A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 42. szám - Az elévülési és záros határidők a magyar kereskedelmi jogban

309 szabály szerint az »idö vasfogának« málasztó, romboló hatásának kiteszi, hanem az árúkészletben elhelyezett töke kamatja is napnap után örlö szúként rágódik a fölös árúkészlet értékén. Az imént említett értékesökkentö tényezőkhez járul az árúkészlet gondozásának költséges volta. De ha már a közönségesebb árúcikkek értéke is időjártával nagy mérvben megcsökken, még sokkal inkább csökken a bizonyos évad, vagy bizonyos alkalmi használatra szánt, avagy pedig a divat szerint irányuló árúcikkek értéke, sőt ezek egy része olyan, mely bizonyos idő múlva megszűnik a közforgalom tárgya lenni. És a mint az effectiv árú készlet romlásnak és illetve értékébeni csökkenés, sőt teljes elértéktelenedésnek van kitéve; azonképen a hitelben elárusított árúkért járó és más ily fixkövetelések túlsokáig való künn hagyása a dubiosussá válhatás veszélyével jár. A vételárnak kelleténél hosszabb időn át levő künn h a g y á s a az illető kereskedőre nézve azon szinte nagy másik hátránynyal is jár, hogy ez által üzlete, sőt a forgótőke elvonatik és hozzá még gyümölcsözetlenül is hever. A kereskedőt, nagyiparost különben már az évenként készítendő üzleti mérleg1 és saját fizetési kötelmei is arra utalják, hogy kötött ügyleteit késedelem nélkül bonyolítsa le. Az ügyletek lebonyolításának indokolatlan elodázása rendes körülmények között ép oly kevéssé válik előnyére a kereskedő és iparosnak, mint a velük összeköttetésben álló vevőnek. A vételár és egyéb ily fixkövetelések túlsoká künn hagyása és illetve a pazar és kelleténél hosszabb időre szóló hitelengedélyezés természetszerűleg könnyelműségre csábit. A hosszú, 32 évi elévülési idő ép azért inoportunus, mert alkalmat nyújt az indokoltnál hosszabb hiteladásra és viszont ez által a fogyasztóközönség a tömegesebb és hosszabb időre való hitelben vásárlásra csábittatik. A hosszú időre és könnyű szerrel nyerhető hitel képezi továbbá azon csalétket, mely a közönséget egyúttal az árúk vásárlása körül a minőség, mennyiség és használhatóságot illető tulajdonságoknak kevesebb scrupulositással való mérlegelésére ösztökéli és az embereket merőben fölös luxust, pazarlást képező vásárlásokra ingerli; olyan vásárlásokra, melyek a készpénzbeli vagy rövidebb időre és illetve szűkebbre mért hitel esetén általuk bizonyára kerültetnének. De a kereskedő és iparosra nézve is hátrányos a túlhajtott hitelezés, mert a könnyelmű vásárló jövedelme rendszerint nincsen arányban a túl bő és oktalan költekezéssel, melyet csakhamar a fizetésképesség csökkenése, sőt a teljes fizetésképtelenség is követ.2 Még inkább szembeötlő a hosszú időre való hitelezés és illetve a követelések túlsoká való künn hagyásának hátránya akkor, ha azok behajtása végett a birói kényszerhez kell folyamodnunk. A prts 35. §. és a keresk. törv. 31. §. értelmében az üzlettelep helyének bírósága (mint fórum privilégium) és bizonyítási eszközök tekintetében a bejegyzett kereskedőt és nagyiparost (gyárost) a prts 273. §. és a ktv 31. §. alapján illető előnyök csakis a keresk. törv. 31., illetve a prts 175. §. szabta záros határidők alatt vehetők igénybe.3 De eltekintve a törvény idézett rendelkezéseitől, a mint egyrészt a kereskedő érdeke a gyors üzletlebonvolitást igényli, másrészt viszont a dolog természete szerint méltányos, hogy a 1 A Ktv. 26. §-ának rendelkezéséhez képest »minden kereskedő köteles üzlete megkezdésekor leltárt készíteni, tehát ingatlan vagyonát, követeléseit és tartozásait, készpénze mennyiségét és egyéb javait összeírni és az egyes javak értékét kitüntetni, egyúttal a követelő és tartozó állapotnak egymáshozi viszonyát kimutató mérleget szerkeszteni. A leltár és mérleg ezentúl minden évben elkészítendő. H a a kereskedő oly árutárral bír, melynek leltározása az üzlet természeténél fogva minden évben nem eszközölhető, elég, ha az árutár minden második évben leltároztatik.* Analóg rendelkezéseket tartalmaz a részvénytársulatok évi mérlegére vonatkozólag a ktv. 198. §. és a 211. §. 4. p., 214. és 221. §§., a szövetkezetekre nézve pedig a ktv. 243. és 246. §-ok. 2 A német ált. polg. törvénykönyv tervezete nagyon találóan indokolja meg a rövid elévülési határidőket, mondván, hogy : »Das Borgen in den Detailgeschaften hat nicht nur die unangenehme Folge einer Feststellung des Betriebscapitals der Kaufleute, sondern es unterstützt auch in gefáhrlicher Weise die Unsoliditát in der Consumt i o n. Da man Credit bekommt, geht man über seine Verhaltnisse hinaus, kauft Gegenstande, zu derén Bezahlung das haufig kleine Einkommen nicht ausreicht und ruinirt seine wirthschafcliche Existenz« stb. (L. »L e g i s 1 a t i v e Krört. zum alig. Theile des Entwurfes eines bürge rlichenGesetzbuches für das deutscheReich auf volkswirthschaftliche Grundlage* von Dr. S. Jacoby in München »Zeits c h r i f t für Privát- und öffentl. Recht der Gegenwart < Herausg. von Dr. Grünhut Wien, 1889 IV. die Anspruchverjahrung, 169. lapon.) 3 A ktv 31. §. »bejegyzett kereskedőnek szabályszerűen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből eredő perekben rendszerint nem teljes, eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészíthető bizonyitékot képeznek.« A könyvek ezen bizonyító ereje kereskedők ellenében a peressé vált bejegyzés keltétől számítandó tíz, nem kereskedők ellenében pedig két évi idó'tartamra terjed stb.« A prts. 175. §. szerint a kereskedők, gyárosok és gyógyszerészek és iparosoknak a fennálló törvények szerint vezetett könyvei »meg támadásra egy esztendeig és hat hónapig, védelemre pe'ig azontúl is megtartják bizonyító erejüket. Ha azonban a számla a fent kitett idő alatt bíróilag hitelesíttetik, a könyvek h á r om esztendeig megtámadásra is használhatók slb.« vevő s illetve fogyasztóközönség se legyen kelletén túl elszámolási kötelemben tartva. A f o gy a s z t ó k ö z ö n s é g időjártával számtalan kisebbnagyobb ügyleteket köt, bevásárlásokat eszközöl; köztük legtöbb olyat, mely napi szükségleteinek fedezésére van szánva. A történt fizetésekről hol kér és illetve kap elismervényt a vevő, hol nem és a kapott számlákat, nyugtákat — bízva a vele összeköttetésben álló kereskedő könyvelésében — gyakran épen nem, vagy csak rövid időn át őrzi meg. A mondott körülmények mellett nem volna tehát méltányos, ha a kereskedő követelése időn túl is a törvény kiváltságos védelme alatt állna. Sőt a fentebb vázolt köztekintetek azt javallanák, hogy nálunk is — mint már mindenütt, a hol codificált modern törvénykönyvek vannak — a 32 éves hosszú elévülési idő helyett, a rövid 72—5 évi elévülési idő lépjen életbe; mert nincs helyes ok, mely azt kívánná, hogy^ a szerződő fél, p. o. mint vevő a megrendelő és illetve jogutóda rég elmúlt időkbeli, rég elfelejtett, sok esetben censensualiter és illetve praejudicialiter meg sem állapított követelések és dolgokért is felelősségre vonható legyen.4 A porosz L and recht és az 1838. márc. 31-iki porosz honi elévülési törvény, továbbá a Code Napóleon és az 1854. ápr. 6-iki bajorhoni elévülési törvény (Verjáhrungsgesetz) felismervén az élet imént vázolt kívánalmait, az okon a rövid elévülési időt lehető széles körben iparkodtak meghonosítani. így a Code Napóleon 6 havi elévülési időt állapit meg a vendéglősök, mesteremberek és napszámosok követeléseire nézve; mig a kereskedőknek nem kereskedők irányábani és továbbá a gyógyszerészeknek és orvosoknak, nevelőintézetek és tanítók követelései és az egy évre szerződött cselédek bérköveteléseinek érvényesítésére 1 é v i elévülési határidőt szab. A bajorhoni civiljogi elévülési törvény 3 é s é v i elévülési határidőket állapit meg; azonban a Code Napóleonhoz hasonlóan ez is meghagyja a kereskedőknek egymás irányában a 30 évi hosszú elévülési időt. A napirenden levő új német birodalmi általános magánjogi törvényjavaslat szabályul szinte meghagyja a 30 évi hosszú elévülési határidőt, de a mely alól igen számos kivételnek ad helyet. így kereskedők, gyárosok, kézművesek, művészek, vendéglősök és egyáltalán szállás és ellátásért, továbbá tanítás, oktatás, nevelés és ápolásért, ugyszinte az orvosok, ügyvédek, közjegyzők, végrehajtók, szárazföldi fuvarosok, hajósok; továbbá a segédek, napszámosok, kézimunkások (,Handarbeiter) és végül a nyerstermény és jelesül a tüzelő- és élelmiszer szállítók követeléseinek érvényesítése 2 évi elévülési határidőhez van kötve. Az érdekelt kereskedői testületek ezen javasolt rövid elévülési időt helyesléssel fogadták s csupán csak az ellen hallatták szavukat, hogy a nyerstermény szállításból származó követelések csak feltételesen vétettek fel a 2 évi rövid elévülési esetek közzé, t. i. csak az esetben, hahogy a szállított nyerstermények közvetlenül a fogyasztó háztartási használatára rendelvék. A nyilatkozattételre felhívott német birodalmi kereskedői testületek, a törvényjavaslat eme rendelkezését inconsequensnek és a mellett célszerűtlennek is jelentették ki.5 Részünkről a német kereskedői világ imént említett felfogásával szemben a fentebb említett törvényjavaslat elvi álláspontját tartjuk a helyesebbnek és az élet követelményeivel inkább számolónak; mert a mint már fentebb is kifejtők, a fogyasztóközönség időjártával számtalan kisebb-nagyobb o!y ügyleteket köt, bevásárlásokat eszközöl, melyek napi szükségleteinek fedezésére szánvák. Az ily bevásárlásokra vonatkozó fizetésekről többnyire nem is kér és illetve nem is kap elismervényt a vevő, vagy ha kap is, bízva a vele összeköttetésben álló tisztességes voltában, azt gyakran épen nem, vagy csak rövid időn át őrzi meg. * ríelyesen mondja a »német ált. polg. törvénytervezet a 2 évi elévülési idő életbeléptetésére vonatkozó törvényrsndelkrzésnek indokolása : ».Die Gescháfte des táglichen Verkehrs sind zu zahlreich und dem Gegenstande nach in der Regei zu unbedeutend, als dass sie dem Gedáchtnisse der Betheiligten lángere Zeit gegenwártig blieben. Schriflliche Notizen werden von Verpflichteten nur ausnahmsweise gemacht; Quittungen über die vom gewissenhaften Schuldner sofőrt oder doch in üblichen Fristen bewiiklen Beríchtigungen selten ertheilt, noch seltener wenn ertheilt, aufbewahrt. Eine in kurzer Zeit eintretende Verdunkelung des Sachverháltnisses ist unvermeidlích. (L. L e g i s 1. E r ö r t. zum alig. Th. des Entwurfes eines bürg. Gesetzb. für das deutsche Reich stb.« von Dr. S. Jacoby in München »Zeitschr. für Privát- und öffentl. Recht der Gegenwart. Pag. 170. Dr. Grünhut, Wien, 1889. IV.) 6 »Die Bestimmungen der 146 und 147 des Entwurfs über die Verjahrungsfristen werden von einem Theile der Gutachten für durchaus unbedenklich gehalten. Als inconsequent wird hervorgehoben, dass wahrend die Ansprüche der Fabrikanten der kurzen Verjahrung auch dann unterliegeu sollen, wenn die Waaren zum Zwecke der Wiederveráusserung gekauft sind, bei den Ansprüchen der L a n d w i rt h e diese kurze Verjahrung nur dann eintreten soll, wenn die Erzeugnisse zur Verwendung im Haushalte geliefert sind. Zu letzterer Beschrankung lage umsoweniger Veranlassung vor, als die Landwirthe erfahrungsmassig fast gar nicht auf Credit verkaufen. (L. >Hanb. Corr.c 1890. május, 23. lapsz. »Der deutsche Handelslag und der Entwurf ein s bürgerlichen Gesetzb uches.«)