A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 40. szám - A nemzetközi criminalistikai egyesület ez idei szeptember havában Christianiában tartott nagygyűlése. 2. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1891. október 4-én. Melléklet a Jog« 40. számához Köztörvényi ügyekben. Az eskületételi határnap elmulasztása miatti igazolási kérelem a letárgyalt igényper keretén kivül esvén: az 1881: LX. t.-c. í>7. S-a alkalmazást nem nyerhet. Az esküt le nem tettnek nyilvánító" végzés felül nem \iz>gálható, mis az [gazolás kérdése el nem döntetett. A budapesti L—III. ker. járásbíróság: Haslinger Lipótnak Willers Emil ellen ingók foglalás alóli feloldása iránt támasztott igényperében 1890. dec. 21). 17,516. sz. a. végezte: Felperes azon kérelmének, hogy az ítélettel részére megítélt föeskü tőle kivétessék, vagy esetleg elkésése igazoltnak kimondassuk a az eskü kivételére újabb határidő kitú'zessék — a bíróság helyt nem ad ; mert a biróság felperesnek jelentkezése előtt 17,517. sz. alatt hozott s az ellenfél előtt élőszóval kihirdetett végzésével az esküt felperes által le nem tettnek már kimondotta s mert igényperekben az 18ísl: L1X. t.-eikk 97. §-a szerint igénylő "igazolással nem élhet. A budapesti kir. ítélő tábla következő végzést hozott: »Az elsöbiróságnak 17,öl6. Í-Z. végzését feloldja s utasítja az eljáró bíróságot, hogy a felperesnek igazolási kérelmét vegye szabályszerű tárgyalás alá s hozzon az igazolás kérdésében a kifejlendöknek megfelelő határozatot. Indokok: A 17,516. számú végzést feloldani, az igazolási kérelem felett a tárgyalást elrendelni és e kérdésben az eljáró bíróságot újabb határozat hozatalára utasítani kellett : mert az eskületételi határnap elmulasztása miatt beadott igazolási kérelem már a letárgyalt igényper keretén kivül esik és ez esetben nem alkalmazható az 1881 : LX. t.-c. 97. §-a, hanem a perrendnek vonatkozó szabványai tartandók szem előtt. Miről a kir. tábla az eljáró bíróságot azzal értesiti, hogy annak 17,517. számú megtámadott végzése, mely szerint az esküt le nem tettnek mondotta ki, ezúttal felül nem vizsgálható ; mert ezt megelőzőleg az igazolás kérdése döntendő el.« (1891. évi június 2-án. 4,102. sz. a.) Azon törvényi szabály, hogy a beszüntetett eljárás ujabb felvétele a felek által kérelmezhető, az igényperekre is kiterjed — de felfüggeszlö hatály nélkül a végrehajtás folytatására. A budapesti V. ker. járásbíróság végezte: »Cservenyi Ferencnek Altrichter A. elleni igényperében igénylő felperesnek ezen kérvénye az eljárás újra felvétele iránt elutasittatik; mert az igénykereset megszűnte által, végrehajtató jogot nyert a végrehajtási lépések folytatására és a 40,420. sz. végzéssel újra folyamatba tett végrehajtási eljárás további folyamát az igénylő egyoldalúlag a per újra felvétele által meg nem akaszthatja. Felperes a kitűzött tárgyalási napon meg nem jelenvén és a meg nem jelent D. tanú újbóli beidézését nem kérelmezvén: a bizonyítási eljárás folytatását és az igénypert (perr. 113. §.) meg kellett szüntetni. Mert a 117. §. szerint a tényállás kinyomozása csak a jelenlevő felek kérelmeinek keretén belül a lényállás felvilágosítására terjedhet ki, de nem terjeszthető ki olykép, hogy a biróság akkor, midőn mindkét fél meg nem jelenése folytán az ügyet megszünteti, hivatalból folytassa az eljárást, melynek befejeztével a felek távollétében és a kérelem hiányában érdemleges határozat hozatala ugy sem lehetséges.« A budapesti kir. ítélő tábla : Az elsőbiróság végzését megváltoztatja és a 45,401. szám alatt benyújtott kérvénynek helyt adva, az elsőbiróságot utasítja, hogy határnapot tűzzön ki s a felek megidézése mellett, tovább szabályszerűen járjon el; mert kétségtelen, hogy a peres feleknek jogában áll, ha az eljárás az 1868 : LIV. t.-c. 113. §-a értelmében beszüntetett, ennek újabb felvételét kérelmezni és minthogy e tekintetben a törvény az igényperekre kivételt nem tesz: igénylő felperes kérelmének helyt adni kellett; önként értetik azonban, hogy a folyamatba tett emez igényper a végrehajtás folytatására felfüggesztő hatálylyal nem bir.« (1891. évi június 30. 24,349. sz. a.) Ügyvédi díj iránti kereset folytán hozott elsőbirósági Ítélet alapján is van helye biztosítási végrehajtásnak. A budapesti kir. ítélő tábla (1891. május 25. 21,753. sz.): Az 1881 : LX. t.-c. 224. §-a értelmében a készpénzbeli követelés iránt indított perekben feltétlen marasztaló Ítélet alapján és az ellenfél halasztó hatályú felebbezésének beadása esetén biztosítási végrehajtásnak helye van, tekintet nélkül arra, vájjon a megítélt összeg milyen jogcímen vétetett követelésbe, vagy ítéltetett meg s így az a körülmény, hogy a 6,728. számú ítélettel megítélt 47 frt 14 kr. és a kereset tárgyát képező 255 frt 36 kr. ügyvédi díj s költség címén ítéltetett meg, nem zárja ki azt, hogy a per tárgyát képezett eme megítélt összeg iránt biztosítási végrehajtás érvényesíttessék ; miután a kérvényben a biztosítási végrehajtás elrendeléséhez szükséges e fentidézett törvényben előirt előfeltételek fenforgása igazoltatott; az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával a biztosítási végrehajtás elrendelése iránti kérelemnek helyt adni s az eljárt kir. törvényszéket a további intézkedések megtételére utasítani kellett. A megtámadási per folyama, magában véve, a végrehajtási eljárás felfüggesztésére a minek tekintendő a jogosnlt hitelezők kielégítésének elhalasztása is törvényes oknl nem szolgálhat. A ceglédi járásbíróságnak Hirn Sámuel — Sámuel Mórféle végrehajtási ügyében hozott kielégítési sorrendi végzése felfolyamodással megtámadtatván, a budapesti kir. tábla végezte: »ellenben megváltoztatandó az elsőbiróság végzésében foglalt az az intézkedés, hogy az összes követelés kielégítése Zimai Károly csődtömeggondnok által indított megtámadási per befejezéséig feliüggesztetik; mert a csődtömeggondnok az a kérelme, hogy a végrehajtási jogot nyert hitelezők kielégítése a megtámadási per jogérvényes befejezéséig elhalasztassék, sajátkép a végrehajtási eljárás felfüggesztését célozza; a megtámadási per megindítása azonban magában véve az 1881: LX. t -c. 28. és 39. §-ai értelmében a végrehajtási eljárás felfüggesztésére okul nem j szolgál és mert az a körülmény, hogy a felosztás alatt álló egész vételár zárlat alá vétetett, a hitelezők követelésének kielégítését azért nem gátolja, mivel a szóban forgó zárlat a kir. tábla 1891. 22,616. sz. végzésével hatályon kivül helyeztetett.« (1891. június 18-án, 21,279. sz. a.) Ha felperes a váltót nem lizetésképen, hanem tartozásának fedezésére zálogul adja át alperesnek, ez a váltó lejártakor külön egyezkedés nélkül az óvás felvételén kivül más jogi lépések megtételére, különösen a váltóösszeg behajtása végett a kibocsátó elleni perindításra nincs kötelezve. A budapesti VII. ker. kir. jbiróság (1890. febr. 6. 2,421. sz.): S. Adolf felperesnek, K. Dávid alperes ellen 80 frt s jár. iránti perében következőleg itélt: Ha alperes főesküt tesz arra, hogy a keresetben emiitett váltó átvétele alkalmával szóval is ki nem jelentette felperesnek, hogy a váltó érvényesítése tekintetében minden törvényes eszközt alkalmazni fog, akkor felperes keresetével elutasittatik. E föeskü le nem tétele esetében alperes köteleztetik 80 frt tőkét s járulékait felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapitotta, hogy alperesnek egy 120 frtos váltót azon kötelezettség mellett adott át, miszerint ez utóbbi a váltó érvényesítése körül minden törvényes lépést alkalmazni fog, alperes azonban a kibocsátó elleni visszkeresetet idejében meg nem indította, sem annak meg nem indítása végett felperest nem figyelmeztette, minélfogva a váltó jelenleg váltójogi uton nem érvényesíthető, a miből felperesnek 120 frtnyi, illetőleg 40 frtnyi adósságát alperes javára leszámítva, 80 frtnyi kárt okozott alperes, mely összegnek megfizetésére őt kötelezni kéri. Alperes tagadta, hogy a váltó érvényesítésére magát kötelezte volna s a 2-/. alatti óvás alapján tagadta, hogy felperes a váltó ellenében értéket adott volna. Felperes az első állításának igazolására főesküt kinált, melyet alperes elfogadván, egyéb bizonyíték hiányában megítélni s a per kimenetelét ezen perdöntő körülmény bebizonyításától függővé tenni kellett. Alperes azon kifogását, illetve tagadását, hogy a váltóra érték nem adatott, birói figyelembe venni nem lehetett, mert jelen pernek alapját nem a keresetben emiitett váltónak köztörvényi uton való érvényesítése képezi, hol az érték elmaradásának kifogására a védelem alapitható, hanem felperes keresetének jogalapjaképen a közte és alperes közt a váltó érvényesítésére nézve állítólag létrejött ama megállapodás szolgál, melynek értelmében alperes a váltóösszeg behajtása céljából a törvényes lépéseknek idejében megtételére kötelezi magát. Ha e megállapodás csakugyan létrejött, mi épen az eskü által nyer bizonyítékot, ugy alperes kártérítési kötelessége is kétségbevonhatlan, miután a kibocsátó ellenében tényleg sem ő nem érvényesithette a váltót, -sem annak kellő időben leendő érvényesítésére felperest, holott alperes kezei közt volt a váltó, nem figyelmeztette ; minthogy pedig az érték elmaradásának kifogása azon esetben, ha a fizetési visszkereset a kibocsátó ellen idejében megindittatott volna, váltójogi uton érvényesíthető nem lett volna, mert a váltóformában tett nyilatkozat, tekintet nélkül az alapul szolgáló jogviszonyra (materialis causa) önmagában kötelező; minthogy ekképen az alperes mulasztásából származott kár mennyisége is — érvényes váltón alapulván — be van bizonyítva ;