A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 43. szám - Az örökösödési eljárás

314 A J O Gr. Miféle ügy tehát az örökösödési ügy tulajdonképen ? Vegyes ügy. Sem nem perenkivüli, sem nem peres ügy, hanem az is, ez is — esetenkint. Igen hibázik tehát, a ki egyenesen akár perenkivülinek, akár peresnek minősiti; a módosításokat célzó javaslat beleesett e hibába, azért eltévesztette a célt, az örökös örökségéhez könnyen hozzá nem juthat általa. Olyan hatóságot, egyetlen hatóságot szervezzen az ország, mely mint az ügy természetéhez simuló vegyes hatóság, az elöljáróságtól fix határidő alatt beérkező haláleset és leltár alapján tudjon egyezséget is fölvenni s tudjon végrehajtható határozatot is hozni, a szerint, a mint a felek ki, vagy ki nem békültek és ne legyen joga más hatóságra küldeni az ügyet. Ilyen intézkedés felel meg az örökösödési eljárás céljának, a kormány-javaslat azonban nem ilyen. II. A második dolog, a melynek figyelembe vétele nélkül az eljárást céljának megfelelőleg szervezni nem lehet az, hogy a hagyaték rendezésénél szorosan meg kell állapítani a hatáskört, tudni kell, hogy mi a tárgya az örökösödési eljárásnak. Eddig, beavatkozás esetében is a hagyaték átadatott az örökösöknek a nélkül, hogy tudta volna a hatóság, hogy mi és mennyi az örökség; a hagyatéki hitelezőkkel az örökösöknek kellett és kell végezniök ma is. Ezen eljárás egyfelől a jóhiszemű hitelezők kijátszását segiti elő; másfelől az örökösödési eljárás természetével és lényegével ellenkezik ; mert az örökösök ha egyszer átvették a hagyatékot, az ingókat elrejtik, az ingatlant tovább ruházzák s világért se ott jár az eszök, hogy a hagyatéki hitelezők követelését fizessék — ez igy tovább nem maradhat a közhitel érdekében. Azután, az örökösödési eljárás három kérdésre (dupla) adott három (dupla) feleletből áll: 1. Meghalt-é az örökhagyó és mikor? 2. Maradt-e vagyona és mi ? 3. Kinek adandó át az örökség és mily arányban ? Ha maga se tudja az eljáró és tárgyaló hatóság, hogy mi az örökség és mennyi — akkor eredményt igazán nem lehet várni. Az örökösödési eljárás rendjén külön-külön tudva kell hogy legyen : mi a hagyatékhoz tapadt igénye : 1. a tulajdoni igénylőnek, 2. az elsőbbségi igénylőnek, 3. a vásárlónak, 4. a hitelezőnek avagy 5. a haszon vételre jogosítottnak, 6. a törvényes örökösnek (köteles rész), 7. a végrendelési örökösnek, 8. a hagyományosnak, 9. a szerződéses örökösnek, 10. utóörökösnek és 11. a kincstárnak; végül 12. az örökség vásárlójának és 13. az örökös hitelezőjének. Az itt 1—10 alatt elsorolt igénylők elsőbbségi jogának megítélése nélkül, még csak érinteni se lehet a hagyatékot, nem hogy a reá vonatkozó kérdéseket valaki megoldani tudná; ezt nekem itten szakértők előtt tovább bizonyítani egészen fölösleges — azt hiszem. Ha az 1—4 alatti igénylők követelése pl. a hagyaték erejéig terjed, akkor hagyaték tulajdonképen semmi sincs; a hagyaték tárgyaló közeg átadja a hagyatékot az 1—4 alatti igénylőknek s az eljárást vagyon hiányában beszünteti; ekkor megkapják a hagyatékot az 1—4 alatti jogosultak, az örökösök semmit se örökölnek. Ma a dolog nem igy áll. A hagyaték tárgyaló közeg átadja az örökséget az örökősöknek (6—10) és az 1—4 alatti jogosultaknak nem jut semmi a hagyatékból, csakis kereseti jog az örökösök ellen ; miáltal szentesítve van a csalás törvényes eljárás utján, minthogy az örökösök ellen indítandó keresetek rendesen eredménytelenek, időközben az örökösök a hagyatékot elrejtvén, átruházván, arról — csakhogy kijátszást tehessen — a hagyaték tárgyalás alkalmával is merészül lemondván, melyet újabb Curiai döntvény is elég botorul helyesnek ismer el; szentesítve van másfelől azon, minden polgári tőrvénykönyvben alapelvül felállított axiómának könnyelmű számba nem vétele, mely szerint mindenütt a világon ugyanazon dologból, előbb a visszteher mellett követelők igénye elégítendő ki s csak azután jöhetnek a visszteher nélküli követelők, mint az örökösök, megajándékozottak stb. Ha mindezen követeléseket természetök, valódiságuk és fennállásuk szerint el nem bírálja a hagyaték tárgyaló közeg, mindig jogtalanságot fog elkövetni egy vagy több irányban. A hagyatékra támaszkodó különféle követelések biztosításának és kielégítésének rangsorozata épen az, a mi csődeljárásban a tömeg ellen formált követeléseké. A vagyonbukottnak bukása tárgyi csőd, az elhalálozás alanyi csőd; az érdekeltek csoportjában ugyanazon jogviszonyok keletkeznek amott a tömeghez, mint itt a hagyatékhoz. A vagyonbukottnál nincs dologi képesség, az elhalt örökhagyónál személyi képesség arra nézve, hogy dolgait rendezhesse, jogállamban ott is itt is a hatóság kell, hogy közbelépjen, a közbelépésnek pedig csakis ugy lehet eredménye, ha a tárgyaló közeg az egész hagyatékot rendezi minden reá vonatkozó kérdéseivel együtt, ekkor nem követ el jogtalanságot. Továbbá nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Magyarország földmívelő ország, s hogy a hagyaték általában ingóságokból avagy ingatlanból is áll, az ingatlan birtokra vonatkozó szerves törvények a telekkönyvi szabályokban vannak elhelyezve és hogy ennélfogva a telekkönyvi eljárás és örökösödési eljárás egymás nélkül okosan nem kombinálható. És ma a legnagyobb rendetlenségeket látjuk a miatt, hogy pl. elévülés, zárlat, biztosítás, birtok, haszonvétel, tulajdonjog stb. a telekkönyvi intézmény lényegére és hasznára való tekintet nélkül áll elbírálás alatt folytonosan az örökösödési eljárás rendjén. Mindenféle eljárás törvény a folytonos lakatolást emliti, mintha a hagyaték örökké csak ingókból állana ; holott Magyarország földnépének épen ellenkezőleg alig van számot tevő ingósága földjén kivül. A kormányjavaslat nem adja meg az itt vázolt hatáskört az eljárásnak; telekkönyvi intézményünknek az örökséghez való viszonyát nem ismeri el fontosnak, mellőzi; mindezeknél fogva e javaslat nem viheti előbb az ügyet és az eljárás célját, hogy az örökös könnyen juthasson örökségéhez, megvalósítani, vagy csak megközelíteni is — nem képes. Vegyük a példát: ha ma az örökösi eljárás rendén valaki tulajdoni igényt jelent be, az örökösi eljárást beszüntetjük, míg a tulajdoni kereset végérvényesen befejezve lesz, mert addig nem tudhatjuk, hogy a jószág az örökhagyóé volt-e vagy a tulajdoni igénylőé, hogy ennélfogva tehát hagyatékot képez-e vagy sem különösen a mai világban, midőn a javak forgalma (ingóé és a tjkvi intézmény behozatala óta az ingatlané egyaránt) nagy és a tulajdon percenként változik. A tulajdoni igény elintézése után ismét elkezdődik a hagyatéki eljárás, ekkor valaki elsőbbségi igényt jelent ; azután egy más szerződést mutat fel, hogy a hagyatékot még az örökhagyótól megvásárolta volt; azután jönnek a hagyatéki hitelezők stb., ezeket mind külön útra utasítjuk, addig a hagyaték sorsa áll elintézetlenül; majd előáll a szerződéses, a végrendeletes örökös; azután a hagyományos — ezek is mind külön uton kell, hogy pereljék a hagyatékot .... Mindez egy örökkévalóság; ily úton és módon az örökös örökségéhez könnyen hozzá nem juthat és ezen abnormis helyzeten az új javaslat sem segít semmit. Ez a baj ! III. Nem képes laikus ember, sőt művelt intelligens ember sem megérteni azt, hogy a haláleset fölvételével letárgyalt hagyaték, mely esetleg megjárta már a kir. közjegyző után a kir. járásbíróságot, a kir. törvényszéket, előbb talán a kiskorúak érdekében a megyei árvaszéket, majd a telekkönyvi hatóságot hogy ez a hagyaték, melyre nézve a birtokba-adási okmány már kiadatott, melyre nézve a tulajdoni örökség telekkönyvileg már bekebeleztetett, mely functiókért az örökös évek folyama alatt már annyit költött, ne legyen átvehető a jogerős birtokbaadási okmány alapján, ha a tényleges birtokos ellenáll. Senki sem képes azt megérteni, hogy a jogerőssé vált, telekkönyvileg tulajdonjoggal bekebelezett átadási okmány ne lehessen alapja az átadásn a k és hogy ily átadási okmány alapján ne lehessen ellenállás esetében az átadást végrehajtásilag szorgalmazni. Es mai törvényeink, illetve Curiai döntvényeink szerint nem lehet. A jogerős átadási végzés egy jogosítvány, melylyel el lehet kezdeni az örökösödési pert, de annak alapján tényleges átadást végrehajtásilag foganatosítani nem lehet. És ez az intézkedés hiusítja meg leginkább az örökösödési eljárás azon célját, hogy az örökös örökségéhez könnyen hozzájuthasson. Az új kormányjavaslat ezen érthetetlen visszásságon se segit, meghagyja érintetlenül az eddigi állapotot. A hagyatéki eljárás marad perenkivüli működésnek, ily uton hozott határozat nem végrehajtható; ennélfogva a határozat végrehajt-