A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 42. szám - Az új kir. táblák s az ügyhátralékok. 2. r.

A JOG. 307 Magát a feltűnést keltett esetet a »Magyar Hirlap« következőkben ismerteti: »Most, hogy az eset téves informatiók alapján nyilvánosságra került, előadjuk az ügy állását, a mint azt Fenyvessy Arnold biró, egyik munkatársunknak elmondta : Még a múlt áv december havában történt, hogy Török Árpád párbajügyében a tárgyalást vezető Fenyvessy Arnold, budapesti büntetőtörvényszéki biró tanuként kihallgatta Rimanóczy városi tisztviselőt, a ki a párbajban, mint segéd működött közre. Az elnök kérdést intézett a tanúhoz, hogy hivatalnok létére, mint a törvény fölesketett őre, minek forsirozta a párviadalt, mely a büntetőtörvénybe ütközik. A tanú erre azt felelte, hogy neki, mint tartalékos tisztnek, a katonai becsület kötelességévé teszi a lovagias ügynek párviadal utján való elintézését. Fenyvessy Arnold elnök, a ki maga is tizenkét évet szolgált, mint tartalékos tiszt, erre a következő megjegyzést tette : •Mindnyájan katonák vagyunk, de azért itt külön katonai becsületet nem ismerünk.« Ez az inctdens minden különösebb feltűnés okozása nélkül folyt le. A párbaj-ügyben a bíróság Ítéletet mondott, a mely ellen a felek egyike sem felebbezett és a mely ennélfogva jogerős lett. Az elnöknek emiitett nyilatkozata bele sem került a véglárgyalási jegyzőkönyvbe, de megemlítették azt a jelen volt törvényszéki tudósítók, a kik a tárgyalásról közölt tudósításaikkal dicséröleg emelték ki az elnök szókimondó, férfias nyilatkozatát. Az eset után hónapok multak el és a biró már teljesen megfeledkezett róla, midőn ez év aug. 13-án magához hivatta öt Zsitvay Leó alelnök, a törvényszék büntetöosztályának vezetője és megmutatott neki egy, az igazságügymiuiszteriumtól érkezett leiratot. Ebben arra utasították Zsitvay alelnököt, hogy mivel Fenyvessy Arnold biró egy végtárgyaláson egy általános és sértő nyilatkozatot tett, figyelmeztesse öt a jövőre nézve ilyen nyilatkozatok mellőzésére. Az alelnök eleget is tett e meghagyásnak. Az igazságügyminiszteri leiratban meg volt még jegyezve, hogy annak egy másolatát a honvédelmi minisztériumnak is megküldötték. Vájjon ez ügyben Fejérváry honvédelmi miniszter tett-e panaszt az igazságügy miniszternél, vagy sem, az mindeddig bizonytalan. Tény azonban, hogy egy vagy két nappal a miniszteri leirat megérkezése után, midőn a képviselőház mentelmi bizottságában épen az Uselác-iigyröl folyt a tanácskozás, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter maga is oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy katonai és polgári becsület között nem ismer különbséget, a mivel teljesen megerősítette a bírónak incriminált nyilatkozatát. Az önérzetében megsértett biró, a ki nyilatkozatával épenséggel nem szolgált rá a korholásra, kereste az alkalmat, hogy magánál az igazságügyminiszternél eszközölje ki sérelmének orvoslását. Október 1-én kihallgatásra jelentkezett Szilágyi Dezső igazságügyminiszternél, hogy tőle megnyugtatást nyerjen. A miniszter utána nézett a rendeletnek, a melyet nem is ő, hanem egy osztálytanácsosa irt alá és teljesen megnyugtatta a birót, a mennyiben kijelentette elölte, hogy a biró urak ugyan néha elszólják magukat a végtárgyalásokon, de ebben az esetben j Fenyvessy biró csak egy általános igazságot mondott, a melyet bátran i mondhatott és a mely miatt semmi aggodalomra nem lehet oka. Ez a tényállás.* A biintetötürvéiiykönyv módosítása tárgyában — mint a félhivatalos Bud. Corr. irja — az igazságügyminiszter által összehívott ankét Daruváry Alajos curiai másodelnök elnöklete alatt újból felvette tanácskozásait és mai ülésében tárgyalás alá vette azt a kérdést, hogy az önbíráskodás, mint külön bűncselekmény, felvétessék-e a novellába. Határozatot a szaktanácskozmány nem hozott e kérdésben; a tárgyalást hétfőn fogja folytatni. Az új kir. táblák s az ügyhátralékok. Irta : dr. SZOKOLAY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. (Befejező közlemény.) * A hátralékok felsőbb s legfelsőbb forumunkon már az alkotmány s parlamenti rendszer visszaállításával a GO-as években nagy mérvben nyilvánultak. Azért törvényhozásunk 1870. évben kénytelenittetett a munkaerő szaporításáról gondoskodni mind a Curiánál. mind a kir. Tábláknál. A rendes bírák szaporításán kívül Budapesten 31 pótbiró alkalmaztatott a táblánál; a legf. ítélőszék körébe pedig a táblától 16 kisegítő biró rendeltetett. 1871-ben pedig ezen táblánál 4 új bírói állás rendszeresittetett és 4 kisegítő biró adatott át a Curiának. Ez kis időre használt, de a hátralékok csakhamar ismét szaporodtak. 1873-ban 6.883 ügyszámot képviseltek, 1875 — 76-ban 10 ezerén s 1877-ben 13 ezerén felül emelkedtek. A parlamentnek tehát ismét rendkívüli eszközök iránt kellett intézkedni. Így a budapesti táblánál 1880. évben a pótbirák száma 37-re emeltetett s felhatalmaztatok a szakminister, hogy hátralékai feldolgozására, a törvényszéki birákból — 1881. végéig terjedőleg — kellő számban kisegítőket i behívhasson ; mi 1881-ben kiterjesztetett 1882. év végéig, sőt az 1882 : XLIV. t-cikkben 9 újabb pótbirói állomás lett szentesítve. Így a rendkívüli birák száma majd elérte a rendes táblabírák számát. Dacára ennek a hátralékok nem fogytak el, hanem még növekedtek is. 1883. évben c táblánál 12 ezerre emel* Előző közlemény a »J o g« 41 számában. , kedtek; 1884-ben 13 ezerre; 1885-ben 18 ezerre; 1886-ban már felül haladta a 23 ezret és 1887. évben a 31 ezret is. Ez okból 1886. évben a pótbirói állomások eltöröltetvén — 142 birói állomás rendszeresittetett a volt pótbirák bevonásával. Ezenfelül 1888. évben ismét megengedtetett a kisegítő birák alkalmazhatása a hátralékok feldolgozására 18'JO. év végéig, mi azután 1891. május 1-éig meghosszabbíttatott. így a táblai munkaerő szaporításáról folyvást gondoskodva volt, mi a birói személyzetnek nagymérvű számát idézte elő. Az 1876. évi 116-ról a birói szám 1886-ban 142-re emelkedett, 1887-ben pedig 152-re, 1888. évben 172-re és még tovább is majd 200-ig. Ezen rendkívüli, az európai államok felsőbb fórumán ismeretlen személyszaporitás, a tábla elnöki ügykezelését, a munka-beosztást, a felügyeletet, a tanácsok elhelyezését stb. felette megnehezítette ugyan, de a hátralékok összegére sem gyakorolt nagyobb s lényeges befolyást, a mj pedig kiindulási pontul szolgált. Sőt a hátralék 1887. s 1888. években még emelkedett is, 1887-ben 31 ezerre és 1888-ban 33,99l-re. Csak a két utóbbi évben csökkent, de valóban kis terjedelemben Mert még 1889. évben is 28 ezer ügyhátralék jelent meg s 1890-ben 22,282, mi egy felebbviteli fórumon abnormis állapotot képez. A valóság tehát az, hogy a hátralék adecentralisatio előtt, még az azt közvetlen megelőző évben is — roppant nagy számot képviselt. Az veres fonalként húzódott keresztül jogéletünkön az utolsó két évtized alatt; néha a munka erőltetése folytán csökkent; de majd ismét felemelkedett; és szemben a felebbviteli fórum természetével s hivatásával, mindig — még a csökkenés éveiben is abnormis helyzetet állított elő. 1 [a tehát ezen súlyos baj az új szervezetben is tovább tart, ezt józanul senki sem tulajdonithatja a decentralisatio kifolyásának, miután az előbb is és pedig nagy mérvben létezett. A hátralékok, melyekben némely jogászaink szerint az új táblák már fuldokolnak, nem az ő hátralékaik, hanem a volt egységes tábláé, melytől azok reájok átszármaztak. Meglehet azonban, hogy most a csökkenőben volt 1889—1890. évinél nagyobb leend; de hiszen ily nagyobbodást észleltünk időszakonként az egységes táblánál is; sőt az többnyire folytonos emelkedésben szokott lenni, mint a fent közlött adatok kitüntették. Az ügyforgalom különböző alakulásai idézték elő a nagyobbodást; mihez jelenleg még azon átmeneti nehézségek s késedelmek is járultak, melyek elmaradhatlanok egy oly nagy szervezési művelettől, milyen egy felebbviteli fórum felosztása s üj alakítása. A baj forrását máshol kell keresnünk. És ha a törvénykezés mozzanatait vizsgáljuk, rájövünk, hogy azon forrás : a peres ügyeknek nagy szaporodásában rejlik, mihez a felebbezési joghasznál hatásának korlátlansága s ebből kifolyólag a felsőbb bíróságoknak túlságos elhalmozottsága járul. A peres ügyek számának emelkedése s ezzel kapcsolatban a felebbezések rendkívüli összege képezi a hátralékok fő forrását. Erre világos adatokat szolgáltat alsó bíróságainknak ügyforgalma, melyben a törvényszékek ügybejövetelének 1878. s 1879. évi legmagasb fokozata: 2,220,533 és 2,118,999 — nem újult ugyan meg a következő években; de szembe az 1872. évi bejövetellel, mely 1,522,013 ügyszámban állt — a szaporodás úgyszólván folytonos volt. 1880. évben a törvényszéki bejövetel volt: 1,852,065; 1881-ben 1,770,889; 1882-ben: 1,651,284; 1883-ban: 1,583,723: 1884-ben: 1,588.610; 1885-ben: 1,677,258; és 1886-ban 1,667,560 ügydarab. A járásbíróságoknál összesen az ügybeérkezés 1872-ben volt: 2,133,653. Mellőzve az 1878. és 1879. évi rendkívüli ügybejövetelt, mely 4 millióra emelkedett, a későbbi években is a szaporulat igen nagy s folytonos volt. 1880. évben volt 3 millió; 1882-ben 3'-/4 millió; 1883-ban ugyanannyi; 1884ben 3,315,378; 1885-ben 3,559,354; és 1886-ban 3 millió 709,674 ügy. A bejövetel emelkedése tehát 6 év alatt 700 ezer ügydarabot képviselt. Természetes, hogy ily elsőfokú ügybejövetel mellett s a felebbezési szabadalom segélyével a budapesti tábla ügyforgalmának is magas fokra kellett emelkednie. Abban változások kedvezőbbre időszakonkint álltak ugyan be; de a roszszabbulás csakhamar ismét bekövetkezett, és folytonos volt a mozgalom az ügyszaporodásra.