A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 42. szám - Az 1877. évi XXII. t.-c. 41. §-ához - Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módositásáról és kiegészitéséről szóló törvényjavaslat. 3. r.

310 A J O Gr. A mondott körülmények mellett nem volna tehát méltányos, ha a fogyasztók napi szükségleteire vonatkozó tartozásaikért is hosszú évtizedeken át felelősségre vonhatók lehetnének, rég elhasznált és elfelejtett dolgokért/' Az 1877. évi XXII. t.-c. 41. §-ához. Irta: UJSZÁSZY GYULA, albiró Gyöngyösön. Az 1877. évi XXII. t.-cikk életbeléptetésének 14-ik évében nincs tisztába az igazságot kereső közönség és az igazságot szelgáltató biróság azzal, hogy a nevezett törvény 11. §-sa értelmében mily természetű pénzkövetelések tartoznak e perútra. Alulírott közlött a »J o g« 34. számában két ellentétes másodbirósági határozatot, ugyancsak e lap legutóbbi számában lett közzétéve épen e bíróságnál lefolyt 40 frtos kártérítési per mikénti befejezése. Miből, dacára az ellentétes másodbirósági határozatoknak, az következtethető, hogy a legfőbb biróság azon irányt emeli érvényre, hogy bármely című és 50 frtot meg nem haladó követelés kis polgári perúton érvényesítendő. Ez eddig megnyugtató is volna, ha ugyancsak ezen XXII. t.-cikknek a 41. §-a nem lenne, melynek erejénél fogva a Curia által megjelölt irány illuzoriussá válik; ugyanis e szakasz azt mondja: »Ha a tárgyalás közben kiderül, hogy a kereset nem tartozik a jelen törvény szerinti eljárás alá, a bíró köteles az eljárást megszüntetni, ha a fél az iránt kifogással nem él is, a megszüntetés végzéssel mondatik ki és ha valamelyik fél kívánja, neki írásban kézbesittetik; ez esetben felperes keresetét a rendes bíróságok előtt feltétlen megindíthatja és a rendes bírói hatóságok az ügyet azon ok miatt, hogy ez jelen törvény szerinti eljárásaié tartozik, el nem utasíthatják.« Meglehet, hogy ezen szakasz nem oly tűrhetlen ott, hol a kis polgári pereket kizárólag járásbíróságok intézik, de felettébb kellemetlen ott, hol kis polgári bírósági hatáskörrel felruházott járási főszolgabirák, különösen békebirák vannak ; számtalan esete volt e cikk Írójának, hogy például egy földmives egy kocsi búzát befuvarozott valakinek s ez nem fizetett: a békebiróság, mint kereskedelmi ügyet (fuvarozás) a kereskedelmi, illetve sommás bírósághoz utasította, a saját illetőségét leszállította és igazolványul ap4l. §-beli végzést kiadta, hasonlókép 6—8—10-18 —50 frtos előtte megindított kár vagy bér iránti követelésekre nézve is le lett az illetőség szállítva. Már most mit tegyen a sommás biró ?! Ha e békebirói határozatot nem respectálja, esetleg a tudatlan félnek tesz kárt és a törvénynyel nem egyezik, ha respectálja, ki van téve annak, hogy a fáradságos munkával befejezett eljárás a felsőbb bíróságok által megsemmisíttetik és megkisebbíti ugy saját, mint az igazságszolgáltatás tekintélyét. Miért is e visszás állapoton mulhatlanul és sürgősen segíteni kell. Jelenben, hogy helyesen vagy nem, ezen 41. §-t alulírott ugy értelmezte, hogy miután a békebirói határozatok ellen semm. panasznak van helye, az oly illetékességet leszállító végzést, mely a kir. törvényszék által helybenhagyva nem lett, figyelembe nem veszi. De tartható-e ez az állapot ? ! Egy hasonló lefolyású per van jelenben a másodbiróság előtt: felettébb kívánatos lenne, ha a tettes másodbiróság e cikkben foglaltakra nézve oly utasítással látná el az alsóbb bíróságokat, hogy jövőben magukat tudják mihez tartani ily mindennap előforduló perekben. Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. * (Folytatás.) Ha e végzés az örökösnek nem kézbesíthető, ez a körülmény a hagyatéki tárgyalás megtartását nem akadályozza. 6 »Warum Lieferungen von landwirtschaftlichen Erzeugn i s s e n, insbesondere von Lebensmitteln, Brennmaterialien, nur dann in zwei Jahren verjühren sollen, vv e n n sie zur Verwendung im llaushalte geliefert worden sind, ist nicht wohl erklarlich. Es heisst ausdrücklich : In zwei Jahren verjühren Ansprüche aus Lieferungen von 1 a n dwirthschaftlichen Erzeugnissen, sofern sie zur Verwendnng i m Haushalt geliefert wurden. Demnach muss man annehmen, dass bei Lieferungen für den GeschSftsbetrieb die 30jahrige Verjahrung l'latz greift, was ofíenbar im Widerspruch mit der Absicht der Verkürzung der Verjahrungsfristen steht stb. stb « Die Motive zum Entwurf námlich sagen : »Grund und Zweck der Anspruchs- (Klagen) Verjahrung sei: der Behelligung mit veralteten Ansprüchen ein Ziel zu setzen. Der Schwerpunkt der Verjahrung liege nicht darin, dem Berechtigten ein Recht zu entziehen, sondern darin, dass dem Verpflichteten ein Schutzmittel gegen unbeiechtigte Ansprüche sich, ohne ein Eingehen auf die Sache, vertheidigen zu könnengegeben werde. Sie sprechen auch von »möglichen gewissenlosen Glau, bigernt und »anstandigen Schuldnern« stb. Wir können diese Ansicht nicht theilen ; wir haltén es vielmehr für richtiger, dass die kürzere Verjahrungsfrist dem anstandigen Glaubiger zum Schutze gegenüber gewissenlosen Schuldner" gégében sein soll stb. ; gegen Schuldner, die sich namentlich beim »Geldprotzenthum« finden, das die Zahlung stb., als gewahrte Gnade ansieht. (L, a »li e r 1. M. Ztg.« 1890. május. 29. lapsz. i V e r j a h r u n g« c. iránycikkét.) * Előző közlemények a »J o gc. 40. és 41. számaiban. Ebben az esetben, valamint az 18G8 : LIV. t.-c. 576. §-nak esetében is, ha megjelent vagy szabályszerűen képviselt több örököstárs van és ezek között egyezség jön létre, valamint akkor is, ha a meg nem jelent örökösön felül csak egy örökös van ; az a körülmény, hogy a gondnok meg nem jelent, vagy az örökös társak megállapodásához hozzá nem járult, a hagyaték átadását nem akadályozza. A meg nem jelent örökös osztályrésze ez esetben hivatalból állapittatik meg; a meg nem jelent örökös azonban netaláni kizárólagos örökösödési jogát, osztályrészének kiegészítését és egyéb öröklési igényét az elévülési határidőn belül érvényesítheti. 11. §. A hagyaték tárgyalására az utóörökösök s a megszületendő vagy ismeretlen tartózkodásit örökösök részére kinevezendő ügygondnok is megidézenoő. Az utóörökösöknek és a részükre kinevezett ügygondnoknak meg nem jelenése nem szolgálhat akadályul arra, hogy az örökség az örökősöknek átadassék, de az utóörökösök utóöröklési joga az utóörökösödés tárgyát képező ingatlanokra az örökösök tulajdonjogának bekeblezésével egyidejű telekkönyvi Jeljegyzés által az ingóságokra pedig az örökhagyó ide vonatkozó rendelkezéseinek és a fennforgó körülményeknek megfelelő módon, hivatalból biztosítandó. Ugyanily módon eszközölhető az átadás akkor is, ha az örökösödési jog nem vitás és csak az utóörökösödés képezi vita tárgyát. f .... Örökösödési bizonyítvány kiadása esetében az utoörökösök utóöröklési joga, a hagyatéki ingatlanokra telekkönyvi feljegyzés által szintén hivatalból biztosítandó. 12. §. A hagyaték tárgyalására kitűzött határnapról a hagyományosok is értesitendők s értesítés vétele nélkül is jogukban áll a hagyatéki tárgyalásra megjelenni. A hagyatékhoz tartozó valamely ingatlan dolog hagyományozása esetében, ha a hagyományhoz való jog sem nem vitás, sem pedig felfüggesztő feltételtől vagy kezdeti időponttól függővé téve nincsen, habár a hagyományos a tárgyalásra nem jelent meg, az átadást rendelő végzésben vagy az örökösödési bizonyítványban ezen ingatlan tulajdonjogának az örökhagyó nevéről közvetlenül a hagyományos nevére leendő bekeblezése rendelendő el; ha pedig a hagyományhoz való jog vitás, avagy pedig felfüggesztő feltételtől vagy kezdeti időponttól függ, az ingatlan az örökös tulajdonául kebelezendő ugyan be, de ezen bekeblezéssel egyidejűleg a hagyományos joga telekkönyvi feljegyzés által biztosítandó. Másnemű hagyományok biztosítása iránt a hagyatéki biróság, az örökhagyó ide vonatkozó rendelkezéseinek és a fennforgó körülményeknek megfelelő módon, csak a hagyományos kérelmére intézkedik. 13. §. Ha a hagyományhoz való jog vitás, a hagyatéki biróság az örökös kérelmére legalább két és legfeljebb három hónapi határidőt tüz ki, hogy ez alatt a hagyományos a hagyomány érvényesítése iránt keresetet indítson s ennek megtörténtét a hagyatéki bíróságnál a fentebbi határidő lejártáig igazolja; mit ha nem teszen, az örökös vagy hagyományos újabb kérelmére a hagyatéki biróság köteles a hagyománynak biztosítására szolgáló telekkönyvi feljegyzés törlése végett a telekkönyvi hatóságot megkeresni és a másnemű biztosítást feloldani. Az e tárgyban hozandó végzés a hagyományosnak saját kezéhez kézbesítendő. Ilyen kézbesítés sikertelen megkísérlése után a feljegyzés törlése iránti megkeresésnek és a biztositás feloldásának csak akkor van helye, ha a hagyományos a vitás hagyomány érvényesítése iránti keresetét a bíróságnál kifüggesztendő és a hivatalos lapba egyszer beiktatandó egy évi hirdetményi határidő alatt sem indítja meg s ezen hirdetményi ha'áridő lejártáig annak megindítását a hagyatéki bíróságnál nem igazolja. 14. § Ha a hagyatékhoz tartozó ingatlan nincs a telekkönyvbe az örökhagyó tulajdonául bejegyezve, az életben levő telekkönyvi tulajdonostól az ingatlannak az örökhagyóra történt átháramlásáról telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okiratot, vagy ezt pótló, a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalandó s a telekkönyvi tulajdonos szabályszerű aláírásával vagy kézjegyével ellátandó nyilatkozatot igyekezzék a tárgyalást vezető kir. közjegyző kieszközölni. Ha ez nem sikerül, a mennyiben oly körülmények forognak fenn, a melyek mellett az örökhagyónak, mint tényleges birtokosnak tulajdonjoga az 1886 : XXIX., 1889 : XXXVIII. és 1891 : XVI. t.-c. ide vonatkozó rendelkezései alapján az örökhagyó nevére átiiható; e részben a hagyatéki tárgyalás vezetője az 18—. évi . t.-cikknek s az e részben fennálló szabályoknak értelmében köteles eljárni. 15. §. Ha a hagyatékhoz tartozó, de az örökhagyó nevére még át nem irt ingatlannak az örökösök nevére való átíratása szükségessé teszi, hogy egy vagy több előző hagyaték letárgyaltassék, a menuyiben erre ugyanaz a biróság illetékes, a kapcsolatos hagyaték tárgyalása is hivatalból folyamatba teendő, ellenesetben pedig az illetékes biróság a kapcsolatos hagyatéknak hivatalból leendő tárgyalása végett megkeresendő akkor is, ha hivatalból való hagyaték tárgyalásának különben helye nem lenne. 16. §. Ha az örökhagyó tulajdonául oly ingatlan van telekkönyvben bejegyezve, mely nem az örökhagyót, hanem más,