedelmi ügyekben, ha azok iránt a jelen törvényben intézkedés nem foglaltatik, a kereskedelmi szokások irányadók, ezek hiányában pedig az általános magánjog alkalmazandó.* 8 Dr. Unger: »System des österr. Pri v a [ re chtsi müvének II. köt. 116. §-ában különbséget tesz, a még meg nem alakult s azért még csak eventualis, abstract jogok (im Werden begriffenes, unfertiges) puszta jogigények és a már [szerződésbeli consensus vagy az azt pótló praejudicialis eljárás által] megállapittatott birói kényszer utján is érvényesíthető concret jogok között. [»System des österr. alig. Piivatrechts. von Dr. Unger, II. 375. 1. Leipzig 1876.] Az osztr. ált. polg. tvkv. 1466. §. szerint »01y tulajdonjog, melynek tárgya ingó dolog, három évi jogos birtok által birtokollatik el.« U. e. törv. 1489. §. szerint »a kártalanítási követelés három év alatt évül el.« Az u. a. törv. 1467. és 1469. §§. szerint a bekeblezett ingatlan jogok [a kinek javára azok bekeblezvék] szinte három év alatt évülnek el ; mig oly ingatlanra vonatkozó jogok, a melyek [p. o. mert az illető ingatlan telekkönyvezés tárgyát nem képezte] nyilvánkönyvileg nem szerepelnek : 30 é v alatt birtokolhatók el (praeseriptio acquisitiva). Az 1838. márc. 31. poroszhoni törvény az elévülésről. [»G eset? wegen Einführung kürzerer V e r j a h r u n g s f r i s t e n.«) 1. §. szerint az árúk vételára iránti követelés 2 év alatt évül el, mig u. a. törv. 2. §. szerint a visszatérő időközi kamatok, bér és haszonbér életjáradék stb. 4 év alatt évülnek el. Az új német ált. polg. törv. javaslat szerint a kereskedők és iparosoknak az árúk vételára és a nyers termények termelőinek vételára iránti, továbbá a vendéglősöknek, vendéglői számlakövetelései, fuvardíj és munkabér, valamint a tiszteletdijak, ügyvédi és orvosi munkadíjak, ugyszinte a lakbér, ingatlan haszonbér, életjáradék és nyugdíj-követelések 4 év alatt évülnek el. Egyéb követelésekre 30 é v van, mint elévülési idő megszabva. szerződés megszüntetését vonja maga után, akár nem, megszokták szüntetni a haszonbéri szerződést. E körül csoportosulnak azután a többi kérdések. 1- ször, ha a haszonbérlő a haszonbérnek csupán egy csekély részével van hátralékban; 2- szor, ha egyéb szolgáltatásoknak, melyekre magát a szerződésben kötelezte, nem felelt meg. Első esetben túlszigorú interpretatio mellett ezen kérdést okvetlenül haszonbérlő kárára kellent eldöntenünk. A méltányos bíró azonban itt is latolni fogja, vájjon a hátralékos haszonbér a fennforgó körülményekhez képest oly mértékben sérti-e haszonbérbeadó érdekeit, hogy azok csakis a haszonbérleti szerződés megszüntetése által orvosolhatók. Második esetben már sokkal nehezebb a kérdés eldöntése. Két rideg álláspont áll egymással szemben. Az egyik a méltányosság elvét tartva szem előtt, mindenáron kívánja fentartani a szerződést és azt hangoztatja, hogy haszonbér csak az, a mit felek kifejezetten ennek neveztek. A másik rideg következetességgel azt hangoztatja, hogy mindaz, minek teljesítését haszonbérlő a bérszerződés alkalmával a bérbeadóval szemben magára vállalja, haszonbérnek tekintendő. Véleményem szerint e két álláspont oly végletet képvisel, mely között középút nincsen. Kétségtelen ugyanis, hogy minden teljesítés a haszonbér természetével bír, mert hiszen haszonbérlő azért vállalta magára, mert bérbeadó átengedi neki földjének használatát és ugyanily alapon fizeti a tulajdonképeni haszonbért is. Mindamellett, ha figyelembe veszszük, hogy mindezen mellékes szolgáltatások már szerződő felek előtt is olyan mellékes terheknek tűnnek fel, a melyeket a haszonbéren felül szoktak kikötni, a nélkül, hogy erre különös súlyt fektetnének, vagy ehez kötnék a szerződés életét, be kell vallanunk, hogy a biró, a midőn mellékkikötések alapján megszünteti a szerződést, túllépi hatáskörét és a perben álló felek akarata helyett a saját akaratát helyezi. A felek csak mellékesen kötötték ki, hogy haszonbérlő például az egyes községi járulékokat fizeti, hogy haszonbérlő bérbeadó négy lovát ellátja és kocsisát fizeti; bárminő nagy érdeke fűződjék is az egyik félnek ezen mellékkikötéshez, a bírónak azt decretáluia, hogy ezen kikötések a haszonbérleti szerződés életébe vágnak, nem mellékesek és ennek alapján a szerződést megszűntnek kimondania nem szabad, mert hisz a szerződő felek sem tekintették a szerződés megkötésénél ezen mellékkikötések be nem tartását szerződés megszüntető körülményeknek. Ez ellen különben általános jogi momentumok is szólanak. A kérdés eldöntésénél főelv, hogy szerződések azért köttetnek, hogy azok megtartassanak és érvényben maradjanak. A bírónak tehát azt kell vizsgálnia, vájjon a felek jogainak sérelme nélkül minő módon maradhat érvényben a szerződés. Miután a felek nem nyilatkoztatják ki a szerződésben, hogy ők mit tekintenek szerződésükben lényeges alkatrésznek, ez által a szerződést homályossá teszik a biró előtt, a ki ezen bizonytalanság következtében nem tudhatja, mikor jár helyes úton, mikor nem. Kétség esetében tehát mindig a szerződés javára kell döntenie. In dubio pro reo. A mi annyit tesz, hogy kétség esetében az ügyletek érvényben maradása mellett kell érvelni, mert a biró akkor nyugodt lelkiismerettel mondhatja a feleknek : Ti mindenesetre szerződést kötöttetek azért, mert a szerződési viszonyt fenn akarjátok tartani és miután nem határoztatok, hogy mihez kötöttétek a szerződés érvényben maradását, nekem mindaddig, mig haszonbérlő a haszonbért pontosan fizette, azt kell mondanom, hogy megadta azon ellenszolgáltatást, a melyet ez földjének átengedéseért magának kikötött; egyéb kikötések be nem tartása azonban nem képez olyan lényeges sérelmet, a mely mellett a szerződés fenn nem állhatna. Ezen praxist követi következetesen a kir. Curia és midőn erre, ennek dacára, külön rámutatunk, teszszük azt azért, mert elsőbiróságaink praxisa e tekintetben nem egyöntetű, mi által a feleknek hiába kellemetlenség; és zavarok okoztatnak. Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. * (Befejező közlemény.) 21. §. Az 1868 : LIV. t.-c. 580. és 581. §-ban előirt eljárás során örökösödési bizonyítvány csak az örökhagyó elhaltától számított három hónap eltelte után adható ki. A hirdelményi határidő ennélfogva oly módon tűzendő ki, hogy az örökhagyó halálától számított három hónap eltelte előtt le ne járjon. Ha a halálesetfelvétel adatai szerint az örökösödésre az örökhagyó leszármazói: atyja, anyja és ezek leszármazói vagy kizárólag, vagy az örökhagyó házastársával együtt hivatvák az örökösödésre s ezek között hivatalos eljárás nélkül egyezség jött létre, a hirdetménynek a hivatalos lapban való közzététele mellőzendő s az csak a hagyatéki bíróságnál kifüggesztés által s az örökhagyó utolsó lakhelyének község elöljárósága utján szokott * Előző közlemény a »J o g« 41 számában.