A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 3. szám - A büntető jog tankönyve [könyvismertetés]

II) A JOG birói letétbe helyezett 2,000 frt és ennek letéti kamatának felvételére feljogosittatuak stb. Indokok: Az özv. P. Lökösué, szül. D.Matild és alpereresek közt 1878. évi január 7-én létrejött s a keresethez A. alatt i mellékelt közjegyzői okiratban foglalt szerződésben az mondatik j ugyan, hogy előbb nevezett visszavásárlási jogának kikötése mellett váraljai regálejogát az ahhoz tartozó épülettel, belsőséggel, szántófölddel és réttel együtt, tehát a regálejogot, mint az emiitett ingatlanok tartozékát alpereseknek eladta; mindazonáltal helyesei' mondta ki a kir. itélő tábla a hivatolt közjegyzői okiratban szabályozott jogügyletet zálognak és igy érvénytelen szerződésnek: Mert visszavásárlási jog csakis bevégzett (perfect) eladási jogügyletnél köthető ki, hogy pedig az A. alatti szerződéssel szabályozott jogügylet bevégzett eladást nem képez, kitűnik a szerződés 4. pontjából, mely szerint a regálejogot a megváltás folytán helyettesítendő kártalanítási összegről olyan irányban tétetik rendelkezés, mely kizárja azt, hogy a regálejog alpereseknek véglegesen eladatott. Ugyanis: E szerződési pont szerint a kártalanítási összegből alpereseket csak a vételárként kikötött 2,700 frt, az ezt meghaladó összeg pedig az eladót illeti, ki egyszersmind az esetre, ha a kártalanítási összeg a vételárnál kevesebb lenne, a vételár erejéig szavatosságot vállalt s erre nézve a 6. pont szerint jelzálogi biztosítékot is nyújtott; ilyen kikötéseknek pedig, ha a felek végleges adásvételt akartak létrehozni, sem helye, sem értelme nem lett volna. Egyébiránt a szerződésnek felhozott pontjai, valamint 5 ik ! pontjából, mely szerint a szerződés egyik tárgyának, tudniillik a birtoknak eladó által újból eladása megengedtetett, mi az eladás folytán alperesek által megszerezni kellett tulajdonjoggal össze nem egyeztethető, okszerűen következtethető, hogy az A. alatti szerződésben az eladás és visszavásárlás iránt csak színleg i történt a megegyezés, valósággal pedig a feleknek az volt az egyező akarata, hogy alperesek a nekik átadott ingatlanokat S ezeknek tartozékát képező regálejogot 2.700 frtnak katnata | fejében bírják és használják mindaddig, míg azokat 6 év után özv. P. Lökösné vissza nem váltja. Es hogy valóban igy áll a dolog s a szerződést maguk alperesek is igy értelmezték, bizonyos abból is, hogy alperesek az ingatlanokat az eladó jogán felperes jogelőde, id. B. Bálintnak, tehát idegen egyénnek bocsátották az ezekre megállapított 700 frt lefizetése után vissza. Érvénytelen lévén az előadottak szerint az A. alatti szerződés, a szerződés előtti állapotnak visszaállítását a szerződő felek bármelyike va.üy azok bármelyikének jogutóda követelheti; a szer I ződés előtti állapot pedig a jelen esetben az lehetne, hogy I alperesek a szerződés alapján teljesített fizetéseknek megtérítése mellett a birtokukba vett regálejogot, özv. P. Lökösné, illetőleg a keresethez B. és C. alatt mellékelt okiratokkal igazolt jogutódának tulajdonába és birtokába visszabocsátják. Tekintve azonban, hogy az italmérési jog az 1888 : XXXIV. t.-c. 1. §-a szerint a per folyama alatt az állam tulajdonába ment át s azt azoknál az egyes magánegyéneknél, kik eddig italmérési jogot gyakoroltak, az 1888 : XXXVI. t.-c. értelmében nyújtandó államkincstári kártalanítás helyettesíti s igy a kereseti regálejog tulajdona és birtokának felperes részére át-, illetve visszabocsátására alperesek nem kötelezhetők : a törvény által megváltoztatott viszonyokhoz képest a kereseti kérelemtől eltérőleg csak az volt kimondható, hogy az alperesek által Váralja községben gyakorolt regálejog f.lperest illette s igy az azután megállapítandó kártalanítás felvételére szintén felperes a jogosult. Ennek elismerésére, illetőleg tűrésére azért köteleztettek alperesek feltétlenül: mert nem vonták kétségbe, de a keresethez D. alatt mellékelt kérvénynyel s arra vezetett végzéssel is bizonyítva van, hogy az A. alatti szerződés szorosan a regálejogra számított 2,000 frtot, miután azt alperesek el nem fogadták, részükre felperes birói letétbe helyezte, mi az adott esetben a fizetéssel egyenlő hatályú, miből egyszersmind következik az is, hogy alperesek a részükre felperes által letétbe helyezett 2,000 frtot s ennek letéti kamatát, mint őket illetőt, felvehetik. Az A. alatti szerződés 2. pontjában ki van ugyan kötve, hogy a birtokok és regálejog visszavétele alkalmával alpereseknek a vételár címén fizetett összegen felül költségük is megtéritendő s ebbe, a mennyiben e költség bizonyittatik, válaszában felperes is beleegyezett, miután azonban a bizonyított költség, mint az az alábbiból kitűnik, az elvont haszonvételekből levonatik: nem forog fenn szüksége annak, hogy az alpereseket megillető költség fizetésére felperes külön köteleztetik: A mi az elvont haszonvételt ileti, az a kereset megindításától felperes részére meg volt Ítélendő : mert az A. alatti szerződés érvénytelenségéből önként következik, hogy a szerződés előtti állapot visszaállítását, illetőleg a birtokukban volt regálejognak visszabocsátását alperesek azonnal eszközölni tartoztak, a mint felperes a maga részéről az előbbi állapot visszaállítására a szükségeseket teljesítette. A D. alatti kérvénynyel és végzéssel bizonyítva van, hogy felperes a 2,000 frtot fizetésként birói letétbe helyezte és hogy alpereseket költségeiknek felszámítására felszólította s azt, hogy e felszólításnak eleget tettek, maguk sem állítják ; ennélfogva kétségtelen, hogy a regálejog visszavásárlása körül csakis őket terheli mulasztás, minek az után, hogy a mulasztásnak következményeként a felperestől elvont haszonvételt megtéríteni tartoznak, jogszerű folvománya. Miután azonban azon időpont, melyben alperesek költségeiknek felszámítására felszólittattak, egész bizonyossággal meg nem határozható; ugyancsak alperesek a regálejog rosszhiszemű birtokosának a kereset megindításától, vagyis 1888. évi dec. 31-től voltak tekinthetők. Az elvont haszonvétel mennyisége Sch. Mózes, alperesek regálebérlöjének vallomása alapján 400 frtot tett, miből — a községi pótadó be nem bizonyittatván — az 1875: XXII. t.-c. 4. §-a és az 1883:XLVI. t.-c. 9 §. 4. pontja értelmében fizetett járadék és általános jövedelmi pótadó levonatván, marad tisztán felperes javára 1889. évre 346 frt. Ebből azonban levonandó az A. alatti szerződésnek felperes által is elfogadott 3l frt 00 kr. költsége és a 4 sz. alatt igazolt 106 frt 10 kr. illeték, összesen 138 frt, fizetendő alperesek által 208 frt. Végre perköltség stb Kereskedelmi, csőd- ós váltóügyekben. TeKintve. hogy az ideeren váltó kibocsátója a rendelvényesnek visszkereseti kötelezettség alatt álló előzője, őt a váltóbirtoklás alapján a nem fizető elfogadó elleni kereset indítására a váltó nyugtatványozásának és magához váltásának igazolása nélkül is jogosítottnak kell tekinteni az okból, inert a birtoklás azon vélelmet állapítja meg, hogy a váltói annak lejárata ut ín visszkereseti kötelezettsége alapján váltotta magához. A szegedi kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Igaz ugyan az, hogy a váltótörvény 23. §-a szerint az intézvényezett az elfogadott összegért a kibocsátó irányában is váltójogilag felelős, de ebből nem következik, hogy öt kereseti joggal a váltó birtoka felruházza, mert a törvény 17. S-a világosan mondja, hogy a váltó puszta birtoka csupán az elfogadás végetti bemutatásra és óvatolásra ad jogot, mig ellenben, ha az idegen váltó a kibocsátó által megszereztetvén, ez az elfogadó ellen akar keresettel fellépni, e végre szükséges, hogy azt magára forgattassa, a mit a 8. és 9. §-okban foglalt engedély szerint még a rendelvényessel szemben is megtehet, vagy legalább a 39. §-hoz képest csak a nyugtatványozott váltóra fizessen, mert ellenkezőleg mint jelen esetben, tulajdonosi minőségét a váltólevéllel magával a 36. §-ban foglaltak szerint nem igazolhatja; ennélfogva, mert a fentiek szerint sem magával a váltóval, sem alperes tagadásával szemben felperes semmivel sem igazolta, hogy a kereseti váltót ö a hódmező vásárhelyi népbanktól váltotta volna ki, bár alperes maga beismerte, hogy felperesnek a kereseti váltó törlesztésére csupán 70 irtot adott és így saját beismerése szerint is tartozik arra 65 frttal, mégis felperest keresetével, minthogy ez a fenti váltó alapján felperes által nem érvényesithető, elutasítani kellett. (1889. február 28 án, 3,133. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Habár oly esetben, a mikor a kibocsátó, mint a rendelvényesnek visszkereseti kötelezettség alatt álló előzője, visszkereseti kötelessége alapján a váltót magához váltotta, a forma szerinti átruházási nyilatkozatra, forgatmányra vagy engedményre a váltótulajdonosi minőség bizonyítása céljából szükség nincs is: mindazonáltal a váltónak kifizetését és ekként a váltónak magához váltását legalább is a váltótörvény .'59. §-a értelmében nyugtatványozott váltóval bizonyítani köteles; tekintve pedig, hogy felperes alperesi tagadással szemben, a peresített váltónak általa történt kifizetését vagy ezen váltó tulajdonának a törvénynek megfelelően egyébként megszerzését semmivel sem bizonyította : ennélfogva az elsőbiróság ítéletét az itt, valamint az abban felhozott vonatkozó indokok alapiján helyben kellett hagyni. (1889. december hó 16-án, 2,140 v. sz.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági ítéletnek megváltoztatásával felperesnek kereseti joga megállapíttatik és az eljáró elsőfokú bíróság alperes érdemleges kifogásainak megbirálására új ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: Mindkét alsóbirósági Ítéletnek megváltoztatásával felperesnek kereseti jogát meg kellett állapítani: mert habár a kereseti váltó nem saját rendeletre, hanem W. Antal rendeletére van kibocsátva, miután a kibocsátó a rendelvényesnek visszkereseti kötelezettség alatt álló előzője, őt a váltóbirtoklás alapján a nem fizető elfogadó elleni kereset indítására a váltó nyugtatványozásának és magához váltásának igazolása nélkül is jogosítottnak kell az okból tekinteni, mivel a birtoklás azon vélelmet állapítja meg, hogy a váltót annak lejárata után visszkereseti kötelezettsége alapján váltotta magához. Tekintve azonban, hogy alperes érdemi kifogásokat is tett, az eljáró elsőbiróság ezek megbirálására volt utasítandó. (1890. évi november hó 12-én, 658. váltószám.) A feltétlenül történt megrendelésnek későbben, bár a szerződés teljesítését megelőző időpontban, egyoldalú visszavonása, eladónak a megkötött adásvételi szerződésen alapuló jogaira s igy azon jogára is, hogy a szerződéi tsljesitésének elfogadását követelhesse, mi befolyással sem lehet.