A Jog, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891 / 38. szám - Vak személy tehet-e érvényes szóbeli magánvégrendeletet? (Feleletek.)

276 felelősségére egyenesen figyelmeztetve volt vagy hasonló tette elkövetése óta még 5 év nem mult el vagy ha több személy szövetsége forog fenn. A szövetség mindezen bűncselekményeknél egyenlőkép büntettetik a kísérlettel. Büntetés alá esik az is, a ki a hadviselők közötti megállapodások valamely pontját megsérti, a ki engedély nélkül hadi zsákmányt szerez, a ki valamely erődítés, hajó vagy tábor elvesztését okozza. Büntetés alá van vonva a csapattól való távolmaradás, ha béke idején 30 napot, háború idején 4 napot meg nem halad ; ha pedig a távolmaradás vétkesen történik vagj ha béke idején 30 napot, háború idején 4 napot meghalad, a büntetés fölemelendő. Ha ezekhez a szolgálat elhagyásának szándéka, háború idején a veszély elkerülésének vagy az ellenséghez való átmeneteinek szándéka járul: a cselekmény szökéssé minősül és a szerint büntettetik, a mint a cselekmény háború vagy béke idején történt. Mindezen esetekben kétszeres büntetésnek van helye, ha a cselekmény 5 éven belül ismétlődik, ha szövetkezet esete forog fenn, ha a tettes parancsnokságot visel vagy a tett idején valamely szolgálattal van megbízva, ha a szökés idegen földön történik, ha a véghezvitelhez a hadsereg lova, fegyverzete vagy lövege használtatik. Halálbüntetés áll a szökésre, ha az ellenséghez való átmenetel céljából vagy megtámadott állomásból történik. Büntetés alá esik a katona, ki magát a hadi szolgálatra időleg vagy részlegesen alkalmatlanná teszi, a ki hamis útlevelet készit vagy használ. A fegyelem elleni bűncselekményt követ el: a ki feljebbvalójával szemben fenyegető állást foglal el, a ki őt szóvaljellel, Írásban vagy rajzzal megsérti, bántalmazza vagy fenyegeti, a ki ellene bizonyos, már közönséges jog szerint is büntetendő cselekményeket követ el, a ki feljebbvalóját szolgálati ügy miatt párbajra hivja ki, vagy a ki a kihívás megvitelét elvállalja, a ki mint orvos a párbajnál segédkezik, a ki feljebbvalója ellen alaptalanul panaszkodik, a parancs teljesítését megtagadja, feljebbvalóját erőszak alkalmazása mellett fenyegeti, elfogja vagy valaminek teljesítésére kényszeríteni akarja, a ki hadihajón vagy a szolgálatban fellázad, a ki fogságba esett feljebbvalóját kiszabadítani nem igyekszik. A szolgálati kötelesség megszegését követi el: az őrszem, ki állomását elhagyja vagy kötelessége teljesítésére magát alkalmatlanná teszi, a ki veszélyes vagy nem veszélyes szolgálat alól magát kivonja vagy arra magát képtelenné teszi, a ki igazságtalan parancsnál közreműködik vagy a törvényes hatóságnak a segítséget megtagadja, a ki hatalmával visszaélve alárendeltjét valamely cselekvésre kényszeríti, a ki vesztegetés utján haszonra törekszik, a ki még el nem követett és megakadályozható katonai bűntettet fel nem jelent, hacsak ez saját bűnösségének bevallásával nem jár, a ki a katonát bűntettre hivja fel vagy pártütést akar előidézni a hadseregben, végre azok kik háború idején szövetkezve személyek elleni erőszakot használnak, rabolnak vagy pusztítanak. Katonai lopást követ el: a ki katonai lakhely vagy körülmények felhasználásával vagy az őrizetére bizott helyen vagy fegyveres erejének segítségével vagy sebesültön lopást visz végbe; az utóbbi esetben, ha erőszakot is alkalmaz, halállal bűnhődik. A köztörvényi lopás, ha katona követi el, sohasem büntethető pénzzel. (M. I.) Nyilt kérdések és feleletek. Vak személy tehet-e érvényes szóbeli magánvégrendeletet ? (Feleletek.) IV* E lapnak 36-ik számában közzétett arra a kérdésre, hogy »vak személy tehet-e érvényes szóbeli magánvégrendeletet ?« feleletem az, hogy igen is tehet; és ha ama szóbeli magánvégrendelet az 1876 : XVI. t.-c. 15 §-ában körülirott alaki kellékeknek megfelel: annak érvényessége csupán abból az okból, mert a végrendelkező vak volt, nézetem szerint sikerrel meg nem támadható, sem e miatt a végrendelet bíróilag nem érvényteleníthető. Mert az 1876 : XVI. t.-c. 15 §-ában megállapított módon, szóbeli magánvégrendeletet átalában mindenki (a ki beszélőképességgel bir) érvényesen tehet. A mennyiben azonban akár testi fogyatkozás — akár pedig a szellemi képességnek még föltételezett fejletlen volta miatt a végrendelkezés alakisága tekintetében a törvény kivételt akart constituálni, e részben a 21-ik §. a kivételeket taxatíve elsorolja, kimondván, hogy eme kivételek alá tartozók csakis közvégrendeletet tehetnek. Ezek között azonban a vak nem említtetik : kétséget sem szenved tehát, hogy a vakság nem tekintendő oly testi fogyatkozásnak, a mely miatt az illető szóbeli magánvégrendelet tételére képtelen lenne. De ez a nézet szerintem egészen természetes is. Mert a ki szóbeli magánvégrendeletet alkot, annak actiója e cselekménynél egyébre nem terjed ki, mint csupán arra, hogy ő a törvény által megkívánt módon s az együtt jelenlevő tanuk előtt végakaratát élőszóval elmondja; erre pedig a vak mindenesetre képes. Az a további kérdés azonban, hogy a szóbeli magánvégrendelet a törvén}' által megkívánt alakszerűségek mellett tétetett-e, * A megelőző feleleteket lásd a »J o g« 37. számában. I tehát érvényes-e vagy sem? már nem a végrendelkezőnek saját és tárgyilag is szemlélhető valamely ténye alapjáu, hanem csakis I a tanuk vallomásából, esetleg egyéb ellenbizonyitékok nyomán biráltatik meg. A föltett kérdés nem tévesztendő össze a közjegyzői törvények s különösen az 1886 : VII. t.-c. 21. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezéssel. Mert itt az okirat által való bizonyítás eseteiről van szó; s bizonyos az, hogy vak által kiállított okirat csakis akkor birhat bizonyító erővel, ha az közokiratban állíttatik ki. Az okirat érvénye ugyanis első sorban annak aláírásától föltételeztetik; a vaknak tehát sajátkezű aláírásával, illetve kézjegyével — vagyis amaz iraton maradandó nyomot hagyó tényével kell járulnia az okirat érvényre emeléséhez. Minthogy pedig a vaknak nincs módjában az aláírandó irat azonosságáról meggyőződnie, a tévedésbe ejtés és egyéb visszaéléseknek meggátlása végett kellett a törvénynek e tekintet ben a közhitelesség biztositékáról gondoskodni. Jakab Géza, budapesti kir. közjegyző-helyettes. V. Tekintve, hogy az 1886. évi VII. t.-c. 21. és következő §-ai szerint közjegyzői kényszer vakokra nézve csakis okiratok kiállításánál forog fenn s hogy az 1876. évi XVI t.-c. 21. §-a a végrendelkezés általános szabályai alól egyedül a némák, siketnémák és 18 éven alóli kiskorúakat veszi ki, teljesen kétségtelennek tartom, hogy vak személy érvényesen tehet szóbeli magánvégrendeletet. Mivel azonban »A ] o g« f. évi 36. számában közölt s kérdés tárgyát képező concret esetben, a vak személy által tett végrendelet egyúttal írásba is foglaltatott s igy az 187'i. évi XVI. t.-c. 18. §-nak esete forog fenn, mivel, mint fentebb emlitém, ezen törvénycikk a végrendelkezés általános szabályai alól a vakokat egyáltalán ki nem veszi, mivel az időközben vakká lett egyén nevét esetleg sajátkezűleg is aláírhatja, de kézjegyét absolute épen ugy alkalmazhatja, mint bármely más irni, olvasni nem tudó személy s mivel a közjegyzői novella 21. §-a c; pontja is kifejezetten csak »jogügyleteknél« alkalmazza vakokra a közjegyzői kényszert, a végrendelkezés pedig jogügylet megkötésének nem tekinthető, a fent megfelelt kérdésből kiindulva, azon folytatólagos kérdést vagyok bátor felvetni, vájjon : vak személy tehet-e érvényes Írásbeli magán végrendeletet s Bigyon le leszek kötelezve, ha t. kartársaim erre nézve becses véleményüket e rovatban közölni szívesek lesznek. Köváry Oddn, rozsnyói ügírz'éd. VI. A »Jog« f. évi 36-ik számában felvetett azon kérdésre, hogy »vak személy tehet-e érvényes szóbeli magánvégrendeletet ?<< igenlőleg válaszolok. Ugyanis a végrendeletek alaki kellékeiről szóló 1876. évi XVI. t.-c. 21. §-a csak a némák és siketnémákat, ugy a 18 éven alóli kiskorúakat jelöli meg, mint olyanokat, a kik csak közvégrendeletet tehetnek. Ebből az következik, hogy a vakok magánvégrendeletet is jogérvényesen tehetnek. Az 1874. évi XXXV. t.-c. 54. §-át hatályon kivül helyező 1886. évi VII. t.-c. 21. §-a szerint azonban : »okirat által való bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetik a vakok által kiállított minden okiratnál.« A törvény ezen rendelkezésénél fogva a vakok Írásbeli végrendelkezése csak közjegyzői okirattal bizonyítható. Ellenben a szóbeli végrendeletre a most hivatkozott törvényszakasz nem vonatkozhatik, mert a szóbeli végrendelet nem okirat s a szóbeli végrendelet nem is okirattal, hanem tanuk vallomásával bizonyitandó. E tekintetben pedig a jogügylet érvényességére nézve a törvény a vakoknál sem tesz kivételt. Következőleg a vak személy tehet érvényes szóbeli magánvégrendeletet. Dr. Kom Játios, VII. Sarkalatos elv, hogy a kivételt statuáló jogszabályok stricte értelmezendők. A rendelkezési képességet megszorító törvények is ilyen jogszabályok. Magyarázatuknak tehát eleve abból a fölfogásból kell kiindulnia, hogy a törvénythozó csakis a világosan kifejezett mértékben akarta a rendelkezési képességet megszorítani. E szerint már az 1874. évi XXXV. t.-c. 54. §. d) pontja is, tekintettel erre a kifejezésére »ide értve az örökösödési szerződéseket is«, ugy volt magyarázandó, hogy a testi fogyatkozásban levők részére azok érdekében csak az őket kötő jogügyletekben biztosíttatott a közjegyzői kényszerben foglalt oltalom. A végrendelet pedig a végrendelkezőt nem köti s áltála bármikor visszavonható. Az 1876 : XVI. törvénycikk csak a vakok tanuképességét szorítja meg. Az 1886. évi V. t.-c. 21. §-ának d) pontja szerint pedig: »okirat által való bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetik : a vakok által kiállított minden ohiratná 1«.